Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-17 / 114. szám
4 NtPGJSÁG 1961. május 17., szerda ^C)(UL(pHmiiiij fis fibaj'sűdő ti A riport keletkezéséről általában az újságíró azért nem számol be, mert úgy hiszi, hogy ez úgysem érdekli az olvasót... Pedig a rohanás azért, hogy legyen gépkor esi, hogy el ne késsen, mind-mind izgalmas előzmény a színhelyre érkezésig. Színhely Kocsink sebesen nyeli a kilométereket, rohanunk a lemenő Napba, piros az ég, s a felhők rojtja zsarátnokként hull a látóhatár mélyén a semmibe. —■ Mindjárt kinn leszünk a városból — akkor még szebb lesz a naplemente, szólal meg valaki a kocsiban ülők közül, hogy aztán újabb csodálkozó kiáltás hagyja el ajkunkat. — Nézd! — kiáltunk fel szinte egyszerre, mikor a vasúti felüljáróról lefelé szalad kocsink és baloldalt meglátjuk a kertészek birodalmát, ahol virágszőnyeget terítettek a csodálkozó nézők elé. Fut a kocsink és egy félóra elteltével már a községben vagyunk. A művelődési otthon kivilágított ablaka szinte hívogat bennünket: Az előcsarnokban beszélgető emberek a művészek érkezését váró hallgatók. O Találkozás a közönséggel Az új művelődési otthon a csa- bacsűdiek összefogásából született. Gonda György községi tanácselnök barátságosan karol Szabó Miklós Liszt-díjas érdemes művészbe... — Jöjjön, megmutatom a művelődési otthonunkat. — Szép — hagyja el az elismerés hangja az operaénekes ajkát. — Ide jó lenne, ha felszerelnének egy reflektort — mutat Szabó Miklós a falra, s utána barátságosan beszélgetve, a tanácselnök kel körbejárják az épületet. A beszélgetésből kiderül, hogy három évi községfejlesztési alapból épült ez a művelődési otthon és a község lakóinak minden tagja — beleértve a csecsemőtől a 100 éves korúig — 10 forint értékű társadalmi munkával „járult” a felépítéshez. — Persze volt, aki 200 forint ér. tékűt is dolgozott — mondja Gonda György. — Hol dolgoznak a csabacsü- diek? — hangzik a következő kérdés. — Három termelőszövetkezetünk van: Béke, Kossuth és a Dolgozó. Hangverseny Nyolc órára megtelik a művelődési otthon nagyterme, kihunynak a lámpák és a piros bársonyfüggöny felmegy. Taps köszönti a színpadra lépő Rajna Mária művésznőt, aki bevezetőjében üdvözli a csabacsűdieket abból az alkalomból, hogy a községben először vesznek részt ilyen hangversenyen. — Lisztről és Bartókról szeretnék mesélni önöknek ... .;. És a közönség előtt lassan kibontakozik Liszt Ferenc küzdelmes pályája, megismerkednek a magyar zenei élet egyik legkivá- lóbbjának életével. És a felcsattanó taps, amely Hambalkó Edit zongoraművésznőt köszönti, azt bizonyítja, hogy érdemes volt itt hangversenyt rendezni. A zongorán felcsendülnek az első akkordok, elül a nézőtéren a moraj, pisszenés sem hallik. Előttem egy idős néni ül. aki a „Szökőkutak” zenéjét hallva felsóhajt ... A műsor többi számát egyre naTanácstagi beszámolók Békéscsabán A 33. számú városi választókerületben Gavenda Béla tanácstag Kazinczy u. 26. szám alatt 1961. május 17-én 19 órakor; a 27. számú városi választókerületben Er- zsiák Pál tanácstag a Lázár utcai iskolában 1961. május 18-án 19 órakor; a 28. számú városi választókerületben Szák Mihály tanácstag, a Lázár utcai iskolában 1961. május 18-án 19 órakor tartja meg beszámolóját. Kérjük az érintett választókerületek lakóit, hogy tanácstagjukat hallgassák meg, és észrevételeiket, javaslataikat nyilvánítsák. Első önálló kiállítására készül Ezüst György békéscsabai festőművész gyobb lelkesedéssel fogadja a közönség. Szabó Miklósnak hatalmas sikere van. Kubinyi Attila fiatal hegedűművészünk játékát a közönség vastapssal jutalmazza és a szünetben arról beszélnek, hogy így még senkit sem hallottak hegedülni. Csermely Ilona énekművésznő dalait és Erkel operaáriáját hatalmas tapssal jutalmazzák. A műsor lassan a végéhez ért, és Szabó Miklós utolsó számát, Erkel: Bánk bán-jának nagyáriáját olyan taps fogadja, hogy a művész ráadást ad. Kilép egészen a színpad széléig és a közönséghez fordul: — A szép tapsért és a barátságos fogadtatásért engedjék meg, hogy elénekeljem Erkel kevésbé ismert operájából, a Dózsa Györgyből az Eskü-áriát. És Dózsa György áriája, a parasztvezér fogadalma most egyúttal szimbolizálja azt is, amit Bartók Béla egy levelében így írt le: „Arra törekedtem mindig, hogy a népnek adjam, amit tőle kaptam ...!’ A hangverseny véget ért és a csabacsűdiek elindulnak a kijárat felé. i. ■— Megérte a fáradozást — mondja Torda Lajos művelődési- otthon-igazgató, s erre rábólintanak a közreműködő művészek is ... Megérte... Így ért véget késő este az első hangverseny Csabacsűdön. (Dóczi) MEGALAKULT a megyei tűzrendészet! bizottság Szombaton délelőtt a megyei tanács v. b. helyiségében tartotta alakuló ülését a megyei tűzrendészet! bizottság. Az ülésen a megyei tanács, a megyei rendőrkapitányság, az ügyészség, a gépállomások és állami gazdaságok igazgatóságának képviselői, valamint a Termelőszövetkezeti Tanácstól Nagy Károly elvtárs vett részt. A nyári tűzvédelmi feladatokról Várhegyi Ferenc százados, megyei tűzrendészed osztályparancsnok tartott tájékoztatót. Az előadás és a hozzászólások után a jelenlévők határozatot fogadtak el. A határozat a bizottság nyári feladatait tartalmazza, valamint felhívja a járások, városok és községek figyelmét hasonló társadalmi bizottságok létrehozására. Emlékül, szeretettel... Az ember, ha mai emlékkönyvbe lapoz, meghökken, mert néhány rajztól és szövegtől eltekintve, nagyanyánkkori stílusra és tartalomra bukkan: „Evezz, evezz az élet tengerén, de ki ne köss a bánat szigetén...” „Ha bánat dúlja lelkedet, s szíved sajogva ég, ne sújtson porba még e gond, talán elkerül a vég...” „Hogyha majmot látsz a fán, húzd meg a farkát, s gondolj rám” — és hasonló épületes sorok. Ne higgyük, hogy ilyesmiket reszkető kezű öregek írnak unokáiknak, hanem mai, vidám, eleven eszű gyermekek egymásnak, holott egyáltalán nem dúlja bánat a lelkűket és méltóbb, emelkedettebb emlékeztetőt is tudnak, mint majomfarkhuzigá- lást. Vajon honnan ,.ihlik” mégis iskoláskorú fiataljaink ezeket az avult, émelygős versezeteket? A mamák, nagymamák, nővérek emlékkönyvéből. Onnan lopják a felnőttek is. így ugyanis sokkal könnyebb. Az ember azt gondolná, hogy a nevelők, akiknek növendékei oly előszeretettel adják oda az aranybetűs könyvecskét, talán új, üde levegőt visznek a már áporodott szagú emlékkönyvirodalomba. Hiszen gyermekeink életének jóval, széppel, emlékezetessel és előremutató gondolatokkal való megtöltésére még ezt a látszólag semmi lehetőséget is meg lehetne ragadni, úgy véljük. Sajnos az ő emléksoraik közt is kevés még a friss. „Ó! Csak az ember élete! Ki tudja mi nem ér? Ruhád is lesz még fekete, Hajad is hófehér...” •— írja egy tanár tanítványának, s ez a bús-borús, kilátástalanságot lehelő szöveg egy életvidám gyermek emlékkönyvében még akkor is lehangoló, ha bár Heinétől vett idézet. Am ekként van a magyar klasszikusok esetében is. Szinte legborongóbb bölcselmeiket halásszák ki idézetként. Persze ezerszerte jobb, mint az, hogy „Kútágasra szállt egy veréb, Emlékversnek ez is elég...” Azonban az emlékkönyvek kedves rendeltetése éppen azt követeli, hogy ne csináljunk belőlük sem zord idézetekkel, már- már középkori erkölcsi dörgedelmekkel teli kátét, sem pedig elcsépelt, üres, együgyű, versikékkel csúfított irka-firkát. Maradjon csak annak, ami — hogy ha majd tulajdonosa felnőtt korában elö-élőveszi, ne csapja meg dohos illat, hanem látva a rajzokat, olvasva a sorokat, érezze ismét ifjúságának szívderítő hangulatát, édes gondját, életigenlő kedvét, örömét. Mert így is lehet, a mával telítetten „emlékkönyvirodalmat” művelni. Persze nem mereven, jelszavasán, brosúraízűen, hanem olyan természetes őszinteséggel és kedéllyel, ahogyan ma fiatalok, öregek társalognak űrrepülésről, iskolai meg egyéb mulatságokról, életünk ezer meg egy dolgáról. Itt van például ez a néhány igazán mai prózai sor egy emlékkönyvből: „Tanulással és munkával három nagy ellenségedet űzöd el magadtól: a ma- radiságot, a semmibe-vevést és az unalmat...” Valóban, ennek a kornak és új társadalmának a tudás, a munka általi megbecsülés és az alkotó szorgalom az igazi életeleme. Tanulásra, munkaszeretetre és életvidám cselekvésre buzdítani fiataljainkat, ez valóban méltó emléksor a csillagok felé törő ember világában. Pedig aki erre jelen esetben példát mutat, az így fejezi be az idézett szöveget: „Drága kis unokámnak, igaz szeretettel a Nagymama.” Mi, fiatalabb felnőttek akár sose legyünk frissebbek, korszerűbbek nála! Huszár Rezső Tanácstagi fogadóóra Békéscsabán Békéscsabán, a 60. városi választókerületben Makrai György- né tanácstag 1961. május 18. napján 16—18 óráig Gyulai út 31. sz. alatt fogadóórát tart. Választói javaslatait, kérdéseit, panaszait meghallgatja, azokra válaszol, illetve azokat a végrehajtó bizottsághoz továbbítja. Kéri, hogy választói bizalommal keressék fel a fogadóóra alkalmával. Ezüst György békéscsabai festőművész — aki alig három eve végezte a főiskolát — megyei, alföldi és országos pályázatokon, kiállításokon többször aratott már sikert művészi igénnyel készült festményeivel, grafikáival és illusztrációival. Alkotásai művelődési otthonok, iskolák, intézmények és magánlakások falain egyaránt megtalálhatók. A tehetséges festőművész első önálló kiállítása már jus 21-én nyílik Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban, melyre a fővárosból lent járt zsüribizottság 60 olajfestményt és grafikai művet válogatott ki a művész legszebb alkotásaiból. A nagyszabású kiállítást a nyáron Debrecenben is bemutatják. A tárgyaló-teremből Nem fizette a tartásdijat Sokszor előfordul, hogy az édesapa elhagyja családját és nem j gondoskodik a gyermekek megélhetéséről. Ilyenkor mit tehet mást a magára maradt anya, mint hogy a bírósághoz fordul. Ilyen ügyet tárgyalt a napokban a Bat- tonyai Járásbíróság. Sosterics Lé- nárd szobafestő külön él családjától. Az elmúlt év októberétől nem fizette a három gyermekének tartására megállapított havi 600 forint tartásdíjat. A gyermekek nélkülöztek, s ezért az apát felelősségre vonták. A bíróság a kötelességét nem teljesítő apát három- ilonapi börtönbüntetésre ítélte. Csalással segített anyagi gondjain Kovács Ádám vasbetonszerelőt már egy alkalommal csalás miatt hathónapi börtönbüntetésre ítélte a Makói Járásbíróság. Kovács ezután Békés megyére tette át székhelyét, s itt 1959 augusztustól 1961 februárig ismerőseitől különböző ürügyekkel 1885 forintot szerzett, azonban a kölcsönkért összegek visszaadását „elfelejtette”. összesen 13 embert károsított meg ilyen módon. A járásbíróság egy évi börtönbüntetésre ítélte, és kötelezte, hogy adósságait 15 napon belül térítse meg. Fürdővendég voltam ív. VAN A SZOBOSZLÖI VÍZNEK bizonyos fiatalító hatása. Ámbár lehetséges, hogy a víz, a pihenés és a bőséges jó koszt összhatása a fiatalodás. Az orvosi feljegyzések szerint a fürdőkúrák hatására több olyan asszonynak született gyermeke, aki azelőtt 8—10 évi házasság alatt hiába sóvárgott anyai örömök után. A kíséi’letek- nél kiderült, hogy a vízből annyi osetiogen anyag szívódik a szervezetbe, mintha az alany nagy egységű hormon-injekciót kapna. Van ebben valami, mert az idősebbek is fiatalos hévvel igyekeztek párosával sétálni, a mozi félhomályában meghúzódni —■ természetesen külön nemenként. A tánccal egybekötött klub-esteken a szív küldi műsorában ilyen bemondások hangzottak el: az „Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki” — kezdetű dalt, egy nejétől távol lévő, hűséges férj küldi csinos szőke fürdőző part- nernőjének. A „Szeretni kell” — kezdetű dalt egy fiatalembernek küldi egy hölgy, aki már elmúlt 16 éves. Ebből is látszik, hogy Szobosz- lón nem lehetett unatkozni, még azoknak sem, akiknek a vérét már nem bírja serkenteni a csodavíz sem. Majdnem mindén napra volt valami program: mozi, színház-látogatás, kirándulás Debrecenbe, a szoboszlói városi és termelőszövetkezeti kertészetbe, aztán szellemi tusák. sakk- és asztalitenisz-versenyek is voltak. A DEBRECENI kiránduláson nem vettem részt, azért, mert már sokszor jártam ott, de azért sem, mert nem akartam elmulasztani az esedékes iszappakolást. A hővízzel fűtött városi és szövetkezeti kertészetbe magánosán látogattam el, előre megfontolt szándékkal. Aprólékosan szemügyre akartam venni és sokat kérdezősködni gazdaságosságáról, hogy hazatérve ajánlhassam a hőforrásban elég gazdag Békés megye termelőszövetkezeteinek: építsenek hasonló blokkházat. A békéscsabai, a nagy- szénási, a tótkomlósa és más termelőszövetkezetek már kaptak biztatást, ha másképpen nem, közös erővel építsenek hővíz-fűté- ses hajtató házat, de eddig még nem mutatkozik bennük ilyen hajlam. Vannak olyan ellenvetések, hogy drága mulatság az, meg hogy nincs hozzá jól képzett szakember-gárda. Valószínű így húzódoznak a hajtatóház építésétől a hajdúszobosz- lói Kossuth Tsz tagjai is, de aztán 1956-ban nekidurálták magukat, kértek 6 millió forint hosz- szúlejáratú hitelt, s azóta saját erőből is készítettek hajtatóházat. Most 6500 kertészeti ablaknak megfelelő üveg-felület alatt hajtatnak télen-nyáron. Tavaly például 1 millió 572 ezer forint volt a bevételük. Paprikából 551 ezer, paradicsomból 213 ezer, dísznövényből 313 ezer forint. Ez év januárjában már szállítottak zöldpaprikát, retket, salátát, karalábét. A téli zöldr mikával még csak kísérleteztek, de miután jól
