Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-17 / 114. szám

fSÉPÚJSA G 1961. május 17., szerda Ne adjanak lovat a fiatalok alá Párttaggyülés az ifjúság neveléséről a Békési Nyomdában II két hosszú asztal mellől komoly arcú nyomdászok figyelmesen hallgatják Gera Lajos párttitkár szavait. Olykor, egy-egy különö sen hangsúlyozott mondatnál pa­pírra vetik gondolataikat, halk szót váitaiiak egymással. Legélén­kebbek ilyenkor a baloldali asztal végén helyet foglaló ifjúmunká­sok, mert hiszen róluk van szó; a Békési Nyomda párttaggyűlése a fiatalok neveléséről szóló napiren­di pont tárgyalását tartja. Igen magvas a beszámoló. Elemzi a fiatalokkal való foglal­kozás jelentőségét általában, és konkrétan a nyomdára vonatkoz­tatva, ahol mintegy 100 ifjúmun­kás — a dolgozóknak csaknem a fele — műveli ezt a szép mester­séget. A fejlődő üzemben néhány év múlva a ma tanuló ifik alkot­ják majd a törzsgárdát, s éppen ezért a velük való foglalkozás — ahogy erre a taggyűlés rámutatott — túlnő a szakmabeli tudás elsa­játításán. Botyánszki Pál Igazgató mondta felszólalásában: — A szakma fogásait meg lehet tanulni a tankönyvekből, de az őszinteséget, a becsületességet, a szocialista öntudatot a párttagok­nak kell beleoltani az ifjúmun­kásokba ... Azért kezdem ezzel a felszóla­lással a taggyűlésről szóló tudó­sítást, mert a beszámolót csakúgy, mint valamennyi hozzászólást en­nek a gondolatnak a tudata irá­nyította. A Békési Nyomdában valamennyi üzemünk között leg­több az érettségit tett ipari tanulók száma, ennek ellenére sincs kevesebb gond a fiatalok ne­velésével, mint akármelyik üze­münkben. Sőt, ez a körülmény csak sokrétűbbé teszi az ifik kö­zött végzett politikai munkát. A taggyűlésen ugyanis kiderült, hogy néhány érettségizett fiatal csupán „ugródeszkának”, szükség­megoldásnak tekintette az üzemet. Többen közülük azért lettek nyomdásztanulók, mert érettségi után nem vették fel őket az egye­temre. Meg is bírálta azért a tag­gyűlés a nyomda vezetőségét, hogy felületesen bírálta el a je­lentkezőket és állást foglalt amel­lett, hogy a jövőben a tanulófel­vételeknél előnyben részesüljenek azok, akik nem ősszel (miután nem sikerül egyetemi felvételük), hanem közvetlen az iskola befeje. zése után jelentkeznek ipari tanú. lónak. Az üzem úgyis elküldi felső iskolába azokat, akiket erre érde­mesnek tart. Sok jót mondott el a taggyűlés az üzem KISZ-szervezetének munká­járól Száz fiatal közül 66-an KISZ-tagok, és különösen a kul­túr- és sportmunkában tűnnek ki városi viszonylatban is. Ennek el­ismeréséül Percei Lászlót, az üzem KISZ-titkárát egy bécsi ta- nulmányűttal jutalmazták meg. A fiatalok nevelése terén azonban még sok tennivalója akad a KISZ-nek, valamint a pártszerve­zetnek is, ahogyan ezt önkritiku­san leszögezte a taggyűlés. A beszámoló adatokkal bizonyí­totta, hogy a tanulók elsősorban a szedőteremben nincsenek megfe­lelően munkával ellátva. Egy hó­nap alatt a munkaórák mindössze 24,2 százaléka jut a közvetlen tér. melésre. A többi tanulásra hasz­nálódik fel és jelentős idő el- íecsórelődik semmittevéssel. Több hozzászóló beszólt arról, hogy nem kielégítő a fiatalok fegyelme. Sok szakmunkás panaszkodik azzal osztályvezetőjének, hogy ez vagy az az ifi nem végezte el a reá bízott munkát, tisztességtelenül viselke­dik az idősebbekkel szemben, vagy félórákat eltűnik cigarettáz­ni, sétálgatni. Engedély nélkül be­mennek a női öltözőkbe, vagy csoportosan kibámulnak az abla­kon. Többen kifogásolták, hogy egyes nyomdászfiatalok az utcán sem viselkednek kultúremberhez méltóan, sőt előfordul olyan is, hogy „elfelejtenek” köszönni az idősebb szakmunkásoknak. A felszólalók közül — bár minde- nik felszólaló a dolgok elevenjére tapintott — mégis talán Kovács Gyula gépmester mondotta el a legfrappánsabban, hogy a hiba nem az élettől duzzadó, dinamikus, állandóan tenni akaró fiatalokban van elsősorban, hanem azokban, akik foglalkoznak velük, akik mel­lé be vannak osztva, az idősebb szakmunkások nemtörődömségé­ben. Példát is mondott erre. — Megtörtént olyan eset — be­szélte —, hogy az egyik fiú, mi­után jó negyedórát késett, a te­rembe belépvén, egyenest oda­ment a géphez dolgozni. „Ne azt csináld most” — mondtam neki. „Mosd el a festéktartót”. — Mi­ért?! — ágaskodott a tanuló. „Azért, mert negyedórát kés­tél... ” — Bizony nyolc óra óta lógott az udvar- sarkán — szólt ekkor közbe egy kollegám. — Honnan tudod? — kérdeztem tőle. — Hát együtt beszélgettünk — felelte még csak nem is res- tellkedve. Sokan krifizálták az ifjúmunká­sok viselkedését, ahelyett, hogy helyes mederbe irányítanák azt. emberségesen foglalkoznának ve­lük. Vannak olyan esetek is, ami­kor keresetlen szavakkal elkerge­tik őket a géptől. Ez nem helyes — mondották a felszólalók s visz- szaidézték azokat az időket, ami­kor nekik is rosszulesett a szak­munkások velük szemben tanúsí­tott durva viselkedése. A KISZ sokat tudna segíteni azon, hogy a fiatalok között is kulturáltabb le­gyen a hang. De ne adjanak lovat az idősebb szakmunkások sem a helytelenül viselkedő fiatalok alá magatartásukkal. Követeljék meg mindenkor a rájuk bízott feladat elvégzését. Sok szakmunkásnak azért nincs tekintélye a fiatalok előtt, mert maga is hanyag, nem következetes, ezért nem is tudja őszinteségre, becsületre nevelni a hozzá beosztott fiatalokat. Pedig nem egy példa van a nyomdában sem arra, hogy akikről azelőtt minden rosszat mondtak, mert fe­gyelmezetlenek, csak magukkal törődök voltak, ma már a közössé­gi szellem hatására kiváló szak­munkások, nagyszerű emberek let­tek. Szilvási Ferenc KISZ-tag fel­szólalása igen egészségesen mutat­ta a fiatalok gondolkozását, s egy­ben kívánnivalóit is az idősebbek­től. — Valóban. van közöttünk olyan, aki csak ugródeszkának te­kintette a nyomdát, amikor ide szerződött. Bevallom őszintén, én sem akartam itt maradni. De itt maradtam, mert megszerettem a szakmát, a nyomdászmesterséget... Azt mondják sokan, hogy szem­telenek vagyunk — folytatta mo­solyogva. — Ez is így van. De csak azzal, aki hagyja. Ancsin kollé­gával például nem merünk szem- telenkedni, ő nem hagyja. Fe­gyelmezetlenek vagyunk, mond­ják. A gimnáziumban nem a mun­kára neveltek bennünket, ott a2 egyetemre készülődtünk. Más az élet az iskola falai közül nézve, és más a gyakorlatban. Még kicsit bennünk van ez a szemlélet... Ló­gás... Nem adnak sokszor munkát, ez nem tőlünk függ. De van olyan dolog is. hogy azt mondja nekem az osztályvezető: — Oszd szét a betűket, osszál. És ezt mondja a segédnek is. És a segéd karbate- szi a kezét. A tanuló erről vesz példát, mert ez kényelmesebb... Nem köszönünk az utcán. Figyel­meztessenek bennünket. Biztos va­gyok benne, hogy akit ilyen elemi dologért egyszer figyelmeztetnek, egész életére elszégyelli magát és többet nem fog vele előfordulni.v. Igen hasznos volt a taggyűlés. Hasznos volt azért, mert nemcsak a felszíni jelenségeket mutatta meg az ifjúság nevelésének prob­lémáiban, hanem a mélyrehatóit. Ennek megfelelően hoztak határo­zatot is, mely részben a KISZ ne­velőmunkájának további erősítését segíti, részben pedig a párttagok­nak adott feladatot az üzemi if­júság szocialista tudatformálásá­nak elősegítésében. Varga Dezső A brit „Leopard” Angola partjainál London (TASZSZ) Az angol Munkáspárt alsóházi képviselői hétfőn élesen bírálták az angol kormányt, amiért a „Le­opard” nevű hadihajót Luanda kikötőjébe küldte „baráti látoga­tásra”. Hangoztatták, Afrika né­pei e látogatást úgy értelmezik, mint az angolai nép ellen folyó háború támogatását. Angolában csaknem húszezer embert gyilkoltak meg — mondot­ta Padget munkáspárti képviselő, majd leszögezte: az afrikaiak úgy vélekedhetnek, hogy e látogatás beavatkozást jelent Nagy-Britan- nia részéről. Orr-Ewing haditengerészet ál­lamtitkár válaszában azt erősít- gette, hogy e látogatást nem sza­bad úgy tekinteni, mint a portugál politika jóváhagyását, de hozzá­fűzte: semmi okát nem látom an­nak. hogy Nagy-Britanniának cserben kellene hagynia egyik NATO-beli szövetségesét. (MTI) A Palet Lao küldöttségének részvétele a genfi értekezlet munkájában az Egyesült Államok súlyos veresége — írják az angol lapok London (MTI) A Laosz kérdésével foglalkozó genfi értekezlet kedd délutáni megnyitása — mint több angol lap megállapítja — az Egyesült Államok újabb diplomáciai vere­ségét jelenti. A Daily Express genfi tudósító­ja írja: a felbőszült amerikai küldöttség azt hangoztatja, hogy Lord Home annak érdekében, hogy véget vessen az értekezlet megnyitása körüli huzavonának, kirántotta a gyékényt Rusk lá­ba alól, aki így magára maradt álláspontjával. — A kommunisták nyerték meg Géniben a Laoszért folyó harc első fordulóját. Az értekezlet az ő feltételeik elfogadásával nyílik meg — hangoztatja a Daily Mail tudósítója. A Daily Telegraph második ve­zércikkében annak a véleményé­nek ad kifejezést, hogy az 1954. évi genfi egyezmény óta a hely­zet a Nyugat rovására változott meg. Amerikának arra irányuló törekvése, hogy Washingtonhoz hű kormányt juttasson hatalomra La- oszban, megalázó kudarcot szen­vedett. Ebből a helyzetből az Egyesült Államok csak tekintély­veszteséggel kerülhet ki. A lap a továbbiakban Laosz jövőjének kérdésével foglalkozik, s hangoztatja, hogy igen sok függ majd az ország semlegességének nemzetközi ellenőrzésétől. A Da­ily Herald úgy véli, hogy Laosz kettéosztása — a földrajzi nehéz­ségek ellenére — az egyetlen megnyugtató megoldás volna a Nyugat számára. fANTASZriKVS KIGPEG-Etiy a Tótkomlósi Földmüvesszövelkezet szakképzett cukrászt keres azonnali belépésre Érdeklődni: személyesen a Földművesszövetkezet köz­ponti irodájában. Tótkom­lóson. x (20.) Másnap, kora reggel a nap még alig kelt fel a Jordánon túli dom­bok felett, amikor Ábrahám me­gint ott ült sátorának nyílásában és szemeit lehunyva megszállott perceit várta. Házanépe messze elkerülte a nagyurat, mert ha ilyenkor megzavarták és haragra gerjedt, haragja iszonytató volt... A vénember Elohimot, a nagy istent hívta. Rabszolgái, akik urukat látták, imára borultak és könyörögve kérték a hatalmas is­tent: fordítsa jóságra Ábrahám haragját, megértésre kegyetlensé­gét és nagylelkűségre gyűlölködé­sét. Mert Elohim, a nagy és hatal­mas isten Ábrahám által hozta szigorú törvényeit és a rabszolga­nép hitte, hogy így a jó és sor­suk ezáltal beteljesedett... És a reggel hűvös szelet hozott a folyó felől, és Ábrahám egyedül volt sátorában. Juhai tengerként hömpölyögtek a Jordan partjának mezőségein. Ábrahám örömmel számlálta bennük gazdagodását. ... Elohimot hívta. Az isten nem jött. Ábrahám kö- nyörgött, könyörgött, míg végre gyötrő kínok között álommal hó­dítja őt és mondta neki: — Ábrahám, szolgám, borulj le előttem és hallj engem! A vénember a földet csókolta, ott, ahol révületében az isten sa­ruit látta állani. — Avagy eltitkoljam-é cseleke­detemet tőled? Ábrahám sárral szennyezte ősz szakállát és hörögve szólt: — Ne titkold uram, mert bizo­nyára hasznunkra és okulásunkra tennéd, nekem az egész házamné- pének... — Szólok, Ábrahám! — dörögte az Úr. — Elküldöm hozzád angya­laimat, hogy lássanak téged és szolgálhasd őket, míg házadnak vendégei lesznek. Ábrahám megtépte az ő ruhájúi és sárral szennyezte az ő testét. — Elohim! Nagy isten! Az Ür leintette öt és mondotta végezetül: — íme, ezt kívántam közölni veled, Ábrahám, Thárénak fia, én szolgám. Angyalaim járjanak ná­lad békességgel... Ügy legyen! ... Ábrahám vonagló, kínokba torzult teste felett aggódva állt Sárai, az ő felesége és házanépé- nek több rabszolgája. Amikor megnyugodni látszott lelisztítot­rítottak, mellkasát ecetfa nedvé­vel dörzsölték. A roham elcsilla­pult. A vénember kinyitotta sze­mét és körben járatta fáradt tekin­tetét. Már éppen szóra nyílt a szája, amikor öt pásztor érkezett sátorához rémült arccal és kime­rültén hosszú rohanástól. A nagyúr előtt porba omlott az öt bőrruhás ember és kiáltozva Flohim nevét emlegették. Ábrahámot a féktelen harag ták arcát, ruháját és ültették őt vasmarka szorongatta és elűzni /issza óvatosan székébe, a sátoi akarta az öt pásztori. jrt. — Korbács sújtson reátok, ga­nyílásába. Fejére vizestömlőt szó-

Next

/
Thumbnails
Contents