Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-12 / 110. szám
4 KÉPÚJSÁG 1061. tnájus 12., péntek és ami hiányzik ahhoz, hogy otthon érezzék magukat Váratlanul toppantam be a Békéscsabai Ruhagyár lányszállásá- ea, 26 lény otthonába. Egyikük vasalt, a másik utazásra készen éppen indulni akart. Nemrégen érkeztek haza a munkából, de már alig találni itthon egy-két lányt. — Mindig van valami elintézni valónk — mondja Hollandi Margit, és a vendégnek kijáró udvariasságból abbahagyja a vasalást. Hellyel kínál. Közben vizsgálódva tekintek körül. Gyér berendezés, kopottas bútorok. Bútorok? Hiszen négy széken, két szekrényen és egy asztalon kívül mást szemügyre sem vehettem. A lányokon kivül csupán egy rádió halk zenéje teszi barátságossá a szobát. De a rádió is közbe-közbe recseg, talán bosszúból, amiért nem vettem észre. Az egyik vége alá van dúcolva, ferdén áll a polcon, kopottas „ruhában”. — Csak így szól. Ha megunja az egyik oldalon való fekvést, elhallgat, akkor megfordítjuk — szólnak a tulajdonosok kissé szégyenkezve, de inkább bosszús hangon. Egyébként, ahol vagyunk, ez az előszoba, a társalgó és részben a konyha is. Univerzális szoba, ami nem felel meg sem az igényeknek, sem a higiéniának. Nem így képzeltem el egy lányszállást, s még az előszobát sem. S a csalódás tovább fokozódott. Levegő van elég... A hálótermekben hegyén-hátán ágy. Ezt úgy kell érteni, ahogy le van írva. Emeletes ágyak sokasága. Nem mértem le a szoba hosz- szát és szélességét, de hogy túlzsúfolt, az biztos. Igaz, nem mindenki látta ezt így, s különösen azok nem, akik hivatottak volnának megállapítani, hogy egyáltalán egészséges-e. — Azt mondták, levegő van elég s ezzel el volt intézve — hangzik ajkbiggyesztés és kézlegyintés közben Oláh Brigitta, a legrégibb bentlakó hangja. Beletörődő, lemondó hangsúly érződik a szavakból. Belefáradtak már a sok ígérgetésbe. Aztán meg szólni sem mernek. Nem mintha attól félnének, hogy munkájukban éreznék ennek káros hatását, inkább talán azért, mert úgy gondolják, ez is jobb a semminél. — Arról is volt már szó, hogy megszüntetik ezt a szállást — így az egyik. — Nem is tudom, hogy tudtam volna megoldani a munkábajárást — szól a másik. Egymás gondolatait mondatokká fűzve, sorolják el nehézségeiket, hogy inkább meghúzzák magukat, mintsem 200—250 forintot fizessenek egy szobáért, vagy hajnalban kelve, vonaton járjanak be. No, de egyelőre a szállás megszüntetéséről szó sincs, de ami az „ikább”-ot illeti, azért lehetne szebb, jobb, higiénikusabb is ez az otthon. Itt van mindjárt a tisztálkodási lehetőség. — Fürdőszobánk a konyha, kádunk a lavór, abban lubickolunk — mondják nevetve, mert vidám kedvüket nem apasztotta még el semmi. — Pedig meg lehetne oldani — szól közbe a legfiatalabb. _ ? — Itt lakik egy magányos néni. Ha neki adnának egy szobát máshol, lenne társalgónk, lenne fürdőszobánk. Nem vagyok hivatva dönteni a dologban, de az tény, hogy sem szülőt, sem testvér-látogatót nem fogadhatnak. Ha le akarnak ülni, akkor mindenki a saját „portáján” kénytelen az ágyra ülni. Otthont szeretnének — Mit csinálnak mégis a szabad időben? — Olvasunk, kézimunkázunk, s ha jó idő van, sétálunk — válaszol Hollandi Margit, a szoba bizalmija. — Szépirodalmat, újságot olvasnak? — Mindkettőt. Általában a bennünket leginkább érdeklő témájú könyveket lapozgatjuk. Ezek többségükben szerelmesek — teszi hozzá nevetve. Persze a kiolvasott könyvek listáján láthatók társadalmi problémákkal foglalkozó könyvek is. Igaz, inkább a könnyebb „fajsúlyú” könyvek a kedveltek. Foglalkoznak politikával is. Ismerik a nemzetközi eseményeket, s állást is tudnak foglalni egy-egy kérdésben, éspedig helyesen. — Hiszen van időnk és szívesen is foglalkozunk olyan dolgokkal, amelyek napjaink problémái, de egy kicsit szeretnénk, ha otthon érezhetnénk magunkat. Olyan hangsúllyal mondta ezt el a bizalmi, mint mikor egy anya szól gyermeke érdekében. S igazat kell adni neki. Igazat, mert a csalódás, ami az előszobában ért, valóban tovább fokozódott. Huszonhat lány lakik két szobában. Az ágyak végei mintha szárítókötelek lennének. Kabátok, ruhák függnek rajta. Nem a lustaság, a nemtörődömség miatt. Egyszerűen nem fér a szekrénybe. A bőröndök tömve ruhákkal. Állandóan vasalni kell. A falak piszkosak, sehol egy kis kézimunka, virágot véletlenül sem láttam. Igaz, ez utóbbiak inkább a lányok hibái. Az otthonná-tételhez pedig ez mind hozzátartozik. A lányok is segíthetnek S ebben az otthon 26 lakója is többet kell, hogy tegyen. Egy megértő kis közösség kovácsolódott össze — mint mondják. Közösen szoktak szórakozni is. A szobák széppé-tételéhez azonban nem elegendő egy-két lány, s azoknak is csupán hangja. Közösen kell, hogy segítsenek ezen. No, nem a fürdőszobán, de a hálók barátságos- sá-tételén igen. Egy kis kézimunka nem kerül pénzbe, hiszen maguk csinálják. Mennyivel más az a polc, ha egy csipke fehér színben pompázik rajta. Vagy egy-két szál virág, mindjárt melegebbé teszi a szobát. Mindez azonban nem csökkenti a szakszervezet és a KISZ felelősségét sem. Többet kell törődni az otthon lakóival, kiknek hiányzik a meleg, baráti szó, a családias gondoskodás. Az ígéretek helyett néhány pozitív tett sokkal többet ér. Van egy házirend is kifüggesztve az előszobában, igaz, 1956-os keltezésű, de ha kinn van, úgy bizonyára érvényes. Ott jogokat és kötelességeket sorolnak fel. A lányoktól megkövetelik azok betartását, de vajon a szállást fenntartó üzem illetékes vezetőitől is? Hogy csak egyet említsek: Orvosi vizsgálatot kellene minden három hónapban tartani, ez azonban elmarad. A lányok életéről, vidámságáról, az otthon szépségéről akartam írni, de ezek mellett sok-sok negatívum is papírra került. Hiányolják az említett baráti hangot, a családias gondoskodást. S kétszeresen hiányolják ezt a szállás kifogásoltsága miatt. Ezt az űrt a szakszervezeti bizottság pótolhatja, ha többet .törődik az adottságokban szűkölködő szállás lakóival, hogy amennyire lehetséges, valóban otthon érezzék magukat. Majnái- József Búcsú az iskolától diákszemek lepergő könnyei tisztára mosnak mindent. A tanárok egyforma kedvességgel ölelik meg tanítványaikat és... bizony az ő szemük sem marad száraz. Minden búcsúzó osztály magával lopja a szerete- tet és egy csipetnyit az osztály- főnökeik sajgó szívéből. Minden búcsúzó osztály üres tantermet hagy maga után, űrt, amelyet nehéz betölteni. Melyik osztályfőnöknek nem szorul össze a szíve az üres tanterem láttán? Melyik tanár nem érez fájdalmat, amikor gyermekei elbúcsúznak tőle, hogy soha vissza ne térjenek?... Ez a búcsú a szeretet napja, az itt lepergő könnyek a szeretet könnyei. Nem a szomorúság, a fájdalom, hanem az öröm, a boldogság szép napja ez. Öröm, mert élettől duzzadó, felnőtté váló, érlelődő gyermekeink emberré serdültek. A reszkető kezekből kiveszik a szerszámokat, a tollat, mert vállaik segítenek a terhet tartani, mert segítői és méltó folytatói lesznek annak a munkának, melyet másfél évtizeddel ezelőtt mi, az öregebb diákok elkezdtünk. Kollárik János laaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa**IHI«B»*l»«MMB A Budapesti MÁV Szimfonikusok Gyulán Ilyenkor tavasszal az üzleteli kirakataiban megjelennek a tablók, rajtuk mosolygós fiatalok hagyományos öltözékben, A lányok matrózruhában, a fiúk pedig sötétkékben. Nem sokkal később pedig felhangzik az iskolákban az örök, mélabús melódia: ,,Ballag már a véndiák...” A véndiákok... szemükben csillogó könnyekkel búcsúznak. Búcsúznak az iskolától, fiatalabb pajtásaiktól, tanáraiktól. Kéz a kézben járják végig az osztályokat, felidézve a múltat, a szép és kevésbé szép napokat, a felelés előtti drukkolásokat, az apró diákcsínyeket, a millió emléket, amely őket az első osztálytól kezdve az iskolához kötötte. Közben zeng az örökös dallam osztályról osztályra. Búcsúznak az öregek. Továbbrepülnek abból az épületből, amelyben tarisznyájukat telepakolták útra- valóval. Egyik jobban, másik kevésbé jól. Elindulnak az életbe vagy a magasabb iskolába. Elindulnak, hogy helyükbe mások léphessenek. A ballagás hangulatában feloldódnak a haragok, elfelejtődnek a rosszak, a mindig nevető Megyénk zenei hónapja Liszt és Bartók nevében zajlik. 8-án Békéscsabán, 9-én Gyulán vendégszerepeitek a MÁV Szimfonikusok. A két zenei géniusz nevét, s a kiváló zenekart hatalmas plakátok hirdették. A gyulai városi tanács s az Erkel művelődési otthon kultúrmunkásai széleskörű szervezőmunkát fejtettek ki az est sikeréért. S e derék szervezők arcán az előA kutató tollából Mi lett a sorsa a gyulai vár hős védelmezőinek? mAm Önmaga bizonyítványa LT érek tíz deka mézescsókot —- fordultam a minap Ecseg- falva egyetlen cukrászához, ő üzletemberhez illő komolysággal begyűri a barna papírtasak sarkát és némi megfontolás után könyékig belenyúl az üvegezett dobozba. A doboz alján lapuló mézescsókba markol és megrakja a papírtasakot. — Több lehet? — kérdezi tágranyílt szemmel, miután a mérlegre dobta, mint a hentes a húst. —Tíz dekát kértem. Amíg ujjai közé vesz néhányat, szóvá teszem a kiszolgálás fogyatékosságát: ;— Magán, vagy földműves szövetkezeti elárusítók? — Nem kérem: Mi kispolgárok vagyunk — adja tudtomra olyan hangsúllyal, mint aki büszke arra, hogy ebben a termelőszövetkezeti községben még ilyen is lehet. •— Nem csodálom. Rámveti szemét, majd fel öklel, s kérdezi: — Miért? — Mert a vállalatok cukrászai, elárusítói nem kézzel markolásszák a süteményeket, hanem fogót vagy süteményes lapátot használnak. — sík. A tavasz derűs verőfénye világítja be a hófehérre meszelt emeleti termeket, csillogó fénysugár vetődik be az ülőfülkés ablakokon át a ritka szépségű kandallókra. Az egymásba nyíló termekben szinte árad felénk a komor középkori hangulat. Nagy nevek, nagy emberek. Itt laktak a gyulai vár védői, bajnokai. Mi lett a sorsuk a kiemelkedőbb egyéniségeknek az 1566-os török elleni várvédélem során és a vár feladása után? Kerecsényi László várkapitány, tudjuk, méregpohárral a kezében pusztult el — királytól és minden segítségtől cserbenhagyva, bilincsbe verve — a belgrádi várbörtönben. Balázs Deák Márton 1563-ban a gyulai hősies szolgálataiért emelkedett nemességre — a vár eleste előtt ágyúgolyótól megsebesülve, ötödnapra meghalt. Jász Lukács aradi nemes még egy év múlva is raboskodott. Nem esett el, nem vérzett el — sanyarú rabságra jutott. Dóczj Gergely Csongrád megyei nemes szintén török fogságba került, s János Zsigmond 3 ezer forintért váltotta ki Pertáf basától. A későbbi évek során ismét török kézre került, s mint „vásárütőt” Konstantinápolyba vitték, ahol vallatás közben igen bátran viselkedett, Végül is a tengerbe dobták. Henyei Miklós Baranya megyei nemes, Kerecsényi sógora, „aranysarkantyús vitéz” a legveszélyesebb helyeken is sisak nélkül küzdött — szeme ‘-között nyíllövést kapott és a „magyarok pótolhatatlan veszteségére 3 nap múlva meghalt”. Fekete Demeter, a kapuőrök fel. ügyelője a kivonulás előtt előre gyanította a török álnokságát, elhatározta, hogy magát meg nem adja. Kiindulás előtt, amikor a vár áldomását megitta, egy kulaccsal lova tarkába is öntött, s az így megtüzesedett paripán keresztülvágta magát a török táboron. De sorolhatnánk tovább e bajnokok névsorát. Géczi János negyedmagával ellene volt a vár feladásának, s később Várad kapitánya, majd kormányzó lett, Horváth Ferenc, Molitfa György, Bethlen Farkas stb., mind-mind vitézül helytálltak a veszély óráiban. S amikor e napfényes termekben állunk, s a várudvar helyreállított „lovagtermébe” lépünk — emlékezzünk, ha csak futólag és ha csak egy pillanatra is ezekre a hősökre, akik közül nem egy életét, és vérét áldozta a hazájáért a gyulai vár védelmében. G. S. adás kezdete előtt mégis ott ült az aggodalom. Vajon hogyan fogadják a város dolgozói ezt a műsort? Elég érett lehet-e egy kisváros Liszt és Bartók — nem is éjppen legkönnyebb — műveinek megértésére, élvezésére? A városi tanács gyönyörű díszterme zsúfolásig megtelte Még a karzatot is ki kellett nyitni. S a műsor első felében felcsendülő jellegzetesen liszti, romantikus „Les Preludes” Tol- mácsy László karnagy kiváló vezénylésével; majd a disszonanciájában is annyira dallamos és kifejező „Haláltánc” a ; nagyszerű Bächer Mihály zon- i goraművész közreműködésével i oly megható sikert aratott a | közönség körében, hogy még I a dolgozók érdeklődésében kétkedő gazdasági vezetők arcáról is eltűnhetett az aggodalom. A téli filharmóniai sorozat sikere még csak sejtetni engedte, ez a hangverseny már bizonyítja: betört a komoly zene az igazi muzsikát kedvelő dolgozók körébe. Hisz a jelenlévők nem mozdultak helyükről, sőt'a műsor utolsó számát: Bartók Tánc- szvitjét ismételni kellett. Ús zenei műfajt teremtett Jurovszkij szovjet zeneszerző Vlagyimir Jurovszkij zeneszerző befejezte Othello című szimfonikus költeményét. A műalkotás műfaji újdonsága az, hogy előadásában egy felolvasó is részt vesz. Jurovszkijnak nagy gyakorlata van a felolvasó beiktatásával felépített szimfonikus zeneművek megalkotásában. Korábbi műveit a zenekedvelők nagy érdeklődéssel fogadták. Othello című szimfonikus költeményén 12 évig dolgozott a szerző. A szimfonikus költemény első előadásán Szergej Bondar- csuk mutatkozott be a felolvasó szerepében.
