Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-10 / 108. szám
4 N £P ŰJSÁ G 1961. május 10., szerda Ezeréves magyar írásemlék a nagyszentmiklósi aranykincseken 1799-ben a Torontál megyében lévő Nagyszentmikióson 23 gyönyörű aranyedónyt — korsokat, kelyheket, poharaikat és egy ivó- kürtöt — talált egy parasztasz- szony gödörásás közben. Ferenc császár-király ezt a gazdag leletet, amelyet a nép Attila kincsének vélt, Bécsbe vitette, és azóta is ott van a Kunsthistorisches Museum- ban. A 23 aranyedény közül tizennégyen rovásírás látható, részint beleverve az aranyba, részint csak kát colás, amelynek megfejtésével eddig mintegy 15 tudós foglalkozott. Eleinte germán rúnáknak nézték és gót neveket próbáltak kihámozni belőlük, olvasták görögül, latinul és voltak magyar olvasással kísérletezők, végül is ebben a szazadban az az irányzat győzött, hogy az írások ótörök nyelvűek. így az egyik külföldi kutató megállapítása szerint öt aranyedényen látható ótörök nyelvű mondatnak: Igyál hajnalban buzgalommal, az egyik magyar tudós szerint pedig: Igyál s az ellenséget szúrd le, egy másik megfejtés szerint: Turum ivótál — a jelentése, s a kísérletezők általában ehhez hasonló, de egymáséról eltérő értelmezést betűztek ki. A feledésbe merült aranykincsek titkára most újra ráterelődött a figyelem. Pataky László, a magyar rovásírás idős kutatója megvizsgálta a rejtélyes rovásfeliratokat a forrásmunkákban, s meglepődve fedezte fel, hogy azok magyar szövegűek. A Békéscsabán élő kutatót a véletlen segítette a megfejtéshez. Mint élmondotta, a rovásírás eredetének tüzetesebb vizsgálatából arra következtetett, hogy a székelyeknek az eddig ismert k betűjüknél ősibb formájú k betűjük is volt. — Kerestem, hogy ezt az ősibb betűt nem találnám-e meg a nagyszentmiklósi aranykincs rovásírásában — közölte Pataky László. — Ekkor vettem észre, hogy ezt az írást — melyet eddig ótöröknek mondtak — a székely ősírás betűinek segítségével, a székely rovás szabályai szerint, olvasni tudom — magyarul. Egyetlen betűt sem kellett átértékelnem. Ott volt az ősi k betű is. A kincsen harminchat szó olvasható. Valameny_ nyi mind népnév, méltóságnév és személynév. Ivásról, mulatósról, az ellenség megöléséről, ajándékozásról, avagy az edények nevéről — amiket a régebbi megfejtésekben látunk — szó sincs. — A szavak egyharmada olyan egyszerű rövidítés, mint amilyeneket ma is használunk. A feliratokból kiderül, hogy a kincs a besenyő fejedelmeké volt. A rövidítésekből, a díszesnek éppenséggel nem mondható bevetésekből és a hanyag karcolásból arra lehet következtetni, hogy ez az írás: hadisarcon való osztozkodás emléke. De így is: mind történelmi, mind nyelvészeti szempontból jelentős emlék. Mint ezeréves magyar írás pedig felbecsülhetetlen értékű kincs! — A kincs felirata a besenyőket pecsanyégeknek és pesenyő- jökmek nevezi, s ez a két megnevezés teljesen egybevág Maszudi arab tudósnak a besenyőket kétféle népcsoportra osztó, 944-beli feljegyzéseivel. Érdekes, uogy Maszudi a besenyőket és a magyarokat közös őstől származóknak mondja. Az arany kincsek rovásbetűi azonban azt is elmondják, hogy a besenyő fejedelmek méltóságneve senyű és tenyő volt, amelyek a hun uralkodók méltóságnevedre emlékeztetnek. A másik besenyő népnek kenézei voltak. Ezek a méltóságnevek ma is élnek község- és személynevekben. A feliratok közül csak egy illik bele az edény díszítésébe. Erre az van írva: + Géljse + kiskán + pesenyűj ■+• kenész -J-. Ebből arra lehet következtetni, hogy a besenyők nagy része hazánkba költözött s itt közös magyar vezérük volt. Az első magyar kenézük Taksony fejedelem idejében a fejedelem fia, a későbbi Géjza fejedelem lehetett. A kis arany tálat valószínűleg a besenyők ajándékozták a kis kannak. A feliratok megfejtésével a magyar archeológiának egy másfél évszázados, rejtélyes problémájára derült fény. összegezve: a kincset a történelmi Magyarország területéin találták. A kincs betűi jól egyeznek a székely rovás betűivel. Nemcsak a betűk egyeznek, hanem a két írás szabályai is. A kincsen olvasható szavak — mind magyar szavak — ma új élnek: gelse, Csobánc, kiskán, tenyő, senyő, kenéz, besenyő. A rövidítések is mind magyarosaik. — Nincsen hát semmi okunk sem arra, hogy ezt az írást továbbra is ótörök írásnak tartsuk, hiszen ezeréves magyar írásemlék. Ez az ősi írás a kiskunhalasi múzeumban őrzött jegyzőkönyv tanúságtétele szerint a múlt század elején még élt a magyar pásztorok között. A magyar nép Orrviszketés Újkígyóson csak egy Hosszú utca van név szerint, de irgalmatlan hosszú a Kossuth, Petőfi, Öreg és még a többi utca is. így aztán, ha az ember bevásárolni indul, turista felszereléssel induljon el, mert jó ideig távol lesz hazulról. A hátizsákban legyen kéznél szódavíz és üdítő ital, Csabáról beszerezve, mert e héten kétszer is jártunk kocsmá- ról-kocsmára, tömény szeszesitalon kívül más nem volt kapható. E hónapban már vagy hetedszer karikáztunk a vasbolt elé, ahol még az ünnepek előtt kiakasztották a „Leltár miatt zárva” táblácskát, s egy kerékpárunk ismét ,,macskaszem” nélkül, vakon bolyongott a napsütésben. Némi pertligumi, zokni és egyéb apróság beszerzése végett a ruhásboltot is felkerestük, itt is a gutaütésre hajlamos egyének végzetét, a „Leltár” cédulácskát lobogtatta felénk a szellő. A frissen beszerzett fejfájást csillapítani a patikába indultunk és igen, ki tetszett találni, itt is keddtől péntek délutánig hirdették a leltárt! A szatyorban még lapult egy sarka- lásra váró szandál, dobogó szívvel karikáztunk a cipész ktsz elé, ahol néma csend, és lehúzott redőnyök fogadtak. Talán a kaptafák és faszegek is leltárba vétettek volna? Nem! Gyűlésre mentek a tagok! — így vélekedett egy, a viszonyokkal ismerős bácsi. Ezúttal tévesen! A ktsz vidám talpalóit egy pár — bosszúság házzal arrább sikerült megtalálnom. Ök renoválás miatt kalapálnak több hete egy földes, sötét szobában, még további bizonytalan számú hetekig. És miért e cím az orrviszketésről? Hiszen eddig szó sem volt róla! Pedig a régi babona ezt állítja. „Viszket az orrom, bosszúságom lesz...” Nekünk még a hátunk is viszketett a bosszúságtól, mikor kiderült, hogy kenyeret is csak délután lehet kapni... Ugyanis a kenyeret Kígyóson sütik és a kenyeres kocsis 9 óra felé elindul szétosztani... mire elér a Petőfi utca végére, dél van és ebédszünet 2 óráig. Ha késik a kocsi, a boltosnak ott kell maradni, s így ebédideje elvész. Ezért hát egyik hónapban a falu egyik végén lévő üzlet kap elö'Qb kenyeret, a másik hónapban a másik. Észben kell tartani, hogy a mihozzánk legközelebb (1—2 kilométerre) eső boltban reggel vagy délután van kenyér. Történt vagy két hónapja, hogy kemenceépítésbe kezdtek. S ez idő alatt Gyuláról hozták a kenyeret. Gyula ide vagy 18 kilométer és mégis minden nap körülbelül 9—10 órára minden üzlet megkapta a kenyéradagját. Mióta kész a kemence, azóta megint totózhatunk, „délelőttös” vagy „délutános” a boltunk... Mert Kígyós messzebb van Kígyóstól mint Gyula! Hát nincs igaza a közmondásnak? H. I. Nyári Szabadegyetem Pécsett A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Baranya megyei szervezete 1961-ben negyedízben rendezi meg a múlt években nagy sikert aratott Nyári Szabadegyetemét. A hallgatók a Pedagógiai Főiskola festői környezetű kollégiumában nyernek túrista-szerű elhelyezést és ellátást. Egyetemi és főiskolai tanárok és a legjobb szakemberek előadásai ismertetik gazdag szemléltetéssel Pécs és Baranya földrajzát, történelmét, természeti világát, irodalmát, zenei, művészeti és tudományos életét, a kultúra és technika nagyszerű helyi alkotásait. Egésznapos kirándulásokon megismerik a megye nagy jelentőségű történelmi emlékeit: Szigetvárt, Siklós várát, Mohácsot (a most folyó csatatéri ásatásokat) Pécsváradot és a Mecsek vadregényes tájait, az abaligeti cseppkőbarlangot, a harkányi és sikon- dai gyógyfürdőt, Komló szocialista várost, valamint a keleti Mecsek és Zengő környéke vadregényes vidékeit. Szakszerű vezetés mellett megismerkednek a 2000 éves Pécs híres műemlékeivel, a Mecsek felejthetetlen szépségű kiránduló- helyeivel. A város múzeumai, könyvtárai, strandfürdői, mozijai, stb. az egyéni szórakozásnak is mindén magasrendű lehetőségét megadják. A Pécsi Nyári Szabadegyetem 1961. július 16-tól 29-ig tart. A szabadegyetemre iskolai végzettségre való tekintet nélkül bárki jelentkezhet, aki üdülőidejét az ország ezen történeti emlékekben és tájképi szépségekben gazdag vidékén, művelődve és szórakozva óhajtja eltölteni. A részvételi díj 890 Ft. Ez magában foglalja nemcsak a szállás és ellátás díját, hanem az előadások, kirándulások, városnézések költségeit is. Érdeklődőknek részletes tájékoztatást küld a Nyári Szabad- egyetem titkársága: Pécs, Janus Pannonius u. 11. szám. Jelentkezni ugyanott lehet írásban vagy személyesen 1961. július hó 5-ig. A TIT Pécsi Nyári Szabadegyetem Titkársága tehát ezt az ősi kincsét híven őrizte sok századon át — ismertette főbb vonásokban a kutató. Pataky László a nagyszentmik- lósi aranykincs rovásírása megfejtésének bizonyítékait, s a székely rovásírás eredetével kapcsolatos kutatásaink eredményeit, köztük több újszerű hipotézisét, részletes tanulmányban rögzítette és átadta a Történelmi Múzeumnak. Ballabás László A szarvasi szlovák együttes Csabacsűdön Nemrég tartották Szarvason az öntevékeny színjátszók járási versenyét. Ezen a versenyen fellépett a szarvasi nőtanács szlovák együttese is. A nemzetiségi csoportok közül a bemutatott Ján Szkal- ka: Kmotrovci című víg játékával első helyezést ért el a szarvasi együttes. Az együttes a verseny után a csabacsüdi nőtanács meghívására egy egész estét betöltő műsoros estet adott, amellyel nagy sikert aratott a csabacsüdi közönség körében. Idegen — Egyszóval: 301 vagy lealizóita ismerősöm mindazt, amit elmondtam családi és egészségügyi állapotomról. Aztán, mint akit hirtelen támadt veszély fenyeget, izgatott, zavart lett; — Figyeld csak azt a nőt! Azt a magasat, abban a háromnegyedes pepita kabátban, ott a túloldalon; — Csinos, elegáns — dicsértem, azt gondolva, hogy ismerősöm ezívevá- lasztottjáról van sző. — Osztályidegen — mondta egyite gyűlölettel; — Micsoda? — Jól hallottad. Osztályidegen. Pontosabban: ellenség. Ellensége mindennek, ami 16 éve hazánkban történt. Kivéve persze az 56-os ellenforradalmat. — Honnan veszed ezt? — Ismerem. Ha van időd, elmesélek róla egyet-mást. Gyere, üljünk be valahova, úgyis régen koccintottunk; Lépkedtem mellette, azt. sem kérdezve, hova megyünk. Gondolataim ismerősöm körül csapongtaik. Néhány évvel ezelőtt még ő is sok minden ellen tüzelt. Miért kell annyit beszélni a termelőszövetkezetekről, miért zaklatják a népnevelők a parasztokat, miért nem hagyják, hogy maguktól ismerjék fel a közös gazdálkodás előnyeit. És még sok minden mást nem értett meg, véleményem szerint azért, mert leginkább olyan tárhajtás saságban forgolódott, amelynek tagjai úgy voltak a ml rendszerünkkel, mint én a sárgarépafőzelékkel: egyszerűen nem tudok ránézni, nemhogy megtudjam szeretni. Igaz, hogy ismerősöm akkoriban érettségizett, hivatalba vágyott, 6 ehelyett esztergályosnak volt kénytelen elmenni. Ügy látszik, azóta megtanult politizálni, és az embereket is kategorizálni, osztályhelyzetük szerint; — Érdekes nő. Asszony, van egy 7 éves kislánya is. Az ember el sem hinné, hiszen 25 évesnél nem látszik többnek. Magányos. Azaz szüleivel él. A férje disszidált 56-ban. De nem vágok közepébe a dolognak, megismerkedésünkkel kezdem. — Egy zenés szórakozóhelyen mutatták be nekem. Egy ideig néztem szép vonalú arcát, ibolya-kék szemét, formás, csinos alakját, s hallgattam azokat az apró történeteket, amelyeket vidám kacagások közepette elmondott a társaság tagjainak szórakoztatására. Mit mondjak még: tetszett, s egyre jobban tetszett. Felkértem táncolni, sokat táncoltunk, beszélgettünk. Megpróbálom idézni, legalábbis megközelítő pontosan vázolni beszélgetésünket: — Ha nem tévedek; vendégségben van itt, mert eddig még soha nem láttam — jegyeztem meg. — Eltalálta .Dunántúli vágyóik — mondta olyan derűsen, mint aki nagyon jól érzi magát. Mint táncpartnerrel biztosan meg volt elégedve velem, jól táncolok. — Egyedül jött? Látom, karikagyűrű van az ujján. — Egyedül jöttem. Asszony vagyok, egy 7 éves kislányom is. van. — S a férje? — Kanadában éi, 56-ban ment ki. — Hogy tudta magát, s a kislányát itt hagyni? — Muszáj volt neki elmenni, az 56-os események miatt. Belekeveredett, s őt szigorúan büntették volna, mert szüleinek 150 hold földjük volt. Különben a mi házasságunknak nem a szerelem, hanem a segíteni akarás, a sajnálkozás volt az alapja. Biztosan tud arról, hogy 1951—52-ben a nagyobb városokból kitelepítették az úgynevezett osztályidegeneket. Akkor osak édesanyám volt otthon, apám börtönben ült. Tanácsot kértem, mit csináljak? Olyan városban, ahol ismernek, mégis jobban kapok munkát, mint idegenben, ráadásul irodában, s nem valamelyik áUami gazdaság földjén. Egy ügyvéd azt tanácsolta, menjek férjhez egy helyi születésű fiatalemberhez, csak úgy formálisan. Kössünk szerződést, hogy nem fogunk együtt élni egy percig sem, s akkor válók el tőle a saját költségemen, amikor jónak látom.;; Egy évig így éltünk, csak ritkán találkoztunk az utcán, vagy egy presz- szóban; Megszerettük egymást; s érvényes házasságot kötöttünk az egyházi saeitartafc szerint; Az anyám azt tartja, hogy csak az az érvényes házasság. Én egyébként nem vagyok vallásos. Alig vártam, hogy szóhoz jussak, s megkérdezzem: Miért akarták kitelepíteni őket? Miért ült börtönben az apja? Meglepő könnyedén és őszintén felelt: — Az apám csendőrtiszt volt, s 1945- ben 15 évre ítélték. Azt mondták, nem háborús bűntettért, hiszen nem volt fronton egy percig sem, csupán azért, hogy ne legyen alkalma ellenforradalmi szervezkedésre. Sokáig nem tudtam szóhoz jutni. Egyszerűen gyűlölet ébredt bennem iránta, olyan kényszeredett arcot vágtam, mintha tánoközben, ott a karjaimban, csúf boszorkánnyá változott volna át. Észrevette, de azért mosolygott, s kért: beszéljek én is magamról. Beszéltem, s közben figyeltem az arcát. Elmondtam, hogy munkáscsaládból származom. érettségiztem, s most esztergályos vagyok. — Bizonyára tagja a KtSZ-nek. talán a pártnak is? — kérdezte ügy, mintha örülne neki. Fél is kacagott: Hát nem érdekes? Együtt táncol a tűz a vízzel; a rendszer hu fia az osztályidegennelt Ijedten néztem körül: vannak-e ismerősök, akik látják, hogy kivel táncolok. Észrevette, kacagott: — Ne féljen; nem ismer Itt senki engem közelebbről, csak az a házaspár; akikkel vagyok.
