Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-03 / 102. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. május 3., szerá» Véres május 1891-ben Békéscsabán A becsületes munka jutalma Ae 1890 -es években j a Körösök és a Maros vidékén nagyerejű földmunkás- és szegény- parasztmozgalom lángolt fel, s futótűzként gyűrűzött át az egész Alföldön. A mozgalom okai a kapitalizmus magyarországi alakulásában, illetve mezőgazdaságunk porosz-utas fejlődésében találhatók meg. Az így kialakult birtok- viszonyokról megdöbbentő képet kapunk az 1895. évi üzemstatisztikából, amely szerint a száz holdig terjedő parasztgazdaságok — az ország összes mezőgazdasági üzemének 99 százaléka — a termőterület 52,3 százalékával; a száz holdon felüli gazdaságok — az összes mezőgazdasági üzem 1 százaléka —- a termőterület 47,7 százalékával rendelkeztek. Az igazságot azonban meghamisították, mert a kimutatásba tudatosan nem vették be azt a közel nyolcmillió kát. hold szántó- és erdőterületet, amely azoké a nagybirtokosoké volt, akik a jobbágyfelszabadítás után fél évszázaddal is görcsösen ragaszkodtak a feudális birtokmegoszláshoz, és ezzel évről évre növelték az éhhalállal küzdő földmunkások és szegényparasztok elkeseredését. A békéscsabai parasztmozgalom is gyökereivel mélyen belenyúlik abba a történelmi talajba, amely telítve volt és van kiapadhatatlan forradalmi életerővel, éppen ezért adták szociográfusaink ennek a tájnak a „Viharsarok” nevet, amelyet megérdemelten kapott, és méltón is viselt. Vidékünk a török hódoltság idején teljesen elnéptelenedett, és csak az 1716-os évek óta fejlődik töretlenül, és igen gyors ütemben. Ezt a területet kapta meg császári-királyi adományként 1723-ban Harruckern János György, a Sa- voyai Eugén seregeinék élelmezésében szerzett érdemeinek elismeréséül. Az osztrák „új földesúr” az elnéptelenedett vidékre Nóg- rád, Gömör, Hont, Liptó, Túróc, Zólyom és Pest megyéből telepített ide szlovák jobbágyokat, akiket vonzottak a boldogulást ígérő kedvezmények is, mint például a vallásszabadság, az úrbéri terhektől való ideiglenes felmentés, háromévenként megújítható bérleti lehetőségek. Békéscsaba jobbágyai a kedvező feltételek közepette anyagilag annyira megizmosodtak, hogy már 1845-ben örökre megválthatták magukat földesuraiktól, akik azért kötötték meg az örökváltsági szerződést, „mivel a helybeli körülményekhez képest az úrbéri tartozásoknak és szolgálatoknak kevés hasznát vehették”; viszont a 14 birtokos vétel- és váltságárból összesen 802 ezer és 50 pengőforintot kapott. Ettől kezdve megindult a parasztság éles társadalmi tagozódása, és állandóan fokozódó harcokban kezdtek kibontakozni a réteg-különbségek és osztályellentétek. A múlt század utolsó évtizedeiben már igen éles a különbség a kitűnő földekből gyakran száz holdnál is nagyobb területet birtokló zsírosparasztok és az anyagi erejében egyre fogyó, de számában folytonosan növekvő mezőgazda- sági münkásság között. A békéscsabai szegényparasztok — hasonlóan a környező községek földmunkásaihoz — sürgették a munkásegylet megszervezését, amelyben nemcsak nemzeti, hanem proletár-öntudatukat is éb- resztgették. 1891. február 27-én tartották meg a békéscsabai munkásegylet alakuló közgyűlését, azonban az alapszabályok jóváhagyását Sztraka György főszolgabíró késleltette. Pluhár György, a munkáskor ideiglenes elnöke személyesen sürgette azt a minisztériumban. mert az agrárproletárok az egylet segítségével magasabb munkabért, olcsóbb földbérletet, emberibb bánásmódot akartak kiharcolni, de eredményt nem értek el, ezért a tömegek elkeseredése május 1-re már a végsőkig fokozódott. El is határozták, hogy a következő napon — ha kell — az életük árán is megszerzik az alapszabályokat. „Egyszer születtünk, egyszer úgyis meg kell halni” — mondta Galló András, kifejezve a munkásság teljes elszántságát. Május 2-án nagy tömeg gyűlt össze az emberpiacon, és a szétoszlatásukra kivezényelt rendőröket megfutamították, két csúfolódó gazdát pedig megvertek. Majd körülfogták a városházáról a hivatalába tartó Sztraka Györgyöt, ütlegelni kezdték, és eszméletlenül hagyták az utcán. A hírhedt munkásgyűlölő — miután eszméletét visszanyerte — hivatalába menekült. Erre a tömeg a főszolgabírói hivatal felé kezdett tódulni, de ekkor már megérkezett három csendőr, aki akadályozta az előrehaladást, de csakhamar mindhárom a hivatal bezárt utcaajtója mögé kényszerült menekülni. A bátor tüntetők téglazáporára alighanem a csendőrök fegyverropogása lett volna a válasz, ha időközben meg nem érkezik az alsóvé- g-' tehénlegelőről a gyakorlatozó katonaság, Kuzicska Károly főhadnagy vezetésével. A szuronyos katonák elől a tömeg a mellékutcákon vonult vissza a városháza felé és a megmozdulás egyik vezérét, Maján Jánost súlyosan megsebesítették a csendőrök. A küzdelem tovább folyt: a „Sas” — a mai Központi Gyógyszertár — előtt sűrű téglazápor hullott a katonákra, amire szuronyroham volt a válasz. Itt kapott halálos sebet Pong- rácz András napszámos, aki Ru- zicska főhadnagyot támadta meg, és amikor mellét átdöfte a szurony, ezzel a kiáltással esett ösz- sze: „így bánnak el a szegény emberrel!” A fegyveres túlerő szétoszlatta a tömeget, és a munkásvezéreket nyomban letartóztatták. A rohamozó katonaság nagy része azonban nem követte vakon a parancsot és délutánra már elterjedt a néppel együttér- | ző katonák nyilatkozata: „Hej, csak ne lett volna rajtam az a kék mondur, majd megmutattam volna én is az uraknak!” A csabai urak nem is bíztak bennük, ha- j nem Nagyváradról kértek erősítést. ahonnan már délután 5 óra- i kor 800 gyalogos román katonai érkezett Holub tábornok vezetésével. De a tömeget nem lehetett megfélemlíteni és másnap, május 3-án, vasárnap délután 2 ezer tüntető követelte a városháza előtt az előző napon elfogottak szaba- donbocsátását. Sem Kocziszky Mihály bíró, sem Szemián Sámuel főjegyző távozásra intő ékesszólása nem talált meghallgatásra, sőt a rájuk szórt szörnyű szitkok és átkozódások beléjük fojtották a szót úgy, hogy a katonaságot hívták segítségül, de nekik is két órai szuronyos terrormunkába került a kisemmizett nép szétosz- latása. Újabb letartóztatások következtek és az elfogottakat rövidebb vagy hosszabb szabadság- vesztésre, de voltak olyanok is, akiket több évi fegyházbüntetésre ítéltek. A csabai urak féltek a további harcoktól, ezért a katonaság létszámát kétezerre duzzasztották, a megrémült uralkodó osztályok pedig az egész megyében kihirdették az ostromállapotot. Erre bőségesen volt okuk, hiszen Orosházán, Gyulán, Gsorváson, Eleken, Medgyesbodzáson, Nagykamaráson, Dombegyházán, Bat- tonyán ugyancsak megmutatták forradalmi elszántságukat a földmunkások. A paraszt-megmozdulások világító lángját a féktelen terror eloltotta, de a hamu alá kénysze- rített parázs izzását elfojtani nem tudta. Az egymást felváltó évek nem hoztak semmilyen enyhülést, legfeljebb a hatalmon levőknek, akik a kivándorlások és a látszatparcellázások keserű mákonyá- val altatgatták felelősségüket, öröknek képzelt álmukból csak a felszabadulás utáni első szabad május 1-én riadtak fel, amikor már felvonultak a „táblás művelést” követelő parasztok. Dr. Tibori János Ez a meghatározás jutott eszembe, miközben szemlélője voltam az egyik ipari vállalatnál a nyereségrészesedés ünnepélyes kiosztásának, Egymás után röpködtek a nevek, s az asztalok mellől egymás után álltak fel a munkások, hogy igazgatójuktól átvegyék a múlt évi szorgalmas munka jutalmát, az őket jogosan megillető nyereségrészesedést. S amint a vörös drapériával leterített asztal elé léptek, a múlt évi 12 kemény hónap megannyi gondja, baja jutott eszembe. Amint derűs arccal helyükre siettek, magam elé képzeltem ezeket a munkásokat, az egy év alatt annyiszor verejtékezőket, amint párttaggyűléseken, termelési értekezleteken hevesen vitáztak a tervteljesítésről, a selejt mikénti csökkentéséről, s a munkafegyelem betartásának hogyanjáról. Mert vitatkoztak. Mint ahogyon vitatkoztak mindenütt, ahol a nyereségrészesedésig eljutottak. „...Sikerült...” — mondták nem kis büszkeséggel a szorgalmas munkások. Igen! Nem hiába vitatkoztak annyiszor a múlt évben, s nem hiába dolgoztak. És amikor a nyereségrészesedés forintjait zsebük mélyére tették, látszott arcukon, hogy nemcsak arra gondoltak: vajon a kapott „mellékesből” mit tudnak vásárolni a családnak — noha ez sem utolsó dolog — hanem arra A Magyar Tudományos Akadémia a május második felében nyíló Budapesti Ipari Vásáron bemutatja azoknak a tudományágaknak, illetőleg akadémiai intézeteknek az eredményeit, amelyek elősegítik iparunk fejlődését. Az akadémia pavilonja elkészült. Gazdag anyag ismerteti az intézetek alapkutatásainak jelentőségét az ipari kutatómunka és a gyakorlati ipar fejlődésében. Bemutatják a legel- vontabbnak látszó tudománynak, a matematikának sokoldalú alkalmazását a gyakorlati életben. Igen érdekesek az intézetek által kiállított műszerek, amelyek azt tanúsítják, hogy tudományos kutatóink néhány év alatt nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó, exportképes műszereket szerkesztette^. A Központi Kémiai Kutató Intézet nukleáris műszerei, a különböző geofizikai mérőműszerek, a nagy- és középérzékenységű libellák vizsgálatára szerkesztett geodéziai műszerek, a szegedi logikai gép mintapéldánya és sok technikai újdonság működésében lesz látható. A számítástechnikai közis, hogy nem kell szégyenkezniük a múlt évi munkájuk miatt, mert nem maradták adósai a nagy családnak, a társadalomnak, A derűs munkásarcok persze mást is érzékeltettek. S ezt sokan így fogalmazták meg: „Ebben az évben is megpróbáljuk, most sem maradunk szégyenben...” A párt, a kormány tudja, hogy a „megpróbáljuk” kifejezés mögött ott van a munkásbecsület, mely annyi mindenre, a legnehezebbre, sőt sokszor a lehetetlennek látszó dolgok teljesítésére is kötelez. A párt és a kormány a munkásbecsületet nagyon nagyra tartja. Hiszen a munkások adott szava nyomán jutottunk el e tíz egynéhány év alatt odáig, ahol jelenleg tartunk, amiről ezen a május elsején is jogos büszkeséggel adhattunk számot. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor megyénk egyik ipari vállalatánál szemtanúja voltam a nyereségrészesedés ünnepélyes kiosztásának. S miközben — később — egymáshoz koccintották borral telt poharaikat a munkások, itt is, ott is megjegyzések röppentek fel: „...Ezt az évet még jobb eredménnyel zárjuk...” Ezt mondták, ezt fogadták egyszerű szavakkal szivük mélyéről megyénk munkásai, S ez nagy dolog: igazi munkásbecsület. Balkus Imre pont a kiállításról állandó telex-kapcsolatot tart m. 3. típusú elektronikus számológépével, úgyhogy a vásáron feladott problémákra a központon át telexen jön a megoldás. A Központi Fizikai Kutató Intézet az egyes kutatási eszközök fejlődéstörténetén kívül egy távirányítású kisvasútat is bemutat. A kísérleti orvostudományi kutató intézetnek mind a négy osztálya képviselteti magát a kiállításon. (MTI) Szabó kisiparosok ügyeimébe! A Békési Szabó Kisipari Termelőszövetkezet férfi méretes részlegeihez önálló kisiparosokat szövetkezeti tagnak azonnali belépéssel felvesz. ■JELENTKEZNI LEHET: a szövetkezet központi irodájában, Békés, Kossuth u. 1. Telefon: 44. 195 Megjelent a Jelenkor új száma Anapokban megjelent a Jelenkor új száma, amely a pécsi és dunántúli írókon kívül az ország más területén élő szerzők műveit is közli. A Dunántúl e jelentős folyóirata a benne közölt anyagokkal, írásokkal igyekszik országos folyóirattá válni. A lap ezúttal Albert Gábor, Havas Gábor, Hernádi Gyula és Tatay Sándor elbeszéléseit, valamint Bede Anna, Bihari Sándor, Csanádi Imre, Csányi László, Fodor András, Galambosi László, Jan- kovich Ferenc, Rónay György és Várkonyi Nagy Béla verseit és Csorba Győző műfordításait közli. A folyóiratot illusztráló rajzok és a műmelléklet képei Derko- its Gyula, Kernstok Károly, Lantos Ferenc és Schönberger Armand művei. A tudomány pavilonja az ipari vásáron
