Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-30 / 125. szám

1961. május 30., kedd MÉPÜJSÁG 3 Á szocialista címért versenyez az export-brigád Az igazgatót vagy a párttitkárt kerestem a Békéscsabai Forgácso­ló Szerszámgyárban. — Sajnos, egyik sincs itt — tárta szét a kezét a portás. — Nincs szerencséje az elvtársnak, a fő­mérnök is éppen most ment el... —r Várjon csak, most jut az eszembe, itt van az üzemvezető, Annus Vince. Az irodában serényen katto­gott az írógép. A kedves, szép arcú, magas, barna lány ujjai für­gén táncoltak a billentyűkön. Az üzemvezető barátságosan tolta elém a széket. — szorgalommal dolgoznak most a munkások — vélekedett az üzemvezető. Nem is csoda, hiszen a szocialista brigád címért verse­nyeznek. Különösen jól dolgozik az export-brigád. — Beszélhetnénk velük? — kér­deztem. — Hogyne, tessék velem jönni. Ahogy a műhelybe mentünk, tá­gas szerelő- és géptermen halad­tunk át. A munkások jókedvűen, fütyörészve dolgoztak a munka- padok mellett. Az export-brigád munkahelye hosszúkás terem. Amikor odaértünk, négyen dol­goztak. Két fiatal fiú a fúrógép­nél szorgoskodott. Kalocsai Lász­ló brigádvezető kíváncsian nyúj­totta jobbját. Kicsit akadozva in­dult a beszéd, de aztán... — Elégedett vagyok a munka­társaimmal — szólalt meg. — Előfordul olyan eset, hogy se- lejtet gyártanak? — Nálunk nemigen. Egyébként te tudod jobban, Vince — fordult az üzemvezetőhöz. t — Ha mindenki annyi selejtet gyártana, mint ti, akkor nem len­ne baj. Bent megvan a kimutatás­ban. Talán százalékban ki sem le­hetne számolni — válaszolt. — Mit tesznek azért, hogy telje­sítsék a tervet és a minőség is meglegyen? — kíváncsiskodtam tovább. — Ehhez sokminden hozzájárul. Elsősorban az, hogy a brigád tag­jai jó szakemberek. Máskülönben minden hónapban szakmai továbbképzést tartunk — Ha selejtet gyártunk, az a mi kárunk is — szólt közbe Balogh Imre. — És amondó vagyok, ha el akarjuk nyerni a szocialista brigád címet, meg kell fogni a dolog vé­gét. A brigád tagjai között vannak fiatal, 17 éves fiúk is. Nagy Gábor és Seres Imre még csak egy éve dolgoznak a hajtás-elosztó gyártá­sánál, de máris kész szakemberek. — A fiúkkal nincs baj? — for­dultam a brigádvezetőhöz. — Most már nincs. Amikor ide­jöttek, új volt itt nekik minden. De segítettünk. Most már otthon érzik magukat. Minden reggel, amikor bejövünk, megbeszéljük a munkát, s így nem fordul elő fennakadás. Az export-brigád többek között vállalta azt is, hogy újításokkal se­gíti a termelékenység emelését. Mit tettek ezért? — Az év elején vállaltuk, hogy három újítást adunk be, ezt eggyel megtoldottúk.'Mind a négyet el is fogadták. Az újítások bevezetésével, no meg a brigád zuhanjon a fegyvergyártóipar részvényének az árfolyama. Az pe­dig a katasztrófák katasztrófáját jelentené részükre, ha ráadásul a két világrendszer felelős képvise­lői nyélbeütnék a leszerelést. Ezek után érthető, hogy a Kennedy —Hmscsov-találkozónak az USA bizonyos köreiben vannak ellen­zői is. Azonban éppen az a tény, hogy a szocialista országok léte­zése ma a világban mind hatal­masabb gazdasági és ami ezzel azonos, politikai tényező, arra bír­ja a tőkésvilágnak a hadiiparban kevésbé vagy egyáltalán nem ér­dekelt üzleti köreit és józanul látó vezetőit, hogy a békés egymás mellett élés jegyében, a gazdasági kapcsolatok megteremtésén és megszilárdításán, a tudományos és kulturális cserék megszervezé­sén munkálkodjanak. Hogy csak a legfrissebbeket említsük: a kö­zeljövőben összeülő moszkvai vi­lágifjúsági fórum, a szovjet és amerikai közéleti személyiségek kötetlen tárgyalása Jaltában a bé­ke megerősítéséről, a szovjet— amerikai kapcsolatok megjavítá­sáról, a „Baráti Kezek” elneve­zésű amerikai háborús veterán szervezet által szovjet hadviseltek meghívása az Egyesült Álla­mokba, továbbá szovjet és ameri­kai ipari és gazdasági szakemberek kölcsönös látogatása, a Lenin- békedíjas Cyrus Eaton ismert amerikai nagyiparos nyilatkozatai, a moszkvai angol kiállítás, a tő­késországok és a szocialista orszá­gok közt egyre aktívabbá és jelen­tősebbé váló kereskedelmi kapcso­latok mindmegannyi jele annak, a kapitalizmus józanabb képviselői, számolva a tényleges politikai és gazdasági erőviszo­nyokkal, a szocialista országorScal való békés kereskedelem útját egyengetik. Az egyik haladó szellemű ame­rikai lap írja és mi teljesen egyet­értünk vele, hogy „A világ két legnagyob hatalma vezetőinek közvetlen tárgyalásaira égető szükség van, és a Hruscsov—Ken- nedy-találkozó kétségkívül meg­örvendezteti a béke minden igazi barátját”. Csupán kisgyermek képzelhetné azt, hogy az amerikai monopóliu­mok és multimilliomosok kegyé­ből és barátságából elnökösködő milliomos Kennedy azzal megy Becsbe, hogy bejelenti az ameri­kai támaszpontok megszüntetését, s a hadsereg leszerelését. Azon­ban éppen a jelenlegi nemzetközi erőviszonyok alapján pesszimis­tának lenni sem épületes látvány. Kennedy nyilván nem az imperia­lizmus legagresszívabb elemeinek a biztatására, hanem azoknak a józanabb köröknek a nógatására és nem utolsósorban a nemzetközi közvéleménynek, benne az egysze. rű amerikaiak millióinak az er­kölcsi nyomására kényszerült er­re a nyilvánvalóan helyes lépés­re, a Hruscsowal való találkozás­ra. Ez a reális erőtényező bizto­síték arra, hogy az első találko­zást újabbak, mind eredményeseb­bek követik majd addig, amíg a népek akarata, az emberiség béke­vágya teljesen felül nem kere­kedik a háborút akarók esztelen- ségén. Minden eredményes tárgya­lás ezt a nagy célt hozza köze­lebb. Huszár Rezső tagjainak lelkiismeretes munká­jával minden hónapban 100 száza­lékon felül teljesítjük a tervet. De nemcsak a munkában, a szó­rakozásban is együtt tart a brigád. Többször voltak már közösen mo­ziban, televíziót nézni és termé­szetesen együtt járnak a szak- szervezeti futballmérkőzésekre is, amelyen részt vesz az üzem csa­pata is. J. T. 70 ezer juhot szabadítanak meg bundájától megyénk termelőszövetkezetei Megyénk termelőszövetkezete­iben is megkezdődött a juhok nyírása: 70 ezer állatot szabadí­tanak meg ezekben a napokban bundájától a gépi- és a kézi nyí­róollók. Füzesgyarmat, Gyoma, Kondoros és más termelőszövet­kezeti községben 5—8 centis ki­váló minőségű gyapjút nyírnak a íésűs-merinói állományról. Kon­doroson a Vörös Október Tsz törzskönyvezett anyajuh-állomá­nya 6,51 kilós átlag gyapjútermés­sel hálálja meg a gondos munkát. Ebben a termelőszövetkezetben — ahol legelő sincs — lelkiismeretes gondozással és jó takarmányozás­sal évente anyajuhokint 230 forint tiszta jövedelmet értek el. A fü­zesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben is munkához láttak a nyírók s ösz- szesen több mint egy vagon érté­kes gyapjút szállítanak a textil­iparnak. A megyében számos ter­melőszövetkezet tanulmányozta és a juhászatában alkalmazza a Me­zőhegyes! Állami Gazdaság mód­szereit, ahol a törzsanyák ezrei­nek gyapj.útermés-átlaga 6,20 kiló, a nagytestű kosoké pedig 12—14, £(/(/ peiti ember ß(!nietjtjeren Meglepődött, amikor megkér­dezték tőle: Gelencsér elvtárs, vol­na kedve néhány hónapra terme­lőszövetkezetbe menni? Kissé za­vartan vette számba, hogy meny­nyit ért a mezőgazdasághoz. Nem nagyon volt mivel dicsekednie. Nyolc éves korában került el fa­luról. Az iskolaévek után gyár­ban, marógép mellett dolgozott. Onnan irodában, később a honvéd­ség tisztikarában teljesített szol­gálatot. A munkásosztály fia ma­radt ott is. Járta a falut tiszt­társaival együtt, sokat beszélgetett a dolgozó parasztokkal és nem­csak az ő gondolkodásmódjukat ismerte meg, hanem több mindent a szövetkezeti munkaszervezésről és a korszerű földművelésről. — PártmunkáVa javasaltuk az elvtársat hat hónapra, az ország valamelyik termelőszövetkezetébe. Elvállalja? — Elvállalom — válaszolt ab­ban a tudatban, hogy bár az ag- rp- és zootechnikában nem nagyon otthonos, de a pártmunkában igen,, hiszen 16 éve, mióta tagja a munkásosztály pártjának, sok gyakorlati tapasztalatot szerzett. A .dolgozó parasztoknak más prob­lémáik vannak ugyan, mint a munkásoknak, városi embereknek, de ő megtanult a nyelvükön beszélni, s ez a nyelv nem más, mint a nyílt őszinteség. — Gelencsér elvtárs, nagyon büszkék szeretnénk lenni magára, amikor hat hónap múlva vissza­jön. — Ezzel a tömör, sokat sej­tető mondattal búcsúztatták leg­utóbbi munkahelyén, Budapesten, a VI. kerületi tanácsnál, ahova betegsége miatt került a honvéd­ségtől. — Nem lesz valami könnyű itt babért aratni — állapította meg már az első napokban, mikor meg­érkezett a bélmegyeri Keleti Fény Termelőszövetkezetbe. A tsz 145 tagjából 60—70 jár ki rendszere­sen dolgozni, de azok sem valami nagy kedvvel. Azelőtt egy hónap­pal egy új elnök került a szövet­kezet élére, akitől még idegenked­tek, s nem nagyon bíztak abban, hogy az egymást gyakran váltó sok elnök után éppen ő vezeti majd az „ígéret földjére” a szö­vetkezetét. — Haldoklik ez a tsz, készül­hetünk a temetésére — mondogat­ták. Gelencsér József feljegyezte a noteszébe: „Első teendő: helyreállí­tani a munkakedvet, megjavítani a munkafegyelmet.” Kiválasztott 15 szövetkezeti gazdát, köztük né­hány párttagot, akikről megtud­ta, hogy van bennük „robbanó­anyag”, csak éppen a „szúróláng” hiányzik, hogy belerobbanjanak a munkába, a szervezésbe, s lendü­letükkel magukkal sodorják a többieket is. Egyik-másik gazdával órákig beszélgetett, vitatkozott ar­ról az elgondolásról, hogy a tsz­ben be kellene vezetni a pontos munkakezdést és befejezést, véget kellene vetni az „ott es akkor dol­gozom, ahol én akarok” uralkodó nézetnek. Ez a beszélgetés lényegében az aktívaértekezlet előkészítője volt. Hatott a „szúróláng”, csak úgy „robbantak” az emberek a hibák ellen és arra, hogy mit hogyan kellene csinálni — Néni lehet úgy gazdálkodni, hogy 145 tagból 65 jár ki rendsze- i-esen dolgozni — emelte fel hang­ját id. Hídvégi János. — Azok húzzák vissza a szövet­kezet szekerét, akik az idén tíz munkaegységet sem teljesítettek — így id. Kovács Sándor. — Az volt a baj eddig, hogy az igazgatóság csak meghozta a fegyelmi határozatot a munkafe­gyelem-sértőkkel szemben, de nem hajtotta végre. Az eddiginél jobb munkaszervezést, a család­tagok bevonását s azt kérjük a vezetőségtől, hogy mindenről tá­jékoztassa a tagságot, mert eddig ez itt nem volt szokás — hangoz­tatta Kiss Pál. A vita után törvényerejűvé emelte az aktívaülés többek kö­zött azt, hogy jobbá kell tenni a párttagok és a pártonkívüliek kapcsolatát, ki kell alakítani a pártonkívüliek aktívahálózatát, s több gondot fordítani a szövetke­zeti tagok nevelésére. Indítsanak munkaversenyt augusztus 20. tisz­teletére, kötelezővé kell tenni a pontos munkakezdést és befeje­zést. Az aktívaülés után egy nappal idős Erdős József, az I. számú brigád vezetője azzal állt elő, hogy brigádja versenyre akaria hívni a II. brigádot. segítsen a pártszervezet és a tsz- vezetősége a versenypontok kidol­gozásában. Segítettek. Még aznap aláírta a versenyfelhívást az I. brigád 28 tagja. Vállalták a meghatározott munkaidőt, s azt, hogy igazolatlanul hiányzó vagy a kiadott munkát megtagadó nem lesz a brigádban. Ha növényápo­lás, ha betakarítás és más sürgős munka úgy kívánja, a megszabott munkaidőn túl is dolgoznak. Ide­jében és jó minőségben csinálnak meg mindent, s annak a kiosztott területét is megművelik, akit eb­ben betegség gátol. Dobra János, a II. számú bri­gád vezetője ellenezte a munka- versenyt, pedig két és fél napi munkával van lemaradva brigád­ja. Ezt ahhoz számítják, hogy ter­jed a tsz-ben a könyvelők körében ismert szóhasználat: Naprakészen kell legyen a brigád területén min. den munka. Dobra Jánost levál­tották, s most már versenyez a IJ. brigád is. A párttagok és a pártonkívüli aktívák munka köz­ben sokat beszélgetnek a tagokkal. Kiss Gábor is, akivel Gelencsér elvtárs alig-alig tudta összeegyez­tetni nézeteit a munkaszervezés­ről, most állandóan agitál, érvel, munkára ösztönöz azzal, hogy a szövetkezetben 30—36 forint mun­kaegység-értékre is van adottság, csak ki kell aknázni. — Ha mindig ilyen tevékeny lett volna pártszervezetünk, már sokkal előbbre tartanánk — mondják többen s néhányan kérték tagjelölt-felvételüket, köz­tük Pikó János és két fiatal. Ku- gyerka Erzsébet és Biliczki János. A fiatalok körében is „robba­nás” történt. Rendbehozták a KISZ-szervezet iratait, elvállal­ták egy 34 holdas kísérleti kuko­ricatábla művelését. S azt, hogy társadalmi munkával bemeszelik a központ épületeit. „Vidámpar­kot” is építenek, ahol lesz röplab­da- futball- és kugli-pálya Is. Közben Gelencsér elvtárs betaní­tott a fiatalokkal néhány rövid színdarabot és jelenetet, s azokat május 19-én elő is adták egy mű­soros' est keretében. Dióhéjban is sok volna elsorolni mindazt a változást, ami a bélmegyeri Keleti Fény Tsz tagjaiban végbe­ment május eleje öta. A város­ból a szántóföldekre került Ge­lencsér József megtette az első lé­péseket afelé, hogy büszkék le­gyenek rá budapesti munkahe­lyén. S mi a véleményük róla a tsz-tagoknak? Azt mondják: na­gyon rendes ez a pesti ember. De mondták azt is: jól vigyázzon Ge­lencsér elvtárs, mert magával is megtesszük azt, amit már mások­kal is megtettünk: kikérjük a párttól, hogy ne csak hat hóna­pig, hanem évekig éljen itt kö­zöttünk. Kukk Imre MEGÉRKEZETT MEGÉRKEZETT A világhírű Prága Cirkusz Orosházán a mazsaház mögötti téren Május -tO-tól — június 1-ig Csak 3 napig! vegyes vadállat-idomitás 15 víiágszám 3 órás kacagás MEGÉRKEZETT MEGÉRKEZETT 1279«

Next

/
Thumbnails
Contents