Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-30 / 125. szám
2 népújság 1961. május 30., kedd Hz osztrák sajtó a bécsi Hruscsov—Kennedy találkozóról .4 nyugati hatalmak mesterkedései a laoszi kérdéssel foglalkozó genfi értekezleten Bécs (MTI) Néhány szélsőjobboldali, nagynémet irányzatú és neofasiszta színezetű osztrák lap általános visz- szatetszést keltő piszkolódásaitól eltekintve, pártkülönbség nélkül az egész osztrák sajtó, a kormány- koalicó, a szocialista párt és a néppárt valamennyi lapja is mértéktartó komolysággal méltatja Hruscsov és Kennedy bécsi találkozásának jelentőségét és korrekt magatartást tanúsít a két államférfival szemben. A Volksstimme, az Osztrák Kommunista Párt lapja vasárnapi számában közli az ÖKB Központi Bizottságának a Hruscsov—Ken- nedy-találkozóval foglalkozó nyilatkozatát, amely üdvözli a június 3-án kezdődő kétoldali, szovjet— amerikai megbeszélést és hangsúlyozza : az egész világ békeszerető népei nagy reménységgel tekintenek a találkozó elé, amelytől a világfeszültség enyhülését várják. Az ÖKP Központi Bizottságának nyilatkozata a béke és a békés együttélés politikájára utalva hasonlóképpen üdvözli a Bécsbe érkező Hruscsovot. Utal arra az örvendetes tényre, hogy a semleges Ausztria fővárosára esett a választás, s megállapítja, hogy az osztrák semlegesség következtében választotta Bécset találkozása színhelyéül a két nagyhatalom vezetője. Hangsúlyozza: Ausztriának külön érdeke a Hruscsov— Kennedy-megbeszelés sikeres lefolyása. Ausztria két szomszédja: a háborús NATO-paktumhoz tartozó Nyugat-Németország és Olaszország az osztrák államhatárok mentén rakétakilövőhelyeket építettek és megkezdték hadseregük felszerelését atomfegyverekkel. Háború esetén borzalmas következményekkel járna ez Ausztriára. — Mi, kommunisták — emelte ki egyebek között a nyilatkozat — a Hruscsov—Kennedy- találkozóban annak az ismételten hangoztatott meggyőződésünknek igazolását látjuk, hogy — tekintettel a világ új erőviszonyaira — meg lehet akadályozni a háború kitörését. A szovjet—amerikai megbeszélések esélyeit kommentálja és ugyancsak az erőviszonyok módosulására utal Kari Czernetz szocialista párti parlamenti képviselt* az Arbeiter Zeitung vasárnapi vezércikkében. Czernetz rámutat: az 1955. júliusában összeült genfi csúcsértekezlet azután kezdte meg tárgyalásait, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a Szovjetuniónak sikerült megtörnie az amerikai atombomba-monopóliumot. Éppen ezért a genfi csúcsértekezletnek tudomásul kellett vennie a két nagyhatalom stratégiai egyensúlyát. — Azóta őrületes ütemben fejlődtek a fegyverek — írja a szocialista képviselő, és utal arra: ha a bécsi találkozás nem is ér el többet, mint csupán annyit, hogy ezt az új körülményt ugyanúgy t udomásul veszi, mini ahogy az 1955. évi genfi csúcstalálkozó rögzítette az akkori helyzetet, már ez is nagy eredmény. Czernetz mindamellett óvja a közvéleményt az illúzióktól, a vérmes reményektől, de annak a véleményének ad kifejezést, hogy a reális helyzet felismerése esetén a Hruscsov—Kennedy-találkozó utat nyithat a jövő számára. A néppárti Österreichische Neue Tageszeitung vezércikke melegen üdvözli Hruscsov és Kennedy bécsi találkozását és kiemeli: Egész Ausztria örülne, ha Bécsből valóban kiindulhatna a nemzetközi politikai élet megmerevedett frontjainak lazulasa. amely a feszültség súlyát érző emberiségnek mind Keleten, -mind Nyugaton nagy megkönnyebbülést jelentene. Genf (TASZSZ) A laoszi kérdéssel foglalkozó genfi értekezleten a SEATO-orszá- gok eddig nem terjesztették elő a maguk konkrét javaslatait, viszont kitérnek a szocialista országok javaslatainak megvizsgálása elől. London ingadozik, Párizs az időt húzza, Bangkok ügyrendi kérdések elsőbbségéhez ragaszkodik, míg Washington a régi nótát fújja, mondván: addig nem lehet szó tárgyalásokról, amíg nincs tényleges tűzszünet Laoszban. Egyszóval ugyanazt a taktikát alkalmazza, mint a leszerelés kérdésében; előbb legyen ellenőrzés, azután lehet szó magáról a leszerelésről. A nyugati hatalmak Genfben folytatott felelőtlen játéka sok tekintetben meghatározza laoszi bábjaik magatartását is. Nosavan hívei Na Mon-ban kitérnek a koalíciós kormány megalakítása és egyéb belpolitikai kérdések megvitatása elől. Genfben épp úgy, mint Vientianeban a tisztán katonai kérdést helyezik előtérbe. A megfigyelőnek mindenképpen az benyomása, hogy a fennálló helyzet megszilárdítására törekednek, ami gyakorlatilag Laosz kettéosztását jelentené. A politikai fegyverszünet jelenleg teljesen a nyugati hatalmaktól függ. De ők nem sietnek. Igaz, vannak is nézeteltérések közöttük, például abban, hogy nevükben ki tegyen a laoszi kérdés megoldására konkrét javaslatokat. A javaslatok mégis feltételezhetően már ott lapulnak az irattáskákban s elvben alig különböznek egymástól. Újságíró-körökben elterjedt hírek szerint az amerikai küldöttség azt akarja, hogy a javaslat beterjesztésének feladatat a francia küldöttség vállalja el. Ez viszont , elhárítja magától ezt a kétes megtiszteltetést, mert így jobban biztosítva látja a maga érdekeit Indokínában. Nehéz lenne megmondani, hogy valóban így áll-e a helyzet. Kétségtelen azonban az — s ez a lényeg —, hogy a nyugati küldöttségek eddig nem mondtak semmi olyat, ami hivatalos dokumentum. Rabat (AFP) Ahmed Alaoui marokkói tájékoztatásügyi miniszter szombat este kifejtette a marokkói kormány hivatalos álláspontját az Evianban folyó francia—algériai tárgyalásokról. Marokkó — hangsúlyozta a miniszter — fenntartás nélkül teljes mértékben támogatja az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányát a francia kormánnyal folyó tárgyalásokban. Hasszán királyt tájékoztatják az eviani tárgyalások menetéről. Marokkó álláspontja szerint — emelte ki Ahmed Alaoui — a konfliktus Franciaország és AlgéWashington (MTI) Washingtonban vasárnap Kennedy elnök 44. születésnapja alkalmából ünnepséget tartottak, amelyen a demokrata párt 6000 tagja vett részt. Kennedy rövid beszédében foglalkozott a küszöbönálló bécsi találkozóval. Kijelentette, semmi sem helyettesítheti a hosszú és nehéz diplomáciai tárgyalásokat. A nagyhatalmak vezetőinek találkozói — mondotta — hozzájárulhatnak a ként szolgálhatna. Ezt pedig ők ürügyül használják fel arra. hogy ne vitassák meg a szovjet küldöttség által előterjesztett világos programot. A hétfői ülés mutatja majd meg, hogy meddig akarják halogatni a dolgot. (MTI) ria között mindenekelőtt politikai. A problémát politikai síkon kell megoldani, tárgyalások útján. A tanácskozások célja, hogy Algéria népe függetlenné válhasson, majd létrejöhessenek az együttműködés formái a független Algéria és Franciaország között. Szombat este újabb plasztik- bomba-merényleteket jelentettek Hydrából, Castiglionéből. A merényletek anyagi károkat okoztak. Vasárnapra virradóra két plasztikbomba robbant Párizs két külvárosában is. A robbanás színhelyén az OAS betűk jelezték, hogy j a merényleteket az ultrák titkos | katonai szervezete követte el. I (MTI) lyek elhárításához és a feszültség csökkentéséhez. Az ilyen megbeszélések hasznosak lehetnek — hangoztatta az elnök. Kennedy nem mulasztotta el azonban, hogy beszéde befejező részében ne tegyen burkolt fenyegetést, mondván, hogy az Egyesült Államok szilárdan szembeszáll azokkal, akik — úgymond — „a | szabadság lerombolására töreksze- veszé- I nek”. (MTI) A marokkói kormány az eviani tárgyalásokról — Újabb plasxtikbombás merényletek — Kennedy a bécsi találkozóról A bécsi találkozó elé A tárgyalások mindig hasznosak A világ közvéleményének érdeklődése mindinkább Bécs felé, a Hruscsov—Kennedy-találkozó felé fordul. Június 3—4-e már nincs messze, s reméljük, hogy a világ haladó, békeszerető erői részéről oly hőn óhajtott, s a szovjet és a többi szocialista ország diplomáciája által oly erősen, szívósan és kitartóan szorgalmazott békés tárgyalás szelleme uralkodik el ismét az imperialista kard- csörtetők által mérgezett nemzetközi légkörön. Véleményünk teljesen megalapozott. A Laosz semlegesítésével, valamint az atomrobbantással, atomleszereléssel kapcsolatos genfi s Algéria függetlenségének a kérdését tárgyaló eviani értekezlet annak a bizonyítéka, hogy imperialistáéknak ma már mind nehezebb a fegyverek durva, nyers, embertelen nyelvén beszélni a világ békeszerető népeivel, azok képviselőivel. Noha az általános erőviszonyokat tekintve ez a helyzet, mégis, még nálunk is hallani egyesek részéről a pesszimista kijelentést: — A két rendszer vezetői közti tárgyalás jó dolog, de mit érünk Vele, ha aztán nem tudnak megegyezni, s minden marad a régiben. § Valóban ilyen sivár lenne a helyzet? Például a Hruscsov— Kennedy-találkozó nem lenne majd egyéb a tőkés és a szocialista világrendszer két legfelelő- sebb képviselőjének afféle hétvégi csevegésénél? Ha mai világunkban a napi és történelmi eseményeket csupán hangulatunk, pillanatnyi érzéseink csalóka szemüvegén át. figyelnénk, s ilyen alapon következtetnénk, akkor való- öá»-esák I ilyen pesszimista képet festhetnénk mindazok Álé, akikkel a világhelyzetről .beszélgetünk vagy ha/úgy tejsrik — vitatko- Pprsze -kétségtelenül van ímerikai/saj tónak a bé- megélőző ama, korosaiban, amelyek szerjnt a .nem hivatalos'’ célja a két vezető szemléljek megismer, kedése, azonban a jelenlegi nemzetközi helyzetben pozitív Megjegyzésként könyvelhetjük el John Hightowernek, az AP hírügynökség washingtoni szemleírójának azt. a kijelentését, hogy ez a találkozó „a legmagasabb szintű szovjet—amerikai tárgyalások sorozatának első láncszeme lehet ’. Hogy a nemzetközi kapcsolatok terén a világ két vezető hatalma még mindig csak itt tart, arról a béke hívei, s különösen a szocialista tábor és vezető ereje, a Szovjetunió igazán nem tehet. A szovjet nép nem ma, sem a közelmúltban, hanem már 1917-ben — amikor saját hazájában hatalomra került — kész volt a más népekkel való békés együttélésre. Gondoljunk csak a „Békedekrétumra”. Azóta is szakadatlanul küzd a szocialista táborral és a haladás többi erőivel a háta mögött, hogy a népek, földrészek alkotó együttélése valósággá váljék. Az a Szovjetunió, amely haditechnikában is felülmúlja a tökésrendszert, s ha támadás érné, elseperné a föld színéről az agresszort, kész volt és most is kész azonnal leszerelni, ha a másik fél is hajlandó erre. Ha Kennedy nem a monopóliumok képviseletében, hanem az amerikai néptömegek óhajától vezérelve menne Bécsbe, s ott Hruscsov elé tenne egy őszinte hangú és tartalmú leszerelési tervet, a szovjet államfőnek pillanatig sem kellene azon törnie a fejét, hogy mikor és honnan kerítse elő annak szovjet megfelelőjét. Tartalmilag megvolt már évtizedek óta nemzetközi dokumentumként Is nem egy esetben került az /ENSZ és a sajtó útján a világ köz- f vélemépj^eleX A Föld békét áhító lakói/már számtalanszor jóváhagytak ezt a békgtervet. mert egyszerű, világos, mert eszük, és szívük szerint-való. Lényege: teljes leszerelést, békés egymás r lellett élést. Köztudott azonban, hogy az ag- resszorok háta lúdbőrössé válik, valahányszor leszerelésről és j békéről hallanak. A kubai, laoszi, dél-vietnami dél-koreai, kongói, angolai, dél-afrikai meg a többi vésztjósló próbálkozásaik (bizonyítják, hogy sarokba szorítdtt fe_ nevadként, hol lapulva, ugrásra készen, hol pedig villogó szemmel, tajtékozó szájjal, bömbölve készülnek „kizsákmányolási jogaik” vérszomjas védelmére. illetve visszaszerzésére. A népek arénája azonban megszűnik cirkusznak lenni, ahol készséges szolgák haji- gálják a kizsákmányolok elé az áldozatok tömegét. Vajon miféle erő az, amj arra készteti a világ ragadozóit, hogy fogvicsorgatva bár, de tartózkodjanak vérbeli szándékuktól, egy nyílt, általános fegyveres támadástól? A békemenetek, az amerikai támaszpontok körüli alkalmi tüntetések, a tőkésországok egyszerű embereinek atomháborúellenes megmozdulásai talán? Nyilván ezek az események is idegesítik az agresszív köröket, azonban ez még nem lenne elég ahhoz, hogy fékezzék magukat, miként a dolgozó tömegek ottani bérkövetelő megmozdulásai, a gyarmati iga alól szabadult és szabaduló népek erőfeszítései sem lennének elegendők-"ahhoz, hogy az imperializmust egy újabb világháború megrendezésétől elriasszák. Anélkül, hogy a nemzetközi békeharc bármély segédcsapatának a küzdelmét a legkisebb mértékben is lebecsülnénk, meg kell állapítanunk, hogy az imperializmusnak, a háborúra spekuláló agresszoroknak igazi, döntő méghatráltatójtik a-azŐcíalistaVr szágok egysege<politikai és g; dasági ereje. Imperialistáék ryfem vörös zászlóinktól rettegnek, /hiszen azok szerintük — leszaggathatok — nem harsogó indúlóin tói tartanak, hiszen befogj ák'Síü- lüket és már nem hallják. Nem ilyen „külsőség'’ az ő rettegésük tárgya, hanem annak a roppant tömegnek a harcos, alkotó, friss ereje, amely vörös, zászlók alatt, harsogó dallal menetel, mikor hatalmas társadalomépítő sikereit ünnepli. Az agresszorok eredményeinktől félnek, rettegnek. íme ezek közül az agresszorokat fékentartó eredmények közül a legátfogóbb: Az utóbbi időszakban az Egyesült Államok, ipari termelése 7,3 százalékkal. az egész kapitalista világé pedig 4 százalékkal csökkent; a Szovjetunióé 10 százalékkal, az egész szocialista táboré pedig 17 százalékkal növekedett. Mindennél figyelmezt-etőbb és félelmesebb számukra ez a „materialista” tény-. Az sem nyugtatja idegeiket, hogy szovjet űrrakétákat irdatlan távolságokba robogtató ismeretlen erejű energiák állnak a „kommunista világ” rendelkezésére. De nemcsak az iparban, a tudományban, hanem a mező- gazdaságban és nem utolsósorban a kultúrában is a mi táborunknak korszakot mozgató, dübörög- tető, új társadalmat teremtő energiái törnek a magasba az ámuló világ előtt. A szocialista rendszer léte és Földünk lakói elé tárulkozó, más népeket lelkesítő példa- mutatása az a hatalom, amely azt parancsolja az imperializmusnak, hogy „hátrább az agarakkal”. Hátrálnák is, de csak módjával, ahol éppen muszáj. Tárgyalóasztalhoz ülnek, ám ahol és amikor csak lehet, a gajicsoskodas, a taktikázás ezer-módszerével élnek, hogy veszedelmes érdekeiket lehetőleg ne csorbítsa senki és semmi. Kubának amerikai részről egyenlő félként való kezelésével, Berlin szabad várossá nyilvánításának elfogadásával, a Kínai Népköztársaság elismerésével —, hogy a békére való hajlandóság legkézenfekvőbb, legmegragadhatóbb lehetőségeit említsük — egycsapás- ra lényegesen enyhülne a nemzetközi feszültség. Amerika vezető köreinek kellene megtenniük ezt a lépést, de nem teszik, nehogy enyhüljön a nemzetközi légkor, s
