Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-28 / 124. szám
BÉKÉS MEGYEI * Ära 60 fillér * Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPÚJSÁG 1961. MÁJUS 38., VASÁRNAP AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 124. SZÄM A mi városunk út' helyén nemsokára kandelábeLosonczi Pál földművelésügyi miniszter sajtótájékoztatója a mezőgazdaság időszerű kérdéseiről Losonczi Pál földművelésügyi miniszter a Kormány Tájékoztatási Hivatalában rendezett sajtóértekezleten a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről, a jövedelemelosztásról, a mezőgazdasági beruházásokról, a sertéstenyésztésről, a húsellátásról és más időszerű kérdésekről tájékoztatta az újságírókat. Kerüljön bárho'vá az ember, szíve mindig visszahúzza abba a városba, ahol született. De szívéhez nőhet egy olyan város is, amely kenyeret ad neki, ahol megtalálja, hogy ezzel a rossz szóval fejezzem ki magam: számítását. Sokszor szinte értetlenül állok, ha beszélgetés közben Békéscsabára terelődik a szó, elhangzik a kijelentés: — Áh, itt nem változik semmi. Talán ezzel a megállapítással kár is lenne vitatkozni, hiszen még az is észreveszi a változást, aki csak néhány éve lakója ennek a városnak. Persze az előbbi kijelentést sokszor követi egy másik is: — Gyula, az más. Igen. Lehet, hogy más és biztosan a gyulaiaknak a legszebb. De az orosháziak ugyanezt mondják, s engedtessék meg, mi békéscsabaiak nem mondhatnánk ugyanezt? Szégyellni kellene városunkat? Nem hiszem! Az igaz, városunk fiatal, nincsenek nagy hagyományai és a meglévőket is sokszor bűnösen elfeledjük, sokszor meglévő értékeinket sem becsüljük meg igazán. S ez az általánosítás így égy kicsit mindnyájunkra vonatkozhat. Pedig, ami van, ami szép a mi városunkban, amellett nem lehet elmenni szó nélkül. Ügy estefelé nézzen csak el bárki a csatorna partján épült új bérházak felé... A házak ablakszemei csodálkozva szórják a fényt és most már a fényesen világított utca egyik legszebb korzónkká lett. A túloldalon, igaz, homokbuckák emelkednek, de néhány héten belül sima lesz az út. Az Árpád-ligetben néhány éve még csak fúrótorony tetején világított a fény, de tervezőink asztalán a fehér papíron engedelmesen fut a ceruza, s kirajzolódik az új, modern verseny- uszoda képe és a gondolat már a valóság előtt jár, mikor arra gondolunk, hogy ez is a mi városunkhoz tartozik, majd erre is büszkék lehetünk. Sokszor lokálpatriotizmussal vádoljuk a gyulaiakat, az orosháziakat, mert túlságosan büszkék városukra. Nem vádolni kell őket, hanem tanuljunk tőlük, mert szűkebb „hazánk”, városunk szeretető nem bűn, hanem kötelesség! S ez jogokat s kötelességeket ad mindnyájunknak, jogot ahhoz, hogy bíráljuk hibáit és fogyatékosságait, de kötelességet is, hogy ki is javítsuk azt. Nem lennénk őszinték még önmagunkhoz sém, ha nem ismernénk el azt, hogy ha sokszor is szidtuk gidres-gödrös járdáinkat, társadalmi munkával is és közös erőfeszítéssel a községfejlesztési alapból azért az elmúlt években jó néhány kilométernyit felépítettünk. Gondoljunk csak arra, hogy tavaly ilyenkor hogy vitatkoztunk azon, kell-e kisvasút? S a kisvasrek állnak majd, s a Sztálin úton is az eddigi éjszakai sötétség helyett a fény lakik. Ez sem ment könnyen, sokszor talán önmagunk is tiltakoztunk a jó ellen, önmagunk is akadályoztuk az újat, de aztán örömmel vesszük birtokunkba a jobbat, a szebbet. Sok rossz van még a mi városunkban, elég csali a csatornázásra gondolni. De legrosszabb az lenne, ha nem mondanánk el azt, hogy néhány éven belül az is megvalósul. A víz, amely sokáig annyi gondot jelentett, lassan bent lesz a városban, s a lefektetett csövek mint hajszálerek juttatják el minden lakásba. A mi városunk ez, hibáival és eredményeivel egyaránt. Lapunkban már többször beszámoltunk arról, hogy elkészült Békéscsaba általános rendezési terve és néhány nap múlva már a tanácsülés is kimondja a döntő szót a város jövőjét illetően. Az elkészült 20 éves távlati terv számairól és elképzeléseiről e tanácsülés határozata előtt kár lenne részleteket közölni, majd a tanácsülés után úgyis a körzetekben, a tanácstagi fogadóórákon tovább folyik arról a szó. Biztosan sokan leszünk, akik a nagy tervhez hozzáteszik javaslataikat és e téglák gyűlnek majd és városunk szeretetéből lesz a kötőanyag, amely felépíti az új várost. Látszólag a homokórán lassan peregnek a szemek és még lassabban telnek az évek egy város életében. Néhány évtized, s tényleg úgy látszik, hogy nem változott semmit. Pedig hogy megváltozott! A másfél évtized, mely. oly hirtelen szaladt el fölöttünk, azért annyi új kézzelfogható bizonyságát adta a változásnak, hogy ösz- szeszámolni is gondot okoz. S biztos az is, hogy az elkövetkezendő 20 év ehhez még csak újabbakat tesz majd. Néhány napja a város határában jártam, ahol valaki így mutatott egy erdőre: tíz éve telepítettük, s most a fák alatt egy iskola diákjai vertek tanyát, labdáznak, s az árnyat adó fák levelei összesusognak: növünk, múlik az idő. Szereted, te a városodat? így és ezt kellene megkérdezni sokaktól, s akkor biztosan a válaszok mögött nem a ma Csabája rajzolódna ki, hanem az új Békéscsabáé, amely már szebb lesz, mint a régi volt. De ehhez az kell, hogy mindenki érezze, hogy ez a város nemcsak munkaadója, lakóhelye, hanem otthona! Mert csak akkor tudjuk igazán szeretni otthonunkat, ha azért tettünk is valamit, ha benne van a mi munkánk is, a mi gondunk, s a mi vágyaink. S ennek sehol ebben az országban nincs akadálya, nincs akadálya itt sem, Békéscsabán! Dóczi Imre — Hosszú éveken át folyt a vita arról — mondotta elöljáróban —, meg lehet-e oldani egy időben a kettős feladatot: a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a termelés színvonalának fenntartását, sőt növelését. Immár az élet válaszolt igennel erre a kérdésre. — Termelőszövetkezeteink jelenleg 9,1 millió katasztrális holdon gazdálkodnak, ebből kb. 400 ezer hold az alacsonyabb típusú szövetkezetek területe. Mezőgazdasági termelőszövetkezeteinkben jelenleg 1 002 000 család van, taglétszámuk 1 131 000. — A termelőszövetkezetek eredményes gazdálkodását, fejlődését mutatja a közös vagyon növekedése, ennek összértéke a tavaly- előtti 6774 millió forintról 12 059 millió forintra növekedett. A tavalyelőtti 3500 millióról 6631 millió forintra emelkedett a forgóeszköz-állomány, tehát a félretett takarmány, vetőmag stb. értéke. Ez azt mutatja, hogy a szövetkezeti parasztok egyre tervszerűbben alapozzák meg gazdálkodásukat, jövőjüket. A múlt évben 5064 millió forint értékű beruházást "valósítottak meg. A meghatározott 10 százalékkal szemben a jövedelem 18 százalékát fordították a fel nem osztható szövetkezeti alap növelésére. Ez is a szövetkezetek erősödését mutatja. A növénytermelés szerkezete belterjes irányba fejlődött. Az előző évi 21,7 százalékról 25,2 százalékra emelkedett például a kukorica vetésterülete. Az idén ez az arány valamivel tovább javul, s ez azért is örvendetes, mert félő volt, hogy a tavalyi betakarítási nehézségek visszariasztják a szövetkezetek egy részét a kukorica- vetésterület növelésétől. Tavaly az időjárás kedvezőtlen volt, a kenyér gabona-termés mégis magasabb volt a tervezettnél. A burgonya és a cukorrépa átlagtermése is növekedett. Ez azonban még csak a kezdeti lépés, hiszen az állami gazdaságok, amelyek már előbb kialakították nagyüzemi .tábláikat, búzából az országos átlagnál csaknem 50 százalékkal magasabb, holdankint 14 mázsás termést értek el, kukoricából 20,2, cukorrépából pedig 176,5 mázsa volt az állami gazdaságok holdan- kénti termése. — Termelőszövetkezeteinknek mintegy 20 százaléka ma még az átlagosnál gyengébben gazdálkodik. Ezek a szövetkezetek holdanként átlagosan mintegy ezer forinttal kevesebbet termelnek az országos átlagnál. Most arra összpontosítjuk erőinket, hogy ezek a szövetkezetek mielőbb legalább a közepesek szintjére emelkedjenek. Az idei tervek készítésekor több termelőszövetkezet panaszkodott az irányszámok sablonos „lebontása” miatt. Milyen elgondolások vannak a hiba megszüntetésére? — hangzott a következő kérdés. — Tudják, hogy a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke voltam évekig — hangzott a miniszter válasza. Megtörtént, hogy valósággal ajtóstul rontottak be hozzám és kötelezően elő akarták írni, hogy ezt vagy azt vessünk. Emiatt végig se hallgattam őket, már azt mondtam, hogy: nem. De ha először érdeklődtek volna, „mondjátok, miből, mennyit akartok termelni és mennyit akartok adni a népgazdaságnak?” kiderült volna, hogy jóval többet, mint amennyit ők akartak megszabni. A földművelésügyi minisztérium természetesen megkapja a népgazdaság tervének a mezőgazdaságra jutó részét, s ezt megyékre, illetve járásokra „lebontjuk”. Ezeket a terveket kell összeegyeztetni a szövetkezetek elképzeléseivel. A tanács dolgozói üljenek le a közös gazdaságok vezetőivel, beszéljék meg alaposan, mit vár tőlük a népgazdaság, milyenek a helyi természeti és üzemi adottságok — ilyen beható tárgyalás alapján, egyetértésben alakuljon ki a végleges terv. Nem árt, ha ilyenkor abban is megállapodnak, hogy a járás milyen anyagi és más természetű segítséget tud adni a szövetkezeteknek, ’ Gondolok műtrágyára, gépekre, vetőmagra és egyebekre. Milyen munkadijazási, jövedelemelosztási módszereket javasol a Minisztérium a szövetkezeteknek? — szólt a következő kérdés. — Mindazokat a módszereket helyeseljük, amelyek a szövetkezeti gazdákat fokozottabb, jobb munkára ösztönzik, tehát elősegítik a termelés és az árutermelés növekedését, biztosítják, hogy a jövedelem elosztása a végzett munka mennyisége és minősége arányában történjék. A múlt évi tapasztalatokra épülő javaslatainkat füzetben ki is adtuk: ezek közül minden szövetkezet kiválaszthatja az adottságainak legmegfelelőbbet. Több helyen bevezették az idén a pénzbeli részesedést. Most gyűjtjük a tapasztalatokat, hogy ez a módszer amit néhány helyen sikeresen alkalmaznak — elterjeszthető-e szélesebb körben. — Az irányító szervek munkája (Folytatás a 2. oldalon) Boldog mosoly Gyermekek az óvodában..., (Riport a t>. oldalon,)
