Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-26 / 122. szám

BÉKÉS MEGYEI * Ära 50 fillér * Világ proletárjai egyesüljetek! 1961. MÁJUS 26., PÉNTEK AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 122. SZÁM NE EGYEDÜL! űz angolai partizánok megerősítették állásaikat az ország legfontosabb körzeteiben — Megrázó jelentések a gyarmati terrorról — Községi és városi művelődési otthonainkban egymást követik az előadások a kulturális szemle so­rán. Egy-egy előadást sok százan néznek meg, de van úgy is, hogy csak naigyon kevesen. Önkéntele­nül adódik, hogy vajon miért for­dul elő az, hogy a Békéscsabán tartott bemutatót csak a szerep­lésre váró műkedvelő-csoport néz­te végig? Azzal kell kezdeni, hogy a kul­turális szemle célja: újabb száza­kat bekapcsolni az öntevékeny kulturális mozgalomba. Persze ez­zel együtt jár az is, hogy ne csak mint színjátszókat, táncosokat, szólistákat, hanem mint nézőket is. De ha egy előadást nem hirde­tünk, nem propagálunk, azt nem nézi meg senki. Sokan arra hivatkoznak, és so­kan hajánál fogva ráncigálják elő a régi közmondást: „A jó bornak nem kell cégér”. Lehet, hogy ez így van ... a bor esetében, de soha sincs így a leg­jobb előadás esetében sem. Nincs az a kiváló színházi elő­adás, amit ne kellene szervezni. Szervezni kell még akkor is, ha látszólag úgy tűnik, hogy a plákát hatására telik meg a nézőtér. A szervezésre nem elég úgy támasz­kodni, hogy az a plakátragasztás- sal kezdődik, s a plakátragasztás­sal véget is ér, hanem az szívós, következetes agitációs munkát je­lent. A kulturális szemle eddigi ta­pasztalatai azt bizonyítják, hogy ott, ahol erre gondot fordítottak, nem a csoportok szerepeltek egy­más előtt, hanem közönség tapsol­ta végig előadásaikat. Lehet közönséget szervezni? Lehet, mert erre példa is van! Szarvason március 24-én a ze­nekarok, énekkarok és tánccsopor­tok léptek fel a kulturális szemle keretén belül. Körülbelül 200 sze­replőt mozgósítottak erre a be­mutatóra. A művelődési otthon nagyterme — ami 600 férőhelyes — zsúfolásig megtelt. Példákat majd minden község­ből lehetne sorolni, hiszen az el­múlt esztendőkben nem egy köz­ségben adtak az öntevékeny mű­vészeti csoportok telt házak előtt műsort. De példa nemcsak arra van, hogy közönség előtt szerepel­nek művészeti csoportjaink, ha­nem arra is, hogy üres nézőtér előtt. És ez azért fordulhat elő, mert a szervezés csak a plakát-kina- gasztásig terjedt. Sokszor a szer­vezést rábízzák a művelődési ott­honra, mondván, hogy azért van a művelődési otthon, hogy szer­vezze a közönséget. Sokszor leírtuk már, hogy a művelődési otthon, ha magára ha­gyatva áll, munkáját nem tutija elvégezni. A művelődési otthon nem vállalhatja magára a tömeg­szervezetek kulturális nevelő­munkáját, abból csak részt kér­het, ahhoz csak segítséget adhat. Sajnos, van olyan községünk, ahol a tömegszervezetek vezetői és a művelődési otthon vezetői féltékeny szemekkel lesik egymás munkáját és lebecsülik egymás eredményeit. Ilyen helyen termé­szetes, nem várhatja senki, hogy a művelődési otthon színjátszói­nak előadására esetleg a nőtanács aktívái a szervezésben segítséget nyújtanak. Ez a tétel persze for­dítva is ugyanígy áll. Egymás munkájának a lebecsü­lése azzal a veszéllyel is jár, hogy elszakadnak a valóságos problé­máktól, sok esetben megvalósít­hatatlan és illuzórikus célt tűznek maguk elé. Ennek következménye lehet az is, hogy bemutatják a Csárdáskirálynőt egy szál zenész „zenekari kísérettel”. Ezek után próbáljon valaki kö­zönséget szervezni. Nem lehet közömbös egyetlen művelődési otthon igazgatója szá­mára sem, de a tömegszervezetek vezetői számára sem a közönség- szervező munka. Nem lehet kö­zömbösen szemlélni egy-egy elő­adás részvétlenségét. A közönségszervezőknek kell megmagyarázni, hogy miért érde­mes megnézni egy-egy színdara­bot, egy-egy előadást, vagy éppen ismeretterjesztő előadást. Az emberek vágynak a szépre és a jóra, de nem szívesen moz­dulnak ki egy bizonytalan előadá­sért, egy ismeretlen értéket rejtő este kedvéért lakásukból. El kell mondani nekik, hogy mit várhat­nak és mit kaphatnak egy-egy előadástól, s akkor biztosan meg is telnek a művelődési otthonok padsorai. Példát lehetne arról is elmondani, hogy egy-egy előadá­son, amit a közönség előtt tartot­tak a színjátszók, sokkal jobban szerepeltek, mint kevesebb néző előtt, ahol az üres padsorok elvet­ték a kedvüket. Ne egyedül; írtuk a címben, ha­nem közösen. A közönségszervezés nem lehet lebecsülendő munka a művelődési otthonok és a tömeg­szervezetek számára. Segíteniük kell egymást, mert csak így ér valamit munkájuk, így tudják a meglévő kulturális igényt mara­déktalanul kielégítem. Lehetne beszélni persze arról is, hogy a közönségszervezés nemcsak az öntevékeny művészeti csopor­tok előadásaira vonatkozik, ha­nem vonatkozik az minden elő­adásra és minden előadás akkor ér valamit, ha felébresztette a vágyat a szépre, a jóra, tanulságot adott, és művelte az embereket. És ez a közönségszervezés fel­adata is. D. I. Párizs (TASZSZ) Mint az AFP jelenti Luandából, az angolai felkelők megszilárdí­tották helyzetüket a gazdaságilag különösen fontos körzetekben, el­sősorban a kávétermesztő vidéke­ken. A partizánok nagyszámú kö­telékei szilárdan megvetették lá­bukat a Luandától 140 kilométer­re északra fekvő Nambuangongó- ban. A portugál csapatok néhány napra ugyan visszafoglalták ezt a körzetet, de a felkelők pár nappal ezelőtt visszaszorították őket. Az észak-angolai Bungo község­ben a partizánok megtámadtak egy portugál katonai őrjáratot.. A felkelők ugyancsak rajtaütöttek egy portugál menetoszlopon Ne- gage környékén. London A portugál gyarmati hadsereg a védtelen polgári lakosságon tölti a vereségek miatt támadt dühét. Mint a Daily Worker közli, a bé­kés néger falvak bombázása és tű. zérségi lövetése következtében ed­dig 30—50 000 ember vesztette éle­tét, s több tízezer angolai lakos Kongóba menekült. A lap megírja, hogy az egyik kongói kórházban sok angolai sú­lyos sebesültet ápolnak. A har­mincéves Pedro Neves, akinek lá­bát több golyó ütötte át, elmon­dotta az újságíróknak, hogy a por­tugál csapatok betörtek Tűmbe nevű szülőfalujába, mindenkit a főtérre hajtottak, majd halomra lőtték a békés lakosokat. Az eltá­vozó katonák hullahegyet hagytak maguk mögött. A 22 éves Joao Felix elmondot­ta, hogy a portugálok Quiselenga faluból hurcolták el őt és négy ba­rátját. Statáriális bíróság elé állí­tották őket, s bár egy szót’ sem tudnak portugálul, a tárgyalás ezen a nyelven folyt. Közvetlen az ítélethirdetés után a folyópartra kísérték őket és sortüzet adtak le rájuk. Joao Felix csodával határos módon megmenekült. (MTI) Befejeződött a kutatás első szakasza a pusztaföldvári olajmezőn Tekintélyes mennyiségű olajjal és földgázzal gyarapodik a népgazdaság Három esztendeje, hogy a Nagy­alföld déli részén, Pusztaföld­vár határában olajat és földgázt találtak. Mint11 az Országos Kő­olaj- és Gázipari Trösztnél közöl­ték, az 1958-ban megkezdett ku­tatások és termelési próbák első szakasza most sikerrel befejező­dött és megkezdték a tekintélyes kiterjedésű olajmező termelésbe állítását. A művelési terv szerint az ola­jat, illetve a gázt két szintről bá­nyásszák. A felső tároló szint a mező északnyugati peremén he­lyezkedik el, mintegy 1700 méter mélységben. A termelőkutak fúrá­sához itt már hozzáfogtak, a mun­kát az év derekára befejezik és a harmadik negyedévben folya­matosan valamennyit termelésbe állítják. Ezek a kutak viszonylag gázszegények, az olajat itt rész­ben segédgázzal, részben mélyszi­vattyúval hozzák felszínre. A me­ző nagyobb olajkincsét tároló alsó szint 1800 méter mélyen helyez­kedik el, ez gázban is igen gazdag, az olajat a feltörő gáz hajtja fel. A második szint termelő kútjai- nak kiképzéséhez a második fél­év elején fognak hozzá, a most készülő művelési terv szerint. A műveléshez szükséges külszíni be­A törvényes laoszi kormány és a Neo Lao Hakszat képviselőinek nyilatkozata a Na Mon-i tárgyalásokról Hanoi (TASZSZ) A Vietnami Tájékoztató Iroda tudósítója Laoszból jelenti, hogy szerdán a Na Mon-i értekezlet 5. ülésén a Savannatohet-i küldött­ség továbbra is ragaszkodott alt­hoz, hogy először a katonai prob­lémákat vitassák meg. A törvényes laoszi kormány és Neo Lao Hakszat Párt képviselői a Na Mon-i tárgyalásokról szólva kijelentették: a Savamnakhet-i csoport célja, hogy a tűzszünet el­lenőrzése problémájának ürügyé­vel elodázzák az ideiglenes koalí­ciós kormány megteremtését és kitérjenek egy ilyen kormány megalakítása elől. A két képviselő rámutatott, hogy most az elsőren­dű, feladat az ideiglenes koalíciós kormány megteremtése, mert csak így lehet békésen rendezni a lao­szi kérdést. A törvényes kormány és a Neo Lao Hakszat képviselői rámutat-1 tak, hogy ha nem alakítják meg a koalíciós kormányt, akkor nem lehet meghatározni a tűzszünetet ellenőrző bizottság kötelességeit, holott a Savannakhet-i csoport éppen e bizottság megteremtésé­hez ragaszkodik. A Savamnakhet-i csoport azon követelése, hogy el­sősorban katonai problémákat vi­tassanak meg, lényegében nem egyéb, mint kísérlet a Na Mon-i értekezlet meghiúsítására. (MTI) rendezések tervezése folyamatban van. Később gázdúsító és keverő be­rendezést is építenek a puszta­földvári olajmezőn, tervezik to­vábbá a termelés korszerűsítésére automata-központ felállítását. Ezt megelőzően a mező fő gyűjtő állo­másától iparvágányt építenek a kardoskúti vasútállomásig, a Kar- doskút—Orosháza közötti vasúti vágányt pedig nagyobb teherbírá­súra cserélik ki, hogy a nehéz tar­tálykocsik, amelyek a pusztaföld­vári olajat szállítják, akadályta­lanul közlekedhessenek. Az Alföld legnagyobb olajter­melő helyének ígérkező puszta­földvári mező kapacitását csak akkor tudják majd teljes hiteles­séggel megállapítani, ha a műve­lési terv teljesen elkészült. Már most bizonyos azonban, hogy na­ponta nagymennyiségű olajjal gyarapítja az ország olajtermelé­sét. Nagy jelentőségű lesz a föld­gáz termelése is az Alföld déli ré­szének olcsó tüzelőanyaggal való ellátása szempontjából. A puszta- földvári gázt a későbbi években távvezetéken egészen Szegedig el­juttatják. Több üzemnek, így pél­dául az Orosházára tervezett új üveggyárnak is ez lesz a tüze­lőanyaga. (MTI) 150 mozgóbiifé járja aratáskor a termelőszövetkezetek határát A termelőszövetkezeti községek földművesszövetkezetei az el­múlt évi jó tapasztalatok hasznosításával nagy gonddal készülnek a parasztság ellátására, aratás idején. Ezen a vidéken teherautóval, lovaskocsival vagy háromkerekű kerékpárokkal 150 mozgó büfé járja a határt, s trafikot, hűsítő italt, fagylaltot, cukorkát, sőt több helyen apróbb kéziszerszámot és egyéb fontos árucikket is árusíta­nak. Különösen jó szolgálatot tesznek ezzel az alföldi tanyavilág lakóinak, akik munka közben a földeken kaphatják meg a legfon­tosabb árucikkeket.

Next

/
Thumbnails
Contents