Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-16 / 89. szám
Baráti találkozót rendeztek két megye író! Az elmúlt héten szerdán a Bács megyei írók küldöttsége látogatott el megyénkbe Szarvasra, ahol találkoztak megyénk íróival. A találkozó baráti hangulatban zajlott le. Közös látogatást tettek a Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézetben, ahol Tóth Lajos, az intézet igazgatója kalauzolta a vendégeket. Itt értesültek az írók arról a csodálatos eseményről, hogy Gagarin őrnagy, a Szovjetunió hős fia már visszaérkezett a világűrből. A Felsőfokú Óvónőképző Intézet megtekintése után a Bács megyei írók ellátogattak a híres arborétumba, majd utána tanácskozást ÚJ KÖNYVEK ✓SAA/WVAAA/WVWV A Magvető Könyvkiadó igen népszerű Fiatal Írók sorozatában három kötet látott napvilágot: — Bor Ambrus novellásíkötete: A nagykorúság órája, melyben a háború- éa fasizmusellenes mondanivalói ú elbeszélések mellett az ellenforradalom témája is helyet kap. Dékány András Megszállottak című kisregénye, amely egyetlen ellenszenves figura portréja. A fiatal író az egykori vidéki kapitalizmus formáit leplezi le és örökíti meg. Gyurkovics Tibor fiatal költőnek első verseskötete, a Grafit, amelyben társadalmunk problémái., korunk nagy világpolitikai eseményei erőteljes hangot kapnak. Megjelent az Olcsó Könyvtár-sorozatban Olbracht, Ivan Nyikola Suhaj, a betyár című kötet, mely a kárpátukrajnai nép 1920-as években vívott szabadságharcáról, és annak legendás alakjáról szól. A Szépirodalmi Kiadó Magyar Klasz- szikusok-sorozataban jelent meg A renaissance Magyarországon címmel az első nagy terjedelmű antológia, a renaissance magyar irodalmából. A kötethez Kardos Tibor írt bevezetőt és jegyzeteket. Az Európa Kiadó újdonsága Grin Alexandr regénye, a Hullámfutó, melynek cselekménye egy nemlétezö, képzelt világban játszódik. folytattak a két megye irodalmi életéről. Nehéz lenne erről a tanácskozásról pontos tudósítást közölni, hiszen a két megye írói beszélgetésükben állandóan visszatérő refrén volt április 12-ének csodálatos jelentősége. Bács megye és Békés megye hasonlatossága nemcsak abban van, hogy mindkét megye mezőgazda- sági jellegű, hanem abban is, hogy a megyék irodalmi élete most van kialakulóban. Legtöbb vitára éppen az ad alkalmat, hogy egy-egy kis területen belül állandó veszélyként jelentkezik a dilettantizmus, a provincionalizmus és a meg nem értés. A budapesti Magyar Közlekedési Múzeum a magyar repülés múltjára vonatkozó kiállítást rendez a közeljövőben s a sajtóban kérte a repüléssel kapcsolatos tárgyi emlékek bejelentését. A felhívásra a Gyulai Állami Levéltár felkutatta a repülés Békés megyei származású úttörőire vonatkozó dokumentumokat. Érdekes iratok kerültek elő az 1911- es évből, amikor a gyulai származású, későbbi híres repülő, Dobos István megépíti Rákoson első kezdetleges gépét s mint édesapjához írt és a levéltárban feltalált leveleiből kitűnik, sokat nélkülözik, hogy előteremtse a gép költségeit. Jellemző az akkori hivatalos körök felfogására, hogy amikor Gyula városától segélyt kér, a rendőrségtől kémek róla információt, de annak ellenére, hogy ez a legkedvezőbb, pénzt mégsem ad a képviselőtestület, hanem azt tanácsolják, hogy tartson Gyulán bemumindkét megye írói foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel, azt bizonyítja, hogy érzik az írástudók felelősségét és érzik, hogy a máról vallani a legszebb feladat. Egy-egy tanácskozáson, ahol az irodalom a fő kérdés, a legtöbb vitára a megjelenési lehetőség ad okot. A két megye írói elhatározták, hogy szorosabbra fűzik kapcsolatukat és megkeresik egymás megyei lapját, ahol megvan az igény és lehetőség arra. hogy megjelenjenek. A baráti hangulatban lezajlott tanácskozást követő irodalmi esten a Bács megyei írók mutatkoztak be a szarvasi közönségnek, amely megértéssel és szeretettel fogadta őket. tató-repülést és a belépődíjakból fejlessze tovább repülőgépét. Ugyanez a meg nem értés a sorsa a békéscsabai Kvasz Andrásnak, a szintén kiváló pilótának, akinek segélykérelmét ugyancsak elutasítja szülővárosa. Szarvas mutatta a legnagyobb megértést az odavaló származású Székely Mihály repülő iránt, mert 2000 forintot szavazott meg kísérleteire és társadalmi gyűjtést indított, hogy amint a gyűjtőív közli „ A repülés művészete kérdésének megoldásában és megvalósításában, a kultúrnépek eme nagy harcában a magyar nemzet dicsőségére, a tudománynak és haladásnak évezredek óta vágyott új világába utat nyisson”. Az egykorú iratok, melyek a magyar repülés fejlődéstörténetéhez szolgáltatnak értékes megyei vonatkozású adatokat — a Budapesten mggQyílö repüléstörténeti kiállításon kerülnek bemutatásra. A szándék és az érzés, amivel A magyar repülés törléseiére vonatkozó érdekes iratokat találtak a Gyulai illami Levéltárban — Miért izgatja magát? — Mert... gondoltam, segítek... — Sose fáradjon. Eddig is megvoltam inas nélkül. — Hát... akkor csak csinálja egyedül. Majd meglátom, mire megy — vonta meg a vállát Pisla és cigarettára gyújtott. Ezalatt a lány tovább kísérletezett, de semmivel sem több eredménynyel. Végül is kimerültén roskadt az ülésre. — Most már segíthetek? — kérdezte Pista reménykedve. — Maga ért a motorhoz? Hol tanulta volna, az iskolán? — Jól van... Ha nem bízik bennem, akkor nyugodalmas jóéjszakát... Egyébként párnát is hozhatott volna a feje alá, mert amint látom, reggelig sem jut haza — jegyezte meg Pista és elindult. — GÚNYOLÓDIK? — szólt utána Eszti sírás hangon. — Most már csak azért is próbálja meg... Ha olyan tudós ember... Hadd lássam, mit tud egy olyan férfi, aki már borotválkozik. — Az utolsó szavát erősen kihangsúlyozta. — Mit? A szusszanásáról hallom, mi a baja... Megjavítom, de egy csók az ára. — Különös árat kér a munkájáért... a segítségéért... De üsse kö, ha hamar megjavítja, megadom a csókot. ' * — Kezet rá! — lelkendezett Pista. Egymás tenyerébe csaptak, s aztán a fiú odalépett a motorhoz s úgy fordult, a lány mögéje kerüljön. Elővette a zsebkését s egy mozdulattal kipiszkálta a papírt. De a biztonság kedvéért elzárta a benzincsapot, hátha a lány nem tartja be ígéretét. — No, most biztosan beindul — szólt derűsen. Eszti semmit sem vett észre. Kíváncsian tette a lábát az indítókarra s rúgott egyet azon. Abban a pillanatban felbúgott a motor. — Maga nyert — ismerte be Eszti sértett önérzettel, de aztán pajkosan rámosolygott a fiúra. — Mondja, mi volt a baja? — Nem kapott szikrát a gyertya — felette Pista fölényes legyintéssel. — Gyakorlat kérdése ezt észrevenni... De most aztán kérem a csókot. — Tartsa ide az arcát — szólt Eszti ideges sürgetéssel s egy kissé előrehajolt. Pista boldogan tett eleget a felszólításnak, s valami meleg áramlás futott át a testén. De a következő pillanatban mintha hideg vízzel öntötték volna le, hirtelen magához kellett térnie a kellemes révületből. Esztitől két csattanós pofont kapott csók helyett, azzal a lány felpattant a motorra és a berregést túlkiabálva mondta: — Ezt érdemli az, aki nem segít önzetlenül egy bajba jutott hölgyön. A MOTOR MEGUGROTT, de alig gurult tíz métert, felmondta a szolgálatot. — Ne higgye, hogy meg akartam szökni — kiáltott vissza Eszti. — Csak arra voltam kíváncsi, hogy mit tud. De úgy látom, korai lett volna a csók... Mondja... nagyon fájt a pofon? — kérdezte aztán gyengéden. — Csak itt, belül — mulatott a szivére a fiú. — De azért most is megjavítom a motort... Nézze, el van zárva a benzincsap. — A fiú a mutatóujjával lefelé fordította a vezeték elzáróját. — Látja ezt szeretem, amikor önzetlenül is segít. Most már tényleg meg kell adnom a csókot... ha még ragaszkodik hozzá... Jöjjön ide — mondta Eszti önkéntes megadással, s a hangja szinte simogatta Pistát. Pista odaállt a lány elé és a szemébe nézett a félhomályban. Eszti kedvesen rámosolygott. Ettől aztán az agronómus nekibátorodott. Hirtelen elkapta a lány derekát és a száját kereste. Eszti eleinte szabadulni próbált a fiú öleléséből, de aztán engedelmesen és boldogan hozzásimult, s viszonozta a csókot. — így már rendben vagyunk — mondta Pista elégedetten —, az ügy igazságos befejezést nyert. Eszti nem felelt, csak egy örömteli, hangos sóhajjal jelezte, hogy egyetért a fiúval... ■— Legyőztél te, mezőgazdasági mérnök — szólalt meg aztán —, ez igazán nagyüzemi módszer volt... — Látod, ezt hívják belterjes szerelemnek — nevetett Pista. — Kevés befektetéssel a lehető legtöbbet kihozni egy szívből... Most pedig ülj a hátam mögé: én viszlek haza, hogy kiérdemeljek nálad egy újabb munkaegységet... ESZTIT nem kellett biztatni, felült és átfogta a fiú derekát. Arcát a kordbársony zakóhoz szorította és behunyta a szemét. A motor zúgását csak távoli zümmögésnek hallotta, mert valami csodálatos ujjongó muzsika esendtült fel a szivében... SZEGEDI EABKAS LAJOS Simái Mihály Tavaszi utazás Levetve fellcg lőkötóit, a táj tavaszra készülődik. Szorításában a szeleknek, borzaslány vadvizek remegnek. Ott egy habos ló hányja testét, pej hátán nyargaló tüzesség. Amott vidáman, villanóan arany halraj suhant a tóban. Az ágak is — nappal bevonva — Gyűjtik a lázt virágra, lombra S mint egyetlen sereg remélnek növésre buzdulo vetések. Távolabb kerékpáros ember gördül, együtt a végtelennel. Itt víg parasztok lépnek együtt vállon csákányuk s munkakedvük Mint nagy közös kenyérbe, vág a földbe a gépek jó étvágya S rám kinál egy tanyát a dombhat. mint jódarab fehér szalonnát. Varga Mihály: így szeretlek Mélyröljövően, mint a fák táplálkoznak a földben kígyózó gyökereikkel. ! így szeretlek. Virágokról, színekről, illatokról, remegő, lázas ajakkal kellene szólnom a lángról, mi szívtől-szívig az utat perzseli? Nem így szólok én, nem így szeretlek, szerelmem a tündöklő égről nem ígér csillagot, nem hív a Hold sugár-bűvkörebe . nem emel távoli fellegekbe, — az én szerelmem odakötöz téged dolgos napjaimhoz (dervis jövőnkhöz) eltéphetetlen, száz erős kötéllel. — Lásd, egyszerűen, de mélyröljövően, mint a fák táplálkoznak a vak földben kígyózó gyökereikkel, — így szeretlek. Vajnai László: LÍRÁM Lírám az ember amint alkot s a forró gőz arcába csap Lírám az ember amint meghajlik az évek súlya alatt Lírám az ember konttyal kontytűvel gyöngynyakékkel Lírám az ember tettel a mozdulataiban gondolatokkal a homloka mögött Lírám az ember a gyárban a gépsorok között s a határban amint porhanyítja a rögöt Lírám az ember a MAÉRT Lírám az ember önmagáért a fényért a jövőért mindenkiért Lírám az ember' amint az égen átsuhan üjsugaras utakon Lírám az ember elnyomottan felszabadultan szabadon Lírám az ember az emberek itt és messzi tájakon szerte a földön a csillagok alatt
