Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-13 / 86. szám

1961. április 13., csütörtök MÉPŰJSÁG 3 Az ember első űrutazásáról nyilatkozik Thury Sándor, a TIT megyei csillagászati szakosztályának vezetője Az első ember még a világűrben száguldott, amikor tegnap, a koradél­előtti órákban felkerestük Thury Sándor elvtársat, a békéscsabai Közgazda- sági Technikum tanárát, a TIT Békés megyei szervezete csillagászati szak­osztályának elnökét. A'rra kértük Thury elvtársat, mondjon véleményt a szovjet tudománynak e nagyszerű sikeréről, óriási technikai teljesítményé­ről, az első ember világűrbe jutásáról. Szép., bőldűq., najQ.yjx.eiu uapJ Ismeretes Hruscsov elvtárs ko­rábban tett kijelentése — mon­dotta —, hogy az első űrhajós szovjet ember lesz. Kijelentése tu­dományosan megalapozott kísérle­tekbe, illetve eredményekre épült. Tudtuk és vártuk, hogy ez hama­rosan bekövetkezik. Mégis a meg­lepetés megdöbbentő erejével ha­tott a hír: 1961. április 12-én a Szovjetunióban fellőtt mestersé­ges hold embert visz a fedélzetén, Jurij Alekszejevics Gagarin őr­nagyot. Pedig még nincs is messze az az idő, amikor az égre felrepült az első szovjet mesterséges hold, a Szputnyik. I. Ennek súlya még mindössze 83 kilogramm volt. Az első mesterséges holdat 1957. ok­tóber 4-én lőtték fel. Az Egye­sült Államokban csak 1958. ja­nuár 31-én lőtték fel az első mes­terséges holdat, az Explorer I.-et, amely mindössze 13,8 kilogramm volt. Ezt megelőzően a Szovjet­unióban még 1957. november 3-án fellőtték az 508,3 kilogrammos Szputnyik II. mesterséges holdat. Az Egyesült Államok eredményei A azóta is messze elmaradtak a Szovjetunió mögött. Ugyanis, amint az köztudomású, 1958. má­jus 15-én a szovjet tudósok már a harmadik Szputnyikot bocsátot­ták útjára, mely 1327 kilogramm súlyú volt. Ezt követően az eredmények mind nagyszerűbbek lettek. 1959. január 2-án a Hold irányába lőt­tek fel űrrakétát. A többlépcsős rakéta utolsó lépcsője elérte és fe­lülmúlta a második kozmikus se­bességet. A rakétaszerkezet utolsó lépcsője hajtóanyag nélkül 1472 kilogramm súlyú volt. Majd újabb diadal következett, a szovjet tu­domány és technika lenyűgöző diadala: a második szovjet kozmi­kus rakéta magyar idő szerint 1959. szeptember 13-án 22 óra 0.2 perc, 34 másodperc-kor elérte a Hold felszínét. Az 1959. októberé­ben fellőtt kozmikus rakéta már megkerülte a Holdat is. Ezután egyre nagyszerűbb eredményekről Sok panasz hangzott már el amiatt, hogy éjjel Békéscsabán nem tudnak a gépkocsik üzem­anyagot felvenni. A napokban hallottuk, hogy az Ásványolaj for­galmi Vállalat új nyitvatartási, helyesebben szolgálati időt hatá­rozott meg a benzinkutaknál. Ez­zel kapcsolatban kerestük fel Enyedi Lajos elvtársat, az ÁFOR békéscsabai telepének vezetőjét, s megkérdeztük a hallottakról. — Igaz-e, hogy szabályozták a benzinkutak nyitvatartását? — Igaz, mind a hivatalok és vállalatok, mind a magán gép ko­csitulajdonosok legnagyobb ere­mére. Ugyanis számtalanszor elő­fordult, hogy éjjel kellett volna kocsiba ülni és sokszor éppen üzemanyag-hiány miatt nem tud­tak elindulni. Végre sikerült meg­oldani, hogy a Szarvasi úti ben- zinkutunk éjjel-nappal szolgála­tot adhat. Eddig reggel 6-tól 21.30- ig adott ki üzemanyagot, április 13-ától kezdve egész héten ke­resztül éjjel is rendelkezésükre hallottunk hírt, amelyek előkészí­tették az utat az ember űrrepülé­se számára. A pontost célzást bi­zonyították a csendes-óceáni raké­takísérletek, a fellőtt kísérleti ál­latok pedig az élet lehetőségét vizsgálták, vagyis azt, hogy ho­gyan viselik a kozmikus sugár­zást, a súlytalanság állapotát, s hogyan hat mindez az ember szer­vezetére. Történelmileg igen rövid idő telt el az első mesterséges hold fellö­vése óta a tegnapi napig, vagyis amíg az első ember megjelent a világűrben. Azonban túlzás nélkül megállapíthatjuk: a tudomány ed­dig elért legnagyobb diadalát je­lenti az első ember világűrben való megjelenése, s ezt a győzel­met a szovjet tudomány, a szov­jet ember vívta ki. A rakéta súlya az eddig ismer­tetett adatok szerint 4725 kilo­gramm. Tehát, ha összehasonlít­juk az előző szputnyikok adatai­val, láthatjuk, hogy lényegesen nagyobb a többinél. A Földet 89.1 perc alatt kerülte meg. Azóta már értesültünk róla, hogy tegnap, magyar idő szerint 8 óra 25 perc­kor a programnak megfelelően Jurij Alekszejevics Gagarin re­pülő-őrnagy megkezdte a leszál­lást és sikeresen földet is ért. A tudomány diadala ez a tegna­pi nap. A szovjet tudományé, amely bebizonyította: az ember megismerheti a világot, s meghó­díthatja a világűrt! Április 12-én Békéscsabán, a Balassi Bálint művelődési házban megyei küldöttértekezletet tartott a Vöröskereszt Békés megyi veze­tősége. Az értekezleten a 98 kül­döttel együtt mintegy 130-an vet­állunk a gépkocsivezetőknek. Szombaton 24 óráig. Vasárnap pe­dig, április hónapban reggel 6-tql este fél 8-ig, májustól kezdve 6- tól fél 10-ig. Változott a Kossuth téri ben­zinkút nyitvatartási ideje is. Ed­dig vasárnaponként nem adott ki üzemanyagot, május 1-től kezdve vasárnaponként reggel 6-tól dél­után fél 2-ig nyitva tart. Hallottunk arról is, hogy két. töröl háromra növelik Békéscsa­bán a benzinkutak számát. Van­nak ilyen tervek? — Igen, bár ez még távoli dolog. Városrendezés szempontjából olyan gondolatok születtek, hogy a Kossuth téri benzinkutat ké­sőbb megszüntetik. Ha így lesz, akkor helyette Erzsébethelyen ál­lítunk fel üzemanyag-felvevő­helyet. Ugyancsak benzinkutat szerelünk fel a Gyulai úton is. Időt nem mondok, mert ígérgetni nem akarunk, de mihelyt lehető­ségünk lesz rá, megvalósítjuk ter­vünket. — Fellőtték! — rontott be reggel a szerkesztő a levelezésre, ahol a napi postaosztás miatt a legtöbb újságíró tartózkodott. Mindenki tudta ebből az egyetlen szóból is, hogy most végre a vár- vavárt történelmi pillanat követ­kezett be: ember száguld az űr­ben, az emberiség első hírnöke zúg ott kint az irdatlan messze­ségek határán. Gátolatlanul tört fel mindenkiből a lelkesedés hangja. Aztán egyik pillanatról a má­sikra a meghatódott emberből előlépett az újságíró, hogy rög­zítse az utókor számára, milyen a hatás kint az életben. Kormosán jött elő a szén­raktárból Bánkuti bácsi, az Iroda­ház fűtője, hogy egy újabb talics­kával lökjön a fekete gyémántból a kazánba. Kell még kicsit a me­leg. — Felment? — kérdezte cso­dálkozva. Látszott az arcán, hogy odaadóan figyelte ő hónapok, évek során át a maga módján ezt az egész űrhódítási históriát és most annyi mondanivaló tódul a szájá­ra, hogy sok. Huszárvágással ol­dotta meg a problémát: — Majd beszél ő, elmondja mit látott onnan fentről — intett fe­jével a fellegek felé. Tekintetében ámulat és nagy-nagy várakozás ült. Aztán hirtelen megragadta az elébb elengedett talicskanye­let és lendülettel elindult, mert most tenni kell valamit, akármit, amikor ilyen óriási tett fénye hull a Földre, s a Földön mindenkire. Az első nő, aki „tollvégre” ke­rült, F. Gy-né. Ügy látszik, nagyon sietett valahová, de a hírre meg­tek részt. Az elnökségben helyet foglalt Kárpáti József, a Magyar Vöröskereszt főtitkára, Náfrádi Sándor, az MSZMP Központi Bi­zottságának munkatársa, vala­mint Frank Ferenc, az MSZMP Békés megyei végrehajtó bizottsá­gának ágit. prop. osztályvezetője, dr. Farkas Ernő megyei főorvos, a Vöröskereszt megyei elnöke, Cserei Pálné, a Vöröskereszt me­gyei titkára, Boros Gáborné, a megyei nőtanács titkára, vala­mint a különböző szervek vezetői, vöröskeresztes aktívák, elnökségi tagok. A küldött-értekezletet dr. Farkas Ernő nyitotta meg, majd Német Ilona szavalata után a tég­lagyári vöröskeresztes szervezet egyenruhás lányai üdvözölték a küldött-értekezletet. A két év munkájáról Cserei Pálné megyei titkár számolt be. A számvizsgáló bizottság beszámolóját Kemény Ernő tartotta. A küldött-értekezletet megyénk több vöröskeresztes alapszerveze­te, járási és városi vezetősége táv­iratban üdvözölte. A beszámolók után igen sok hozzászólás volt, többen tettek javaslatot a felada­tok végrehajtására, s igen sokan egészítették ki a beszámolót a sa­ját területükön végzett munka is­mertetésével. A hozzászólások után többen kapták meg a vörös­keresztes kitüntetést jó munkájuk jutalmául. A küldött-értekezlet résztvevői ezután megválasztották az új vezetőséget. állt, s csak annyit tudott monda­ni: — Nahát!... Kint az Utcákon, tereken látszólag a megszokott kép: járó­kelők tömege. Az üzletekből ki-be árad a sokadalom, buszok, taxik szaladgálnak, pedig talán éppen Csaba felett húz el a csodálatos al­kotmány. Mégis, mégis érződik a levegőben és kérdezetlenül is hallatszik, hogy a külső látszat ellenére már tudnak róla, már beszélnek, vitatkoznak, ámuldoz­nak az emberek mindenütt. A pi­acon csak végig kell sétálni és tapasztalható, hogy a krumpli, a zöldség, a mák, a fakanalak és minden egyéb napi vásárlandó cikk neve kiesik a háziasszonyok fejéből, hogy annak az összeha­sonlíthatatlanul nagyobbnak ál­dozzon gondolatban még az is egy keveset, aki talán csak most fog­ja fel az emberiség egész eddigi kozmikus erőfeszítésének nagy- szerűségét. Egy zsákkal rakott sze­kérnél fejkendős asszonyok, csiz­más férfiak álldogálnak. Biztosan a malackának, baromfinak való takarmány ügyében vannak ott. De emerről a dologról tárgyalnak, egyszerű, keresetlen szavakkal mondva el, hogy bizony merész, csuda cselekedet. — Maga, Vargáné beült volna a rakétába? — kérdi ugratva az egyik férfi a néven nevezettet. — Mit szól hozzá, be én, már- csak kíváncsiságból is. Egyszer úgy is meg kell halni, hát leg­feljebb ezt érhettem volna meg, ha nem sikeredik — válaszol a menyecske illegve. Odébb két, ko­sarat cipelő asszonyt szólítunk meg. Még nem hallották a hírt, de egyszerre jön ki szájukon a kí­vánság: — Csak épségben térjen visz- sza! A CSCtbcii vasútállomás ha­talmas várócsarnokában az érke­ző és indulásra várakozó tömeg még az újságíró odaérkezésekor is a hír hatása alatt állt. Egy med- gyesegyházi gépkocsiszerelő-tanu- ló, Tóth Károly, aki már koráb­ban ott tartózkodott, elmondta, hogy mikor recsegve megszólal­tak a hangszórók, mindenki a vonatindulások bemondását vár­ta, azonban nyomban halotti csend lett, mikor felfogták, miről van szó. A fejek a hangszórók fe­lé fordultak, s az arcok feszült figyelmet árultak el, hogy aztán a hír elhangzása után szinte bábeli hangzavarban mindenki a mási­kat túllicitáltva közölje érzelmeit, a nagy újság által kiváltott benyo­másait, véleményét. Egy eleki fi­atal asszonyka, aki Botosnénak mutatkozik be, az ámulattól szó­hoz sem tudott jutni, jóval a hír után sem, s egyre csak azt hajto­gatta, hogy: — Ez igen, ez igen. Ebben az egyszerű ismétlésben azonban éppen úgy benne érző­dött a világszenzáció egész súlya, nagyszerűsége, mint akár a csilla­gászok számokkal alátámasztott, tudományos nyilatkozataiban. A Szarvasi úton sepregető Dobroczky Pál bácsi, a Köztiszta­sági vállalat dolgozója, letéve a seprűt azt mondta, hogy ó hallott ugyan róla az este a ráidóoól meg az újságból is olvasta, hogy közel van már az idő, de hogy ilyen hamar megtörtént, ezen csak egy­re ámul. — Eddig jószággal, most aztán végre emberrel is! Hiába no, fej­lődik a tudomány. A közelben az árokparton a malacnak füvet szedegető néni. Papp Györgyné tágranyílt szem­mel hallgatja a beszélgetést, az­tán közbeszólva megjegyzi, ha bé­kesség céljából van, akkor jól van, mert ő már átélt egy olyan bom­bázást, hogyha repülésről meg ilyesmiről hall, borsódzik a háta. Dobroczky bácsi megnyugtatja: — Sose legyen békességesebb célú dolog, mint ez a szovjet űr­hajó. Benézünk a IV-es számú iskolába is, hogy mi a vélemé­nyük a gyerekeknek. A nagy buz­galomban és lelkesedés közben ugyanis megfeledkezünk a szün­időről. Meglepetésünkre azonban mégis találunk iskolásokat. Nap­közisek. ök és a felügyelő Petőc Ferencné tanár néni már tudnak mindenről. Purcsi Éva, hetedikes* szőke kislány Tomi öccsével ver­sengve mondja el, hogy éppen öl­tözködtek otthon, mikor a rádió bemondta. Tomi kijelenti, hogy ha meghívták volna, szívesen felre­pült volna, mert mint nagy komo­lyan közli; hajóhintán meg az iskola udvarán lévő hintán már repült, de űrrakétán még — soha. Egy másik tanteremben csupa nagy lány foglalatoskodik Hankó Ilona tanár „néni” segítő felügye­letével. A padok tele piros szí­vekkel. Közeledik az anyák nap­ja! A téma már otthonos körük­ben. Sajben Ilona a VII. b-ből* azt reméli, hogy legközelebb töb­ben is „felmennek”. Ribár Ilona megjegyzése általános derültséget kelt, mert így kiált fel: — De jó annak az űrhajósnak, az egész világ körülötte kering! Megható elhatározás születik: Csinálnak egy nagyon szép piros szívet, abba beleírják az űrhajós hős nevét és a szívet az iskola fa­liújsága közepén helyezik el. Tovább menve, kint az egyik kútnál három ember áll, vízért. Az egyik fiatal. Laurinyecz Ist­vánnak hívják, kereskedelmi ta­nuló. Délutános, ezért ér rá dél­előtt kútra járni. A fiatalok lel­kes meglepődésével kiáltja: — Jaj! Csak sikerüljön! Aztán széttárja karjait, úgy mondja: — Végre szabad az út a végtelenbe! Buchán András már idősebb jóval. — Nálunk az építőiparnál, mi­kor reggel bent voltam, hallottam róla. Azt mondtam ott a szaktár­saknak: Ha a kiskutyákat si­került visszahozni, akkor az em­bernek sem lesz baja. Bárcsak úgy legyen — fűzte hozzá szív­ből. Kiszely György bácsi, a har­madik csak rábólintott minderre, s miközben kannáit töltötte, kissé elfogódott hangon nyilatkozott: — Nem sokat tudok még róla, de akármint is, igen-igen nagy dolog! Beugrunk még a megyei lapterjesztő hivatalba is. Hiszen most nagyon fontos az újság gyors eljuttatása a megye minden sar­kába. Honti osztályvezető elvtársat már nem is találjuk bent. Ra­kétasebességgel elszáguldott, bizo­nyára, hogy intézkedjék. Munka­társai: Krajcsóné, Szabóné, Kissné, Hollós Piroska és P. Zsu­zsa, mindnyájan Gagarin repülő­őrnagy haláltmegvető bátorságát, hősiességét magasztalják. Nagy szakember és testileg, szellemileg tökéletes — ez a véleményük. Mi­kor megkérdezzük, hogy ki követ­né a jelenlévők közül példáját, Krajcsóné elvtársnő egyből je­lentkezik. — Akkor meg kell próbálni! —. biztatjuk és közben mindnyájan kacagunk, hiszen olyan szép, bol­dog, nagyszerű nap ez a mai! Huszár Rezső Mától kezdve éjjel is szolgálatot tart a Szarvasi úti benzinkút Megyei küldött-értekezletet tartott a Vöröskereszt Békés megyei vezetősége Békéscsabán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents