Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-02 / 79. szám
BÉKÉS MEGYEI * Ara 1 forint * Világ proletárjai, egyesüljetek! Szabadságunk ünnepén Tizenhat év nem nagy idő egy ember életében, még kevésbé jön számításba egy nép életében. S mégis e magunk mögött hagyott másfél évtized egy történelmi korszakot ölel fél, nagyobbat alkotott, mint évszázadok. Tizenhat év alatt sarkából fordult ki a magyar világ, került a történelem lomtárába egy korhadt rendszer, mely a maga idején, a maga farkastörvényeivel rengeteg kínt, szenvedést zúdított a magyar népre. E kurta fél évtized alatt mérföldes léptekkel megannyi buktatón át igyekeztünk pótolni azt, amitől évszázadok derestörvénnyel, csendőrsortüzzel és bitóval elriasztottak. E néhány év alatt kiegyenesedett az évszázadok kínjában meggyötört munkásderék, jogot, földet, emberi méltóságot kapott a zsellér és szabadon alkothat, válthat valóra valamikor Somnak tűnő merész terveket mérnök és tudós. Nehezen kezdtük, igaz. Kezdettel sovány kenyér jutott a nyűtt munkásnak, aki a párt felhívására fagyban, szélben építette a hidakat, takarította a romokat. De állta a sarat és rövid idő alatt új városok, új gyárak, iskolák, művelődési otthonok kerültek hazánk térképére. És miközben a munkás, a paraszt megváltoztatta a tájat, megváltoztatta saját magát is*, kulturált, jobb módban élő ember lakja ma e hazát, mint azelőtt. A népé lett az ország. Jogos jussként, vért hullatva, életet áldozva adták kezükbe szovjet tes- véreink. Igaz, az örökség szegényes volt: kifosztott ország, uraktól meggyötört nép, háborútól csö- mörlött, elcsigázott ember. Ez volt a juss. De az élniakarás, a párt hirdette jövő megacélozta az embereket, s ha kezdetben szűkös kenyéren, szakadt gúnyában is, de épült az ország. A szocialista épi- tőmunka lendülete nyomán kitört elmaradottságából a magyar ipar és termelése 1938-hoz képest három és félszeresére növekedett. Üj gyárak, üzemek, iparvárosok hirdetik a magyar munkás, a magyar nép életrevalóságát, s az eredmények tükrözik, hogy jól, nagyon is jól meg tudnak élni tőkések nélkül. A mélységből, a sötétségbe» indultunk mi el akkor és most új, világos ötéves tervünk sokat ígérő csúcsai felé haladunk. Igaz, hogy utunk nem volt mindig felfelé ívelő. Xtt-ott sajnos megtört a grafikon. Volt idő, amikor túlértékeltük erőinket, tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig a takaró ért, s ez elkerülhető áldozatokat kívánt. így volt, igaz. De mi, épp ezért a nagyobb árért nagyon megbecsüljük vívmányainkat, s nyugtat bennünket az a tudat, hogy — ha megannyi lemondás árán is — miénk Sztálinváros, nekünk ontja izzó termékeit a vasmű, miénk Inota, Kazincbarcika, s új tulajdonosok, a munkások a gazdák a Sarkadi Cukorgyárban, a Gyulai Állami Gazdaságban és nem is akármilyen gazdák, hanfem egyre nagyobb hozzáértéssel gazdálkodnak. A maguk gazdái lettek és az élet diktálta feladatokkal ügyesen megbirkózva írják ünnepi jelentésüket: „élüzemek”, „kiváló vállalatok” lettünk. S most az élüzem-avató ünnepségek során jogosan csendül a pohár, mert szorgalommal, jól, felelősségteljesen gazdálkodtak. A magyar falu, a magyar parasztgazdaságok arculata is megváltozott e röpke másfél évtized alatt. Az ország parasztjainak zöme ez évben már messzebbre lát. Túllépték a kisüzem korlátáit, s most új dolgokkal: a miénk, a közös, csináljuk, mert csak így boldogulunk fogalmakkal ismerkednek az emberek. Országszerte megindult az új élet erjedése a falun. Előbbre lépett sok Békés megyei paraszt is az utóbbi két évben és a megyében is döntő többségbe kerültek a szocialista nagyüzemek. A megváltozott viszonyoknak, az emberek tudatában Végbement változásnak megfelelően pedig egyre jobban teljesedik ki a népi, nemzeti egység, az ország népének tettekkel is bizonyított, szocializmust építő szándéka, akarata, mely megannyi apró-cseprő tettével egy-egy tégla is az internacionalista összefogás erődjében. Sikeres útról adhatunk mi számot a magyar mezőgazdaságban. Igaz, a sikereken túl vannak gondok is. Gondot ad az új élet formálása, a maradi nézetek leküzdése, elhagyása. Gond az is, hogyan lesz még több, még olcsóbb mezőgazdasági termék. Csakhogy ez a gond már a mi gondunk, és merőben más, mint Horthy Magyarországának mezőgazdasági gondjai. Hol vagyunk már az acélos búzából is irredentizmust csináló propagandától? Hol van már a nagyszerű állattenyésztésről egy vagy tíz egyéni gazdaságról költött általánosítás? Igaz, akkor senki sem kérdezte, vagy senki sem merte kérdezni, hogy „na és a többi milliónyi?” Hol van már az az idő, amikor azért volt bőséges búzaexportunk, mert itt bent nem jutott kenyér. Hol van már az, amikor a paraszt csak akkor evett csirkét, amikor vagy a csirke, vagy ő volt beteg? Messze, nagyon messze jutottunk ezektől és sokminden mástól, de hát ez volt. Ma nincsenek ilyen gondjaink, legfeljebb olyanok, hogy a rohamosan fejlődő igényeket a mezőgazdaság még nem mindenesetben tudja kielégíteni, pedig a termésátlagok a felszabadulás óta növekedtek, mindez azonban kevés. S a megoldást a nagyüzemben rejlő lehetőségek, s e lehetőségek jobb kiaknázása adják. Megyénk parasztjai szép tettekkel ünnepük szabadságunk évfordulóját. Túlsúlyban szövetkezeti útra léptek és most megfeszített erővel munkálkodnak, hogy többet teremjen a föld, több kenyér, hús, tej, vaj kerüljön az ország asztalára. Szorgoskodik az ország népe, s ahogy szorgosikodik, úgy gyarapszik, él jobban minden ember. Igaz, a tizenhat év alatt az élet- színvonal tekintetében is helyt- helyt cikcakkos volt a grafikon. Volt idő, amikor nem növekedett megfelelően az életszínvonal, de végösszegben világosan tükröződik barát és ellenség előtt, hogy népünk jobbal él, mint a történelem során bármikor. Igaz, néha zúgolódunk; kevés a lakás, nem mindig van boi-júhús az üzletben, több iskola, művelődési otthon kellene. Valóban így van. Néhol viszonylag még elmaradott az igények kielégítése, de az is igaz, hogy ezek az igények mások, mint a régiek. Itt nem arról van szó, hogy óhajtjuk, de nem tudjuk megszerezni, mert nincs rávaló, mert nincs munkaalkalom. Ellenkezőleg, van létbiztonság és rohamosan növekedő igények, melyek mielőbbi kielégítése serény- kedésünk során bizton megoldódik. Van lakásgondunk? Igen, nem tagadjuk. De az is igaz, hogy 1953 óta több lakás épült, mint a felszabadulás előtti esztendőkben és az építés ütemének gyorsításával javarészt megoldjuk a gondokat. És szélesedik a társadalom- biztosítás, a nyugdíjrendszer, a szövetkezés során lehetősége nyílt a parasztságnak arra, hogy jobban igénybe vegye a társadalombiztosítási szolgáltatásokat, gondtalanabb legyen az öregkor. És történt sokminden. Felére csökkent a csecsemőhalandóság, az átlagos életkor pedig 1938-hoz képest tíz évvel hosszabbodott. Méltán sorakozik eredményeink közé kulturális fejlődésünk megannyi adata. A tanköteles gyerekek több mint 98 százaíeka jár iskolába, az egyetemi és főiskolai hallgatók arányát tekiníve pedig álljufc a versenyt a legfejlettebb tőkésországokkal is. Tanul a nép. Élete delén járó munkás ül az iskolapadban és technikumba jár a tegnap még maga útjait járó paraszt. Ez a tizenhat év a maga rövidségével mégis történelmi időszak. Egy nép felszabadulásának, félemelkedésének, történelme új korszakának kezdeti időszaka. Erőink ma nagyobbak, mint történelmünk során valaha is voltak, mert igaz és erős barátok állnak oldalunkon és vezetőink, a párt és a kormány vezető emberei biztos kézzel irányítják országunk szekerét azon az úton, melyet a hős szovjet nép 1945. április 4-én a magyar nép előtt megnyitott. Deák Gyula
