Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-06 / 80. szám
BÉKÉS MEGYEI * Ara 5« fMér * VHóg proletárjai, egyesüljetek NÉPÚJSÁG 1961. ÁPRILIS 6., CSÜTÖRTÖK AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 80. SZÁM a Szovjetunióval való barátságunk országunk függetlenségének legfőbb biztosítéka- Felszabadulási emlék Hun épség a Békés megyei Jókai Színházban Hazánk felszabadulásának 16. évfordulója alkalmából az MSZMP megyei és városi bizottsága, valamint a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága április 3-án, hétfőn este díszünnepséget rendezett Békéscsabán a Jókai Színházban. A díszünnepség elnökségében helyet foglaltak d szovjet fegyveres erők képviseletében Konsztantin Vaszilij Jablonszkij gárdaőrnagy és Vaszilij Konsztantin Csurszov őrnagy elvtárs, valamint a megye párt, állami és társadalmi szervezeteinek képviselői. A díszünnepséget a magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Merényi Ferenc elvtárs, a Hazafias Népfront Békés megyei bizottságának titkára nyitotta meg, majd K. Nagy István elvtárs, a párt megyei bizottságának osztályvezetője mondott ünnepi beszédet. K. Nagy István elvtárs beszéde Kedves Elvtársakt A Szovjet Tájékoztatási Iroda 1945. április 4-i hadijelentéséből a következő rövid, tömör sorokat olvashatjuk: „A március 16 — április 4. közötti időben végrehajtott előretörés következtében a 2. és 3. Ukrán Hadseregcsoportok csapatai befejezték Magyarország egész területének felszabadítását a német megszállóktól.” A végső győzelem felé törő dicső szovjet hadsereg katonái április 4-ón űzték ki hazánk földjéről a német fasiszta elnyomókat és belső cinkosaikat, a magyar árulókat, s ezzel kettős elnyomás alól szabadultunk fel. Felszabadultunk az évszázados gyarmati, félgyarmati német elnyomás alól, egyúttal lehetőséget kaptunk arra, hogy a társadalmi fejlődés útjára lépjen népünk. Azóta minden évben április 4-ét hazánk legnagyobb nemzeti ünnepeként ünnepeljük. Legnagyobb nemzeti ünnepünk lett ez a nap és az is marad. Nehéz és küzdelmes volt a magyar nép élete addig, amíg ezen az áprilisi hajnalon ránk virradt a szabadság oly régen és nehezen várt napja. Évszázadokon át küzdöttek a magyar nép legjobb fiai: Dózsa, Rákóczi, Kossuth és később a Magyar Tanácsköztársaság' zászlaja alatt. A kommunisták folytatták a harcot Horthy 25 éves önkényuralma idején is. A magyar munkásosztály ezrével adta hőseit, mártírjait a magyar népért. hazánk felszabadításáért, a szocializmusért. De csak a ma élők érték meg azt a kort, amelyről ma már elmondható, hogy az egykori urak, a népnyúzók megbuktak és idejük mindörökre lejárt. Az egykor elnyomott, kisemmizett és lenézett magyar nép lett a nemzet. Függetlensége birtokában úr lett saját hazájában. Kedves Elv társak! A földbirtokosok, gyárosok és bankárok rendszere nyomorúságtól terhes örökséget hagyott a felszabadult magyar népre. Félmillió magyart pusztítottak el bűnös háborúban. Romba döntötték az országot. Elpusztult az ország ipari berendezéseinek fele, elhurcolták az állatállomány felét, lerombolták az ország összes hídjait. Elpusztították vagy elrabolták a vasúti és közúti járművek 90 százalékát. Felszabadult népünk első tennivalója volt, hogy ezeket a károkat rendbehozza. A munkásosztály vezetésével sok nehézséggel és nélkülözéssel küzdve ezt a nagyszerű feladatot megoldotta. Az országépitő munkával egy időben meg kellett vívni a politikai harcot is. A magyar dolgozó nép a kommunista pártot követve, lépésről lépésre leküzdötte a politikai reakciót, felszámolta a feudális nagybirtokot, megtörte a tőkések gazdasági szabotázsát és köztulajdonba vette a legfontosabb termelési eszközöket. És ami legfontosabb, kiharcolta és megteremtette a parasztsággal szövetséges hatalmat. a proletárdiktatúrát. A munkásosztály hatalmának kiépítése után 1948-tól megkezdődött a társadalmi viszonyok gyors fejlődése, a szocializmus építésének korszaka. Népünk bebizonyította, hogy élni tudott azokkal a lehetőségekkel, amelyet a felszabadítás ténye teremtett meg számára. Felszabadítónk, a nagy Szovjetunió iránt érzett szeretet és hála legszebb kifejezői azok a nagyszerű eredmények, amelyek a szocializmus építésében születtek. Országunk ipari termelése három és félszeresére nőtt. Soha nem látott méretű alkotások születtek az ország minden részében, így megyénkben is. Amióta a munkásosztály a gazdája ennek az országnak, azóta létesültek olyan hatalmas ipari centrumok, mint a Dunai Vasmű, Inota, Kazincbarcika és mások. Megyénkben a fel- szabadulás utáni ipari fejlődést szemléltetően mutatják az olyan létesítmények, mint például a Békéscsabai Ruhagyár, a Forgácsoló- és Szerszámgyár, a Sarkadi Kendergyár, az Orosházi Ruhagyár és más létesítmények. Megyénk dolgozói — kevés kivételtől eltekintve — sikeresen teljesítették és teljesítik tervfeladataikat. Jól indult a második 5 éves terv első negyedévének tervteljesítése, melynek eredményeként megyénkben. hazánk felszabadulásának 16. évfordulójára három üzem kapta meg a Minisztertanács és a SZOT vörös vándor- zászlaját: a Sarkadi Cukorgyár, a Bekéscsabi 41-es AKÖV. a Gyulai Állami Gazdaság. Ezenkívül megyénk 8 kiváló üzem címmel, ezek: a Gyulai Húsüzem, a Bánya és Téglagyári Egyesülés, a Mezőhegyesi Kendergyár, a Mezőhegyesi Vasútállomás, a Megyei Tervező Iroda, a Kéményseprő Vállalat, a Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat, a Hidasháti Állami Gazdaság. E történelmi évforduló alkalmából köszönetét mondunk megyénk munkásainak, műszaki értelmiségiéinek, párt- és gazdaságvezetőinek eredményes, odaadó munkájukért. Külön fejezzük ki elismerésünket a felsorolt üzemeknek és vállalatoknak és további eredményes munkát kívánunk nekik. Eredményeink nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is nagyok. Az egyházi és világi földbirtokosoktól a földet elvettük. A föld azoké lett, akiket az megilletett, a dolgozó parasztságé. A legfontosabb változást a mező- gazdaságban azonban a szocialista szektor megjelenése, majd túlsúlyba jutása jelentette. Ezen az ünnepi megemlékezésen örömmel, dicsekvés nélkül elmondhatjuk, hogy pártunk helyes politikája alapján megyénk termelőszövetkezeti megye lett. Ma már a megye összterületének 96,5 százalékán állami gazdaságok és termelőszövetkezetek gazdálkodnak. Az iparban és a mezőgazdaságban elért erdemények mellett a szocialista kultúrforradalom végrehajtásában is jelentősen előrehaladtunk. Jól mutatja ezt, hogy amíg a felszabadulás előtt megyénkben 1300 tanterem volt, ma ez közéi 700-zal gyarapodott. Ma kétezerrel több pedagógus tanít, mint a felszabadulás előtt. Bevezettük a kötelező nyolc osztályt. A középiskolások száma több mint háromszorosára, az egyetemi hallgatók száma négyszeresére nőtt. A kiadott könyvek száma az 1938-asnak hétszerese. A rádió- előfizetők száma mintegy négyszerese. Dolgozó népünk kulturális színvonalának emelését segíti elő a megyei állami színház, mintegy 80 mozi, 85 művelődési ház és klub, több mint 200 könyvtár és sok más kulturális intézmény, amely mind a néptömegek nevelését, szórakozását vannak hivatva elősegíteni. Elvtársak! A párt politikája, a gazdasági építőmunka eredményeinek folytán jelentősen növekedett a dolgozó tömegek életszínvonala. A proletárdiktatúra államának gondoskodása folytán összehasonlíthatatlanul jobban élnek dolgozóink, mint a felszabadulás előtt bármikor. Tizenhat esztendő alatt a népi demokratikus állam emelte valóban emberi színvonalra a dolgozók életét. Ezt bizonyítja többek között a megye munkásai átlagkeresetének növekedése. Amíg például 1959- ben az egy munkásra eső átlagkereset 1372 forint volt, 1960-ban ez 1403 forintra nőtt, 1957-hez képest 7 százalékos a növekedés. Azok pedig, akik jobban dolgoznak, többet adnak az országnak, különböző juttatásokban, nyereség- részesedésben, prémiumban részesülnek. A múlt megalázott béresei, cselédei ma a társadalom megelégedett tagjaként egyre jobb életkörülmények között élnek. Az elmúlt esztendőben egy termelőszövetkezeti tag átlagos évi jövedelme meghaladta a 10 700 forintot, pedig nem valami kedvező időjárás volt. Azok pedig, akik a munkából kiöregedtek, nyugdíjban és öregségi járadékban részesülnek. Ez az összeg, igaz, egyelőre még szerény. De vitathatatlan, és a szocializmus kizárólagos érdeme, hogy nyugdijat a dolgozó parasztok először kapnak Magyarországon. A munkások és a parasztok életszínvonalának növekedésével együtt államunk jelentősen emelte az értelmiségiek életszínvonalát is. Az életszínvonal jelentős emel, kedését senki sem vonhatja kétségbe, mert itt is a tényekkel találja magát szemben. Vajon nem az életszínvonal emelkedését bizonyítja az iparcikkek eladási forgalmának alakulása? A tények génnél válaszolnak. Melyek ezek? (Folytatás a 2. oldalon) üzeme büszkélkedhet újabb élA díszünnepség elnöksége a Jókai Színház színpadán
