Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-28 / 99. szám
4 KÉPÚJSÁG 1961. április 28., péntek „Míg- éé&&- kuUúidt a stsöueikc&cii dotg&zétcMik* Gyulán tartotta ülését a megyei népművelési állandó bizottság A megyei népművelési állandó bizottság gyulai ülésén Kállay Istvánná, az állandó bizottság elnökének megnyitó szavai után a Járási Könyvtár, a Jókai művelődési otthon és az Erkel művelődési otthon igazgatói olvasták fel jelentéseiket. A jelentésekből látszott, hogy mind a könyvtár, mind a művelődési otthonok a tsz-ek kulturális igényeinek kielégítését tekintették elsőrendű feladataiknak. Az adatok bizonyítják, hogy ez a munka eredményes volt. A járási könyvtár, fiókkönyvtárak létesítésével, szakkönyvek kölcsönzésével, Európa-hírű mezőgazdasági szakkönyvírók előadásaival segítette a szövetkezeti parasztság kulturális felemelkedését. A Jókai művelődési otthon színjátszói ajándékműsorral több mint 400 szövetkezeti dolgozót szórakoztattak. Az Erkel művelődési otthon új vezetősége megszervezte a filmvetítéseket és városunk tsz-eiben 45, ismeretterjesztő előadással egy. bekötött filmvetítést rendeztek, összesen csaknem négyezer hallgató előtt. A beszámolókat hozzászólások követték. Enyedi G. Sándor, a városi tanács elnöke a könyvtár és a művelődési otthonok munkáján kívül, nagysikerű városi rendezvényekről, s a társadalmi szertartások sikereiről beszélt. Szerdahelyi István, a gyulai népművelési állandó bizottság elnöke a tanulóifjúság iskolánkivüli kulturális foglalkoztatásáról mondta el észrevételeit. Gácsér József elvtárs a megyei művelődési osztály nevében elismeréssel beszélt a járás és a város népművelési munkájáról, s arra kérte a jelenlevő aktívákat, hogy továbbra is tervszerű munkát végezzenek a népművelés területén. Kállay Istvánná elvtársnő, a megyei népművelési állandó bizottság elnöke, összefoglalásában méltatta az értekezlet jelentőségét, a gyulai járási és városi népművelési munka múlt évi eredményeit, s arra kérte a jelenlevőket, hogy a termelőszövetkezeti dolgozókhoz vigyék még közelebb a kultúrát. EMLÉKEZZÜNK! Az első világháborúba sodort dolgozó magyar nép 1918 nyarán elnyomói ellen fordult. Kitörő lelkesedéssel fogadták mindenütt az 1918. október 31-i forradalom hírét. Gyulán sem volt ez másképpen, sőt a forradalom sokkal erőteljesebben bontakozott ki, mint egyebütt az országban. A néptömegek egyre határozottabban törekedtek a munkáshatalom megteremtésére. Alighogy Pesten megalakult az első magyar proletárállam, Gyulán is azonnal megértették, hogy dolgozó népünk sokévszázados vágya valósulhat meg a proletárdiktatúrában. A küzdelem azonban nem volt egyszerű. A hatalmához ragaszkodó régi rend itt maradt képviselői mindenképpen megpróbálták megállítani az elemi erővel feltört népi törekvéseket. A munkáshatalom éber védelmezői viszont jól látták a veszedelmet, s a történelmi időkhöz méltó módon, nagyszerű helytállással védték egyfelől a dolgozók hatalmát, másrészt pedig gyors ütemben kezdtek hozzá a múlt maradványainak felszámoláSzabo kisiparosok A Békési Szabó Kisipari Termelőszövetkezet férfi méretes részlegeihez ▼ önálló kisiparosokat szövetkezeti tagnak azonnali belépéssel felvesz. JELENTKEZNI LEHET: a szövetkezet központi irodájában, Békés, Kossuth u. 1. Telefon: 44. 1-95 sához. s kezdték meg az új élet gyors megteremtését. Az első gyulai proletárlap, a „Vörös Zászló” 1918. március 24-i számában a proletáriátus teljes egységét sürgeti, a szovjet kormánnyal való eszmei közösségről tesz hitet, a szorongatott proletárhaza megvédésére mozgósít, az ellenforradalmárokkal való leszámolásra hív fel. Közben alakul az új élet. Az első szabad választás nyomán az új idők új hókei munkálják az emberibb jövendőt, s közben támad a reakció. Minden támadást elhárítanak eleinte, a belső ellenséget már-már sikerül végképpen háttérbe szorítani, bizakodás fogja el népünket, ám az osztályöntudatos proletárok bátor elszántsága hiábavaló volt. Az árulás és az intervenciós hadseregek meg-1 törték a kommunisták hősi ellenállását. Gyulán a bojár-csapatok és a belső árulók, a megye urai, vad hajszát indítottak mindazok ellen, akik a proletáruralom idején a népért dolgoztak. A román pa- rancánok összefogatta azokat a hazafiakat, akiknek a forradalom alatt vezetőszerepük volt. Az elfo- gottak között volt Dundler Károly, Grünfeld Jakab, Beleznai Sándor és Oláh Tódor is. A legszorosabb nyomozás sem tudott velük szemben olyan adatokat kideríteni, amely bírói Ítélet alapjául szolgálhatott volna. Ezért ú|y határoztak, hogy ítélet nélkül teszik el láb alól őket. Április 27- én délután rövid kihallgatás után közölték velük, hogy Békéscsabára viszik őket, ott állítják hadbíróság elé. Amikor a kísérő katonák a Gyula és Békéscsaba között lévő Veszely-hídhoz értek, azt közölték velük, hogy mégis hazaengedik őket családjukhoz. Mikor mit sem sejtve Gyula felé visszaindultak, bestiális módon meggyilkolták mind a négy hazafit. „A hullák mindannyián, több, közelről eredő lőtt és bajonettől származó szúrt sebek vannak” mondja a holttestek megtalálásáról felvett egykorú rendőrségi jegyzőkönyv. Mit bizonyít ez? Az ellenforradalmi erők kegyetlenségéről beszélni, a legenyhébb kifejezés. Önmagukért szólnak az idézett sorok. Tanúskodnak arrpl, amit nem tudunk elégszer elmondani: ha rajtuk állt volna, ez a bestialitás lenne ma is a törvény. De nem az! A város lakossága kegyelettel őrzi emléküket és 1956 áprilisában emlékművet állított kivégzésük színhelyén. A tanácsrendszer mindössze 35 napig állott fenn Gyulán, de ez a rövid idő is bebizonyította a gyulai munkásság, a kommunisták erejét, vezetőképességét. Méltán mondhatjuk Gyula története legkiemelkedőbb szakaszának azt a történelmi egy hónapot, amelyet megismerni és az utókor számára örökbe hagyni, minden gyulai hazafias kötelessége. Sz. I. Terjed a fény a „fedele földrészen’ Afrika, a „fekete kontinens” valamikor teljesen gyarmatbirodalom volt. Harmincmillió négyzetkilométeres óriási területén több imperialista állam osztozott. A fő rablók az angolok és a franciák voltak, ők osztoztak e földrész nagy részén. De tekintélyes gyarmatokkal rendelkeztek a spanyolok, olaszok, portugálok, sőt a németek is. A csaknem kétszázötvenmilliós lakosság (nagy része néger és arab) nem ismerte a szabadságot, a függetlenséget. A civilizáció rabszolgaságot, vérengzést és — persze — üveggyöngyöket jelentett számukra. A tizenhatodik században megkezdődött gyarmatosítás a tizenkilencedik században fejeződött be. Csak két ország őrizte meg függetlenségét: Etiópia és Libéria. Ez a korszak Afrikának valóban fekete korszaka volt. Az öntudatra ébredés lassú folyamatként kezdődött, de fokozottan gyorsult fel, mint a mai kor rakétái. Egyre magasabbra emelkedett, fényt, szabadságot hozott. A Szovjetunió történelmi jelentőségű győzelme után Egyiptom, Líbia, Marokkó, Tunisz nyerte el függetlenségét. A sokáig pislákoló parázs lángra- kapott. Szabadságmozgalmak robbanták ki Madagaszkárban, Kenyában, Algírban, amelyekre féktelen terror a válasz. A szabadság felderiilö napja azonban tovább ontotta fényét. Szudán, Ghana, Guinea, Szomáli-föld, Francia Szudán (Mali köztársaság), Togó, Kamerun lép a függetlenség útjára. Önálló köztársaság lett Szenegál, Madagaszkár, Dahomey, Niger, Felső-Volta és más volt afrikai gyarmatok, valamint a volt Belga Kongó. A függetlenné vált államok ma az ENSZ tagjai, a volt gyarmatosítók pedig gazdaságilag próbálják e fiatal államokat megbilincselni, az „anyaország” - hoz láncolni. A megmaradt gyarmatbirodalom a réginek már csak töredéke, de ezekben is forrong a nép. Algériai hazafiak hetedik éve ontják vérüket. A Délafrikai Unióban, Rhodéziában és Nyasz- szaföldön csak a féktelen terror hosszabbította meg az elnyomást. A sokáig „csendes” Angolában is egyre nagyobb terület került a szabadságharcosök ellenőrzése alá. Afrikában feljött á nap, terjed a fény, a világosság. A szabad afrikai államok casablancai konferenciája összefogást hirdetett a még meglévő gyarmatok fel- szabadulása érdekében. Nincs messze az idő, amikor a gyarmatosítók viharfelhői végleg elvonulnak, amikor a szabadság napja beragyogja egész Afrikát, egyformán szórva — a városokra és az őserdőkben rejtőző kunyhókra — a szabadság, a béke meleg fényét. K. J. Eszperantó kiállítás békéscsabai Munkácsy Múzeumban Az első délmagyarországi eszperantó kiállítás Békéscsabán lesz április 30—május 15-ig, a Munkácsy Múzeumban. Ez alkalommal bemutatásra kerül az eszperantó-mozgalom békéscsabai vonatkozású anyaga, ami eddig fellelhető volt. Az anyag 50 éves múltat ölel fel. Ugyancsak kiállításra kerül a munkásmozgalmi idők idevonatkozó minden dokumentuma, melyekből látható lesz, hogy a kommunisták, a párt miként használta ki harcában az eszperantó-mozgalom adta lehetőségeket is. Kulich Gyula például egyike volt azoknak a kommunistáknak, akik az eszperantó legális lehetőségeit a mozgalom céljára kiaknázták. A dokumentumok közt ilyen vonatkozásnak is lesznek. A kiállítást április 30-án, délután 4 órakor nyitják meg, ünnepélyes keretek közt. Zsadányi hír A téli hónapok alatt a zsadányi nőtanács kézimunka-tanfolyamot szervezett asszonyok és lányok részére. A tanfolyamra már az első hetekben 30—35-en jelentkeztek, s ez a létszám a befejezésig meg is maradt. A résztvevők szívesen jártak el a foglalkozásokra, ahol a szebbnél-szebb kézimunka-minták mellett egyéb hasznos dolgot is tanulhattak. Nagy Lajosné óvónő vezette a tanfolyamot. A tanfolyam résztvevői május 1 tiszteletére kiállítást rendeznek a községi tanács nagytermében, ahol bemutatják a tanfolyamon készült kézimunkákat. iphuiáiüilíeivhLijjj’ imltam rOú (nini kában Lejegyezte: Boda Vili. Zoltán A tábornokot leköpik A banánüitetvényes-telepen eltöltött első éjszaka utáni keserű ébredést már a pápa áldása és Trujillo diktátor kézfogása sem édesíthette volna meg. Ekkor már inkább gyűlöletet éreztünk irán- ttvk, mint csodálatot... A Nap hét órakor fölszaladt az égre. Egy óra múlva már a fejünk felett volt és kíméletlenül ontotta a gyilkos forróságot. Azt hittem, elevenen megsülök. Az embernek még árnyéka sem volt. A sugarak merőlegesen zuhantak ránk. Elkeseredésünk fokozódott, amikor megtudtuk, hogy nem kezdhetjük meg a munkát, mert a csatornázások, a mocsár tecs ápolása nem fejeződött be. A táborban mindennapossá váltak a veszekedések. Az emberek idegesek, ingerültek, elégedetlenek voltak. Mindenki a másikat hibáztatta, amiért ilyen helyzetbe került. Étkezésre néhány pezot kaptunk egy hónapra. Ez kölcsönpénz volt, melyet később a termelés megkezdése után vissza kellett volna fizetni. A megművelendő terület az állam tulajdonát képezte, a Földművelésügyi Minisztérium rendelkezett vele. A termésünket Kovács nevezetű tábornokon keresztül át kellett volna adni az államnak. Kovács azonban önhatalmúan állapította volna meg az árakat Gondolkodtunk. Rájöttünk, hogy Trujillo és barátja, Kovács, ez a magyar származású dominikai tábornok, csak azért foglalkoztak velünk olyan előszeretettel, mert azt hitték, hogy a magyarok neki- ugranak a kietlen, haszontalan földterületnek és olcsón megművelik. Munkánkból évek során hasznot akartak hűzni. A puska azonban visszafelé sült el a tábornok kezében ... E „derék” és „önzetlen” egyének még azzal sem fáradtak, hogy érkezési'' előtt megvizsgálják a föld termőképességét. Napok után a magyar résziről megbízott, agronómus szakképzettségű emberek tanulmányozták a föld minőségét. Megállapították, hogy a kijelölt föld erősen sós tartalmú, terméketlen. Amikor ezt megtudtuk, áitaiá- nossá vált a felháborodás'. Követeltük a sziget más területére való áttelígi'K^ü'Sket.
