Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-28 / 99. szám

f 2 népújsag 1901. április 28., péntek ........... -.............................■» Ko vács Imre elvtárs élelmezésügyi miniszter Békéscsabán Az igazságtalanságról Csütörtökön Békéscsabára láto­gatott Kovács Imre elvtárs, élel­mezésügyi miniszter, Sághy Vil­mos, miniszter-helyettes és Rékai Gábor, a Terményforgalmi Igaz­gatóság vezetője. Megbeszélést folytattak a megye párt és állami vezetőivel a napirenden lévő me­zőgazdasági felvásárlási kérdések­ről, valamint az élelmiszeripar Békés megyei fejlesztésének lehe­tőségeiről. Délután megtekintették a békéscsabai vágóhidat és az új hűtőház építkezését. Sierra Leone, Afrika 28. független állama 19«. április 27-én Sierra Leone angol gyarmat független állammá vált. Sier­ra Leone Afrika 28. független állama. Az ország területe 72,3 ezer négyzet- kilométer — körülbelül akkora, mint Írország vagy Svájc — lakosainak szá­ma 2,3 millió. Ezt az országot 1362-ben a portugálok fedezik fel, s a Sierra Leone (Orosz­lán-hegység) nevet adják neki. 1562- ben északról érkező Temne-törzsek ál­lamot alapítanak területén. A XVIII. század végén az angolok amerikai né­,,alkotmányos jövőjére’* vonatkozólag. (Times, I960. IV. 19.) a küldöttek veze­tője Sir Milton Margai miniszterelnök volt. A tárgyalások eredményeképpen Sierra Leone képviselői megegyeztek az angol gyarmatügyi miniszterrel, Macleoddal, hogy Sierra Leone 1961. április 27-én a brit nemzetkőzösségen belül függetlenné válik. Sierra Leone gazdasági lehetőségei eleggé korlátozottak, a ez a körülmény megnehezíti, hogy teljesen függetlenné váljék. Az ország legfőbb jövedelem­SIERRA LEONE ger rabszolgákat telepítenek le a part­vidékén, megalapítják Frectownt, a „szabad várost’1. A partvidék a XIX. Kzázad elején brit koronagyarmattá válik. A hátországot 1898-ban védnök­ségnek nyilvánítják. 1928-ban megszün­tetik a rabszolgaságot. 1951-ben az or­szág „alkotmányt” kap. 1953-ban meg­alakul az első kormány, melynek ha­tásköre a gyarmatra és a védnökségre egyaránt kiterjed. 1957. május 5-én rendezik az első képviselőházi vá­lasztásokat. 1960. tavaszán Londonban tárgyalások indulnak Sierra Leone iorrása a gyémánweemelés. Sierra Le­one kitűnő minőségű ipari és ékszer- gyémántot szállít a világpiacnak. A lakosság főként szudáni négerek­ből, valamint a Mende, Mandmgo, lennie, Limba törzsek tagjaiból, to­vábbá az rleuropatasodott, angolul be­szélő „kreol” négerekből áll. Az euró­paiak száma körülbelül ezer, ezeknek nagy része angol. A lakosság főként mezőgazdasággal foglalkozik, pálmamagot (kivitelre) és rizst termel. Egyéb fontos terményei a kakaó, a kávé és a banán. (MTI) Gyulai Vas-9 Fém­es Gépipari Ktsz Bádogos, villanyszerelő, vízvezetékszerelő, lakatos, épületlakatos, motorkerékpár-szerelő szakmák i területén mindenféle javítást és új munkát elvé­gez szövetkezetünk a lakosság szolgálatában! JAVtTÖRÉSZLEG: Gyula, Szent István út 14.. (volt Kará­csonyi műhely.) KÖZPONT: Gyula, Thezarovits u. 1. sz. TELEFON: 248. 4279 Igazságtalanság sok­szor éri az embert. Talán nincs is, akit a zajló közélet forgatagában, munkahelyen vagy másutt ne ért volna valamilyen igazságtalanság. Semmi sem fájóbb, mint az igaz­ságérzet megsértése, mégis kölcsö­nösen követjük el egymással szemben. Ez többnyire azért van így, mert még manapság is élnek bennünk az önzésnek bizonyos formái. Kollektív érzéseink még J sokszor nem elég erősek ahhoz, hogy mások sérelmeit közel, ma­gunkénak érezzük. Valljuk be őszintén: fejlődésünk mai fokán I nem túlságosan sok azoknak a szá­ma, akik ugyanúgy felháborodnak a másokat ért igazságtalanságo­kon, mintha a dolog velük törté­nik meg. Nemegyszer könnyedén mondunk vádló, megítélő szavakat egymásra, melyeknek megalapo­zottságára alig gondolunk; elvégre nem rólunk van szó... Előfordul a sok helyes bírálat mellett, hogy valakit oktalanul megbírálnak, a másiknak eltúloz­zák a hibáit, vagy a háta mögött teljesen indokolatlanul becsmér- Jik. Esetleg valaki nem jut hozzá valamihez, melyet jogosnak vélt, .vagy a másikhoz viszonyítva, ke­vesebb jutalmat kapott a munka­helyén, mint amit érdemelt volna és így tovább sorolhatnánk a vélt, vagy valóságos igazságtalanságok hosszú sorát, skáláját. Sajnos egyesek a fel­sorolt és hasonló igazságtalansá­gok előfordulását szocialista tár­sadalmunk jellemvonásának tulaj­donítják, nem egy esetben úgy tüntetik fel a dolgot, mintha ré­gen csak hírből ismerték volna az igazságtalanságot. Mások nem egy esetben a való­ságos és vélt igazságtalanságra megsértődéssel, visszavonulással, passzivitással válaszolnak: — Ha nem ismertek el annak, ami vagyok, ezután annyit sem csinálok, mint eddig... — mondo­gatják kiábrándultán: takarod ót fújnak, lemondanak a harcról, ki­látástalannak tartják a helyze­tet. — Hát érdemes küzdeni, ha ilyen igazságtalanság éri az em­bert? — kérdezik néhányan és le­gyintenek, s míg meg nem unják, mogorván járnak-kelnek közöt­tünk. Nem látják, sőt akadnák olya­nok is — ők tuják, miért —, akik nem is akarják észrevenni, hogy szocializmust építő társadalmunk és vezető ereje, a kommunista párt az igazság zászlaját szilárdan tart­ja kezében és az igazságtalansá­gok ellen szenvedélyesen harcol. Vannak, akik önmaguk apró sé­relmeitől elvakulnak, nem nézik az egészet, azaz a társadalom egé­szének eredményeit és célkitűzé­seit, csak szűk, személyes sérel­müket látva, könnyedén hátat for­dítanak a nagy közös ügynek. Elfelejtik, hogy a népi demok­rácia idején a szocializmus építése közben szüntettük meg — közös erőfeszítéssel — a legkiáltóbb tár­sadalmi igazságtalanságokat, töb­bek között az ember ember által való kizsákmányolásának lehető­ségét. Tobzódnak nálunk fényűző gaz­dagok, miközben a széles. töme­gek nyomorognak? Nyilvánvaló: nálunk ilyesmit nem tapasztalni. Aki ilyen nagy igazságtalanságot alkar látni, annak el kell utaznia a kapitalizmus düledező világába. Nagy igazságtalanság volt a fel- szabadulás előtti időben, hogy a nemzeti jövedelem nagy része, a termőföld többsége, a gyárak és egyéb termelőeszközök pontosan azoknak a tulajdonában voltak, akik a legkevesebbet tették a köz­ügyért, nem művelték a földet, nem dolgoztaik. Megszüntettük ezt a nagy igazságtalanságot? Megszün­tettük. Egyszer és mindenkorra a nép tulajdonába kerültek a ter­melőeszközök és a jövedelem el­osztása nem egy szűk tőkés cso­port érdekében történik, hanem az egész dolgozó társadalom élet- színvonalának rendszeres növeke­dését szolgálja. így tovább, más területeken is eltűntek társadalmunkból a nagy és kibékíthetetlen igazságtalansá­gok. Azok, melyek még előfordul­nak, nem a szocialista rendszer lé­nyegéből fakadnak, hanem éppen ellenkezően: a kapitalista rend­szerből ránk maradt kistulajdo­nosi gondolkodásmódból erednek, mely gondolkodásnak megnyilvá­nulása a mások ügye iránti érzé­ketlenség, a felületesség, a kényel­messég stb. A ma még előforduló igazság­talanságok már nem képeznek ki­békíthetelen ellentétet társadal­munkban, közös erőfeszítésekkel leküzdhetőek, csökkenthetőek, mint ahogyan csökkennek is a társadalmi élet fejlődésével, az emberek szocialista tudatának erősödésével. Az elmondottakból nem szeretnénk, ha valaki azt a következtetést vonná le, hogy a mai igazságtalanságok nem lénye­gesek és nem kell velük sokat tö­rődni. Erről szó sincs, sőt fokozni kell a küzdelmet minden ellen, mely meghamisítja a valóságot; a megalapozatlan megítélések ellen és így tovább, szenvedélyesen áll­junk szembe a legkisebb igazság­talansággal is. Azok azonban, akik a még elő­forduló igazságtalanságokért tár­sadalmi rendszerünket teszik fe­lelőssé és következtetésképpen há­tat fordítanak, félreállnak, meg­sértődnek, rossz arcot vágnak a dolgok miatt, vagyis egyesek, vagy szűk csoportok tévedéseit, hibáit azonosítják az egésszel, éppen olyan igazságtalanságot követnek el szocialista társadalmunkkal szemben, mint ami ellen, ha rossz módszerrel is, de maguk is hada­koznak. Bőét Zoltán Bükét termelőszövetkezeti tagok részére • A Magyar Jogász Szövetség, az Or­szágos Hazafias Népfront, az Országot Termelőszövetkezeti Tanács rendezésé­ben, s a megyei bíróság közreműködé­sével, május 6-án, Békéscsabán, a vá­rosi tanács dísztermében, a megye ter­melőszövetkezeteinek vezetői részére ónkétól tartanak. Az ankéton dr. sá­rárt di Imre, egyetemi adjunktus tart előadást „A termelési szerződések jogi problémái és a termelőszövetkezeti ta­gok érdekeltsége a termelés fokozásá­ban” címmel, az ankéton előrelát­hatóan részt vesz dr. Nezvál Ferenc igazságügyi miniszter, valamint dr. Be­nedek Jenő, a Magyar Jogász Szövet­ség főtitkára és több neves jogász is. iiiiiiiiiinHUNiHiiimiimmHiiHi manmznmzrnmmmzmtm H. Fejezet A NAGY KÍSÉRLET Nagyon szép volt azon az estén a tixoni éjszaka. A nyárutó lan­gyos fuvallatai lengedeztek a táj felett, az égbolton milliárd csil­lag ragyogott. A Tixon-lakók szá­mára is a nyár és a tavasz volt a legszebb, legkedvesebb évszak, ilyenkor káprázatos színpompá­ban bontakozott ki a bolygó száz­ezernyi virágfajtája, a hegyek ol­dalán mélyzöld színű lomboser­dők suhogtak, és a fényesség órái­ban azúrkéken sugárzott az ég­bolt, úgy borult a látóhatár szélé­re, mint valami óriási félgömb. Amikor Dox Ten rakétája, a CCS—23 leereszkedett a kutatóál­lomástól néhány kodenre épített leszállóhelyen, a tudós elektromos órája pontosan 23 óra 40 percet mutatott. Az ügyeletes parancs­nok fogadta az irányítóépület csarnokában. — Köszöntőm, Dox Ten! Má­sodpercnyi pontossággal érkezett! Dox Ten arcán futó mosoly su­hant át. — Hát persze! De ehhez nekem ugyancsak nincs sok . közöm, pa­rancsnok. Az automata robotgép a tettes. Azt nem lehet becsap­ni, sem úgy, hogy siessen, sem úgy, hogy késsen egy kicsit. — A Nagy Tanács 24 órakor ül össze — közölte a parancsnok. — Még húsz perce van. A xenotor vezetője már várja a sugárúton. Dox Ten az irányítóépület öl­tözőjébe sietett, levetette koz­mosz-öltözetét, néhány pillanatra bekapcsolta a frissítő sugárzó kékszínű gömbjét, és hunyt szem­mel élvezte a jótékony sugarakat. Amikor a xenotorhoz érkezett, nyoma sem volt rajta a néhány órás űrutazással járó enyhe fá­radtságnak, és vidáman üdvözölte a különleges személyszállító gé- pecske vezetőjét. — Szép éjszakánk van, öreg barátom, Horx Tér! Hogy érzi magát? Öröm még a munka? Horx Ter, a xenotor vezetője már közel járt a 90. évéhez, fiata­los mozgását látva azonban fele annyinak sem gondolta volna sen­ki. Csak ezüstfehéren csillogó haja árulkodott koráról. — Az éjszaka valóban szép, Dox Ten. Mégis szebb lehet ott, fenn a magasban, az Endroton megfigyelőablakain át... Ügy látszik, az öreg Horx Tér mar nem használható ilyesmire! Hogy öröm-e még a munka? Élni sem tudnék tétlenül... Dox Ten beszállt az ellipszis alakú szerkezetbe, amit ugyan xenotornak hívtak, mégis min­denki „xen-xen”-nek becézte a fura kis alkotmányt. — Ügyes gépecske ez a xen- xen — bólintott elismerően Dox Ten, és így volt ezzel bármikor, ha utazott vele. Több évtizeddel ezelőtt készítette első példányát a Tixon egyik legismertebb gép­konstruktőre, On Mexio. Messzi­ről olyan, mint egy összelapított tojás és nem magasabb, ha az úton pihen, fél méter-egységnél. Kereket ugyan hiába keresne alatta bárki, nem kerekeken su­han, hanem a levegőn ... Hogyan? Egyszerű! Menet közben sűrített levegőt fúj maga alá, ami alig észrevehetően felemeli az egész

Next

/
Thumbnails
Contents