Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-26 / 97. szám

4 NÉPÚJSÁG 1961. április 26., szerda üzletek ünnepek előtti és nyitvatartási rendje A megyei tanács kereskedelmi osztályától kapott tájékoztatás szerint a következőképpen szabá­lyozták az üzletek ünnepek előtti és alatti nyitvatartását: Április 29-én, szombaton az élel­miszerüzletek -Békéscsabán reggel 6, ill. 7 órától 19 óráig lesznek nyitva. Gyulán, Orosházán, Béké­sen és Szarvason reggel 6-tól, ill. 7 órától 18 óráig tartanak nyitva. A megye egyéb helységeiben az élelmiszert árusító boltok ugyan­csak reggel 6-tól, illetve 7 órától délután 6 óráig lesznek nyitva. Az iparcikk-üzletek a megye egész területén a szombati napokon szo­kásos nyitvatartási rend szerint árusítanak. A vendéglátóipari egy­ségek a megyében a szombati na­pokon szokásos ideig lesznek nyit, va. Április 30-án, vasárnap a megye egész területén a vasárnap egyéb­ként is »yitvatartó élelmiszerüz­letek a szokásos ideig tartanak nyitva, a tej- és kenyérboltok reg­gel 6-tól 9 óráig, a dohány- és édességből tok a vasárnap szoká­sos ideig lesznek nyitva. Az ipar­cikk-üzletek egész nap zárva lesz­nek. A vendéglátóipari egységek a szombati napokon szokásos rend szerint tartanak nyitva.« Május 1-én, hétfőn az élelmi­szer- és iparcikk-üzletek a megye területen egész nap zárva lesznek. A vendéglátóipari egységek, az édesség- és dohányboltok a me­gyében a vasárnap szokásos rend szerint lesznek nyitva. Egy orvoselikai bizottsági ülés tapasztalatai „Az orvosetikai bizottságok tár­sadalmi szervek, melyeket a dol­gozók képviseletében a megfelelő választott szakszervezeti szervek hoznak létre, az illetékes párt- és állami szervekkel egyetértésben... Az orvosetikai .bizottságok felada­ta őrködni az prvosi tevékenység hivatásszerű művelésén, az orvosi hivatás írott és íratlan erkölcsi szabályainak betartásán... Az or^ vosetikai bizottságok feladata ál­landó nevelőmunkát végezni az or­vosok körében, a magas szintű hivatáserkölcsiség-kialakítás ér­dekében...” E sorokat az Orvosegészség- tigyi Dolgozók Szakszervezetének Elnöksége által meghatározott mű­ködési szabályzatból idéztük. S máris halljuk az olvasók szavait: vajon megyénk orvosetikai bizott­sága betartja és betartatja-e ezt a szabályzatot? Megyénk orvoseti­kai bizottsága becsülettel teljesíti feladatát, védi az orvosok hiva­táserkölcsét. S ez abban jut kife­jezésre, hogy körültekintően, de határozottan felelősségre vonja azokat az orvosokat, akik vissza­élnek hivatásukkal. A legutóbbi tanácskozásra az egyik kórház osztályos főorvosát azért hívta meg az etikai bizott­ság, mert bejelentés érkezett, hogy közvetlen munkatársával az utób­bi hónapokban sok tekintetben nem ért. egyet, s ez károsan hat munkájára. Az etikai bizottság meghallgatta a főorvos közvetlen munkatársát is, s addig nem zárta le a vitát, amíg nem látszott biztosíték arra, hogy megváltozik egymáshoz való viszonyuk, s ismét egyetértve tud­nak dolgozni. Erre /mindketten ígéretet is tettek. Másodiknak az orvosetikai bi­zottság egy békéscsabai körzeti or­vos felelőtlenségét tárgyalta, aki súlyosan vétett az orvosi etika, de különösen a hivatáserkölcs ellen. Ugyanis anélkül, hogy látta volna a beteget — pedig hívták a beteg­hez — orvosságot írt ki. Ehhez tartozik még az is, hogy néhány-é^JJ t Ufl (IZÍUJlii Hllßjßk a r v a s o Április 28—29- és 30-án gimná- íiumi napokat rendeznek Szarva­son a helyi Vajda Péter Általános Gimnázium tanárai, KlSZ-szerve- zete és tanulói. Ez alkalommal a KISZ-szervezet névadó ünnepsé­gét is megrendezik. A gimnázium KISZ-szervezete a Horthy-íasiz- mus által meggyilkolt szarvasi il­legális pártmunkás: Janecskó Pál eivtárs nevét veszi fel. A gimnáziumi napok megnyitó­ja április 28-án délután lesz, utá­na a szavalóversenyt, majd az ün­nepélyes Kilián-próbát bonyolít­ják le. Az első nap fénypontja es­te 8 órakor lesz, amikor az Álla­mi Operaház művészeinek fellé­pésével ünnepi hangversenyt ren­deznek. Az Operaház művészei közül Czani'k Zsófia, Tiszay Mag­da, Dénes Erzsébet, Simándi Jó­zsef és Bende Zsolt lép fel, ezen­kívül Láng Gusztáv zongoramű­vész. Április 29-én a gimnázium szak. köreinek munkáiból kiállítás nyí­lik. A délelőtt 10 órakor kezdődő megnyitón Nagy Ferenc, a megyei íanács művelődésügyi osztályának vezetője mond beszédet. Délután kerül sor a KISZ névadó és zász­lóavató ünnepségére, hol dr. Ben- czédy József, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője mond ünnepi beszédet. Este 8 óra­kor „A Köröstáj művészetünk­ben” címmel ének-tánc-zene- és szavalő-estet rendeznek. A záróünnepséget április 30-án tartják. Délelőtt a Szarvasi öreg­diákok Baráti Körének közgyűlé­se, majd sportversenyen vesznek részt a szarvasi diákok és a buda­pesti Kandó Kálmán Technikum diákjai. Este tábortűzzel zárják a gimnáziumi napokat és ezzel üd- vözlik május 1-ét is. nappal később a beteget kórházba szállították, persze egy másik or­vos sürgős intézkedésére. A bizott­ság tagjai kivétel nélkül elítélték ennek a körzeti orvosnak a maga­tartását. Annál is inkább, mert amikor közölték vele, hogy fele­lőtlen cselekedete összeegyeztet­hetetlen az orvosi hivatással, ahe­lyett, hogy elismerte volna hibá­ját, cinikusan viselkedett és vála­szolt a kérdésekre. A bizottság ja­vasolta, hogy fegyelmi úton von­ják felelősségre, mivel súlyosan vétett a hivatáserkölcs ellen. Nem volt kisebb a harmadik ügy sem. Az egyik kórház gya­korló orvosa felelőtlenségből más csoportú vért adott egy betegnek, mint amilyen kellett volna, s a beteget a vérátömlesztés közben otthagyta. Ha az osztályos nővér a beteg rosszullétéről nem veszi észre még a kezdet kezdetén ezt, súlyos következményekkel járhat e felelőtlenség. Az etikai bizottság a gyakorló orvost is fegyelmi bi­zottság elé javasolta azzal a meg­jegyzéssel, hogy példás fegyelmit kapjon. A bizottság működése óta ör­vendetes, hogy egyre csökkennek az orvosok elleni panaszok és bejelentések. S ez a felelősségér­zetet, a hivatáserkölcsöt, s a be­tegek iránti nagyobb gondosságot, körültekintő gyógyító munkát ér­zékelteti. Balkus Imre Addig jár a korsó a kútra. Ha egy távoli naprendszer va­lamely — értelmes lényekkel lakott — bolygójáról ellátogatna hozzánk egy ottani újságíró vagy rádióriporter, és megkérné Föl­dünk becsületes embereit, tehát az emberiség többségét, hogy be­széljenek vágyaikról, céljaikról, jelenlegi helyzetükről és problé­máikról, akkor körülbelül ezeket a válaszokat rögzíthetné: Mindenütt megszüntetni a nyomort, az elmaradottságot, le­győzni a népbetegségeket, jőlé- bekerekedni a természet erői­nek, hogy szolgáljanak minket. Békés, dolgos, örömteli életet minden népnek! Ügy véljük, ezek a távirati stílusban fogalmazott szavak jól megközelítik az általános emberi célkitűzést, és nem csupán a kép­zeletbeli riport, de az emberiség jó ügyének a szolgálatában álló bármely valóságos, eleven, élő újságíró is nyugodtan lejegyez­hetné, miként az naponta ezer módon és változatban meg is történik. Az emberiségnek ebbe a szép, nemes, méltó törekvésébe azon­ban sehogyan sem illik bele az algériai nép szabadságának sár- batiprása, a kongóiak elnyomá­sa, az angolaiak irtása, a kubai agresszió és hasonlók. Az embe­riség.még ma sem tudja feledni a rabszolgakorok borzalmait, a feudális társadalom tömegeket jobbágyi igában tartó korszakát pedig a „sötét” jelzővel illeti. A tőkés kizsákmányolás, a gyarma­ti rendszer, a fasiszta terror azonban még nem a múlté, de nem is illik a szabad társadal­mat teremtő és a világűrt békés célokra meghódító ember mai világába. Hruscsov elvtársnak Kennedyhez intézett leveleiből tisztán csendül ennek a közfel­fogásnak az igaza és ereje. A Föld lakóinak nagy többsége a béke, a haladás híve, irtózik a háborútól, és gyűlöli azokat, akik a rablók és gyilkosok osto­ba csökönyösségével járnak kor­sóikkal az imperializmus pusztu­lást hordozó szennycsatornájá­hoz. Az Északi-sarktól a déliig, a Behring-szorostól a Fokföldig mindenütt, ahol az emberek az életet társuknak és legjobb ba­rátjuknak vallják, nem engedik, mert nem engedhetik, hogy a Földet elöntő béke világosságát ismét az embertelenség, a pusz­tulás borzalmas sötétje maga alá gyűrhesse. Olyan erő van már a birtokukban, amely a Föld fiait képes a csillagokig emelni! Huszár Rezső <■■■■■■■■ ■Miiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiimiiiiiiimii ■■■■■■■■■■■■■■■■■ ■■«■»■■■■■■■■»■■■■» Heghosszabbították a Viharsarok új élete fotopályázat beküldési határidejét Mint ahogyan már lapunkban | közöltük, a megyei tanács műve- i lődésügyi osztálya rendezésében a „Felszabadulási kulturális sereg­szemle” keretében megrendezésre került a Viharsarok Fotoklub fo­tópályázata. A pályázat beküldési határide­jét a művelődésügyi osztály 1961. május 31-ig meghosszabbította. A rendező-bizottság igy akar lehető­séget nyújtani arra, hogy minél többen pályázhassanak a kiállí­tásra. A fotoklub kéri tagjait, hogy fokozott ambícióval és lelke­sedéssel készüljenek a kiállításra. A fotoklubhoz beérkezett „A hónap legjobb képe” pályázatra készült képek közül az első díjat Valiczky László: „Hopp, meg­vagy!” című képe nyerte el. A klub művészeti bizottsága ezen kívül még négy képet jutalmazott. „0BattáílüLtetü^iujj^r o&Ltcun rDűminikáhati Lejegyezte: Boda Zoltán VI. Trujillo, a véreskezű diktátor kezet fog... a disszidensek éljeneznek Egy hete tartózkodtunk Ciudad Trujillóban, a Dominikai Köztár­saság fővárosában. Ezalatt bejár­tuk a várost. Ismerkedtünk az egzotikus világgal. A kikötő egyik oldalán raktárépületek voltak. A másik részt kis faviskók és bun­galó-szerű épületek tarkították. A raktárakon túl kezdődött a tulaj­donképpeni város. Közvetlen a be­járatnál egy hatalmas erődítmény magaslott. Az ablakokon komor vasrácsok feszültek. Ez egy kato­nai íegyház volt. A tengerpart pálmákkal, kó­kuszpálmákkal, királypálmákkal szegélyezett. Mindenütt szembe, tűnt az egzotikus növényzet. Az emberek vékony tropikál-ruhát viselnek. A fejeken szalmakalap, mely megvéd a perzselő erejű napfénytől. A nők erősen kivágott, könnyű ruhákban járnak. Az emberek sokasága nagy tar­kaságban vonul az utcákon. Az esti villanyfényben fürdő város lokál­jaiból és a magánházaiból ontja a buja zenét. Ahány rádió, az mind teljes hangerővel szól és a nyitott ablakon keresztül kitóduló han­gok összekeveredve elözönlik a várost. Az utcasarkokon banán- és fagylaltárusok kínálgatják porté­kájukat. Cipőpucoló és sorsjegy­árus egymást kiabálja túl. Egyik este, amikor az utcán sé­táltam, kürtszó hallatszott a város­háza felől. Az épület magaslatá­ról ekkor engedték le a Dominikai Köztársaság zászlaját. Ez alka­lommal minden járókelőnek meg kellett állni. Percekig néma csend ült az utcákra. Ott tartózkodásunk során egyik alkalommal Trujillo Molina, a Dominikai Köztársaság teljhatal­mú ura fogadott bennünket palo­tája udvarán. Több százan libasorban vonul­tunk el a császár előtt, aki min­degyikünkkel kezet fogott. Trujillo tísztafehér ruhát viselt és fekete napszemüveget. Spa­nyolul köszöntött bennünket. A csoportunk a fogadás közben azt kiabálta: „Vivát Trujilló!” Éljeneztük, mert megengedte, hogy erre a földre bevándorol­junk. Néhány nappal később Trujilló, ha köztünk van, bizonyára éljen­zés helyett olyasmit tapasztal, amitől egyszer és mindenkorra elment volna a kedve a kézfogás­tól, mint ahogyan nekünk is un­dorunk támadt a Dominikai Köz­társaság ura iránt, miután meg­tudtuk, mi célból hozatott ben­nünket birodalmába... Szakítsuk meg néhány percre elbeszélőnk szavait és ismerked­jünk meg a Dominikai Köztár­saság jellemző l adataival; hogy jobban megértsük, kit is éljenez­tek a hazátlan disszidensek az emlékezetes fogadás napján? Az ország Haiti tőszomszédja. Haitit csak egy kis tengerszoros választja el Kubától, melynek né­pe nemrég vívta ki szabadságát és most az amerikaiak által tá­mogatott inváziós kísérletek ellen folytatja győzelmes harcát. Dominika területe 48 ezer négy­zetkilométer, csaknem három­millió lakosa van. Területének 70 százalékát erdő borítja, s a lakos­ság 80 százaléka mezőgazdasággal foglalkozik — fő termék a cukor (az export 63 százaléka^, a kakaó és a kávé. Amikor az Egyesült Államok monopóliumai a huszadik század kezdetén offenzívát indítottak Latin-Amerika természeti kin­cseinek meghódítására, a kis kö­zép-amerikai országokban az USA tengerészgyalogsága játszotta a faltörő kos szerepét. Az USA kor­mánya kijelentette (mint ahogyan ugyanezt teszi Kuba esetében): ..Veszélyben az amerikai polgárok biztonsága”. Partra szálltak a ten­gerészgyalogosok, az országban maradtak öt-tíz évig, s mire eltá­voztak, az ország már szőröstöl- bőröstöl az amerikai monopóliu­mok kezében volt. Így történt ez a Dominikai Köztársaság ese­tében is. Az amerikai tengerész­gyalogság 1916. november 20-án partra szállt a szigeten, de erős el­lenállásba ütközött. Öt évig folyt a partizánháború a betolakodók ellen, s ebben a háborúban tün­tette ki magát először Rafael Le­onidas Trujillo Molina — már­ír it az agresszorok oldalán. Fel­ajánlotta szolgálatait Williams ez­redesnek, a tengerészgyalogosok parancsnokának. A monopóli­umok nem voltak hálátlanok: az amerikai katonák távoztak, az amerikai érdekeltségek maradtak (a National City Bank ellenőrzi az egész cukortermelést) és 1930-ban hatalomra segítették Trujillot. Trujillo csaknem három évtize-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents