Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-25 / 96. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. április 25., kedd TIT megyei küldöttgyűlés Békéscsabán vasárnap délelőtt tartotta megyei küldöttgyűlését a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés megyei szervezete. Az elnöklő dr. Sonkoly Kálmán kórházi főorvos megnyitó beszéde után Kaszai Pál, a társulat megyei titkára számolt be a megyei szervezet három évi munkájáról. Közölte, hogy évről évre több ismeretterjesztő előadás hangzik el a Viharsarok falvaiban. így például a három évvel ezelőttihez képest majdnem ezerrel több előadást tartottak tavaly a megyében. Ebben az évadban kilenc munkás — 34 termelőszövetkezeti — és 23 ifjúsági akadémiát indítottak; mintegy 330 szerződést kötöttek 3600 ismeretterjesztő előadásra, s az idén már 120 termelőszövetkezettel van szocialista szerződése. a társulatnak. Figyelemre méltó, I Battonya termelőszövetkezeti községben az elmúlt ősszel 40 termelőszövetkezeti gazda — főleg brigád- és munkacsapatvezető — jelentkezett ezüstkalászos gazdatanfolyamra. Néhány hét múlva azonban egyre többen látogatták és megszerették a tanfolyamot. Az utóbbi hónapokban már he- tenkint kétszer ötvenketten ültek az iskolapadokban és hallgatták, jegyezték az előadást, vitatták az őket érdeklő kül- és belpolitikád eseményeket. A tanfolyam menetéről, a tanulás iránti érdeklődésről így beszél Gál István, a gépáls önként jelentkeztek a tanfolyamra. — Tetszik nekem az is, hogy iskolai rendet, fegyelmet tartanak. Minden alkalommal napos készíti elő a termet, jelentést tesz, névsort olvas. Nagyon ritkán fordul elő, hogy betegség, vagy más okból valaki elmarad az órákról. Egyfolytában három óra a tanulási idő, de mi rendszerint késő éjszakáig itt maradunk. A hallgatókat ugyanis a szakkérdéseken kívül rendkívül érdeklik a kül- és belpolitikai események. A legírishogy a viharsarki ismeretterjesztés egyre inkább a gyakorlati élet. hez s a lakosság igényeihez igazodik. Nagy gonddal készítik elő a Jövő évi feladatokat is, többek közt két-három évre előre kidolgozzák a munkás- és a tsz-akadémiák tematikájának tervét, számos tanulmányi kirándulást, kiállítást, klubvitát rendeznek. Ezután dr. Tibori János, a történelmi szakosztály titkára előterjesztette a megyei ellenőrző bizottság beszámolóját. A beszámolókat követő tartalmas vitában felszólalt Felcsuti László, a TIT országos főtitkár-helyettese és Frank Ferenc, az MSZMP Békés megyei bizottságának osztályvezetője is. A gyűlésen 21 elnökségi tagot újjáválasztottak, 16 szakosztályi lom ás főmezőgazdásza, az ezüstkalászos tanfolyam vezetője: — Öröm tanítani a battonyai gazdákat. Én már többfelé dolgoztam, sok szakelőadást tartottam, tanfolyamot vezettem, de ilyen érdeklődést kevés helyen tapasztaltam. Érdekes, hogy a húszéves fiatal és az ötvenéves gyakorlott gazda egyformán kíváncsi az új módszerekre. Különösen érdekli őket a talajszerkezet, a tápanyagutánpótlás, a vetés különböző módja. Ülnek itt olyanok is, akik mintagazdák voltak a saját kisgazdaságukban évekkel ezelőtt, de sebb híreket megvitatjuk Én is több újságot, szakkönyvet olvasok, mint azelőtt, mert olyan kérdésekkel jönnek hozzám, amire különben nem tudnék válaszolni és szégyellném magam. — A termelőszövetkezetek vezetőitől hallom, hogy istállóban, udvaron, a mezőn gyakran rendeznek szakmai vitát a tanfolyam hallgatói. Az eddiginél jobban érdekli őket, hova, mit Békéscsabán elnököt megerősítettek tisztében és 13 megyei küldöttet választottak a III. országos küldöttgyűlésre. Határozatban rögzítették, hogy a járási szervezetek kiépítésével párhuzamosan megalakítják a községi TIT-csoportokat is. A falusi ismeretterjesztésben a fő figyelmet a parasztság korszerű, általános műveltségének fejlesztésére és a nagyüzemi mezőgazdálkodás által megkövetelt szaktudás elősegítésére fordítják. A táj- jellegnek megfelelően külön növénytermesztési és állattenyésztési tagozatot hoznak létre, s azon belül a gyomai és a szarvasi járásban rizstermelési, a gyulai járásban zöldségtermesztési, a mezőkovácsházi járásban sertéstenyésztési, a sarkadi és a szeghalmi járásban juhtenyésztési tagozatot alakítanak — többek között. vetnek, milyen módszereket alkalmaznak, milyen mélyen szántanak, mennyi műtrágyát használnak fel? Mekkel Mihály és Da- róczi János például szakmunkásképzőre jár, mégis eljönnek a mi tanfolyamunkra is, mert amint mondják, nem vész kárba az itt töltött idő. Beszélünk itt tervezésről, üzemszervezési dolgokról, állategészségügyről és egyéb, szövetkezeti parasztságot érintő problémáról. Örülök, hogy többen érdeklődnek a technikumi tanulás iránt. Az előadást sokszor lassítanom kell, figyelembe kell vennem, hogy ide magyar, román és szerb nyelven beszélő gazdák járnak, nem mindenki ír egyforma gyorsan. Jegyzetelni pedig legtöbbje szeret, mert így beszámolhatnak azoknak, akik nem járnak a tanfolyamra. Ha a battonyai termelőszövetkezetek jó eredményeket érnek él, úgy érzem, méltán leszünk büszkék rája, hisz valami kis része a tanfolyamnak is lesz ebben. — Ary — Az óvónő rápillant az órára. Nyugtalanabb mint máskor, s mióta megkapta a diplomáját, talán először gondolt arra, hogy jó lenne most hamarabb otthon lenni. Nem történt semmi különös, csak éppen az, hogy utazni kell Pestre még ma este. Egy órával ezelőtt kapta a hírt, hogy a KISZ Központi Bizottsága megbeszélésre hívja. Tudja miről lesz szó, felkészült arra is, hogy tapasztalataiból átadjon. A nyári építőtáborok munkájában már tavaly is részt vett, Mezőhegyesen volt táborvezető. A bizalmat megismételték, s az idén újra táborban fogja tölteni a nyarat. Örül a megbízatásnak. Szereti az erőtől, tettvágytól duzzadó kiszes lányokat, s a közel száz levél, amit azóta kapott, tanúskodik, hogy nagyon sok barátságot is kötött. Kopogtak az ajtón. Belépett a hivatalsegéd, s a játszadozó gyerekek között óvatosan lépkedve az óvónő asztalához ért. — Magának hoztam, Icuka — mondja, s miután átadja a hivatalos körözvények jegyzékét, zavartan fordul el. Ismeri a tartalmát. Az óvónő toll után nyúl, hogy aláírja a hirdetményt, de félúton megáll a keze. Elsápad, s valami érthetetlen szorongást érez a szíve körül... Olvassa még egyszer. A szöveget is, a név_ sort is. Még egyszer megnézi, s látja, hogy nem tévedett. A körözvényben azt olvasta, hogy a felsőbb szervek megvizsgálták az iskola nevelőinek tevékenységét, megállapították, hogy bizonyos kartársak nem fejtenek ki elég aktív társadalmi tevékenységet. A felsőbb szerv megállapítása tény és „kérjük a kartársat, a jövőben végezzen több társadalmi munkát és jelentse, milyen területen kíván működni”, következik a passzív nevelők névsora, majd dátum és az igazgató aláírása. Az óvónő szemében könny csillan, ahogy a hivatalsegédre néz. Az megint elfordul zavartan, s mintha a falra festett piros pöttyes-ruhás Juliskának mondaná: — írja alá, Icuka. Ennyi lenne a történet, s amit még el kell mondanom, az szorosan ehhez kapcsolódik. Amikor találkoztam az óvónővel, s mint barátjának, elmondta a bánatát, furcsa kép alakult ki bennem. Először láttam a félszeg, piruló óvónőt, ahogy ül a járási KISZ-titkár előtt, s tagságot, munkát kérve, halkan beszéli, hogy azért jött, mert Békésen még ismeretlen, s nem tudja ki legyen az illetékes, aki segíthet neki. Előttem van, ahogy agitátorként és rátermett vezetőként irányítja a járás lánymunkáját. Egyszer láttam sírni is. Mezőhegyesen, a tapasztalatlan, ilyen nagy megbízatást sohasem viselő táborvezető gondja könnyekkel tisztult értelemmé. A fiatal óvónőnek klasszikus módon ívelt a pályája a párttagságig is, hiszen az ifjúsági mozgalomban tanulta meg szeretni az eszmét, az alapos, pontos munkát, amelynek köszönheti, hogy aktív, alkotó tagja párt- szervezetének. Az új megbízatást megérdemelten kapta a KISZ megyei és központi szerveitől. Az elmondottakból érthetik, hogy miért furcsa a kép, amely kialakult bennem. Nincs arra semmi indok, hogy közhivatali bürokrata módon, embertelenül legyen kifizetve. A módszerhez még akkor sincs jó szavam, ha valóban tény lenne az ö passzivitása, s a többieké az is. Furcsa eszköz ez vezető kezében, s úgy gondolom, ilyenkor szoktuk kútba dobni az emberek szivét nyitó zár kulcsát. Ami pedig a tények konfliktusát illeti, az író — ebben az esetben — csak találgatni tud. KISS MÁTÉ „Öröm tanítani a battonyai tsz-gazdákatv a nagytáblákon másképp látják a tennivalót rfBmiáiLÍilld^i%foujjEÍ* iwlfatíL ^Oo mi ni kába n Lejegyezte: Boda Zoltán V. A pápa tudja, mitől döglik a légy, ezért áldását adja A genovai kikötőt elhagyva, hajónk kifutott a nyílt vizekre. Gyorsan esteledett. Távolban a nyugati horizonton a Nap hatalmas vörös korongja nagy hirtelenséggel szinte belezuhant a tengerbe. A szívemet ismét elfogta valami ismeretlen, furcsa szorongás. Előttünk egyre sötétebben, titokzatosan hullámzott a Földközitenger. Este lett. Az első éjszaka nem aludtam. Kimentem a fedélzetre, néztem az elsuhanó, távolodó parti fényeket. Bizonytalanság fogott el. Nem tudtam, mi lesz velem a teljesen ismeretlen világban. Másnap hajnalban a gibraltári szoroson haladtunk keresztül, ki-- futottunk az Atlanti-óceánra. A nagy hullámok vállukra emelték a hajót, majd a mélybe dobták. A Viharzó habok sustorogva csapódtak a hajótestnek. Napokon keresztül nem láttunk egyebet, mint a háborgó tengert. Gondolataim lekötöttek. A jövő kilátásain rágódtam. Szorongó szívvel gondoltam haza. Az ismerős szülőföld távolléte fájó érzéseket keltett bennem. De már nem volt mit tenni. Sorsomat úgy irányítottam, hogy erre az útra vitt. Négynapos hajóút után part tűnt fel a távolból. Befutottunk a Kanári-szigetek egyik kikötőjébe. Az utasokat felszólították, hogy senki sem távozhat a hajóról, csak külön engedéllyel. Kalmárok és különféle távolkeleti kereskedők lepték el a fedélzetet, áruikat kínálgatták. Hajnali öt órától délelőtt kilencig tartózkodtunk a kikötőben. Ezalatt pótolták az elhasznált üzemanyagot és kiegészítették az élelmiszer-készleteket. Kilenckor elindultunk. Kifutottunk a nagy Atlanti-óceánra. A tenger viharos volt. Nagy, sötét felhők felé haladtunk, toronymagas hullámokkal birkózva. Még a kikötőben felszállt közénk négy kanári-szigeti lakos, akik munkaszerződéssel Venezuelába mentek az ottani olajmezőkre dolgozni. Ezek az emberek hangulatos zenebonájukkal vidították fel az egyre jobban csüggedő utasokat. Az indulás előtt még meglévő bizakodó hangulatot sok apró esemény rontotta meg. Éreztük, hogy csak azért törődnek velünk úgy- ahogy. mert ebből bizonyos egyének nagy hasznot kívánnak húzni. A hajó elindulásának idején éles viták és veszekedések zajlottak le amiatt, hogy a kabinokban szinte válogatás nélkül zsúfoltak össze mindenkit. Arra azonban közöttünk senki sem gondolt, hogy később még nagyobb megpróbáltatások következnek. Egyelőre a hajónk felvidulva a Kanári-szigetek hangulatos és egzotikus zenéjétől, teljes sebességgel szelte a tengeri habokat. Már három napja haladtunk célunk felé, amikor a harmadik éjjel találkoztunk egy szembe jövő hajóval. Érdekes fényjeleket morzéztak felénk. Másnap délben a hangoshíradón keresztül a rendkívüli hírek között tudtunkra adták, hogy a pápa áldását és szerencsekívánságát küldte a hajó utasainak és a személyzetnek. Ez a hír némi reményt öntött belénk. Én is arra gondoltam, amire a többiek, hogy ha még a pápa is figyelemmel kíséri az utunkat, akkor nincs baj, és a jövő kilátásai sem lehetnek rosszak. Nyolcadik napja voltunk úton, amikor a távoli messzeségben fényeket vettünk észre. A Kis-An- tillák szigetcsoportjához közeledtünk. Utazásunk tizedik napján megpillantottuk Puerto Rico szigetének partszegélyeit. Ahogy közeledtünk, egyre kivehetőbbé vált az egzotikus, pálmákkal sűrűn beültetett kikötői partrészlet. A tenger csodálatos kék színben ragyogott. Trujillótól, a Dominikai Köztársaság fővárosától öt kilométerre lehorgonyoztunk. A 40 fokos hőség gyötrelmessé vált számomra. Étvágyam lecsökkent. A hajón tudomásunkra hozták, hogy ha beérünk a kikötőbe, senki ne kiabáljon, viselkedjünk fegyelmezetten. A horgonyzás ideje alatt megebédeltünk. Délután egy óra tájban a hajó ismét megmozdult és lassan, óvatosan haladva beértünk a kikötőbe. A tábornok úr átadja az „árut” Vasárnap volt. Érkezésünkre a kíváncsiak hatalmas tömege gyűlt össze. Volt aki tudta, hogy magyar menekültek is érkeztek. Sokan kijöttek a régebben ott élő magyarok közül. Ezek nem sokkal érkezésünk után feljöhettek a hajóra. Kérdéseinkre közölték velünk, milyen kereseti lehetőségek kínálkoznak számunkra. Ezek a lehetőségek csöppet sem voltak biztatóak, különben is bennünket szerződés kötött a banánültetvényre. Megjelent közöttünk a már ismert Kovács nevezetű tábornok is. aki huszonöt éve él Latin-Ameri- kában. Kíséretében voltak a Földművelésügyi Minisztérium képviselői. Ezek a személyiségek átvettek bennünket Kovácstól. Most, amikor visszaemlékezem erre az átvételi aktusra, elmond- hp'om, hogy a Földművelésügyi Minisztérium megbízottai látszólagosan fogadtak meleg szeretettel bennünket. Biztató szavakat mondtak jövőnkre vonatkozóan, és engedélyezték a szárazföldre való belépésünket. Nem sokkal ezután mégis úgy határoztak, hogy egyelőre a hajón kell maradnunk. Kimenőt kaptunk. Este nyolc óra körül csoportosan bementünk a városba. (Folytatjuk)
