Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-23 / 95. szám
f 1961. ÁPRILIS 23., VASÁRNAP AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 95. SZÁM Az imperializmus kudarca A Szovjetunió következetes védelmezője minden nép szabadságának Hruscsov újabb üzenete Kennedyhez Göbbels, a hitleri Németország egykori hírhedt propagandaminisztere annak idején gátlástalanul hangoztatta a következő erkölcstelen elvet: „Ismételj meg egy hazugságot százszor egymásután, s az akkor egyesek szemében igazsággá változik”. A jelek szerint Alien Dulles, az Amerikai Egyesült Államok kémíőnöke túltesz még Göb'oelsen is. Ö ugyanis nemcsak, hogy terjeszti százszor meg ezerszer egymásután hazugságait, hanem a végen saját maga is elhiszi azokat. Sőt, nemcsak Dulles hiszi el és próbálja elhitetni másokkal az amerikai kémek hazug jelentéseit, hanem Kennedy, az új amerikai elnök is nitelt ad ezeknek az alapjaiban hamis helyzetképeknek. Az Egyesült Államok legfelső vezető körei ugyanis a hét elején azzal a meggyőződéssel adtak parancsot kubai menekültekből és egyéb latin-amerikai bűnözőkből álló zsoldosoknak Kuba megrohanására, hogy a zsoldosok órák, legkésőbb napok alatt megdöntők a szigetország törvényed kormányát, mivel a partraszallás hírére azonnal belső zendülés tör majd ki. Fidel Castro kormánya ellen az egész partraszállást arra a számításra alapították, hogy a kubai nép belső felkelésekkel támogatni fogja az ellenforradalmá- rokat. A gyalázatos agresszió azonban csúfos kudax’cot vallott, a fegyver éppen fordítva suit el: a Castro- kormany napok, sőt úgyszólván órák alatt megsemmisítő vereséget mért az ínváziós erőkre. A világ legszélesebb közvéleménye előtt beigazolódott, hogy Fidel Castro kormánya mélységes népi támogatást élvez, S a kubai nép egy emberként kész a legnehezebb helyzetben is megvédeni kormányát. Ezt a tényt ma már egyszerűen nem lehet letagadni. Ez a látványos vereség persze rendkívül jelentősen tovább csökkentette az Egyesült Államok tekintélyét a nyugati világban, de különösen Latin-Amerikában. Az invázió még jobban aláhúzta annak a ténynek az óriási jelentőségét, hogy a mai világban, a jelenlegi erőviszonyok között, alig 130 kilométernyire az Egyesült Államok partjaitól egy kis nép is dacolni képes a világimperializmus legerősebb országával: az Egyesült Államokkal, s ezidáig sikeresen megvédelmezte függetlenségét mindenfajta agresszióval szemben. A Kuba elleni fegyveres intervenció és annak kudarca azonban nem csupán általában az Egyesült Államok tekintélyét csökkentette Latin-Amerikában és szerte a világon, hanem személy szerint az új amerikai elnöknek: Kennedy- nek a tekintélyét is. Ez az esemény egy csapásra véget vetett annak a jóindulatú várakozásnak, amellyel a latin-amerikai országokban meglehetősen sokan fogadták a Kennedy-kományt. Nos, az amerikai zsoldban álló bérgyilkosok bandájának inváziója Bk»t Latin-Amerikában is felnyitotta a szemeket, s az emberek leszűrhették és — amint a jelek mutatják — le is szűrhetik azt a tanulságot, hogy Kennedy mondhat, amit csak akar, lényegében mégis ugyanolyan agresszív, hidegháborús politikát folytat, mint annak idején a rossz emlékezetű John Foster Dulles és Eisenhower. S persze, itt nemcsak Latin-Ame- rikáról van szó, hanem az egész nyugati világról, beleértve magát az Egyesült Államokat is. Az a várakozás, amelyet az egyszerű emberek az új Kennedy-admi- nisztrációhoz fűztek, immár a múlté, vagy legalábbis egynéhány nap, néhány óra leforgása alatt roppant lecsökkent. Hiszen — amint azt legtalálóbban a l’Humanité fogalmazta meg: „Csúfos kudarcot szenvedtek az ame- íikai milliárdosok és velük együtt új elnökük, akit tetten értek nemcsak az agresszióban, hanem a tehetetlenségben is”. A dolog másik oldala viszont az, hogy a Szovjetunióra és általában a szocialista táborra, amely a kezdet kezdetétől fogva ott állt a hős kubai nép és kormánya mellett, ma az egész világközvélemény még inkább úgy tekint, mint a kis nemzetek szabadságának védelmezőjére. Szégyent s gyalázatot hozott tehát ez az alávaló intervenció a világimperializmusra, különösképpen az Egyesült Államokra. ugyanakkor a zsoldosokon aratott győzelem, amely elsősorban a kubai nép nagy diadala, a nemzetközi porondon tovább növelte a haladás erőinek, mindenekelőtt a Szovjetuniónak a tekintélyét. Persze arra a kérdésre ma senki sem adhat pontos feleletet, hogy mit hoz majd a jövendő Kubában? Valószínűnek látszik, hogy az amerikai imperializmus — erőfeszítéseit megsokszorozva — újabb intervenciót szervez majd a kis szigetország hős népe ellen, hiszen ennek az új partraszállásnak a szervezését máris elkezdték. Cardona, az ellenforradalmi junta vezére — amint ez már a zsoldosoknál szokás —> jelentést tett főnökének: Kennedynek az elszenvedett kudarcról, s nyilván olyan szemrehányást kapott az amerikai boss-tól a balul kiütött vállalkozás miatt, hogy azt nemigen teszi ki a kirakatába. Ugyanakkor viszont Kennedy újabb utasítást is adott Cardonának, hogyan és mikor kíséreljék meg újból a Castro- kormany megdöntését, A kubai nép most ünnepel, Havannában győzelmi mámor lett úrrá az embereken. De ehhez a mámorhoz nagy körültekintés és forradalmi éberség is csatlakozik. Nem vitás, hogy a hős kubai nép és mélységesen a népben gyökerező kormánya a legnagyobb nehézségeket, a legvéresebb harcot is vállalja. A világ népei viszont minden támogatást megadnak e kis népnek, hogy a jövőben is sikeresen vehesse fel a harcot a mindenre elszánt ellenforradalmi zsoldosok és amerikai főnökeik ellen. A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere április 22-én fogadta az Egyesült Államok moszkvai ideiglenes ügyvivőjét, E. Z. Freers-t és átnyújtotta neki N. Sz. Hruscsov válaszát John Kennedy április 18-i levelére. Hruscsov üzenetét, valamint Kennedy április 18-i levelének szövegét szombaton délután tették közzé Moszkvában. Az Izvesztyija közli az üzenetváltás teljes szövegét. Hruscsov Kennedyhez intézett levelében utal az amerikai elnöknek arra a kijelentésére, amely szerint az Egyesült Államok nem óhajt katonai intervenciót elkövetni Kuba ellen. Ugyanakkor igen sok tény, amelyet az egész világ — és természetesen mindenkinél jobban az Egyesült Államok kormánya — ismer, másról tanúskodik. Bárhogy is bizonygassák a* ellenkezőjét, ma megcáfolha- tatlanu! bebizonyosodott, hogy az intervenció előkészítését, pénzügyi támogatását. felfegyverzését, a Kuba területére behatolt zsoldos csapatok átdobását éppen az Amerikai Egyesült Államok hajtotta végre. Az amerikai fegyveres erők közvetlenül is részt vettek a Kuba elleni rablótámadásban. Amerikai bombázók és vadászgépek támogatták a zsoldosok hadműveleteit, részt vettek a Kuba törvényes kormánya és népe elleni katonai ak- rióban. Ezek a tényék, s a tények arról tanúskodnak, hogy az Egyesült Államok közvetlenül részt vett a Kuba-etlenes agresszióban — állapítja meg Hruscsov. A szovjet kormányfő üzenetében ismételten leszögezi: a fegyveres intervenciót Kuba ellen csupán azért szervezték meg. mert a Kuba népe által választott életforma nem felel meg az Egyesült Államok uralkodó köreinek, a Latin-Amerikában uralkodó észak-amerikai monopóliumoknak. Hruscsov megállapítja üzenetében, hogy Kennedy számításon kívül akarja hagyni a kubai nép akaratát. A szovjet kormányfő leszögezi: „Nincs olyan nemzetközi jogszabály, emberi erkölcsi szabály amelynek segítségével igazolni lehetne ilyen álláspontot. A hatmilliós kubai nép elidegeníthetetlen joga, hogy szabadon és függetlenül éljen, saját igényei szerint határozza meg országa életét.” „Ami a Szovjetuniót illeti, sokszor kijelentettük és ismét kijelenthetem, kormányunk semmiféle előnyt vagy kiváltságot nem keres Kubában — írja Hruscsov. — Nincs Kubán semmiféle támaszpontunk és nem is akarunk ilyent létrehozni. Jól tudja Ön, tudják az Ön tábornokai és tengernagyai. Ha ennek ellenére mégis azzal próbálják megfélemlíteni az amerikai népet, hogy kubai „szovjet támaszpontokról” agyainak ki rémhíreket, akkor ezt nyilvánvalóan az együgyű emberekkel próbálják elhitetni. De ilyen együgyű emberek ma már mind kevesebben vannak, remélem, az Egyesült Államokban is” — Írja Hruscsov. „Az erős ország természetesen — ha. akarja —■ mindig találhat ürügyet arra, hogy rátámadjon a kevésbé erős országra és azután támadását azzal indokolja, hogy a gyenge ország potenciális fenyegetést hordozott magában. De vajon ez a huszadik század erkölcse? Ez a gyarmatosítók, a rablók erkölcse. akik valaha éppen ilyen politikát folytattak — állapítja meg Hruscsov. Most, a huszadik század második felében nem engedhető meg, hogy a gyarmatosítók rabló-erkölcse vezessen bárkit is.” A szovjet kormányfő ezután foglalkozik Kennedy Kínát érintő kijelentéseivel, 9 megállapítja, semmikép sem lehet igazolni az Egyesült Államoknak Kínával kapcsolatban tanúsított magatartását. Az Egyesült Államok Tajvan elfoglalásával a rablás útjára lépett. Háborúval fenyegetőzik abban az esetben, ha Kína olyan lépéseket tesz, amelyek Tajvan visszacsatolására irányulnak. És ezt olyan ország teszi, amely hivatalosan elismerte, hogy Tajvan Kínához tartozik. Más dolog az elnök rokonszenve vagy ellenszenve és más dolog az a cselekedet, amely e rokons/env vagy ellenszenv alapján jön létre, veszélyezteti más népek biztonságát és függetlenségét. „Természetesen Ön kifejezheti rokonszen- vét az imperialista és gyarmatosító országok iránt, s ez senkit sem lep meg. Önök például velünk együtt szavaznak az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ez az Önök erkölcsének kérdése. De az, anii Kubában történi, már nem erkölcs, ez gonosztett.” A szovjet kormány mindig következetes védelmezője volt minden nép szabadságának és függetlenségének — írja a szovjet kormányfő. — Ezért természetesen nem ismerhetjük el azt, hogy az Egyesült Államoknak bármiféle joga is volna arra, hogy más országok, így a latin-amerikai országok sorsa fölött rendelkezzék. Ügy véljük, hogy egyik ország bármiféle beavatkozása inás ország ügyeibe — különösen a fegyveres beavatkozás — mindenfajta nemzetközi törvénynek, a békés egymás mellett élés elveinek megsértése. Hruscsov üzenete végén leszögezi: a szovjet kormán? mindig következetes védelmezője volt minden nép szabadságának és függetlenségének, ezért nem ismerheti el az Egyesült Államoknak semmilyen olyan jogát, hogy más országok sorsával rendelkezzék. (MTI) Akiket csak szeretni lehet (Riport ff 8. oldalon) . „ , jt: : . j Fotó: Koezis&k!