Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-22 / 94. szám
4 NÉRŰJSÁG 1961. április 22., szombat fatcUkej kiállítás REPRODUKCIÓK kiállítása, a| képek anyagának nagy részét a kíváncsi érdeklődő bármely gazdag művészettörténet-könyvben is | megcsodálhatja. Értékét és érdekességét mégis az adja — azonkívül, hogy az egyetemes művészet legnagyobbjainak remekeit láthatjuk pompás és hű fényképmásolatokban —, hogy ezeket a csodálatos alkotásokat a háború vandál és dühödten pusztító karmai közül a népek békéjéért és felszabadításáért vérüket hullató szovjet katonák mentették meg, s most ezeket a műkincseket a szovjet kormány visszajuttatta a jogos tulajdonosnak, a német népnek. A több mint ötven tablón közel száz remekműben gyönyörködhetünk. Az antik művészetből ízelítőt nyújt az egyiptomi, a görög és a római szobrászművészet néhány híres alkotása. Az istenségeket ábrázoló egyiptomi állatszobrocskák: az alabástrom Ülő pávián, az elefántcsont Béka, a párizsi Louvre- ban őrzött írnok méltó párjának, az egyiptomi laikus művészet egyik leghíresebb darabja, a vörös gránitból mintázott írnok ülőfigurája, és a Nílusi nádas padlófestmény élénk színei bámulatba ejtenek. • A győztes polgári forradalom nyomán a németalföldi festők befejezik azt a művészeti átalakulást, amit a reneszánsz művészei megkezdték. A haza és a haza földjét szorgalmasan művelő egyszerű nép szeretetéről vall ez a művészet. A németalföldi, a fla- mand festészet legnagyobbjai, a holland festészet „aranykorának” képviselői szerepelnek a kiállításon. A fény- és árnyéktechnika nagy mesterének, Rembrandtnak önarcképe, a paraszt-Brueghel tusrajza, a Feketesapkás parasztfej; Frans Hals Mulattja, Bloe- maert, Goyen, van Everdingen, Lievens, van Borssom festményei, akvarelljei, krétarajzai a német- alföldi táj, a tenger, a szélmalmok, a csatornák reális, élettől telített hangulatát sugározzák. A MOZGALMAS barokk, a rokokó, az egzotikus romanticizmus és a rezignált biedermeier néhány képviselőjének műve is megtekinthető a megmentett gyűjteményben (Laueret: Tánc a szökő- kútnál, Tischbein: Anhaiti Amália és gyermekei, von Schadow: Önarckép bátyjával..., Hasenclever: A borpróba). S nem érdektelen, hogy a megmentett remekművek közt helyet foglal Munkácsy Mihály egyik szép festménye, a Gi- gánytábor is. A századforduló lázadó, új művészi utakat, formákat kereső művésznemzedék nagy francia művészei közül láthatjuk Manet litográfiáját, Degas lüktető élettől duzzadó Szórakozás című pasz- telljét, Renoir a színek és kelmék varázsát tükröző litográfiáját, a Labdával játszó gyermekeket és Toulouse-Lautrec virtuóz Páholyát. ' A kor szobrászművészei közül Rodinnek, a XIX. század legnagyobb szobrászának A bronzkor című, szárnyaló gondolatokat éb- .resztő szobrának, Meunier Szénhordó munkásának és Kolbe, a szobrász hírnevét megalapozó Táncosnőjének fényképmásolatában is gyönyörködhetünk. A PROLETÁRMÜVÉSZET kiemelkedő alakjának, Käthe Koll- witznak Anya és gyermeke című krétarajzából a művésznő jelmondata süvít: „Küzdj a meg nem érdemelt szenvedés ellen!” Az emberiség e szépséges képzőművészeti kincsein kívül az iparművészet néhány remekét is bemutatja a kiállítás: egy-két finomművű kínai és meisseni porcelánszobrocskát és vázát. Krupa András A GÖRÖG szobrászművészet fejlődését tükrözi a kiállítás pár gyöngyszeme: Az attikai álló istennő erős egyiptomi hatásról tanúskodik. A harcos a családjával sirrelief és az Imádkozó fiú bronz szobra az attikai művészet virágkorának legszebb gyümölcsei közül való. A görög művészet késői időszakát Dionysos szobrának képe, a római portrészobrászat csodálatos remekeit Caracalla mellszobra idézi. Az ismeretlen közép-rajnai kódexfestő műve, a lírai hangulatú Jegyespár a középkor áporodott levegőjében üde illatot áraszt. A német középkor legnagyobb mestere, Dürer krétarajza A halál látogatása egy vidám társaságban mellett, a kortárs szobrászművész, Conrad Meit néhány szobrát is láthatjuk, amelyek oly tökéletesen adják vissza az emberi test formáit, mint ahogyan ezeket Dürer metszetein is megfigyelhetjük. Újabb leletek a Holt-tenger vidékén Visszatért Jeruzsálembe Jüdin professzor expedíciója, amely további kutatómunkát folytatott a holt-tengeri sziklabarlangokban. Öt újabb dokumentumot fedeztek fel, amelyek, mint az eddigi híres leletek, szintén a Bar Kochba-fel- kelés idejéből valók. Ezenkívül 436 bronz- és elefántcsont-tárgyat találtak, valószínűleg ugyanabból a korból. (A „Sztandar Mlodych”-ból) Tizenötmillió leprás A világon jelenleg 15 millió leprást tartanak nyilván. Oi’vosok véleménye szerint a betegek kezelése, gyógyítása nem is annyira a gyógyszereken múlik, a haláleseteknek sokkal inkább lelki okai vannak. Raul Follerau professzor, a lepra egyik legismertebb szakértője kijelentette, hogy a leprá- sokat leginkább a betegség okozta állandó félelemérzés akadályozza a gyógyulásban. Orosz óra az Ügy kezdődött, mint a többi órák, csak az osztály orosz nyelven köszöntötte a belépő Ibos tanár bácsit. A jelentések után azonban váratlan eset történt. Az egyik tanuló kilép a pádból — kezében kis csomag — és hangosan közli az osztály elhatározását. „Tanár bácsinak jelentem, Gagarin elvtársnak ajándékot szeretnénk küldeni. Már meg is vásároltuk. Kérjük, hogy ezen az órán levelet írhassunk hozzá.” Hát meg kell hagyni, az órának ez a része már nem egyszerű óra volt. Több volt a szokásos orosz óráknál. A csillogó gyermekszemek a tanár bácsin csüggtek. Vajon mit fog mondani? Nézzük, mit vettetek neki? A doboz tetejét lassan nyitják fői a remegő gyermek-kezek. A benne levő tárgyak törékenységét faforgácsréteg előre jelezte. Előbb egy hosszúkás csomagolt tárgy tűnik elő, majd a többi. Egy pipa. Igazi magyar gyökér-pipa, mellette jó Club pipadohány és plakettek. Gyula jelképe, a gyulai vár domborművei. Nos, az elkészített óravázlat módosításra szorul. (A szakfelüötödik c-ben gyelő bácsik most csukják be a szemüket.) Ezen az órán levelet fogalmazott az osztály Gagarin űrrepülőnek. A szöveg lassan töltötte meg a táblát. Válogatták a szavakat, jelzőket, kifejezéseket. Az egész osztály fogalmazott. Minden tanuló egy-egy gondolatát zsúfolták össze e rövid levélben: „Drága Gagarin elvtárs! Örömmel hallottuk nagyszerű hőstettét, melyhez szívből gratulálunk önnek. Kívánjuk, hogy még sokáig teljesíthesse feladatát hazájával és a párttal szemben. Kívánunk önnek erőt, egészséget és boldog életet kedves családjával együtt. Fogadja tőlünk szeretettel ezt a csekély ajándékot. Úttörő üdvözlettel: a gyulai I. számú iskola V. c. osztálya.” A gyermeki ragaszkodás, az elismerés tárgyai visszakerülnek a dobozba. Nem törhetnek el, hiszen nemcsak faforgács, hanem szeretet közé csomagolták minden darabját. (Bár Gagarin elvtárs nem dohányzik, örülni fog ennek a magyar ajándék-pipának.) K. J. Róla beszélgettünk Este volt. Késő téli este. Én feküdni készültem, vacsora után. Kinn a téli szél dúdolta dermesztő dalát és a szoba langymelege elbágyasztott. Előhozta a napi fáradtságot, amely az álommal együtt nehézzé tette a testemet. Szemem le-lecsukó- dott. Bóbiskoltam. Szemben velem az asztalnál a kislányom tanult valamit. Még nem fejezte be. Öt várom. Feküdni szeretnék. A tűz is olyan álmosítóan duruzsolt. A cicák pedig dorombolásukkal segítettek neki. Minden olyan lágy, olyan selymes volt, amilyen hangulatot csak a téli esték tudnak teremteni. Gondolataim — ha ugyan voltak bóbiskolás közben — valahol messze kóborolhattak, mert váratlanul ért a gyermek lágy, álmodozó hangja: „Apu, te ismerted Lenint?” Én... Lenint? Nem... nem ismertem... azazhogy... ismerem. Beszéltél is vele? — kérdezte tovább, de szemeivel átnéz rajtam, valahová messzire. A könyvébe pillantok. Mit olvas ez a gyerek? Nézem az olvasmány címét. „A levél.” De már újabb kérdést kapok. Mondd, miért kellett neki bujkálni, ha öt úgy szerették az emberek? Hát... azért, mert az urak nem szerették, féltek is tőle és el akarták fogni. Kik azok az urak? Azok... azok a gazdag emberek voltak, akik nem szerették a munkásokat. Lenin meg a munkásokat szerette és őt is szerették a munkások. Ezt a levelet is a munkások küldték neki? — mutat a könyv lapjaira. Bólintok. Igen. Biztosan ők küldték. És az urak nem tudták, hogy hol van? Nem. Pedig kutattak utána ezren és ezren. És ha megtalálták volna az urak, akkor mit csinálnak vele? Hát... lehet, hogy meg is gyilkolják. Lenint?... meggyilkolták volna?' — válik szörnyülködővé a hangja, Hát ilyen gonoszok voltak azok az urak — majd csendesen teszi hozzá: De jó, hogy nem találták meg. És sokáig élt ott? Nem sokáig, mert a munkások fegyvert fogtak és elkergették az urakat. Lenin vezette őket. Ugye öreg bácsi lehet már? Öreg? Lenin... kislányom, Lenin már nem él. Meghalt. Meghalt. Óh, de kár!... Mikor? Már régen, 1924-ben. Szegény. És mondd, nagyon szerették őt? Nagyon. A gyerekek is? Azok is, de ő is szerette a gyerekeket. Tudom — csillan fel a szeme. Egyszer olvastam, hogy szembe- kötősdit játszott a gyerekekkel — majd újra elborul az arca. Mondd apu, ha meghalt, nem tudnánk virágot tenni a sírjára? Nem — ocsúdok fel a beszélgetésből —, mert nagyon messze van. Moszkvában fekszik, de a koporsóján soha nem hervad el a virág. Még most is szeretik? Szeretik. Nagyon szeretik és ha te is szereted, akkor ne felejtsd el, amit róla tanultál. De most már késő van, le kell feküdni. Lefekvés után az ágyhoz lépek, hogy szokás szerint csókkal búcsúzzak el tőle. Aludt. Megcsókolom a homlokát. Fölnyitja a szemét egy pillanatra és hali- kan, szinte félálomban szól: „Azért virágot mi is küldhet- nénk a sírjára”. Kollárik János Értékes ritkaságokat mutatnak be a budapesti bélyeg-világkiállításon A magyar bélyegkiadás és gyűjtemény fejlődését, bélyegkultúránk elismerését bizonyítja az a tény, hogy az idén a FIP Magyarországon rendezi meg a bélyeg-világkiállítást, s az ezzel ösz. szefüggő kongresszust szeptember 23 és október 3 között. Balzaenak. a neves francia klasszikusnak a regényéből készült ez a film. Napóleon bukása utáni időkben játszódik a történet, mely megmutatja, hogy milyen gyalázatos tetteikre képesek egyes emberek, ha a karrierjükről van szó. A gátlástalan örökségvadászat veszett izgalmában egymás ellen fordulnak és önzőkké válnak a polgári társadalomiban a legjobb barátok is. Philippe Bridaut már 17 éves korában a császár közelébe kerül, és később segédtisztje lesz. Megszokja a könnyű, gondtalan katonatiszti életet és ezt akkor is szeretné civil körülmények közt folytatni, amikor Napoleon elbukik. Philippe-ből, a dohány, az ital, a játék, a nők szenvedélyes kívánójából pénz hiányában pénzhajhász, elvtelen ember válik, aki mindent és mindenkit kiszolgál, ami és aki csak segíti ebben. Anyai nagybátyja hatalmas vagyonának a megszerzése érdekében csellel, csalással, gyilkossággal minden rokont és ismerőst félretesz az útból, még édesanyját sem kíméli: (Játssza a békéscsabai Szabadság Filmszínház.) Az érdekes nemzetközi kiállításra már készülődik a hazai bélyeggyűjtők tábora, de igen nagy az érdeklődés külföldön is. Eddig mintegy 22 ország jelentette be részvételét, s az egyéni versenyzők száma pedig meghaladja a hétszázat. A világ legértékesebb, legszebb bélyeggyűjteményeinek találkozója sok ritkaságot Ígér. A bélyegszakértők legóvatosabb becslése szerint is több millió angol fontot tesz ki majd a kiállítás anyagának értéke. Nem lesz ritka a 3—4 millió forintot érő gyűjtemény sem. A kiállítást négy helyen rendezik meg egy időben, külön állítják ki az egyéni gyűjteményeket, az állami szervek anyagát, az ifjúsági bélyeggyűjteményt és az egyéniek motívum-gyűjteményeit. Az ifjúsági kiállítást a világon elsőnek rendezik meg. A nagy nemzetközi eseményt a posta igyekszik színessé tenni. A Közlekedési Múzeum segítségével például helyreállítanak egy XIX. századbeli postakocsit, amely korabeli öltözetű postással járja majd a Városligetet és a Népköz- társaság útja egy részét. A műjégpályán pedig alkalmi postahivatalt állítanak fel és emlékbélyeg sorozatot adnak ki.
