Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-17 / 65. szám
2 MÉPÚJSÁG ZM üzemi újsáíf i'ót A Sarkadi Cukorgyár üzemi lapjának szerkesztő bizottsága arra kéri olvasóit, hogy véleményüket, kívánságaikat, bírálataikat írják meg a lapnak. Ügy látszik, a kérelem nem járt sok eredménynyel, mert a lap februári számában arról panaszkodtak, hogy a II. sz. kapunál kifüggesztett levelesláda nap mint nap üres. Mint írják: az olvasók részéről még alig kaptak javaslatot, kritikát a lap további szerkesztéséhez. Az eset gondolatokat ébresztett bennem és arra késztet, hogy írják a „levelesládájukba”. Üzemi lapjukat olvastam, és munkájukat elemezve, kitűnt, híven követik a párt politikáját. Többek között ezt bizonyítja az 1960—61. évi munkaversenyről írt cikkük is, melyben a cikkíró közvetlenül az üzem, a brigádok munkaversenyével foglalkozik, és igyekszik elkerülni a semmitmondó, általános kinyilatkoztatásokat. Rendszeresen közölnek a munkások műveltségét növelő írásokat. Jó könyveket népszerűsítenek. Helyes törekvés az is, hogy a lapot élménybeszámolókkal, „fejtörő totó”-val, „Nagy emberek kis aranyigazságai”-val és egyéb módon olvasmányossá, érdekessé igyekeznek tenni. A lapnak számos pozitív tulajdonsága mellett azonban többet és konkrétabban kellene foglalkoznia a termelés kérdéseivel. Tárják fel és bírálják bátrabban a termelést gátló tényezőket és szakmailag jól megalapozott cikkekkel segítsék a termelőmunkát, a műszaki fejlesztést. Ügy magyarázzák meg az üzem munkásainak a legfontosabb feladatokat, hogy világosan lássák és tudják: nekik egyénileg mit kell tenniük a terv sikeres teljesítéséért. Például hasznos, ha az üzemi újságíró felkeresi azokat a helyeket, ahol hanyagul kezelnek értékeket és megírják, mekkora kárt jelent a munkához való ilyen viszony ... A lapot olvasva azt tapasztaltam, hogy gyakoriak a hosszú, sablonos cikkek. Sok olyan írást közölnek, melyek a gyár életével nincsenek összefüggésben. Ezen a helyzeten még az sem segít — utalok a „Gondolatok a karbantartás előtt” című cikkre —, ha a cikk elején és a végén írója megemlíti, hogy az üzemről van szó, de közben általánosságokban ír az anyagi érdekeltség elvéről anélkül, hogy ezt az elvet az üzem munkájára alkalmazná, magyarázná. Ha csupán általános igazságokat ismételünk anélkül, hogy levonnánk a helyi viszonyokra a következtetést, nem tettünk semmit. Megszakadhatunk és mégsem segítettük a munkát. Túl sok a lapban a külpolitikai „ollózott” írás. Az az érzése az embernek, hogy ezek csak azért kerültek be az újságba, hogy megteljenek az oldalak. Ugyanilyen érzése van az olvasónak akkor is, amikor ismert novellákat, regény- részleteket közölnek. Ilyen írásokat oldalakon keresztül olvastam a lapjukban. Ha a munkások közül valaki jó témájú, szépen megírt elbeszélést ad a szerkesztőségnek, ezt természetesen célszerű közölni, de arra egyáltalán nincs szükség, hogy az üzemi lapból irodalmi újságot formáljunk. A nagy terjedelmű írások, melyek ráadásul nincsenek is összefüggésben az üzem életével, csak a helyet töltik. A sűrűn telegépelt oldalak visszariasztják a munkásokat attól, hogy a lapot kedvvel olvassák. Az érdekességekkel is csínján bánjunk! Nem valami lélekemelő Hugo Viktor közölt mondása az emberről. Eszerint az ember nem más. mint a vasúti kocsiban — egy ülőhely. A fogadóban — egy szobaszám. Az asztalnál — egy teríték. A színházban — egy jegy. A templomban — egy ülés. A zálogházban — egy cédula. A kórházban — egy ágy. A temetőben — egy földkupac ... Ezt a mondást minden kommentár nélkül, mint érdekességet közölték. Azt hiszem, senki sem kételkedik abban, hogy a mi szocialista világunkban ennél sokkal többet jelent az ember. Hugo Viktor szájába egykor a kapitalizmus kegyetlen világa adta e „cinikus” szavakat, melyek nem fedik a mi valóságunkat. Az efféle „igazságok” tehát — melyeket a lapban közöltek —, viszonylagosak és amint látjuk, nem örökérvényűek. Rájuk fér a válogatás ... Végeredményben a Sarkadi Cukorgyár üzemi lapjáról az a véleményem, hogy a még meglévő fogyatékosságai ellenére is igen hasznos. Ahhoz azonban, hogy az újság még jobban betöltse a feladatát, úgy gondolom, több segítségre van szüksége. Soha ne térítse el semmi az üzem újságját a szocialista termelést segítő funkciójától. Az eddiginél még jobban foglalkozzanak a dolgozók kisebb-nagyobb ügyeivel, problémáival, s közöljék a dolgozók leveleit, javaslatait, véleményét Ha ezek a vélemények az első időben nem kerülnek a levelesládába, akkor az a jó, ha utána járnak a munkapadok mellett. A lap férkőzzön közelebb az emberek szívéhez, érzéseihez — így töltheti be igazán hasznosan feladatát. Boda Zoltán Általános iskolai tanulók nem dolgozhatnak motoros meghajtású gépeken A Művelődésügyi Minisztérium intézkedése értelmében elektromotorral működő gépeken általános iskolai tanulók nem dolgozhatnak, azokat csak tanárok (oktatók) kezelhetik. A most kiadott intézkedés a politechnikai oktatásnál alkalmazott gépek használatát engedélyhez köti. Az iskolákat és az illet ékes tanácsi szerveket egyidejűleg arra kötelezi, hogy a már meglévő — villanymotorral és egyéb, nem kézi erővel működő — gépeket a Pedagógusok Szakszervezetének munkavédelmi felügyelőivel vizsgáltassák felül, annak megállapítására, hogy felszerelték-e azokra a szükséges védőberendezéseket. (MTI) 1961. március 17., péntek NÉPÚJSÁG-NAPOK Eredményes Népúj ság-nap Kaszaperen Március 14-én a párt kaszaperi községi bizottsága Népújság-napot rendezett. A falu pedagógusai, termelőszövetkezeti tagjai, párttagok és pártonkívüliek, a Népújság lelkes olvasói, felkerestek több olyan szövetkezeti gazdát, akik ez ideig semmilyen napilapot nem olvastak és kérték, fizessenek elő a párt megyei bizottságának lapjára. Akiket felke restek, azok többségükben új olvasói lettek lapunknak, összesen 34 előfizetővel növekedett Kaszaperen a Népújság olvasóinak csoportja. Az előfizetésgyűjtésben jó munkájukkal kitűntek: Széli Sándor, a Lenin Tsz párttitkára, Papp Lajos pedagógus, Bánfi András tsz-tag, Bulik Pál pedagógus és Prágai Istvánná, a földművesszövetkezet dolgozója. Az előfizetés-gyűjtés után a párt községi bizottságának épületében az agitációs munkában részt vevők sok hasznos javaslatot tettek a lap munkájának továbbjavítására. 83 új előfizető Magyarbánhegyesen Március 15-én Magyarbánhegye- gyesen került sor a Népújságnapok megrendezésére. A Népújság-előfizetés szervezésében 35 aktíva vett részt, zömében tsz-ta- gok, régi olvasói lapunknak és pedagógusok. A legjobS eredményt a Béke és a Hunyadi Termelőszövetkezet aktívái érték el, mert a termelőszövetkezetben 32 új előfizetővel növekedett az olvasók száma. Az esti ankéton Seres elvtárs, a község párttitkára összefoglalójában azt mondta: „a mai nap legszebb eredménye az, hogy az aktívák összesen 83 új előfizetőt szereztek a lapnak, de ez sokkal több olvasót jelent. Sokkal több emberhez jut el a párt szava, sokkal többen szeretik majd meg így az újságot”. A lelkes hangulatban végétért ankét után a résztvevők Ígéretet tettek arra, hogy továbbra is azon fáradoznak, hogy a lapnak még több új olvasót szerezzenek. CsehszlováEcsában bevezetik az ötnapos Prága (MTI) Csehszlovákiában tavaly kísérletképpen 120 ipari üzemben csökkentették a munkaidőt. Az intékedés egyelőre mintegy 150 000 dolgozót érint. 1965-ig a mező- gazdaság kivételével az egész népgazdaságban leszállítják a munkaidőt, a földalatti bányászokét heti 40, a többi dolgozóét pedig heti 42 órára. A legtöbb munkahelyen ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a munkásoknak minden héten két szabadnapjuk lesz. A munkaidő csökkentését üze- menkint hajtják végre, alapos előkészítés után. Az ötnapos munkahét bevezetésével a föld felszíne alatti munkahelyeken 15 százalékkal, a többi munkahelyeken 9,5 százalékkal csökken a munkaidő. Az előkészületek arra irányulnak, hogy a kieső munkaidőt lehetőleg teljes egészében a munmunkahetet ka nagyobb termelékenységével pótolják. Ez évben további 340 000 dolgozó munkaidejét csökkentik a csehszlovák iparban. Az ötnápos munkahét bevezetésének gazdasági feltételeit az üzemeknek kell első- soi'ban megteremteniük. A gazdasági irányító szervek csak kivételes esetekben járulnak hozzá a dolgozók létszámának növeléséhez. ß szüzföSdi terület építői folytatják tanácskozásokat Akmolinszk (TASZSZ) A szűzföldi terület építőinek tanácskozása, amelyen Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, az SZKP első titkára is részt vesz, folytatta a vitát a szűzföld további fejlesztésének problémáiról. ■ ........ ■==■==■ ■ ■ — | == i = i i —■■■=-. b == lT-"i==|^=l::-::7:l----i^i=|=:r-------M ....... ■= t-----... »==«== A Biztonsági Tanács előtt a portugál gyarmatok kérdése „Szabad Angolát!“ Czerkilencszázötvenöt decem- bérében, amikor Portugáliát felvették az ENSZ-be, a Gyámsági Tanács felhívta a lisszaboni kormányt: tájékoztassa a világ- szervezetet a portugál gyarmatokon uralkodó helyzetről. Salaza- rék akkor azzal utasították visz- sza e követelést, hogy Portugáliának nincsenek gyarmatai, csak tengerentúli tartományai” vannak. S a portugál „hírzárlat” hosz- szú ideig gondoskodott arról, hogy a „tengerentúli tartományok” állapotáról a közvélemény minél kevesebbet tudjon. A portugál gyarmatok képéről az első hivatalos jelentést Hen- rique Galvao történész, képviselő készítette. Galvao azzal, hogy vázolta a portugál gyarmatok valóságát, kínos helyzetbe hozta Salazar kormányát. Lisszabonban bombaként hatottak Galvao sorai: „A helyzet sok tekintetben rosz- szabb, mint az egyszerű rabszolgaság. A rabszolgakereskedelem idején a bennszülöttet úgy adták- vették, akár a barmot — tulajdonosa csupán arra törekedett, hogy munkaképes maradjon... Jelenleg azonban a bennszülöttet nem vásárolják, hanem bérbe veszik az államtól, bár szabad ember a neve. Munkáltatója vajmi keveset törődik azzal, hogy a munka elvégzése után megbetegszik vagy meghal — egyszerűen új munkaerőt bérel az államtól.” f alvaonak a valóságot feltáró beszámolóját a portugál kormány a legnagyobb titokban tartotta. Galvao azonban nem tudott közömbös maradni a „tengerentúli tartományok” nyomorúságával, a gyarmatokon uralkodó kegyetlen terrorral és elnyomással szemben. Salazar egykori párt- fogoltjából a diktátor politikai ellenfele lett. S néhány évvel később ugyanaz a Henrique Galvao vezetésével egy maroknyi portugál hazafi hatalmába kerítette a Santa Maria óceánjárót, nyílt harcot indítva ezzel a fasiszta Sa- lazar-rendszer ellen. Galvaonak és a többi portugál hazafinak ez az akciója jel volt a gyarmatok népei számára is. A Santa Maria- „ügy” lezárása nem hozott nyugalmat Salazarnak; Galvaoék akciója nyomán új lendületet vett a portugál gyarmatok népeinek függetlenségi mozgalma, különösképpen Angolában... Felkelés a Salazar-diktatúra ellen! — így jellemezte a People című angol lap a február elején Angolában lejátszódott eseményeket. Luandában a felkelők megtámadták a katonai és civil börtönöket, ahol az angolai függetlenségi harcosokat tartották fogva. Az összetűzés során — egy portugál lap szerint — 24 ember életét vesztette, s hivatalosan beismerték hét rendőr halálát is. Ezt követően, a csendőrök eltemetésekor újabb összecsapásra került sor a tüntető afrikaiak és a gyarmati hatóságok között. A rendőrség barbár módon megtámadta a luandai temető előtt tüntető tömeget. Egy kanadai turista írja, aki szemtanúként végignézte a luandai vérengzéseket: „A rendőrök rárohantak a tüntetőkre és gumibotokkal kezdték őket verni. A sokaság azonban meghátrálásra késztette a rendőröket. Rövid idő múlva pedig sortüzek dördültek el. A földön több mint 80 ember terült el. Közvetlen közelben álltak a gépfegyveres rendőrök... Mintha vágóhídon lettem volna...” A z események ezután gyorsan ” követték egymást. Angola fővárosában a tüntetők négyszer rohamozták meg a börtönöket. A portugál gyarmati hadsereg és a rendőrség osztagainak csak nehezen sikerült leverni a támadást. A hatóságok saját, előre elkészített változatokat közöltek az incidensről. A hatóságok még a nyugati hírügynökségek tudósítóinak sem engedték meg, hogy híradásokat közöljenek. Elkobozták az újságírók fényképezőgépeit, filmjeit és táviratait — írja az angol The Eco. nomist. Eltávolították azokat, akik tudósításokat akartak közölni a lezajlott fegyveres összetűzésekről. Angola fővárosában pedig tovább tart a gyarmatosítók terrorja. Csupán az elmúlt héten Luandában 800 afrikait tartóztattak le. A Newsweek című amerikai folyóirat — egy nyugati diplomatától szerzett értesülés alapján — a portugál kolonialisták újabb gaztettét hozta nyilvánosságra: Malanjeben, ’ Angola belsejében közel 300 afrikait öltek meg... Nemrég Angolából kicsempészett levelet hoztak nyilvánosságra, amelynek írója vázolja a portugál hatóságok példátlan megtorlásait, s ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a lakosság helyzete lényegében semmit sem javult Galvao jelentése óta. Az angolai lakosság kizsákmányolása példátlan, lényegében rabszolgarendszer uralkodik itt — a XX. században. Minden néger az év felét kényszermunkán tölti el. Angolában közel 400 000 a kényszermunkások száma. A halálozási arányszám 20—40 százalék. S talán a legtöbbet mondó adat: a kényszermunkások felét maga a kormányapparátus foglalkoztatja. A Salazar-rendszer azonban mind nehezebben tudja fenntartani a „tengerentúli tartományokban” uralkodó terrort és kizsákmányolást. Minden „óvintézkedés” ellenére a portugál gyarmatok népei egyre határozottabban harcolnak a függetlenség kivívásáért. Az angolai nemzeti felszabadító mozgalom erejéről tanúskodik az a tény, hogy a hazafiak a fasiszta rendszer fegyveres megtorlása után is négyszer intéztek szervezett támadást Luanda fogházai ellen. Angola fővárosának házain és kerítésein mind sűrűbben jelennek meg a „Szabad Angolát” követelő jelszavak. Az angolai események bizonyítják: az afrikai nemzeti felszabadító mozgalom elérte a portugál gyarmatokat is. Megmozdult az ébredő Afrika eddig „alvónak” tartott területe, Portugál-Afrika is!
