Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-09 / 58. szám
IMI. március 9., csütörtök M tPÚJSAO Befejeződtek a zárszámadási közgyűlések a sarkadi járdában A sarkadi járásban befejeződtek a zárszámadó közgyűlések. A járásban 32 tsz közül kettő 30 forint fölött, 6 tsz 25—30, 8 tsz 20—25, 16 tsz pedig 20 forint alattt osztott munkaegységenként. A járás tsz-ei átlag 21 forint értéket osztottak munkaegységenként. Az egy munkaegységre jutó részesedést nagyban csökkentette az, hogy a kötelező összjövedelem 10 százaléka helyett — amely 5425 ezer forintot tett ki —, a termelőszövetkezetek mintegy 20 százalékot, vagyis több mint 10 millió forint értékű beruházást eszközöltek. A nyári aszály, az őszi csapadékos időjárás, de a gyenge vezetés is befolyásolta egyes termelőszövetkezeteknél a tavalyi eredményeket. Ennek ellenére is a sarkadi járásban átlag 644 forint tiszta vagyon jutott egy Öntözéses kertészet Békéscsabán (Tudósítónktól ) Az elmúlt hónapban egyesült a Kulich Gyula és a Vörös Október Tsz. Az egyesülés után 3400 holdra gyarapodott a két termelőszövetkezet földterülete. A tsz vezetősége elhatározta, hogy ebben az evben 100 holdon öntözéses kertészetet létesít. Ehhez a főcsatornákat már megépítették és a tavasz- szal megkezdik a termelést. hold földre. Nem kevés ez, ha figyelembe vesszük, hogy a termelőszövetkezetek egy része csak egyéves múltra tekint visz- sza, s többségüknek 1960-ban szétszórt, apró parcellákról kellett betakarítaniok. A járás termelőszövetkezetei 117 millió forint vagyonnal rendelkeznek, s ebből a tiszta vagyon több mint 41 millió forint értéket tesz ki. Érettségizett tanulók tizedik szakmunkás-vizsgája a Forgácsoló Szerszámgyárban A BÉKÉSCSABAI Forgácsoló Szerszámgyárban 1955 őszén kezdődött el az érettségizett műszaki ipari tanuló-képzés. Az első alkalommal nyolcán a marós, kilencen az esztergályozás szakimere- teit sajátították el másfél év alatt. Az első „fecskék” az előírt szakmai vizsgát sikeresen letették, szakmunkások lettek. Azóta minden évben korlátozott létszámmal újabb csoportok kezdték' el a tanulást. A jelenlegi oktatási idényben az esztergályosok a minap vizsgáztak. A tanulók reggel 6 órakor kapták meg vizsgafeladatukat, az anyagot, majd a műszaki rajz alapján önállóan állították be a munkagépet, vételezték ki a munkához szükséges szerszámokat. A vizsgamunka el- készülési idejét mérték, mert az az elv, hogy kifogástalan munkát a megállapított időn belül kell elNéhány perc a Gerendási Földművesszövetkezet felvásárló telepén A téma az utcán hever — állítja az újságíró közmondás. Van ebben valami igazság. A minap Gerendás egyik utcájában két nagy rakás betonkockát, s hat járdaépítő embert pillantottunk meg. Szót váltottunk velük a korábban készült és az ez évben készülő járdákról, s közben egy asszony egy jókora letakart vesszőkassal jött ki az egyik udvarból. — Kiscsibék? — kérdeztem, mert csipogást hallottam' a kasból. — Igen, kiscsibék. Innen viszem a földművesszövetkezet baromfifelvásárló telepéről. De már nincs több... Nem akartam én csibét vásárolni, a kíváncsiság vitt be, hogy hány száz csibét osztottak ki azon a napon és hogyan halad a felváSzolidaritási hét a Gyulai Harisnyagyárban A Gyulai Harisnyagyár dolgozói a gyarmati elnyomástól szenvedő nők iránti együttérzésüket kifejezve, a nők nemzetközi ösz- szefogásának jegyében szolidaritási hetet rendeznek március 11— 15-ig. A szolidaritás hetében röpgyü- léseken foglalkoznak a gyarmatokon élő nők helyzetével. Plakátokat készítenek, melyek kifejezik az elnyomott népek asszonyainak szabadságharcát. Ismeretterjesztő előadásokat rendeznek. Á kul- túrotthonokban lányok részére klubestét tartanak, melyen kérdés—felelet formájában foglalkoznak a gyarmatokon élő' nők életével. Jubileumi közgyűlés a Szarvasi Mezőgazdasági és Faipari Ktsz-ben A Szarvasi Mezőgazdasági és Faipari Ktsz tagsága az idén ünnepli a szövetkezet megalakításának tizedik évfordulóját. A ktsz tagjai március 11-én, szombaton délután 4 órai kezdettel tartják meg az 1960. évi mérlegzáró közgyűlést és a szövetkezet fennállásának tizedik évfordulójával kapcsolatos ünnepséget. Ezen a közgyűlésen osztják szét a nyereséget is. sáriás? Nem volt könnyű szóhoz- jutni, mert a kis felvásárlási iroda tele volt tojást hozó asszonyokkal. Rodák Jánosné például 75 darab tojást hozott eladni, azt mondja 50 tyúkja van, s most már nap, mint nap nagyobb a tojáshozam. Benedek Károlyék- nak jóval több tyúkjuk lehet, mert 152 tojást hoztak be. Irimi- ás Jánosék pedig 120 darabot. Lengyel Andrásné, a felvásárló, örömmel újságolta, hogy most már mind több tojást vásárolnak naponta. Február közepe óta nem ritka, amikor 2 ezer darabot hoznak be. Vannak többen, akik szerződést kötnek a földművesszövetkezettel tojáseladásra. Ennek az az előnye, hogy minden 100 tojás után 8 kiló kukoricát kapnak a termelők hivatalos fel- vásárlási áron. Eddig 8200 tojásra kötöttek szerződést. Közülük kiemelkedik Baráth Dezsőné, aki 2 ezer tojásra szerződött és 500 darabot már be is szállított. zott ide: hány csibét osztottak ki ma a háziasszonyok között? — Ma 1600 darabot adtunk ki. Többen voltak akik 100, 150, 200 darabot vittek ki, miután megkötöttük velük a nevelési szerződést. Farkasné például 400 kiscsi- bét vitt el. Ma egy hete is 1640 kiscsibét osztottunk szét. Sok csirkét, 111 mázsát kell felvásárolnunk ebben az évben, ezért, no meg azért is, hogy nagy az érdeklődés a naposcsibék iránt, 45 ezer darabot igényeltünk erre az évre a keltetőállomástól. Ha ezt mind megkapjuk, nem lesz baj a felvásárlással. A gerendási földművesszövetke ■ zet tavaly is elég jól teljesítette felvásárlási tervét. Minden bizonnyal, az idén sem maradt le, hiszen a gerendási háziasszonyok amellett, hogy jelentős számú naposcsibét vesznek át a földművesszövetkezettől, kotlóval is keltetnek . —ki— készíteni. A kilenc érettségizett fiú egy kis izgalommal állt oda az esztergapad mellé, hogy számot adjon arról, hogyan sajátította el Dobokői László oktató mesterfogásait, hogyan fogadta meg a tanárok oktató szavait. A VIZSGÁZÓK az elkészített munkadarabbal jelentek meg az izgalmas órák után a vizsgabizottság előtt. A bizottság Bárdos Miklósnak, a gyár főmérnökének elnökletével mikrométerrel ellenőrizte a munkadarabokat, majd ezután az elméleti vizsga következett. Délután lett, amikor a kilenc tanuló „felszabadult”. Este az üzem ebédlőjében ünnepélyesen osztották ki közöttük a szakmunkás bizonyítványokat. Bakó Ignác, a gyár igazgatója röviden ismertette az eddigi szakmunkásvizsgák eredményeit. Elmondta, hogy a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő vállalat életében most került sor az érettségizett tanulók tizedik szakmunkás vizsgájára. Eddig 76-an tanultak szakmát az üzemben. A szakmunkások zöme ma is a gyárban dolgozik, közülük többen felelős műszaki munkakört töltenek be és szaktechnikusi tanfolyamra járnak, hatan rokonszakmát tanultak, tízen pedig egyetemre kerültek, gépészmérnökök lesznek. A TIZEDIK SZAKVIZSGA alkalmából valamennyien szeretettel köszöntötték Zelenyánszky Ádám oktatót, aki kezdet óta nagy szorgalommal és türelemmel oktatja a fiatalokat, A most végzett tanulókat az üzem szakmunkásként alkalmazza. Terv szerint 200 ezer darab to-1 jást kell felvásárolnia Lengyel' Andrásnénak két munkatársával £ együtt, s február 28-ig 8250-et vá-I súroltak fel. Nem rossz kezdeti' eredmény ez, hiszen ezután, az idő; melegedésével lesz mind nagyobb I a tyúkok tojáshozama. A baromfi szerződéskötéssel! sem kell szégyenkezniük a geren- j dási felvásárlóknak. Eddig 751 ki-; ló csirkére, 875 libára, 871 kacsá- | ra és 700 pulykára kötöttek szer- • ződést. Pulykából, libából és ka-; csából a tevezett 30—34, illetve J 44 százalékát szerződtették le. Ez a 1 szám állandóan szaporodik, hiszen röviddel azelőtt, hogy odaér-; tünk, kötött szerződést Bessenyei I Sándorné 20, Pribránszki Gábor- '• né pedig 10 hízott kacsára. — Majdnem elfelejtettem, mi ho-! A MÚLTRÓL MESÉLŐ ÖREG GESZTI óra E' vők szemét és ezekben a pillanatokban felkiáltások dagadoztak a torkokban, s az emberek mérges erőlködéssel mennydörögve köhögték ki őket: — Sztrájk! — Azonnal meg kell kezdeni! Sztrájkvezetőséget kell választani. A SZÖNOK befejezte beszédét. És mellette, nem tudni honnan — hirtelen megjelent a zöldes szempár, éles tekintetével lebilincselte a tömeg és a keskeny, vértelen, borotvaéles száj szenvedélyes felhívást repített az asszonyok fejéhez. Justint meleg hullám járta át. Ismerte mindkettőjüket. — Munkások, ti tudjátok legjobban, milyen kemény a kenyeretek. Védjétek meg! így is éhségtől sírnak a gyerekeitek! És magasra emelkedett, hogy a feketéllő tömegben lássa a férfiakat, egyenesen a szívükbe lőtt: — Emlékezzetek asszonyaitokra! Küzdjetek gyerekeitek minden darabka kenyeréért!... Álltak, mintha odafagytak volna, nem mozdultak. De belsejükben égető tűz lángolt. Csak ami kor a város fölött ömlő sötétség átizzott az olvasztó kemencék tü- zétől, széledtek szét dühvei és elhatározással megtelve. Justint Bartekkel együtt választották be a sztrájk vezetőségébe. Az események viharától megszédülve, amit azelőtt sohasem élt át, olyan érzésekkel elfoglalva, amiket eddig nem ismert, teljes lélekkel adta át magát a szélvésznek, amely felettük dühöngött. A szombati fizetés mindnyájuk arcába taposott. Az iroda a férfiak dühödt felkiáltásaitól remegett, az asszonyok fenyegetőztek, s az egész lázongás felett ott függött a harci szó: sztrájk. Most az egyszer Justin nem utazhatott haza. Hétfőn kezdődik a harc, s ő vezetőségi tag volt... Az úton, amelyen Dóra várta Justint, Kubala lépkedett. Bosz- szúsan legyintgetett a kezével, szitkokat mormolt és átkozódott. Azért kesergett annyira, mert megkezdődött a sztrájk. Tudta: a tél közeledik és addig kell dolgozni, amíg lehet. Fizetéscsökkentés? Több erőt dob be a műszakon, mint eddig és ugyanolyan lesz a bére. Ez a megoldás rendkívül egyszerű. Ehhez nem kell semmi ész. És ezek, ni, ezek a megijedt férfiak: sztrájkot eszelnek ki. Justin is — az ördög vigye el — egyszerre generális lett. .De rossz vége lesz ennek... — Hol van Justin... nem jött? DORA, míg várta a feleletet, nyitva hagyta a száját. Kubala megállt. Justin? Aki most hirtelen észt szerzett valahonnan, akinek talán dolgozni sem akaródzik...? Aki a sztrájkkal Kubalánák és másoknak elveszi a kenyerét...? Hol van ez a Justin? Kubala agyában rosszindulatú, dühös gondolat keletkezett. Arcán zöld mosoly suhant át, hunyorított szemével és mondta: — Talán nem is lenne szabad elárulnom neked, Dóra... Dora gyanítani kezdett valamit. ' s kíváncsiságának egész súlyával; függeszkedett rá: (Folytatjuk) gyütt szolgáltunk vele Tisza gróf kastélyában — tekintett fel az öreg fali tikiakra Brányik Sándor, a tanács vb.- titkárának helyettese, miután látta, hogy érdeklődéssel nézegetem az órát. Százharmincnyolc évvel ezelőtt Londonból került a Tisza gróf kastélyába — folytatta. Pontosan mutatja a napok és hónapok múlását is. Ritka tulajdonságáért nagy becsben tartották a grófék. Egy barokk stílusú szekrényen állt a kastély fogadószobájában. — Milyen eseményeknek lehetett szemtanúja ez az öreg óra? Mit látott abban a régi világban? — érdeklődtem nem leplezett kíváncsisággal. — A szolgasorsot látta. Abba a szobába, ahol az óra áUt, oda hívta raportra a grófné a cselédeket, akik reszketve vigyázzban álltak a kegyetlenségéről közismert méltóságos asszony előtt. j^izony, sok mindenre emlékeztet ez az óra — szólt közbe Erdei Lajos elvtárs, a tanácselnök, miután belépett az irodába és meghallotta, miről beszélgetünk. — Ifjú Tisza Kálmán gróf anyja szívtelen asszony volt — folytatta. Ha nem csókolták meg a kesztyűjét, akkor annak a cselédnek gyorsan kitelt az ideje. Azt is megtiltotta a cselédeknek, hogy a főkapun járjanak ki. Akkor még legényember voltam. Ott szolgáltam én is. Egyszer úgy gondoltam, nem kerülök másfél kilométert csak azért, hogy a főkaputól néhány lépésnyire levő boltot elérjem. Arra számítottam, hogy a méltóságos asszony úgyis alszik. De alighogy visszatértem, rámkiáltott, hogy menjek oda hozzá, az ablakhoz. Azt követelte, hogy tartsam közel az arcomat, hogy pofonverhessen... — Ez az óra sok igazságtalanságnak volt tanúja — vette át a szót Brányik elvtárs. — Egyszer az egyik cselédembert fekve találták a barázdában. A felesége könyörgött, hogy ne bocsássák el az embert. — Nem beteg az, nem jg lusta, az éhség vette le a lábáról. Egy kis bab, egy kis csont kellene... ha eszik, megy tovább... — bizonygatta a grófné előtt sírva László néni, a román zsellérasszony. — A grófné kegyetlen volt, a fene egye meg ott, ahol van — szolt közbe szenvedélyesen Erdei Lajos elvtárs, mert még ma sem tud felháborodás nélkül visszaemlékezni a gyűlölt méltóságos asszonyra. De nemcsak a tanácselnök nem felejt. így vannak Geszten mindazok, akik a grófi kastély sötét árnyékában látták meg a napvilágot. 1'J'izenhat év telt el azóta, hogy nálunk is megfordult a világ. Eltűnt a grófné egész pereputtyával. Az egykori zsellérek kezükbe vették sorsuk irányítását. Ma már nem tiltja senki a főkapun a kijárást, könny pem áztat szikkadt arcokat, nem fekszik a barázdában éhségtől legyöngülve a paraszt. Munkáshatalom van. Szocializmust építünk. Aki nem érezné igazán, mit jelent ez, látogasson el Gesztre. Jár ott egy vén falióra. Nagy súlyokat cipel. Az ingája végén tenyérnyi vörösréz tányérjával megfontoltan lépked. Nem siet, nem késik. A bölcsek nyugalmával sétál az idő végtelen országútján. Érdekes óra. A múltról sokat tud mesélni.. Boda Zoltán
