Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-08 / 57. szám
2 N ÉP ÚJSAG 1961. március 8., szerda A női egyenjogúság — ahogy azt egyes férfiak értelmezik. (Megjelent a Frau von Heute c. haján s néhány számadatot jegyzett fel a beadott újítási javaslatokról. — Itt van egy újítási javaslat, amelyet feltétlenül meg kell említenie — körülbelül 100 000 márka megtakarítást tesz lehetővé — folytatta a műszaki vezető. — Mi a csoda, hadd lássam! — Belepillantott a számokkal sűrűn teleírt papírra, majd gyorsan visszaadta. — Hát a matematika az nem az én szakmám. Az igazat megvallva, azt sem tudom, hogyan kell négyzetgyököt vonni. De azért persze megemlítem ezt a nagyszerű újítást. Csak még pár százalékszámot kérnék... Előadása leghatásosabb részéhez érkezett. Jobbkezével végig- símított őszülésnek indult haján: — S különösen annak örülök, hogy... hogy... (megnézte a számot a cédulán) ...hogy a beterjesztett újítási javaslatot 33 százalékát női munkatársak adták be. (Taps). Mit mutat ez? Nos, ez azt bizonyítja, hogy a nők is tudnak újíLevelekből A BÉK&SCSABAI GYERMEKKÓRHÁZ részéről írja Páncél Mihályné, hogy az épületet szépein renoválták, kifestették. Ahol a rácsok még festet- lenek az ablakokon, azokban a termekben most kerül sor a festésre és ezzel egyidejűleg az ablakrácsokat is kicsinosítják. Arra kérik a látogatókat, hogy kerékpárjukat ne támasszák az épület falához, mert akkor ismét tönkremegy a frissen vakolt és festett fal. Sajnos, néhány barbár egyén a kórház előtti fácskákat derékba törte. Az ilyeneket ráncba kell szedni, bárhol kövessenek is el ilyesmit. a ENDRÖDRÖL közli B. B., hogy a földművesszövetkezet dombszögi italboltjában hetekig nincs dákókréta, a dákóbőr pedig csak egyetlen szerszámban lelhető. Emiatt a biliárdozók a dákó végét a falhoz dörzsölik, ami egyiknek sem használ. A FÜZE SGY ARM ATI KOVÁCS KATALIN érdekes irodalomtörténeti vonatkozású helyi esetet derített fel. Móricz Zsdgmond 1935 márciusában járt H. R. Peter Jilemnicky: VIHAR Fordította: Krupa András (5.)-------------------- ------------------------------Ma dagaszkár A szigetország fővárosa Tananarive, a kongói fejlemények so* rán, mint annak az afrikaiakból álló kerekasztal-értekezletnek a színhelye, melyen a hírek szerint a törvényes kongói kormány részéről Gizenga is jelen van, a világpolitikában a közérdeklődés reflektorfényébe került. Ez alkalommal kivonatosan ismertetjük a szigetország politikai történetét. Előadásának leghatásosabb részéhez érkezett. Jobb kezével vé- gigsímított őszülésnek indult haján. — S különösen annak örülök, hogy... hogy... (a beszédet már kívülről tudta, csak a százalékarány volt minden üzemben más, ezt egy cédulára jegyezte fel, onnan olvasta le) ...hogy a beterjesztett újítási javaslatok 27 százalékát női munkatársak adták be. (Taps). Mit mutat ez? Nos, ez azt bizonyítja, hogy a nők is tudnak újítási javaslatokat tenni. (Taps). Mégsem elégedhetünk meg azzal, amit eddig elértünk. Nekünk, férfiaknak többet kell tennünk, segítenünk, hogy a nők, akik ilyen jelentős... — Igen, akiknek egy ilyen férje van, az fejlődhet, képezheti magát a szakmájában! — jegyezte meg, kis sóhaj kíséretében az egyik nő a hallgatók soraiban. Az asztalnál ült. Jobb kezével végigsímított őszülésnek induló haján, s így szólt: — De hiszen ez a sültkrumpli jéghideg! — Ne haragudj — mentegetőd- zött a felesége. — Ma később jöttem haza, s miután a gyerekeket ágyba raktam, még egyszer átszámoltam a vágósebességet. Közben egészen megfeledkeztem a krumpliról... — Hagyd csak — legyintett, majd eltolta magától a tányért. Csak arra kérlek, hadd már egyszer abba ezt az örökös számolgatást. Az ember alig tud veled szót váltani. — Mit tegyek, a matematika nem olyan könnyű dolog — jegyezte meg halkan az asszony. — Menj már, te meg a matematika! — A férj hahotázni kezdett. — No ne haragudj, nem akarlak megbántani. Hiszen nincs semmi kifogásom az ellen, hogy szakmád van, ha már egyszer egyenjogúak vagyunk. De azért ne üsd az orrodat férfi dologba, amelyekhez logikus gondolkodás vagy pláne matematika kell. Ne szakíts félbe! Szóval gyermekem, az megható, ahogyan a fejecskédet töröd ... Várj már, most meg miért rohansz ki? Jellemző, valóban jellemző! Alighogy az ember csak kicsit is bírálni merészkedik, bármennyire segítő- és építőjellegű ez a bírálat, mindennek vége van. Mindjárt becsapjátok az ajtót... Most meg- ehetem a hideg krumplit, mert hát enni mégiscsak kell... Könny meg szemrehányások. Micsoda logikátlanság, a tipikus, megszemélyesült logikátlanság! Hogy jön ehhez a matematika? Inkább a háztartás matematikájával törődnél angyalom... Meg kellene egyszer néznem a háztartási pénzről készült elszámolásokat, aztán az ott lelt hibák alapján bebizonyíthatnám neki, milyen badarságnak adta a fejét. Igen, ha matematikai hajlamait nevetségessé teszem, talán lemond róluk... Igen, meg is fogom majd próbálni... A monológushoz még néhány kevésbé jelentős megjegyzést fűzött a hideg sültkrumpliról, majd elővette a másnapi előadást. Pont felesége üzemében kellett tartania, persze az újítási mozgalomról. Azon gondolkodott, vajon ne iktasson-e bele néhány gúnyos megjegyzést matemitikával foglalkozó asszonyokról, meg hideg sültkrumpliról. Két órával a gyűlés kezdete előtt ott ült a tanácsteremben az üzem műszaki vezetőjével, ismételten Végigsímított őszülésnek indult DORA késő éjjel vetette meg az ágyat. Justin elfújta a lámpát. A sötétség olyan sűrű lett, mint a kása. A kéményben, mint a beteg hörgői, sziszegett, hörgött a szél. Ketten feküdtek a csöndes szobában és hallgattak. Hát — ezért a pillanatért gyötrődött annyit Dora és ma mintha nem is emlékezne rá, hogy Justin valahogy másmilyen, át van itatva méreggel, de amellett mégis jó, ezt az ellentmondást nem tudta megma- magyarázni, nyugodtan feküdt hát, mint a bárány. Justin forrón lehelt az arcába és kérdezte: — Hallod, Dora... az apa már régen foglalkozik... ezzel a disz- nósággal? — Sokat iszik? — Sokat. Elcsendesedtek. Az éjszaka ének- és harmonikaszó visszhangzott. Legények mentek udvarolni a lányokhoz. Az ének és a NDK-lapban) tási fs ésszerűsítési javaslatokat tenni. (Taps). Miközben a taps tartott, a mellette ülő műszaki vezetőhöz hajolt. Eszébe jutott az a bizonyos újítási javaslat: — Hogy is hívják azt az embert, aki a 100 000 márkás javaslatot beadta? A másik értetlenül nézett. — Hogy-hogy nem tudja? Hiszen a feleségének a javaslatáról beszéltem... — Igen, akinek egy ilyen férje van, az fejlődhet, képezheti magát a szakmájában! — szólt az egyik asszony a hallgatók soraiban, szomszédnője meg felsóhajtott: — Nekem nem jutott ilyen szerencse... Az én férjem... — Csendet kérek! — kiáltott az előadói asztalnál ülő műszakvezető. — Az előadó elvtárs hirte- lenül rosszul lett. Ügy látszik, fülledt a levegő. Itt van a felesége? Akkor legyen szíves, jöjjön fel ide. A férje azt mondja, maga is meg tudja tartani az előadást, sőt még jobban, mert meg is magyarázhatja az újítást... — röviden megyénkben és Füzesgyarm-aDon is volt. Egy akkori haladó képviselő mellett korteskedett. A Bethlen utcában, Daru Károly udvarán tartott beszédet. Éppen piaci nap volt, s így majdnem az egész falu hallgatta. A csendőrkordont hajszálként szakították szét, s úgy tódultak az udvarra, hogy hall hassák a nagy írót. A MEZÖBERÉNYI ARANYKALÁSZ Termelőszövetkezetből írja levelezőnk. Gyimesi Józsefné, hogy zárszámadásuk visszatükrözi múlt évi munkájuk minden eredményét és hiányosságát. Az eredmények azonban egyre jobbak és nagyobbak — írja —, mert a tagság évről évre összeforrottabbá válik. O MAR IDESTOVA NEGYEDIK ÉVE. hogy a békéscsabai MÁV művelődési otthonba járok vasárnap esténként, azonban úgy tapasztalom, hogy az emberi gondoskodásnak nem sok nyoma látszik rajta, noha mindig telt ház van — közűi hosszú levelében Petrovszki György. harmonika hangja fájdalmasan fonódott össze, megbéklyózta a hegyeket és az erdőket és sürgetően kopogott a lányok kamrácskáin Kinyíltak az ablakok. — Te, Dora... — No...? — A pénzt, amit hoztam, jól gondozd. Feleslegesen... ne vásárolj semmit. Legközelebb, aszond- ják, kevesebb lesz a bér. Dora hallgatta, de a tudata valahogy nem fogta fel ezeket a szavakat. Soha nem vásárol semmit feleslegesen. A pénz a polcon a bögrében jól van elrejtve. — Lehet, hogy a munkából is kidobnak... < JUSTIN, mintha meg akarta volna ismételni Bartekkel folytatott párbeszédét. Jólesett beszélnie erről a dologról, noha tudta, hogy Dora nem érti. Justin világot járt, sok embert ismert, sokmindent látott, Dora csak a ház köA Malgas Köztársaság, illetve ismertebb néven Madagaszkár, földünk negyedik nagy szigete, 589 ezer négyzetkilométer, valamivel nagyobb mint Franciaország, amelynek 1958. október 14- ig gyarmata volt. Azóta Malgas néven, mint autonom köztársaság, tagja a Francia Közösségnek. Fővárosa a 250 ezer lakosú Tananarive (Tananarivonak is ejtik). Az afrikai földrész délkeleti partja mentén az óceánból kiemelkedő hatalmas rög, Afrikával, Elő-Indiával és Ausztiália nyugati részével együtt az ősi Gond- vana-kontinens maradványa. A sziget őslakói a malgasok, magas kultúrát hoztak létre és már a középkorban virágzott Ime- rina, a malgasok feudális királysága. Európai részről a portugál Diego Diaz fedezte fel 1500-ban. Kedvező fekvése, gazdag földje hamar felkeltette a gyarmatosítók, elsősorban a franciák étvágyát. A sziget magyar vonatkozású érdekessége, hogy itt halt meg 1786- ban a francia hódítók ellen vívott csatában Benyovszky Móric, a híres magyar utazó. Még 1767-ben részt vett a lengyelek oldalán az orosz—lengyel háborúban. Fogságba esve, Kamcsatkába száműzték. Onnan megszökött és kalandos úton Madagaszkárba került, ahol francia megbízásból gyarma- tott alapitott. Emberséges magatartásáért a malgasok 1776-ban királyukká választották, s ekkor elvesztete a franciák kegyét. Hazatért, majd Amerikába hajózott, s az ott toborzott expedícióval Madagaszkáron termett, s a néppel összefogva harcot kezdett, de a gyarmatosítók túlerejével szemben alulmaradt, s el is esett. Ennek ellenére a gyarmatosítókat sorozatos vereségek érték, s a lakosság ellenállása egy évszázadig tartott. A francia gyarmatosítók, miként a kolonialisták általában, Madagaszkár esetében is azzal érveltek, hogy kultúrnéppé változtatják a lakosságot. Ezzel szemben az az igazság, hogy már Benyovszrül forgolódott, ásta a földet, s előkészített a tehénnek. A nagyvárosból időnként hazatérő Justin az ő férje volt. Büszke is volt rá. — Miért dobnának ki? Csakugyan — milyen érdekes: miért dobnák ki Justint a munkából? — Valószínűleg sztrájkolunk. Ez a felvilágosítás sem segített. Sztrájk. Mi ez? Justin azt mondja: sztrájkolunk... és a hangját valami nehéz, forró szurok hatja át. Szavai kemény rögök, de Dora valamiképp sejti, hogy Justin jó, kemény és erős és hogy valamilyen különös igazságról beszél. Egész testével hozzásímult és kezét a fejére tette. Némán feküdtek sokáig és nem vették észre, milyen halkan lépked az éj a szobában és egy pillanatra sem áll meg. A TŰZ, mely felszított lángokban falta éjszakákon át, égette a vérét, s felforralta őrjítő érzékiségét, hirtelen kialudt. Itt van Justin, s itt van az ő keze, mely Justin fején pihen, ebben a fejben mély és igaz gondolat bolyong és tépelődik, nem szabad útját állnia. — Justin... Nem értett meg semmit, szívét ky idejében kezdetét vette a malgas nyelvű írás, olvasás tanítása, állítólag Benyovszky révén a magyar abc betűinek a felhasználásával. A francia Lapalle profesz- szor 1826-ban arról számolt be, hogy például Eryne tartomány minden házában megtalálta az ábécés könyvet. Ezek szerint tehát már a francia hódítás előtt Madagaszkáron fejlett mezőgazdálkodás és kulturális élet volt. A ma- dagaszkári királyi kormány 1876- ban, Franciaországot 6 évvel megelőzve, rendeletet hozott a kötelező iskolai oktatásról. Arról is híres volt a kolonizálás előtt ez a szigetország, hogy lakói sohasem éheztek. A malgas nép hősiesen védelmezte szabadságát, s a francia gyarmatosítóknak csak 1896- ban sikerült uralmuk alá vetni a sziget őslakóit. Királynőjüket, III. Ranavalonát, az utolsó mada- gaszkári uralkodót, száműzték. Az elnyomók nyomort és kulturális sötétséget teremtettek. A malgasok azonban soha egyetlen pillanatra sem nyugodtak bele gyarmati sorsukba. Ezt felkelések egész sora bizonyítja. A legemlékezetesebb közülük az 1947-es volt, amikor a francia hatóságok a szabadságharcosok ellen ejtőernyősöket vetettek be, városokat, falvakat töröltek el a föld színéről, s 90 ezer hazafit gyilkoltak le. A madagaszkári nemzeti mozgalmat azonban már nem lehetett az afrikai és ázsiai szabadságmozgalmaktól elszigetelni. Már a gyarmatosítók politikai manőverezése sem segített. Malgas népe autonómiát kapott. Ez ugyan még nem • teljes szabadság, hiszen a lakosok nem madagaszkári állampolgárok, hanem a Francia Közösség polgárai, ami még sok-sok politikai, gazdasági és kulturális megkötöttséggel jár, de a gyarmatosítók ezzel legfeljebb ideig-óráig elodázhatják a kikerülhetetlent, a Malgas Köztársaság teljes függetlenségét, igazi szabadságát, de megakadályozni már nem tudják! ismeretlen szélvész áradata sodorta, a violaszín éjszaka felfalta arca büszke pírját. S mire az első álom a szemek záródó szűk résén belopózkodott, akkorára Justin elejétől a végéig meghányta-vetet- te igazságát. Azután megérezte Dora testének tejszagát, erős kezével lágyan, finoman átölelte, fejét elhódította a forró lehelet, s ezután a szenvedély hullámaitól felkorbácsolt és felháborgatott éj lassan haladt tovább és habzó tengert csapdosott Dora kinyílt szemébe. * Este, a munka után, mikor a fáradt férfiak megint ledültek a szállás priccseire, Bartek Justin- nal a városba sietett. A fekete épületek tengere felett vörös ég lángolt és a nehéz lég telítve volt az örök munka zajával. Ostrava az üzemek füstös tüdejével zihált, a hatalmas áradatban folyt a munka, a verejték és a vér. a külváros átázott utcái a távolba futottak, széltében-hosszában átszőtték őket az elektromos köny- nyek füzérei, a város központja a kirakat fényeiben ragyogott és csillogott, az autók, mint a sárkányok, tüzes szemmel előzték meg a villamosok zörgő skatulyáit,
