Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-07 / 56. szám

I NÉP ÚJ SÄC 3C ii /á t t le // e j n i/á <f/tap Tabi László szatirikus vígjátéka a Jókai Színházban Az új magyar vígjáték útja — vidéken is — siker felé vezet. A békéscsabai bemutató is erre en­ged következtetni. Tabi László vígjátékában me­részen új témához nyúlt. Monda­nivalóját fesztelenül, szellemes hangon pergeti le, mindhárom felvonásban. Szereplőinek nagy ré­sze a mai életből formált típusok kifigurázása, amelyek között né­hány — mint Baranyai Burger és Zsenda — rendkívüli bonyolult alakok. Baranyai Burger családjáról rajzok karikatúra életszerű, amelyben a családfő nagyszerűen megformált, végig ellentmondásos figura. Baranyai figurájának nagyszerű komikuma az a lénye­gében álreakciós, dohogó, zsörtö­lődő, de valójában magát nagyon jól érző, de önmaga előtt is alakos- kodó professzor, akiben harcol a — régi — kormányfő tanácsos és az — új —, a Kossuth-díjas mér­nök. Ez az ellentmondásosság, he­lyesebben mondva kétszínűség, te­szik szatirikussá, nevetségessé. A figura azonban végig életszerű marad. Zsenda kamkírozása már nem sikerült ilyen jól. Figurája nem képvisel típust — főleg ma nem — a munkásosztályon belül. Ilyen „naiv osztályharcos” munkásveze­tőt keveset szült a történelem. El­lentétben a professzoréval, nehe­zen lehetne alakját elhelyezni a mai életben. így inkább furcsa részvétet, mint rokonszenvet arat. Nevetünk figuráján, „bemondása­in”, de gyakran rossz szájízzel. Amolyan szatirikus, sőt tragiku­san komikus, majdnem „negatív” pozitív hős. A darab többi figurája jobban megközelíti a valóságosat, de nem mindegyik megfelelően szatirikus. Jól sikerült az unatkozó, magát állandóan központban tartani akaró naív Baranyainé, valamint a tanács ügybuzgó bürokratájá­nak és a „wofct wgyvéd”-nek alak­ja. A darab tói gyorsan pereg, ál­landóan úgy érezzük, hogy nem éri meg a harmadik felvonást, Ezen segít az emléktábla leleple­zése körülötti bonyodalom, amely egy felvonással megnyújtja a da­rab életét, és ugyanakkor jól is il­leszkedik bele a darab egészébe. A rendezés jól oldotta meg ne­héz feladatát, bár a mű tényle­ges hibáin többet segíthetett vol­na. Főleg Zsenda és Tibor alakja vár korrigációra. A legnehezebb szerep, Baranyai Burger alakítása Petöházi Mik- lós-nak jutott. Jól érezte magát szerepében, és jól formálta meg ezt a nehéz, ellentétekkel teli morgó-zsörtölődő, önmaga és a vi­lág előtt alakoskodó figurát. Baranyainé alakja, ha lehet még jobban sikerült. Dobi írisz kitűnően mutatta be a figura na­Parkosítanak az utcabeliek Már a szomszéd kertek alatt lo­pakodik felénk a kedves tavasz. Ezt érezhették meg Békéscsabán az Urszinyi utca lakói. Ügy kezdődött a dolog, hogy va­lakinek közülük eszébe jutott, mi lenne, ha az ő utcájuk a kikelet méltó fogadására növényruhába öltözne? Gondolatát közölte a Ker­tészeti Vállalattal, aztán beszélge­tett lakótársaival is, házanként. A vállalat szombat délig szépen, rendben és teljesen ingyen min­den ház elé odavarázsólt nyírfa- suhángokat, és vagy hatfajta bok­rot. Hiszen ez már nem is fásítás, hanem parkosítás, örvendeztek a szívek. Elsőnek, úgy 2 óra tájban az a szerény névtelen fogott az ül­tetéshez, akinek az utcaszépítés ötlete felvetődött. Példája raga­dós volt, mert a munkából térők elverve éhüket, sorra eljöttek há­zaikból, és iskolások, munkások, értelmiségi dolgozók, nők, férfiak egy akarattal láttak ehhez a ked­ves, közhasznú tevékenységhez. Mire a villanyok kigyúltak, egyet­len ház kivételével, mindenütt he_ nyükön álltak a nyírfacsemeték és díszbokrok. Annak az egyetlen­nek a gazdája Amerikában van, de a telek kezelésével megbízott ígérte, hogy az odaeső részt ha­marosan elülteti. Hogy ki volt az Urszinyi utca Deák és Bajza utca közé eső sza­Míre jó a sajtóhiba? Helsinkiben nagy derültséget keltett az egyik finn lap alábbi közleménye: „Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy a lapunkban található sajtóhibákat szándéko­san nem korrigáltuk, hogy örö­met szerezzünk azoknak az ol­vasóinknak, akik csak azért ■"á- sárolják lapunkat, hogy sajtóhi­bákra vadásszanak.” kaszának szépítésében a kezde­ményező és a példamutató? Ö nagy szerényen annyit mondott: Nem fontos, ne említsük a ne­vét. Egyébként egyszerű, szorgal­mas családapa. Ellenben arra hi­vatkozva, hogy itt a tavasz, a fa­ültetés ideje, az utcabeliek és a maga nevében arra kéri Csaba többi utcáinak lakóit, hogy ra­gadják meg a Kertészeti Vállalat ingyenes juttatását, és parkosítsák a házaik előtti részt a maguk és mindannyiunk egészségére, s gyö­nyörűségére. Hogy mi kell ehhez? Egy oda­való ember, aki elkezdi s a tava­szi hangulat magával ragadja a többieket is. —húr— ívságát, jelentéktelenségét úgy, hogy a darab egyik legjobb alakí­tását tőle láthattuk. Élethűen ka- rikírozta ki a butácska, dorom­boló, csivitelő, magát jelentékte­lensége miatt mindig észrevetet- ni akaró nevetséges úriasszonyt. Majdnem egyenrangú alakítást nyújtott vele Árvái Ágnes, Zsen- dáné szerepében. Kedvesen, szere- tetre méltóan ábrázolta a mun­kásfeleséget. Az qreg Zsenda valószínűtlen figuráját színrehozni egyik legne­hezebb feladat volt. Körösztös Ist­ván mindent megtett, hogy Zsen- dát, ezt a házmester üfo.-elnököt jól formálja meg. Sikerült! Sokat derültünk buta oszt-ályharcossá- gán, medvemódra mozgó, mocorgó, fontoskodó, okoskodó figuráján. Kár, hogy a rendezés nem csök­kentette Zsenda figurájának hibá­it, amelyek — mint a harsány tele- fonozónak — sokszor nevetséges­sé tették alakját. Ez már nem sza­tirikusán, hanem durván hatott. Kedvesek voltak a fiatalok. Várnagy Kati üde jelenség. Afféle kis — csak azért is férjhez megyek — fruskát alakított. Inkább operett-szí­nésznő, kár hogy Zsenda Kati sze­repében kevéssé volt szatirikus. Baranyai Tibort alakító Pató Ist­ván túl komolyan játszotta. Meg­győző ábrázolása, komoly hangja inkább valami • drámai mélységű darabhoz illettek volna. így nem eléggé vígjátéki a figura. Kár, hogy az apával bátran szembeszálló, vi­tatkozó, határozott egyéniség a darab végére az ellentétébe csap át. Gyáva, sőt kicsit idétlenül gyá­va figurává zsugorodik össze, de még így sem válik szatirikussá. A rendezés ezt az ellentétet — még ha a darab hibája is — csök­kenteni tudta volna. Meg kell emlékeznünk a dr. Nagybercsényi Ödönt formáló Székely Tamásról, akinek rövid szerepe igazi szatirikus alakítás volt. Hasonlóan szatirikus figurát formált meg Lajtos Ernő szerepé­ben Basa György. A díszlet Bozó Gyula terve­zése — Ízléses, főleg hatásosan ér­vényesült a jó térbeoszibás és az odavarázsolt távlat. Kollárik János Peter Jilemnicky: VIHAR Fordította: Krupa András • (4.) KÉRDŐN fordult felé, s Justin hirtelen olyan jól érezte magát, mintha megsímogatták volna. Ni, őt, a tapasztalatlant, kérdi. Ebben a pillanatban érezte meg, hogy másképp nem lehet felelni, s azt mondta: — Nos... sztrájkolni kell. Min­denesetre. Mentek és a sztrájkról be­szélgettek. Valójában Bartek be­szélt és Justin hallgatta. Elfogta minden szavát és úgy tűnt neki — ez valami új, feszíti az izmokat, ráncolja a homlokot és jó helyre üt. — Aztán tudod-e, hogy még a munkából is kidobhatnak? Justin ránézett hunyorgó szemé­vel. Bartek nem tréfált. De ami­kor maga elé idézte a koldus fize­tését, amikor végigmérte felrepe­dezett lapátkezét, amely minden nehéz munkára alkalmas, minden világossá vált előtte: — Hadd dobjanak ki... Elme­gyünk máshová. Bartek miközben búcsúzott, megveregette Justin vállát: — Jól van, barátom. Nem sza­bad félnünk. Midnyájunk ügyé­ért... és ezért egy lépést sem hát­rálhatunk! Bartekből az ifjúság frázisa be­szélt. De a szája jó darab igazság­gal vértezte fel. Otthon Justint meglepetés vár­ta. Ján Kanis Brco hamar megfe­ledkezett felesége haláláról, s az utóbbi időben magával sodorta egy vad szélvész, mely már régen dühöng a vidéki dombokon és rá­nehezedett az ő fösvény szívére is. A köves Kysuceban, ahol az 1961. március 7., kedd A Szabad Német Ifjúság jubileumára Ezelőtt 15 évvel, 1947. már­cius 7-én alakult a Szabad Né­met Ifjúság, a demokratikus Németország ifjúsági szerve­zete. A legjobb, legtisztánlá- tóbb fiatalok fogtak akkor össze, hogy a német nép hala­dó erőivel együttesen távolít­sák el a háború romjait, küzd­jenek a faji őrület, a felsőbb­rendűség elmélete és a sovi­nizmus, a hódítás náci ideo­lógiája ellen. Első eset volt ez a német történelemben, ami­kor az Elba és a Rajna közti térségben az ifjúságot a béke, a demokrácia és a népek kö­zötti barátság szellemében ne­velték. Mi, magyarok is öröm­mel köszöntöttük ezt, hiszen történelmünk során bő alkal­munk volt ennek az ellenkező­jét tapasztalni és súlyos, véres következményeit viselni. A ha­ladó világ nagy megdöbbené­sére azonbari Németország nyugati részében hamarosan felszínre törtek a nép javítha­tatlan megrontói, és — az amerikai megszállók segítsé­gével — hazugsággal, csalás­sal, demagógiával, s ha más­ként nem ment, terrorral visz- szaerőszakolták magukat a ha­talom sáncaiba, és többek közt kérlelhetetlen harcba fogtak az FDJ, azaz a Szabad Német Ifjúság demokratikus szerve­zete ellen. Tűzzel-vassál vitték a harcot, mert megdöbbentet­te a bonni urakat, hogy az FDJ mindinkább a német if­júság élcsapatává válik. Betiltották ottani működé­sét, és ezzel úgy vélték, ezt a kérdést elintézték. Nagyon té­vedtek, hiszen Nyugat-Német- országban az ifjúság az első sorokban halad a békéért, az atomfegyverkezés ellen, a Né­metország demokratikus, bé­kés újraegyesítéséért küzdők­kel. Nagy példakép számuk­ra a Német Demokratikus Köztársaság, ahol a fiatalok cselekvőén, alakíthatják saját életüket és jövőjüket. Az NDK-ban, a német történelem első munkás- és parasztálla­mában minden lehetőség nyit­va áll az ifjúság előtt alkotó­erőinek szabad kibontakozta­tására. Az üzemekben, a szo­cialista mezögazd.aság erősíté­sével, a köztársaság ifjúsági építkezésein, a párt hívására megjelentek a fiatalok, és ugyanúgy ott vannak a körze­ti és területi népképviseletek, és a népi-kamara képviselői között. Az FDJ, mint az ifjú nemzedék élcsapata, tehát nemcsak szavakkal, hanem a társadalmi élet minden terüle­tén végzett odaadó munkájá­val egyértelműen és világosan hitet tett a szocializmus épí­tése mellett. A német munkásosztály pártja, a Német Szocialista Egységpárt féltő gonddal és hűséggel segíti az FDJ-t, és az egész német ifjúságot. A bé­keszerető haladó német ifjú­ság a szocialista tábor és az egész világ békeszerető fiatal­ságával szétszakíthatatlan ba­rátságban ünnepli fennállásá­nak 15. évfordulóját. Az ünne­pi alkalommal Békés megye kiszesei és egész ifjúsága a magyar nép jókívánságaihoz csatlakozva, forró testvéri üd­vözletét küldi a 15 éves fenn­állását ünneplő Szabad Német Ifjúságnak! Huszár Rezső Irodalmi színpad Sarkadon Sarkadon irodalmi színpadot ala­kítottak a KISZ-fiatalok Paál Gyula művelődési előadó irányí­tásával. Bemutatkozásként Tiszta szívvel címmel nagysikerű József Attila estet rendeztek március 3- án, amelyen először szerepelt a Jenei Károly eukorgyári idős munkás által vezetett hattagú ei- tera-zenekar is. Az új művészeti együttes tag­jai irodalmi- és zenés-, dalos es­teket rendeznek majd a néhány hét múlva megnyíló új járási mű­velődési házban és a környéki fal­vakban/ egész évi munka fele pocsékba megy, isznak. Ott isznak legtöb­bet, ahol legnagyobb a szegény­ség. De mit igyanak pénz nél­kül...? A TEXT1LGYÁR — éltetőjük volt, némán áll és még csak a ke­reke sem mozdul. De már kereke sincs — elvitték az urak és azóta a szegénység, mint az özönvíz, rá- ömlött a tájra. És amikor az em­berek a tanácstalanságban üres zsebbel és hassal a fájó gondjai­kat a tiszta szeszbe kezdték ful- lasztani, s amikor ez a láz már fenyegette az egész éhes környé­ket, rossz helyre ütötték le a pe­csétet az urak: betiltották a dena­turált szesz árusítását. Ej, urak, urak — verjétek a fe­jeteket falba! Átugrod a hegyeket, átmégy az erdőkön — és Sziléziában vagy. Sziléziában annyi szeszt kaphatsz, amennyit akarsz... A határon, a fehér úton, sétál­nak a csendőrök. A fekete erdők­ben, a mellékösvényeken járnak a csempészek. Nagy titokban hozzák a szeszt Kysuceba és mostantól kezdve merész kalanddal adnak el minden üveget. És drágábban. Kysuceban csavarognak a szi­léziai férfiak és nők. Vajat, tojást visznek magukkal és szeszt hoz­nak. Ezen is azon is, okosan ke­resnek és kinevetik a hivatalos pe­csétet, amely élteti őket... A gyár néma, a falak repedez­nek... JÁN KANIS BRCO az utóbbi időben szintén bekapcsolódott ebbe a seftbe. Sziléziaiak jöttek és hoztak neki szeszt. Kanis buk­dácsolva hordta a szeszt a sötét éjjeleken a fürge patakhoz, ahol az irtványok házacskái lapultak és ott főzték a büdös, különféle fa­zekakban és cukorral keverték. A csendőrök mentek a dombo­kon, sárba, ködbe burkolva, meg­állították a gazdákat a házuk eF t: — Hát aztán öreg, most már vidám az élet, behordták a ter­mést...? — Bizony, vidám! A szájakból, mint télen a pára, ömlött a visszataszító büdösség. Keserves dolog volt a pincében heverő krumplihalmocskára gon­dolni is... Ittak a gazdák, a fuvarosok, a

Next

/
Thumbnails
Contents