Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-31 / 77. szám
2 NÉPÚJSÁG 1961. március 31., péntek Az írók a párt segítői Ősök és utódok A mai szovjet irodalom számos fontos tartalmi és formai problémája vetődött fel a Szovjet írók Szövetsége moszkvai szekciójának nemrégen rendezett vitáján. Maga a vita egyik láncszeme annak a munkának, amelyet a szovjet írószövetség az SZKP XXII. kongresszusának az irodalmi életben való méltó előkészítéséért folytat. Az Élet és Irodalom március 24-i számában „Moszkvai írók vitája a ma ábrázolásának eszközeiről” címmel hosszabb ismertető jelent meg. Tekintettel arra, hogy ebből a számból — érthetetlen módon — kevés került Csabára az olvasók kezébe, viszont a cikk nagyon időszerű és közérdekű problémákat boncolgat, ezért idézzük belőle a lényeges részeket. Vitaindító előadásában Antonov író behatóan foglalkozott az irodalom nevelő hatásának a tényezőivel. Véleménye szerint a vers-, a regény- és a drámairodalom az olvasót a hős példájának az erőjével és a szépség erőjével neveli. Az irodalom nevelő szerepének betöltéséhez az élet alapos ismeretére van szükség. Egy-egy író valamilyen tárgyról vagy eseményről kifejtett nézeteinek eredetisége egyenes arányban van az író életismeretének mélységével — mondotta. Ennek elengedhetetlen feltétele a realitás állandó értékelése, a változó valósággal való szakadatlan kontaktus. Malcev, ismert regényíró azt hangsúlyozta, hogy a párt az írók előtt is széles távlatokat nyit. Helyesen kell értelmezni Hruscsov elvtárs szavait — mondotta —, hogy az írók a párt segítői. Tehát nemcsak trubadúrok, akik megéneklik a győzelmeket, hanem olyan emberek, akik behatolnak a népélet sűrűjébe és beavatkoznak a dolgok menetébe. Az irodalom nevelő szerepének megvitatása kapcsán sok szó esett az emberábrázolás különböző problémáiról. Többen hangsúlyozták, hogy a változó világ változóban lévő emberének ábrázolása — a korszerű irodalom legérdekesebb feladata. Agapov felszólalásában a tudomány fejlődésének az irodalomban való visszatükröződéséről beszélt. Mint mondotta — a tudomány behatolt mindennapi életünkbe és rendkívül kiszélesítette a mai ember látókörét. Nem kell azt hinnünk, hogy mostantól az íróknak a tudományos eredményekről kell írniuk, azokat kell népszerűsíteniük. Nem. Az irók feladata írói, az, hogy mélyebben foglalkozzanak fő munkaterületükkel: visszatükrözzék a mai ember belső világát, mert hiszen a külső körülmények változásával .változik maga az ember is. Ezt kell a maga bonyolultságában ábrázolni, nem pedig tudományos eredmények lexikálási „irodalmi ábrázolójává” szegényedni. Magyar küldöttség utazott a Finn Nép Demokratikus Uniójának kongresszusára Csütörtökön délelőtt Helsinkibe utazott a Hazafias Népfront küldöttsége: Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára és Éry József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Titkárságának osztályvezetője. A küldöttség a Finn Nép Demokratikus Uniójának meghívására részt vesz az unió pénteken kezdődő kongresszusán. (MTI) Radov arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberábrázolásban I nem szabad megfeledkezni az élet egyetlen oldaláról sem. Amikor nálunk a kor hőséről beszélnek, rendszerint csak a termelésre, a munkára figyelnek, pedig az igazi j pozitív hős az, aki az élet minden \ területén harcol mindenféle negatív jelenség ellen. Brovman szerint egy mű mondanivalójának magából a műből kell kisugárzódnia, helytelen tehát irodalmi alkotásokban a kommentálás. Erre nincs is szükség, ha a művészi megformálás változatos és alapos. Ezért például a szépirodalomnak nem kell félnie a pszichologizálástól, mondotta. Befejezésül is Antonov felszólalásából idézünk. Mikor a vita alkalmával az új formák keresésé- ! nek, a művészi formák gondos kimunkálásának a problémái merültek fel, Antonov abbeli véleményének adott hangot, hogy a formalizmus elleni harcban gyakran megfeledkezünk magáról a formáról. A kritika — a tartalom beható bírálata mellett — sokszor hajlandó szemet hunyni a formai pongyolaság felett. Ez csak dezorientálja az írókat,. művészeket, elvéve kedvüket új formák keresésétől, s akaratlanul is a pongyolaságot, a formátlanságot védelmezi. Az is megszívlelendő, amit ugyancsak Antonov pendített meg: több figyelmet a kritika részéről az írói egyéniség, az író egyéni látásmódja iránt. A mai szovjet írók — és hozzátehetjük, minden, magát a leghaladottabb írók közé számító író — világnézete a marxizmus-leninizmus. A nézeteknek ebben a közösségében rejlik az új, progresszív irodalom ereje és sajátossága, a szocialista realizmus gyökeres eltérése minden eddigi kor művészetétől. Egyszerűbben: nem feudális, nem burzsoá, hanem szocialista szemléletű társadalom — és művészetszemlélet ez — irodalommal kifejezve. De ebben a közös világnézetben ezer és ezer különböző hajlam, egyéni értékelés és vélemény jelentkezhet. Minél tehetségesebb egy író, annál világosabbak és eredetibbek a valóságról alkotott nézetei. Művészetünk, irodalmunk sokoldalúságának éppen az az értéke — hangsúlyozta Antonov —, hogy különböző oldalakról vizsgálva mélyebben behatolhatunk a valóság egy-egy jelenségébe. Az abszolút igazság kimeríthetetlen, s minden művész, tehát az írás művésze is erejéhez mérten hozzájárulhat mind teljesebb megközelítéséhez. Noha a cikkben foglaltak nem magyar, hanem a szovjet irodalom időszerű kérdései körül forogtak, úgy véljük, mégis hasznosak és iránymutatóak, hiszen talajuk a mienkével egy és azonos világnézeti talaj, s a problémák lényegét illetően a mi körülményeink között is helytállók, s elörelendítőek. Mert vajon a szocializmus építését a tollával segítő melyik magyar író, költő ne írhatná alá a moszkvai irodalmi vitát megnyitó Scsipacsov eme szavait: — Most az egész országban a munka minőségének problémája áll előtérben. Nekünk, íróknak is beszélnünk kell arról, hogyan dolgozunk, mennyire értünk a mesterségünkhöz, hogyan gazdálkodunk annak eszközeivel, a szavakkal. H. R. A szövetkezeti gazdálkodás túlsúlyra jutásával jelentős mértékben fejlődött az ország biztonságosabb ellátását jelentő szerződé- ‘ ses termeltetés. Amellett, hogy újabb cikkekre — például burgonyára és mákra — terjesztették ki a szerződéses rendszert, számottevően növekedett az a terület is, amelynek a termését a felvásárló kereskedelem előzetes termelési és értékesítési szerződéssel köti le. Burgonyából és zöldségfélékből például a múlt évi 30 000, illetve 66 800 hold helyett az idén 80, illetve 90 000 hold termésre kötnek szerződést. A szerződéskötések az utóbbi hetekben örvendetesen meggyorsultak, az elmaradt megyék fölVidám induló pattogó hangjai hallatszanak. A tömeg az út két oldalán előrehajlik. — Látom, jönnek — kiáltja egy kisfiú. — Apú, emelj föl — könyörög egy csöppség — s az apa vállára ülteti gyermekét. A kanyarban feltűnik az egyenruhás zenekar. A hangszereken s a karmester ezüstös haján megcsillan a játékos napsugár. — Odanézzetek, ott jönnek a veteránok. — Ott van nagyapád is — szól ágaskodó unokájának egy néni, s rámutat egy kipödrött bajuszú, délceg tartású öregemberre. — Épp olyan a lelkem, mint negyven éve — teszi hozzá szipogva, de büszkén. S a gyulai veteránok jönnek, katonásan visszafiatalodva. Szemük csillogása, keményre zárt állkapcsuk elárulja: a 19-es harcokra gondolnak — a vállukon puska van, s bátran néznek szembe a betolakodó intervenció- sokkal. A napfény csillagokat szórva szikrázik a mellükre tűzött érmeken. Hatalmas taps köszönti őket, de szemük sem rebben — ők most újra katonák. — S utánuk az úttörők végeláthatalan sora. Kétezer? — háromezer? — tazárkóztak. A SZÖVOSZ mező- gazdasági főosztályához érkezett legfrissebb jelentések szerint a tervezett össz-területhez viszonyítva mintegy 19 000 holdnyi túlteljesítés mutatkozik. Zöldségfélékre az összes szerződések 99,5 százalékát kötötték meg. Kilenc megyében 100 százalék fölött teljesítették a tervet. A burgonyaszerződéskötési tervet máris 12.2 százalékkal teljesítették túl. Száz százalék alatt csak Somogy, Veszprém és Fejér megyék maradtak. A legjobb eredményt Békés, Hajdú, Szolnok és Zala megyékben érték el. Az ország burgonyatermésének jelentős részét adó Szabolcs megye 14,4 százalékkal teljesítette túl a tervét. (MTI) lálgatják sokan. — Ősök és utódok — jegyzi meg valaki találóan, a veteránokra és az úttörőkre mutatva. — Szép ez így, hogy az idős és fiatal generáció együtt vonul — mondja egy szemüveges ember a feleségének. S az úttörők jönnek ..,. pereg a dob, koppan a lépés, száll az ének. A Kossuth térre gyülekeznek. Suhai Ferenc úttörő-titkár katonás vezényszavaira egyszerre mozdulnak. Üdvözlése után a csapat- vezetők jelentkeznek: létszám 200 fő ... 300 fő, s a végén kiderül: kettőezerötszáz úttörő jelent meg a seregszemlén, példás fegyelemmel, vakító fehér ingben, égőpiros nyakkendővel: fiúk, lányok — szép fiatalok. ... s a délutáni kulturális szemle? — A veteránok a nézőtéren helyezkednek el. Az egyik bácsi nem tudja megállni: rápöfékel. Az úttörők pedig szavalnak, énekelnek, táncolnak a színpadon. — De hogy! — Mit csináljunk? — tö- rölgeti izzadt homlokát a zsűri elnöke — nyolc tánccsoport indult, s azok közül hét ragyogóan szerepelt — melyik három jusson tovább? — „Hét ragyogóan szerepelt” — morzsolgatom a szavakat. — Vajon 1935-ben volt-e ilyen problémája a zsűri elnökének? — Nem hiszem, hisz a mezítlábas gyerekek „általában” nem jártak népi táncot — nem volt szükség „zsűrire”... Ha valami szép, illik megköszönni. Ez a nap nagyon szép volt. T. Ferenc Sándor TermésmentS ifjúsági brigádokat szervez a KISZ A KISZ 'gyulai bizottsága a* alapszervezetek kezdeményezésére — a mezőgazdasági munkák elősegítése érdekében — KISZ- fiatalokból álló ifjúsági brigádokat szervez. A brigádok elsősorban a nyári betakarítási munkálatokban nyújtanak segítséget a termelőszövetkezeteknek. A feladatokat a KISZ-alapszervezetek a termelőszövetkezetekkel közösen beszélik meg. Meggyorsultak a szerződéskötések Burgonyából máris a tervexettnél nagyobb területre sxerxődtek Filadelfi Mihály: AZ ELSŐ TALÁLKOZÁS II. ^ környék leggazdagabb embere, a féllábú Bús Endre elmenekült még szeptember utolsó napjaiban. Hej, pedig sok mindent kellett itthagynia! Kétszázhúsz hold jó zsíros csabai földet és egy hizlaldát nagy gyümölcsössel. Igen jól ment a sora Búsnak, a háború éveiben különösen aratott. Kellett a hízó. Kéthetenként vitték innen a hízót vagonszámra. Most az ólak üresen ásítottak, nem volt bennük egy malac sem. Bús jó üzletember lévén megérezte a veszedelmet, s idejekorán pénzzé tett mindent, és elmenekült Pestre, ahol egy nővére lakott. Valami miniszteri tanácsos volt annak az ura, így értesült mindenről időben Bús Endre. De hát mindent nem vihetett el.. Szerencse! Hiszen akkor fél Magyar- ország Nyugatra vándorolt volna, annyi volt itt a nagybirtok. De hát a földet, kertet, hizlaldát és a hatszobás villát nem lehetett elvinni. Az itt maradt. A szovjet csapatok itt jelentek meg először Felsőnyomáson, egy csapategység itt tartott átmeneti pihenőt. Ügy kilenc óra felé érkezhet tek, reggel még nem volt senki a hizlaldában, legalábbis azt mondta Misi, aki vízért volt odaát, igaz, hogy csak a legszélső ól első csapjáig merészkedett. A tanyasor lakói kíváncsisággal vegyes izgalommal várták az első találkozást a szovjetekkel. Mindannyian Csankó Jánosban reménykedtek, hiszen az tud oroszul, majd megmagyarázza nekik, hogy itt nem laknak gazdag emberek, hogy itt mindenki dolgozó szegény ember. Mert mi tagadás, sokan féltek a szovjetektől még olyanok is, akik titokban várták is őket a Horthy-uralom sötét éveiben. A hitleri propagandagépezet megtette a magáét. E szorongás között mégis elvegyült már a kíváncsiság is. Különben az egész tanyasor ezen a napon az öreg Hrabovszki András ötletén mosolygott, aki az éjszaka folyamán egy hosszú póznára egy fehér le- pcdődarabot kötött, és azt tette ki a legnagyobb diófa egyik ágára annak jeléül, hogy ő megadta magát. Mikor meglátták az embe rek, nem állhatták meg mosoly nélkül. — András bácsi kapitulált — mondogatták még utána is soká, ha valamilyen vonatkozásban felkerült a beszédben a felszabadulás. A dolog maga kissé komikus volt, de volt benne valami naiv megható szimbolizmus is, kicsit mindnyájuk nevében tette ki András bácsi azt a fehér lepedőt. A hizlalda hátsó kijárata a dűlőre nyílott, s éppen ezzel szemben nyílt Csankóék bejárója. A bejárón két szovjet katona lépkedett Csankóék tanyája felé. Bőrkabát az egyiken, nyakában távcsőtáska, a derékszíján pisztoly- táska, a lábán csizma. Vállapján széles ezüst csík is látszik, amint beljebb ér. A másik nyakában a félelmetes géppisztoly, amiről annyit hallottak az emberek. A háziak körében újra felütötte fejét a nyugtalanság, mint a méhek télen a kaptárban, úgy hullámzottak ki-be, állandóan cserélgették a helyeiket. Mindenki úgy tett, mintha nem félne, de mindenki igyekezett a kamra vagy a nyárikonyha felé, csak a gazda maradt kint, semmi nyoma rajta a félelemnek, úgy néz rájuk, mintha valamelyik rokona közeledne látogatásra. Ni, elébük is megy! Minek az?! Egészen a kiskapuig elébük megy, ott ajtót nyit nekik, úgy tessékelte be őket illendő módon, ahogy a vendégeket szokás. Azok sapkájukhoz emelték kezüket, köszöntek, az öreg szintúgy tett, karjának széles mozdulatával tessékelte őket befelé, de nem szólt hozzájuk egy szót sem, pedig azok beszéltek, de ő csak hümmögött hozzá valamit magában. Csak akkor szólalt meg, amikor az őrmester azt kérdezte: — Fasiszt nyet? Erre aztán megrázta az öreg a fejét, és egy „nyet”-tel válaszolt nekik. bentiek ijedtsége szertefoszlott, mikor látták, hogy azok még csak kezükbe sem veszik azt a rettenetes fegyvert, a géppisztolyt. Hiszen eddig csak rosszat hallottak róluk. Igaz, hogy Csankó János másként beszélt, de hát majd eldől, kinek volt igaza. Mindenki az udvarra tódult most már, hogy beértek a katonák. A két katona meglepődött egy percre, de nem volt izgatott, sőt barátságosan mosolygott mindenkire mind a kettő, mindenkire külön-külön, mintha mindenkiben egy-egy régenlátott kedves ismerőst fedeztek volna fel. Csan- kóné felismerte a helyzet jelentőségét, úgy találta, nekik is meg kell mutálniok. hogy szívesen látják a vendégeket. Befordult a
