Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-30 / 76. szám
1961. március 30., csütörtök NÉPÚJSÁg 3 Vöröskeresztes küldöttgyűlés Békéscsabán A békéscsabai városi vöröskeresztes küldöttgyűlésen a téglagyári Vöröskereszt-szervezet egyenruhás lányai üdvözölték a küldöttgyűlés résztvevőit. Képünk azt a pillanatot ábrázolja, amikor átadják a téglagyári szervezet üdvözletét. Ä sajtó útján is... KEDVES SZERKESZTŐSÉG! Mi, a sarkadi Vörös Csillag Termelőszövetkezet vezetősége és tagsága, szeretnénk a lappal jobb kapcsolatot tartani ebben a gazdasági évben. Olyan formában gondoljuk ezt, hogy a munkák menetéről, az egyes tagok, de az egész tagság munkájáról is tájékoztatást adnánk. A sajtó útján szövetkezetünk dolgozófily módon tájékozódnának a termelés, a mezőgazdálkodás általános menetéről, s egyben a saját jó vagy gyengébb munkájuk ösztönözné őket, illetve mindannyiunkat a még jobb szövetkezeti gazdálkodásra. A múlt esztendőben szövetkezetünk sok gonddal küzdött, s ezért gyenge volt a gazdasági év, de ebben az évben mindent igyekszünk belevaló módon csinálni, a táblásítás alá került földeket jól megművelni, őszi mélyszántással elvetettünk 63 katasztrális hold mákot, 70 katasztrális hold borsót és 70 katasztrális hold tavaszi árpát. Most fejeztük be az olajlen vetését 20 holdon és így a cukorrépa, s a kukorica kivételével minden tavaszi növényt elvetettünk. Nyugodt szívvel írhatjuk az elvtársaknak, hogy mindezt igen jó minőségű munkával! A szép előrehaladást nagyban elősegítették termelőszövetkezetünk fogato- sai. Közölnünk kell ugyanis, hogy minden növényféleséget lóvonta- tásos vetőgéppel vetettünk, mert masina alá a mi talajunk még elég nyers. Az egész tsz-tagság összefogásával az egy hónapi jó időt tehát alaposan kihasználtuk. A sarkadi Vörös Csillag Termelőszövetkezet vezetősége és tagsága nevében, elvtársi üdvözlettel: Erdélyi Károly elnök Kedves Elnök Elvtárs! örömmel olvastuk abbeli szándékukat, hogy a Népújsággal jó kapcsolatot akarnak tartani. Wind a vezetőség, mind pedig a tagság részéről küldjenek szövetkezetük életéről mennél több írást. További jő munkálkodást kíván: a szerkesztőség. keresztül. Szekerek, ágyúk, gyalogosok; a tisztek lóháton leginkább. Még éjszaka is hallani lehetett őket, de már akkor nemigen nézte senki őket. Másnap légiharc volt a szovjet Ráták és a német vadászok között a város felett. A szovjetek olyan alacsonyan repültek, hogy látni lehetett a repülőnőket a gépekben. A légiharc heves volt, de inkább a város területe fölé korlátozódott, bár egy-két gép kitévedt a tanyák felé is, ahol izgatottan lesték a kazlak mellől lapulva, vagy behúzódtak a színek alá, s csak amikor már elfelé haladt a gép, akkor merészkedtek elő, hogy hosz- szan elnézzenek utána. Különösen izgatta a gyermekek kíváncsiságát a lezuhant német vadászgép sorsa, amely nem messze esett a Csankó-tanyától a nagy kubik- gödör felé. De megnézni nem mertek indulni, csak találgatták, vajon mi lehet vele. tek jelentőségét. Az emberek vártak. Másnap ködös volt a reggel. A ködön át lassan átszűrődött a napfény, s feloszlatta a ködöt. A Hrabovszki-tanya sűrű bozótjából két alak vánszorgott, Csankóék felé tartott. Egyre jobban kibontakozik alakjuk. Az egyik magas, vállas alak, a másik alacsonyabb, inkább kövérkés. Magyar katonák voltak. — Ni, édesapám! Erre jönnek — szólal meg Csankó Misi, a legfiatalabb fiú, ölyan 15 éves forma. A többiek is felfigyeltek, izgalom fogta el az egész társaságot. Mindenki tudta, hogy már itt vannak a szovjet csapatok, mi lesz most ezekkel? — Ha ide jönnek, keress valami ruhát! — veti oda az asszonynak Csankó. — Majd valami bajba kevernek még! — Nem kevernek semmi bajba! Ne félj! A vélemények megoszlók voltak, abban egyetértettek, hogy segíteni kell a fiúkon, de a megoldás módjában már nem értettek egyet. Mindenki azt várta, hogy majd a gazda dönt a kérdésben, de az nem mondott többet, így mindenki várta, hogy mi lesz. Amazok lassan közeledtek, látszott rajtuk, hogy semmi szándékuk a hősködésre. Arcukon a fásultság, közöny. Egész tartásuk is ehhez szabott. A vállasabb tizedes volt. A másik vastagfülű, /"''sankóék tanyája tele volt ezen a napon, voltak vagy tizenöten. A városból jöttek ki a rokonok, akik itt kerestek bizt n- ságot. Dél felé megszűnt a légiharc, s megkezdődött a szovjet csapatok bevonulása, de Felsőnyomáson még nem történt semmi különös, sőt este még egy újabb német csapategység is elvonult, mint megtudtuk később, ez Csorvás alatt fogságba esett. Minden elcsendesült, de nemigen aludt senki, csak a kisgyermekek, akik nem értették még a történrP>ú u ij ű da lem eqij m arik (fúld körül ■Jjé Tétován, tanácstalanul állt az Irodaház folyosóján, nem tudta eldönteni, benyisson, ne nyisson valamelyik ajtón. Vagy hét évtizedet lehet leolvasni arcáról s azt, hogy valami bántja, amit szeretne elmondani, elpanaszolni mindenkinek, akitől segítséget lehet remélni. Amint közelébe értem, megszólított: Ne tessék megharagudni... Őszintén szólva, már voltam egy irodán, de ott azt mondták, várjak, mert elrendeződik a bajom. Arról van ugyanis szó, hogy a szövetkezeti táblába esett a tanyám, egy fél hold földdel és a tagosításkor a volt feleségem nevére írták ... — Bementem a járási tanácshoz. — A tanyát és a fél hold földet én örököltem az apámtól, kétezer pengő adósság volt rajta. Nem mondom, a volt feleségemmel együtt törlesztgettük le nagy keservesen az adósságot, de ennek ellenére még nem lehet közös szerzeménynek tekinteni, volt feleségem nevére telekkönyvezni, mert tulajdonjogilag az enyém, engem illet. — Nem is akadékoskodtak a járásnál, okiratot adtak, hogy a föld az enyém. Ehol az okirat, 1960 júliusában dátumozták. Végigolvastam a géppel írt, Herczeg Zoltán mezőgazdasági osztályvezető által aláírt papírt, amelyben alaposan meg van indokolva, hogy a 800 négyszögöl föld miért Csonka Péter, Nagykamarás, Tanya 92 szám alatti lakost és miért nem Csonka Pétemét, született Kelemen Rozáliát illeti. Mikor visszaadom neki, egy másik papírt ad a kezembe. Ez is j^Iező- kovácsházán íródott, 1961. január 27-én, de Herczeg Zoltán osztály- vezető ebben azt indokolja részletes alapossággal, hogy a 800 négyszögöl földet vissza kell telekkönyvezni Kelemen Rozália nevére. — Ügy volt az, tetszik tudni, hogy amikor a volt feleségem látta, hogy így dobálóznak azzal a még az orosz hideg emlékét hordva fagyott fülein. A szérű felőli kiskapun óvakodtak be az udvarba. Nem szóltak senkihez semmit, csak közeledtek a kút felé. Már akkor mindenki őket nézte, ez láthatóan nem zavarta őket. Vizet húztak, ittak, aztán a vályúba öntötték a veder tartalmát. Puskájukat a kút közelében levő eperfához támasztották, és mosakodni kezdtek. Megmosták arcukat, prüszköltek, láthatóan jólesett nekik a hideg víz, rég vágyódhattak rá. Mindezt végignézték a háziak, de még nem szólalt meg senki. Most Csankó pödör egyet a bajuszán, közeledik a vályú felé, közben szól az asszonynak, hogy hozzon valami törülközőt. Az asszony most is készségesen ugrik, mint mindig a harminckét év óta, ha szól az ura. Csankó megvárja a törülközőt, azzal közeleg a katonák felé. — Aggyisten! — köszönti őket, s nyújtja feléjük a törülközőt. Elfogadják. Előbb a tizedes törülközik, majd átnyújtja a másiknak. Aztán tétován körültekint, s úgy tesz, mintha indulna, de mégsem indul. A háziak feszülten figyelik az eseményeket. A gazda töri meg ismét a csendet. — Hát merre, tizedes úr? Amaz sokáig nem válaszol semmit, végre, hogy mégis mondani kell valamit, kinyögi. — Csak úgy ... A másik fiú a segítségére siet. kis földdel, elhatározta, hogy megszerzi magának. — Csak úgy minden tulajdonjog nélkül? — Nem éppen. Mikor 1943-ban elváltunk, én egy kötelezvényt írtam alá, hogy építek számára egy szoba, konyhás házat. Hosszú évekig nem tudtam összekuporgatni a rávalót, aztán mikor tudtam volna építeni, akkor nem kaptam rá engedélyt. Azt mondták, nem lehet szaporítani a széjjelszórt tanyák számát. — Ezek szerint a szoba, konyhás ház helyett akarja megszerezni a fél hold földet a volt felesége. — Lehetséges, de én nem adom, nem mondok le róla, mert az igazság és a törvény alapján engem illet. Ellenben arra kötelezem magam, hogy a szoba, konyhás tanyámat oda adom a volt feleségemnek. Ügyis ő élvezi, ő lakik benne, mióta elváltunk, én meg az istállóban, két-három tehénnel együtt. — Ugyan már, szövetkezeti gazda létére, a jelenlegi jó élet- körülmények között istállóban lakik Csonka bácsi? ... — Mondta már nekem az elnök, hogy költözzem egy rendes lakásba. De én csak az enyemben, a sajátomban érzem jól magam. Ha istállóban is lakom, az enyém. Ha kicsi az a fél hold, akkor is azt akarom, hogy az enyém legyen, a jog és az igazság szerint. Mit lehetne itt tenni, tessék mondani? * Sokáig néztem a marék földjéhez ragaszkodó idős embert, akinek rosszul sikerült a házasélete, akivel nem törődik se a fia, se a lánya, ő maga mos, főz magának, akit felkevert, megbolygatott a föld-ügy. Ö abban a tudatban akarja leélni hátralévő éveit, hogy nevén szerepel a fél hold örökség. Csak a tudat miatt, hiszen jólétét nemigen befolyásolja, egy egész holdat kap háztájiként a szövetkezetből. Nehéz tanácsot adni. A pert, amit az asszony indított, elutasította a bíróság. Nem tudom miért, valószínűleg azért, hogy a föld tulajdonjogát a mezőkovácsházi járási tanácsnál írtSk hol ide, hol oda, hatáskörükben áll végleg annak a nevén hagyni, akit illet. Az örökség, az el nem kötelezettség, az emberség és minden más igazság szerint Csonka Pétert illeti az a kis föld. Kukk Imre Nagy sikerű élménybeszámolók a Lipcsei Vásárról Kassay Béla elvtárs, a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója tagja volt annak a magyar kereskedelmi küldöttségnek, amely tíz napig tanulmányúton járt Prágában, Drezdában, valamint a híres Lipcsei Nemzetközi Vásáron is részt vett. Rendkívül élményteljes útjának gazdag tapasztalatairól Békéscsabán, Orosházán és Gyulán nagy sikerű beszámolókat tartott a vállalat dolgozóinak. Az Orosházi Állami Áruház zsúfolásig megtelt klubjában is nagy figyelemmel hallgatták külföldi útjáról szóló érdekes elő— Lemaradtunk — mondja kissé szégyenkezve. — Meg aztán nem is nagyon igyekeztetek! — jegyzi meg barátságosan a gazda. A fiúknak láthatóan jólesett ez a letegezés, hiszen a gazda már jóval túl volt az ötvenen, s ők is parasztfiúk voltak, mint ez később kiderült. — Aztán merre van a „haza”? — kérdezi őket tovább, s közben biztonságosan közeledik a puskák felé. Kiveszi a závárt mindkettőből, aztán egy-egy mozdulattal eltöri mind a két fegyvert úgy, hogy a csövénél fogva az eper derekához sújtja biztos mozdulattal. A két lefegyverzett honvéd szótlanul nézi mindezt végig, a tizedes mintha egy pillanatra meg- hökkenne, de nem volt ideje elmélkedni, mert Csankóné a nyári konyhába invitálja őket, ahol már vár rájuk a civil ruha — a szabadság. £Vsudamód megváltoztak öt perc alatt. Az igaz, hogy az egyiknek csak egy használt szalmakalap jutott a fejére, de jó volt az, el lehet azzal Körösladányig jutni. Egészen felvidult a társaság, mikor látta, hogy a fiúk is jól érzik magukat körükben, ami érthető is, hiszen a barátságos fogadtatás mellé még kiadós reggeli is jutott. A többiek csak nézték, hogy lehet ilyenkor ilyen nyugodtan enni, mint ahogy ezek esznek. (Folytatjuk.) adását. Elmondotta, hogyan látta a látogató vendég, egyben a kereskedelmi szakember szemével Prága és a két keletnémet nagyváros, Drezda és Lipcse mai képét, lakóinak életét, a lenyűgöző látványú, óriási méretű Lipcsei Vásárt. Beszélt arról, hogy a mintegy 750 000 lakosú Lipcsében 400 000-nél több külföldi, köztük sok nyugat-európai vendég tartózkodott a vásár idején. Már egész városrészt építettek, s a hatalmas építmények közül is kiemelkedett a Szovjetunió 70 méter magas tornyú vásárcsarnoka. A magyar szakembernek sok hasznos tanulsággal szolgált a vásár és az ottani kereskedelmi élet tanulmányozása. így például a cipő-szaküzletben nemcsak cipőt, hanem a hozzá szükséges egyéb holmikat; betétet, cipőfűzőt, zoknit is egy helyben kaphatja a vevő, ami figyelemre méltó a mi üzleteink jövőbeli szakosításánál is. Ezzel szemben az NDK-ban eddig — bár hihetetlen — nem sokat adtak a művésziesen elrendezett, vonzó kirakatokra, ebben mi vezetünk, s példánk nyomán akarják azt náluk is fejleszteni a jövőben. A magyar árucikkek, köztük a cipők, a szövetek, a rádió- és televíziós-készülékek, az Ikarus autóbuszok, az új fogfúrógép és egyéb cikkek iránt nagy a kereslet külföldön. Nipcs nekünk sem szégyenkeznivalónk — mondotta többek között Kassay elvtárs. Újszerű robbantás Csehszlovákiában Csehszlovák munkások a nemzetközi ásványolajvezeték Bratis- lavába vezető szakaszának építésénél 40 méter szélességben felrobbantották a legnagyobb csehszlovákiai folyó, a Vág medrét. A munkásoknak a merész vállakózásnál utászok is segítettek. 146 azbeszt- és cementcsövet vertek le a mederfenékbe, s ezeket különleges robbanóanyaggal töltötték meg. Ezt a módszert most próbálták ki először Csehszlovákiában.
