Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-26 / 73. szám

8 NÉPÚJSÁG 1901. március 26., vasárnap HÍREK------------ -............ ............................. Sz entivánéji álom Hol a kifliárus ? Valamikor kifliárus várta az utasokat regge­lenként a békéscsabai vasútálk máson. Gyorsan fogyott a finom, ropo­gósra sült kifli és más sütemény. Egy szép na­pon aztán váratlanul ab­bamaradt az árusítás. Ehelyett az Utasellátó Vállalat szalámis zsem­léi jelentek meg a „pia­con’? két forintért. En­nek azonban nem volt és jelenleg sincs ^tfyan nagy keletje. MinR is vegyen szalámis zsemlét az ember például a házi­kolbászhoz, amit a tás­kában visz magával? — Helyes lenne tehát, ha a kifliárus ismét megje­lenne az állomáson, még ha a szalámis zsemlék nem is bírnák a kon- kurrenciát. — HÚSZEZER facsemete elül­tetését vállalták társadalmi mun­kával a csorvási Vörös Október Termelőszövetkezet K lSZ-szer­vezetének fiataljai. Az orosházi járásban összesen mintegy száz­ezer facsemetét ültettek el tavasz- szal a KISZ-szervezetek. — ÖTVENEZER TONNÁS ha­jók is kiköthetnek a jövőben a sangháji kikötőben. A Kínai Nép- köztársaságban a Hoangpu folyó medermélyítési munkálatait most végzik és ezzel lehetővé teszik, hogy tengerjáró hajók is befut­hassanak a kikötőbe. — 8800 pár lábbelit készített az elmúlt évben a Füzesgyarmati Cipész Ktsz. A termelési érték 3 millió 133 800 forint volt. Egy dol­gozó havi átlagos keresete 1401 * forint. — MINTEGY kétezer fiatal ne­vezett be eddig az orosházi járás­ban az Ifjúság a szocializmusért mozgalomba. A fiatalok összesen körülbelül 50 ezer forint értékű társadalmi munkát vállalatok. —- A NEMET Demokratikus Köztársaság szerződést írt alá Ku­bával, amelynek értelmében az NDK 25 ezer orsóval felszerelt komplett pamutfonodát épít Ku­bának. • Tanácstagi fogadóórák Békéscsabán Békéscsabán a 83. sz. városi vá­lasztókerületben Kincses János tanácstag 1961. március 27-én 16— 18 óráig a Kolozsvári u. 14. sz., az 57. sz. városi választókerületben Jánovszki János tanácstag már­cius 27-én 16—18 óráig a Nagyvá­radi u. 10. sz., a 35. sz. városi vá­lasztókerületben Molcsán Pálné tanácstag március 27-én 16—18 óráig a Vasvári u. 9. sz., a 36. sz. városi választókerületben Kesjár Pálné tanácstag március 27-én 16—18 óráig a Szt. Imre u. 6. sz., a 88. sz. városi választókerületben dr. Szikszai István tanácstag már­cius 28-án 16—17 óráig a Kolozs­vári u. 24. sz. alatt fogadóórát tar­tanak. Választóik javaslatait, kér­déseit, panaszait meghallgatják, azokra válaszolnak, illetve azokat a végrehajtó bizottsághoz továb­bítják. Kérik, hogy választóik bi­zalommal keressék fel őket a fo­gadóórák alkalmával. Futófesők Változó felhőzet, legfeljebb néhány helyen kisebb futóesővel. Mérsékelt északnyugati, nyugati szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet plusz 3—7, legmagasabb nappali hő­mérséklet 14—17 fok között. Távolabbi kilátások: a jövő hét ele­jén is keUemes idd. — GOLDONI Két úr szolgája című háromfelvonásos vígjátékát adják elő április 2-án Békésszent- andráson a községi KlSZ-szerve- zet színjátszói. — ÜJ KISZ-SZERVEZET ala­kult a gerendási Búzakalász Ter­melőszövetkezetben. A szervezet alakuló gyűlését március 21-én tartották meg, ahol 13 új tag lé­pett be. — HARMINC úttörőcsapat van az orosházi járásban. Legutóbb Kardoskút—Pusztaközponton és Pusztaszentetornyán a Tóth-ta- nyai általános iskolában alakult új úttörőcsapat. — A PÁRIZSI KOMMÜN 90. évfordulója alkalmából Pekingben több könyv jelenik meg történe­téről, vezetőinek életéről és a Kommünről szóló költemények gyűjteményéről. Az évforduló tiszteletére emlékbélyeget is ad­nak ki. — A BÉKÉSCSABAI Építők művelődési otthonának tánczenei stúdiója a gyulai vendéglátóipari KISZ-szervezettel közösen műso­ros táncestet rendez hétfőn este a Komló Szállóban. A műsorban közreműködik: Molnár József hét­tagú tánczenekara, Buss Gyula, Kéri Ica, konferál: Dóczi Imre. — Földrengés-károkat is megté­ríti az Állami Biztosító! Amint is­meretes, folyó évi február hó 15- én Elek községben elég számotte­vő földrengés volt. Ebből az eset­ből kifolyólag az Állami Biztosító 17 károsult részére nyújtott föld­rengés-kárt. Ebből az esetből is látható, hogy az Állami Biztosító a meglévő biztosítások kockázatá­nak kibővítésére törekszik. 138 — Jól fog szórakozni, ha eljön a KI ŐSZ báljára április 2-án, húsvét első napján este 8 órai kezdettel Békéscsaba, Kossuth tér 8. szám alatti székházában. KIOSZ vezetősége. (x) / Finom édességfélék húsvétra Megyénkben a cukorka és más édességfélék fogyasztása — az előző évhez képest — 1959-ben 30, 1960-ban 22 százalékkal emel­kedett. A Békés megyei Fűszer- és Édességkereskedelmi Vállalat ez évben a forgalom további 10 szá­zalékos emelkedését tervezi. En­nek elérése érdekében a különbö­ző cukorka-, keksz-, kakaó- és cso­koládéféleségekből árubemutató­kat rendez majd. Igen jó a húsvétra való felké­szülés. Az üzletekben mindenféle keresett cikkből — csokoládé­nyúl, bárány, tojás, tojásdrazsé és más finom készítményekből — bő választék áll a vásárlóközönség rendelkezésére. SZÍNHÁZUNK kedden este mu­tatta be először Shakespeare: Szentivánéji álom című vígjáté­kát, melynek szép hagyományai vannak, már a magyar színpado­kon is. Köztudott, hogy a nagy an­gol drámaíró elsősorban szabadté­ri előadásra szánta e művét, így aztán színházi bemutatója mindig, mindenütt és minden együttes számára komoly erőpróbát jelen­tett és jelent ezután is. Ezt kell szem előtt tartanunk az előadás bírálatában és ez a tény rendező, színész, díszlettervező számára is kötelezően meghatározott felada­tok megoldásának szükségét előre leszögezte. Mit láttunk, mit kaptunk a Jó­kai Színház kedd esti bemutató­ján? Egész sor kiváló színészi alakí­tást, nem kevés remekbeszabott shakespeare-i figurát, alapjában és részleteiben is ötletes, szelle­mes és a kor levegőjét jól érzé­keltető rendezői elgondolást, jó jelmezeket (talán egyedül Obe­ron, a tündérkirály jelmezével és maszkjával lehetne vitatkozni) — ezt láttuk és mit kaptunk az elő­adás összképét vizsgálva^/ Köze­pes élményt, mely ugyan — ezt meg kell mondani — néha az igazi, művészi élmény perceit is magába foglalta, de széttagoltan és nem állandóan felfelé ívelőn, hanem vissza-visszabukva, ha­nyatlások után új erőre kapva, magasan szárnyaién, aztán újra meg újra az „álom” szétfolyó han­gulatába kanyarodva. AMIKOR MÉG túlontúl friss volt az élmény, elgondolkoztam. Mi ez? Hol a hiba? Hogy lehet az, hogy annyi jó színészi teljesít­mény nem volt képes az első függönyielmenettől az utolsó le­csapódásig összeötvözött, egysé­gében. teljesértékű, shakespeare-i élményt sugározni? Mert az az igazság, hogy a tündérkirálynő és a tündérkirály, az egész „udvar­tartás” kitűnő volt, felejthetetlen kacagó perceket viharoztak a né­zőre az esetlen, csetlő-botló mes­teremberek, az előkelő athéni ifjú hölgyek és fiatalemberek szerel­mes kergetőzése (mozgásuk és egész jellemük kissé görbetükür- be állítása elsőrangú rendezői öt­let!) angyalian kedves volt, a sta­tisztéria valóságos hadsereget ké­pezett fegyverben és tüllruhában — mégis, mégis! Talán a „szenti­vánéji álom” megbabonázta a né­zőt is és nem lelte az előadást egész egységbe sorakoztató él­mény-összerakás kulcsát? Nem, szó sincs erről! A válasz egészen egyszerű, annyira kézen­fekvő, mint kétszer kettő négy. A HIBA ott volt, hogy a rende­ző, Solti Bertalan Kossuth-díjas művész többre, szebbre álmodta meg és akarta megvalósítani ezt az előadást, mint amennyire ké­pes volt elgpndolásait megoldani a kis színház technikai lehetősége, a végrehajtók felkészültsége. Még egyszerűbben: kevesebb, több lett volna. Hiába: amit nagy színpa­dok világítástechnikában, diszlet- mozgatásban ésatöbbi könnyű­szerrel, játszi módon varázsolnak a néző elé, azt a mi kis csabai színpadunk kínos-keservesen iz­zadja ki és így történt, hogy a jó ötletek egész sora „csináltságot” éreztetett, ami sehogyan sem jó. Itt kell keresni azt, hogy mi mó­don állhatott össze sok remek szí­nészi alakítás csak közepes él­ményt adó előadássá? Hogy csak egy-két példát említsek: nem ér meg annyit a tündérkirálynő és a tündérkirály látványos elvonulá­sa (3. felvonás), hogy előtte né­hány pillanattal a generálsötét nem sikerül, a színpad felerésze kívülről becsapódó fals fényt kap, melyben fejek, kezek sziluettje mozog és hadonász. Vagy a másik: ugyanebben a felvonásban a le­eresztett háttért fel kellett hasí­tani (pontosan kettészelve egy zöldellő fát) csak azért, hogy ott majd eltávozhasson Titania -és Oberon. Nos, ez a felhasítás ké­nyelmetlen látvány. Pontosan olyan, mintha elszakadt volna, a Hermia és I.ysanüer — Lörinczy Éva, Path« István szélei lengtek-lobogtak, mint egy­egy zászló. Más megoldás nem volt? Ilyen „kicsire nem adunk” — műkedvelő színpadokon is bírálat tárgyát kell ma már, hogy képez­ze. Továbbmenően: a 2. felvonás erdődíszlete annyira zsúfolt, hogy jobban összezsúfolni és jobban leszűkíteni a játékteret talán nem is lehetett volna. (Szegény tün­dérek egymást taposták, ha tán­cot lejteni jött kedvük. Sajnos, ezek a táncok ráadásul ötlettele- nek és sablonosak voltak. Ugyan­akkor meg kell jegyezni, hogy az egyik táncjelenet végén jól sike­rült a világítási elgondolás meg­valósítása.) És feltétlenül szüksé­ges volt a belső díszlet-elemek forgatása? Nem! Ennek is csak az lett a vége, hogy néhányszor ke­serves illúziórobbantó pillanato­kat szült a rakoncátlankodó ap­parátus előre-hátra mozgatása, erőltetése, hogy majd csak meg­indul. (Egy esetben Titániának legalább olyan kellemetlen pilla­natokat szerzett a makacskodó forgó, mint a nézőknek. Akkor, amikor a díszlet mögül kellett előszaladnia, hogy „sikerüljön” megpillantania elsőnek a szamár­fejű Zubolyt.) VAN EGY JÖ magyar közmon­dás: Addig nyújtózzunk, ameddig a takarónk ér. Nem ma született ez, a tapasztalatok milliárdja szülte és — szabad legyen most vonatkoztatni — ez a bemutató is megerősítette igazságát. De nem­csak megerősítette, követel is: sürgősen tovább és tovább kell korszerűsíteni a Jókai Színház színpadát, egész technikai felsze­reltét, mert a követelmények nőnek és nem engedhetünk meg olyan luxust, hogy nagyszerű el­gondolások gátjává magasodjék a kezdetlegesség, az örökös techni­kai, műszaki problémák. Addig pedig a kissé kevesebb is több, jobb. Hiába, az ilyesfajta „objek­tív nehézségeket” csak nem lehet átlépni, mert visszarántják azt, aki nem akar számolni velük. És ez nem azt jelenti, hogy ne kísér­letezzünk, ne legyünk merészek, ne keressünk a tartalomhoz még jobban illő formai megoldásokat, de a kitűnő ötletből csak a reális adottság talajában jól megka­paszkodva lesz valóság. Amúgy csak torzó, félmegoldás és jó né­hány felszisszentő kínos perc, mely úgy darabolja szét az elő­adást, mint acélkés a vajat. NEM EGYSZER említettem, hogy kiváló színészi alakítások so­rával díszeleg ez a bemutató, ha még olyannyira nem is lett ugyan­olyan kiváló az összbenyomás. Ne­héz kiemelni, és nehéz elmarasz­talni. Röviden, mégis: Titánia (Szende Bessy) elraga­dó, átélt, szép alakítást nyújt. Oberon (Perényi László) szintúgy nagyon tetszett, lehetne azonban néhol könnyedebb, tréfásabb kedvű is. Puck (Dénes Piroska) szereposztási telitalálat, ez igen! Ügy érzem, külön tanulmányt le­hetne írni róla. Hermia (Lörin­czy Éva) a legjobb, a „négyesből”, mind hiteles, amit csinál, játéká­nak egységes, átgondolt stílusa van és végig képes megőrizni azt. Ki­tűnő alakítás. Helena (Déry Má­ria) tetszett, különösképpen azt kell dicsérni, hogy nagyon szépen mondta Arany János szép szöve­gét. Lysander (Pathó István) hul­lámzó teljesítményt nyújtott, ru­tinja sokszor kisegítette, de mint­ha fáradtnak látszott volna, De­metrius (Petőházi Miklós) jól il­leszkedett bele a „négyes” sajátod rendezési ötlettel kialakított já­ték-stílusába. Zuboly (Körösztös István) a mesteremberek legjobb­ja, áradóan szellemes, művészi alakításának örömmel tapsoltunk. A 3. felvonásban egyénien szipor­kázó ötlet-sorozatot zúdít a néző­re. Vackor (Forgács Kálmán) szé­les skálájú színészegyéniségének még egy újabb oldalát mutatja be, és nem véletlen, hogy nagy si­kere van. Ott van még a jó alakí­tások sorában Dudás (Karikás Sándor), Gyalu (Székely Tamás), Orrondi (Béres Károly), Osztövér (Rajna Mihály) és Hippolyta (Má­tyás Jolán). Theseus szerepében Környei Oszkár kissé idegenül mozgott, több „uralkodói vonás” elkelne még alakításában. VÉGEZETÜL MÉG: nem tu­dom, mi célt szolgált a színpad bal előterében az a furán mo­numentális szobor? Gondolom, ő sem tudta, mert lárva arca egy­re csak azon tűnődött: vajon mi­ért állok én itt? Biztos, hogy még most is tűnődik ezen, a nézőkkel együtt. Sass Ervin Értesítjük kedves olvasóinkat, hogy a Békés megyei Népújság 1961. április 2-án 1G oldalon jelenik meg Ára I forint Az ünnepi szám tartalmából: Riportok a megyéből, — Visszapillantás az elmúlt 16 esztendő eredményeire, — Külföldi jelentések a világpolitika eseményeiről, — Köröstáj, kulturális melléklet 3 oldalon, •- Húsvéti gyermek-oldal, sport, vidám írások, a tudomány és technika világából stb.

Next

/
Thumbnails
Contents