Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-26 / 73. szám

2

NÉPÚJSÁG

1961. március 26., vasárnap

Felszínesen ne ítéljünk

Öten ültek a kevermesí párt- bizottság titkári szobájában: ketten a helyi Petőfi Termelőszövetkezetből, egy elvtárs a járási tanácstól, ketten pedig a helyi párt v. b. tagjai. Igen fontos kérdésről beszélgetnek. Nem hivatalosan, már úgy értve, nem napirendi pontként, hiszen nem értekezletre vagy v. b. ülésre gyűltek egybe. Hanem csak úgy, barátilag. Megszokott dolog már községeinkben, hogy ha valamely kérdésben bizonytalanok, nem tudnak maguk dönteni a különböző szervek vezetői — felkeresik tanácsért a pártszervezetet, s együtt beszélik meg velük a problémát. Alkalmasint ez történt most is, amikor Pápai Mihály bácsi, a Petőfi Tsz párttitkára eljött Tomanicska Zoltán elvtárshoz, a községi pártbizottság titkárához.

Látszólag egyszerű dolog, amiben tanácsot kért. Arról van szó ugyanis, hogy agronómusokra volna szükség. Egy feltétlenül már holnap kellene, mégpedig az állattenyésztéshez. Kilátásban is van több szakembernek az érkezése, köztük olyannak is, akit a megye küldött hozzájuk egy évre

Igen ám, de van a jelentkezők között egy fiatalember, akinek a felvétele körül bizonytalanok. Most éppen ezt jöttek megbeszélni a pártbizottsággal.

Csáki Jánosról van szó. Ismerik valamennyien, hiszen a községből való. Apját is jól ismerik, akit annak idején bátor kiállása miatt nem egyszer vertek félholtra a csendőrök. Hanem a fiú... hát vele bizony bajok voltak a Kossuth Termelőszövetkezetben, ahol ez év március 12-ig dolgozott.

— Hogy jönne az ki — mondják a Petőfi-beliek —. hogy a Kossuth Tsz-ben nem kellett a fiatal Csáki, mi pedig befogadjuk?!

— ... Jó szakember, ez igaz, jó eredménnyel végezte a mezőgazdasági technikumot, de hát... azt beszélik róla, hogy izgága, meg- aztán mi is tudjuk, hogy iszákos...

Iszákos. Ez bizony súlyos vád, és súlyosan esik latba, ha valakinek a munkába-állításáról van szó. Jól tudjuk azonban, hogy sokszor milyen felszínesen ítélik meg erről az oldaláról az embereket, és azokra is rámondják, hogy „iszákos”, akik csupán egy íröccs- re térnek be néha-néha az italboltba.

Korántsem akarom igaztalanul védeni a 26 éves, nemrég nősült Csáki Jánost. Csupán azért írom le történetét, hogy azok okuljanak belőle, akik sokszor a „hallottam” vagy az „úgy hírlik felőle” alapján, de sokszor úgy is, hogy csak az illető hibáit látják, és nem mérlegelik az összes körülményeket, döntenek egy ember sorsáról.

Csáki János 1953 óta dolgozott a helyi Kossuth Termelőszövetkezetben. Lelkiismeretesen, becsületesen, tudása legjavát adta. Ha úgy adódott — hiszen a 800 holdhoz, különösen a nagy munkák idején sokszor bizonyult kevésnek a munkaerő —, saját agronómusi feladatkörén túl zsákolt is, vagy az éjszakáit tette nappallá, hogy fennakadás ne legyen a reábízott területen. A termelőszövetkezet az utóbbi évek során azonban igen megnövekedett. Ekkor már 2200 hold szakirányítását, s több száz ember munkabeosztását kellett egyedül végeznie. Lehet, hogy ez a körülmény kissé meghaladta az erejét. De jobban bántották azok a dolgok, amelyeket maga körül tapasztalt,

Tavaly ősszel burgonyasze- I dés közben a becsülettel ösz- szeegyeztethetetlen dologra figyelt fel Csáki János, amikor az asszonyok munkacsapatához ment. A szatyrokban szinte mindenütt elcsent burgonya lapult. Az agronó- mus felháborodva szólt az egyik brigádvezetőnek, hogy öntesse ki a krumplit az asszonyokkal. A brigádvezető azonban megtagadta ezt. Erre az agronómus maga ment odá minden szatyorhoz, s a közös kupachoz öntötte a szatyrok tartalmát. Hozzávetőlegesen egy mázsa burgonyát. És közben hiába beszélt, magyarázott, hogy hát asszonyok, saját magukat csapják

be, ha nem tartják szentnek a társadalmi tulajdont, egyesek ezt válaszolták neki mérgesen: „Most már könnyebb a lelke!?” Sajnos, így vélekedett róla a brigádvezető is... Más alkalommal az állattenyésztő telepen járt Csáki, amikor (nem nevezzük meg őket) öt emberrel találkozott, akik egy-egy zsák kukoricát cipeltek haza a közösből. Természetesen ezt sem tűrte szó nélkül, s amikor a meggyőző szavak ellenére az emberek továbbcipelték a kukoricát, az esetet jelentette a tanácsnak.

Ettől kezdve azonban „rossz, fiú” lett az olyan szövetkezeti gazdák előtt, akik nem jutottak még el a kollektív tulajdon helyes értelmezéséből fakadó szo- pialista erkölcsig, és lépten-nyo- mon az önérzetet sértő, a lejáratását célzó intézkedésekbe ütközött.

Csáki János még az Iskolán tanult gondos aprólékossággal osztotta be esténként a másnapi munkát. Erről naplót vezetett. Hiába vált ez be korábban, a fenti eseteket követően a vezetőség egyik-másik tagja rendszeresen keresztülhúzta az intézkedéseit. A múlt év decemberében például még törnivaló kukorica is volt a Kossuth Tsz földjein. Csáki úgy rendelkezett, hogy az asszonyok kocsira (hogy ne kelljen cipelniük a nehéz zsákokat), a férfiak pedig zsákokba törjék a kukoricát. így is állapodott meg este az emberekkel. Másnap reggel mégis felfordult a rend, mert valaki úgy változtatta meg a beosztást, hogy az asszonyok is (!) zsákokba törjenek, s enyhén szólva ostobának minősítette azt (Csákit), aki máshogyan rendelkezett. És se szeri, se száma az ilyen keresztezett utasításoknak, amelyek végeredményben meg akarták semmisíteni az agronómusi tekintélyét, túl buzgónak, izgágának, h^zzánemértőnek kiáltva ki őt.

Ekkor kezdett inni Csáki

János. Ebből aztán még komolyabb kellemetlenségei származtak. De úgy érezte, hogy egész helyzete bizonytalanná vált a

Kossuth-ban, s ambíciója, hogy beiratkozzon az agráregyetemre, kettétört. Szóbeli bejelentésére sem reagáltak megfelelően a község vezetői, így hát reménytelennek látta a helyzetét. Egyszer aztán mégis maga elé citálta a járási tanács mezőgazdasági osztályának egyik tagja, és kérdőre vonta őt, hogy miért iszik. A beszélgetésen jelen volt Tomanicska elvtárs is. Csáki János zokogva mondta el: úgy érzi, kátyúba jutott az élete. Tomanicska elvtár- sék vigasztalták, bátorították, hogy ne igyék, majd rendbejönnek a dolgok. A fiatalember ezt megígérte, és egészen az utóbbi hetekig be is tartotta a szavát. Március elejéig. Ekkor történt, hogy a Kossuth Termelőszövetkezetbe a tudta nélkül, és az ő helyébe felvettek egy agronómust. Ez megint annyira letörte, hogy helytelenül bár, de a borba próbálta fojtani az elkeseredését. Végül, a múlt hét elején, írásban kérte a Kossuth Tsz vezetőit, hogy mentsék fel a munka alól.

Ez az igazság tehát Csáki János ügyében. Ö kérte az elbocsátását a fent leírt körülmények után, nem pedig a termelő- szövetkezet küldte el őt. Ha hibát is követett el a Kossuth Termelőszövetkezetben, vagy nem megfelelő hangon szólt az általa tapasztalt hibákról, tény az, hogy a termelőszövetkezet sem becsülte meg eléggé a fiatal szakembert. Az emberek többsége azonban mit- sem tud távozásának körülményeiről. Nem csoda hát, ha Pápai elvtársék is kissé idegenkedve fogadták a jelentkezését. Tomanicska Zoltán elvtárs s a pártbizottság azonban mindezt tudta, s ezért azt tanácsolta a Petőfi-beli- eknek: tegyék lehetővé Csáki Jánosnak, hogy mint beosztott agronómus dolgozzék a 4000 holdas Petőfi Termelőszövetkezetben, egy tapasztalt, agráregyetemet végzett vezető agronómus, Kotro- czó elvtárs mellett. Ügy véljük, emberi és nem felszínes volt ez a tanács.

Varga Dezső

Másfélmillió

téglát

gyártottak péntek estig a Téglagyárt Egyesülés telepein

A Békés megyei Téglagyári Egyesülés öt gyára közül rövi- debb-hosszabb idő óta négyben gyártják a kőszivacsot és a nyerstéglákat. Legicorábban, március 6-án a mezőberényi lies számú Téglagyárban kezdték el a nyersgyártási idényt, majd 9-én a mezőberényi I-es számú Téglagyárban, 20-án az orosházi Il-es számú Téglagyárban és csütörtökön, március 23-án a gyulai Téglagyárban is hozzáfogtak a gyártáshoz. Az o-asházi I-es számú Téglagyárban, ahol új présházat építettek, valamint több új gépet és berendezést szereltek fel, április 1-én kezdődik el a gyártási .idény.

Péntek estig az egyesülés négy telepén 1 millió 550 ezer kisméretű téglának megfelelő építőanyagot gyártottak. A gépek bejáratása után szinte naponta növekednek az eredmények A mezőberényi I-es számú Téglagyárban pénteken például 130 köbméter kőszivacsot készítettek, ami 91 ezer kisméretű téglának felel meg, az orosházi Tl-es számú Téglagyárban pedig ugyanezen a napon rekordszámba menő teljesítményt értek el a 65 500 nyerstégla gvártásával.

A mezőberényi I-es számú Téglagyár kivételével vaiameny- nyi telepen égetik a tavalyról fennmaradt nyerstéglát, nyers- kőszivacsot, a mező’ erényi lies számú Téglagv árban pociig már az idén gyártott kőszivacs égetését is megkezdték. Az ünnepek után, április 5-én a mezőberényi I-es számú églagyar- ban begyújtanak a tavaly épített alagútkemencébe és az őszi próbaüzemeltetés tapasztalatainak felhasználásával most ma* * *- teljes kapacitással megkezdik a kőszivacs égetését.

'WVWWWVWWWWOWVWWS«AOA«VVWOV /vwwwwvwwywwwv

Nemzetközi szemle

Egy csöndes hét és ami mögötte van

1/ őrünk a gyors és gyökeres változások időszaka, és ezek

• változások természetszerűleg mindig bizonyos robbanásokkal, váratlan fordulatokkal járnak és éppen ezért csaknem minden napnak, minden hétnek megvan a maga érdekessége, szenzációs eseménye, amelyre rendszerint az egész világ közvéleménye felfigyel. Ehhez viszonyítva az elmúlt héten aránylag csönd volt a világ- politikában, de ez a csönd semmiesetre sem a tétlenség csöndje. Bizonyos tekintetben csaknem va. lamennyi földrészen új erők, új helyzetek vannak kialakulóban és ezek az új erők sok helyütt döntő jellegű változásokra vezethetnek.

A világpolitika hivatalos fórumán, az ENSZ-ben az amerikaiak részéről jól érezhető „időhúzás” tapasztalható. A szocialista államok küldöttei, élükön a szovjet delegációval változatlanul arra törekednek, hogy az egybegyűltek komoly, érdemi munkát végezzenek és mélyreható, sokoldalú vitákon igyekezzenek megegyezést elérni mindenekelőtt a leszerelés kérdésében. A Kennedy-kormány vezetői azonban, úgy látszik, a nemzetközi kérdéseket illetően még mindig nem dolgozták ki végleges

politikájukat és éppen ezért a fontos kérdések megkerülésére igyekeznek. Az élet azonban természetesen nem áll meg és az események nyílt színvallásra kény- szexitik az amerikai politikát is. Különösen sürgető a laoszi helyzet megoldása, amely az elmúlt héten az eddiginél is bonyolultabbá vált. Az amerikai kormány ugyan szavakban a semleges Laosz gondolatát képviseli, ugyanakkor azonban gyakorlatilag a régi politikát folytatja és állandóan fokozza a hadianyagszállítást a lázadó Nosavan—Boun Oum klikk számára és egyúttal növeli távolkeleti fegyveres erőit. Laosz ellenségeinek tevékenysége, a SE- ATO agresszív magatartása nemcsak Délkelet-Ázsia békéjét fenyegeti, hanem rendkívül súlyos kihatással lehet az általános nemzetközi helyzetre is. A világ közvéleménye éppen ezért fokozódó érdeklődéssel tekint a SEATO küszöbönálló tanácskozása elé. Nem kétséges, ha az imperialisták agressziót robbantanak ki, Laosz népe egy emberként hazája védelmére siet és ezt az önvédelmi harcot nem nézik tétlenül a világbékéért, a népek szabadságáért küzdő országok fiai sem.

n endkívüli érdeklődéssel te- kint a világ közvéleménye az algériai nemzeti felszabadító front és a francia kormány tárgyalásai elé. De Gaulle és hívei sokáig manővereztek, de végül is nem térhettek ki a tárgyalások elől, amelynek varható eredményeiről ma még korai lenne jóslásokba bocsátkozni. Egy tény, a feltételek a tárgyalásokra ma érettebbek, mint bármikor voltak. A nemzetközi közvélemény nyomása, a francia nép széles rétegeinek kívánsága és nem utolsó sorban az algériai katonai helyzet engedékenységre kell, hogy késztesse a francia kormányt az ön- rendelkezés kérdésében. Nem szabad azonban lebecsülnünk a tárgyalások gondolatát szabotáló francia reakció erejét és a reakcióval szorosan összefonódott francia nagytőke kétségbeesett erőfeszítéseit. A nagytőke érdekeit főleg a szaharai olaj- és földgáz-lelőhelyek kiaknázási lehetősége határozza meg. Hosszú és nehéz tárgyalásokra lehet tehát számítani és ezek a tárgyalások semmi esetre sem jelentik még az algériai békét, de hogy egyáltalában sor kerül rájuk, ez mindenesetre az algériai nép erejének a bizonyítéka.

Afrika egyébként változatlanul a nemzetközi érdeklődés homlokterében áll továbbra is. Kongóban a helyzet lényegében változatlan, egyre jobban bebizonyosodik, hogy Csőmbe, Kaszavubu és társai csupán bábok az imperialisták kezében. Bárhogy alakulnak is az események, ma már bizonyosra vehető, hogy a Gizenga köré csoportosult demokratikus, haladó szellemű, szabadságszerető erőknek döntő szavuk van és lesz a kongói válság megoldásában.

A Délafrikai Unióban fokozó” dik az elkeseredés és a harc a Werwoerd-kormány fajgyűlölő politikája ellen. A Werwoerd-kor- mány kizárása a brit-nemzetkö- zösségből egyébként nemcsak Dél- Afrikában, hanem különböző formában egész Afrikában erősíti az ellenzéket a fehér fajüldözőkkel szemben. Különösen feszített a helyzet Angolában, ahol szinte egymást követik a gyarmatosítók elleni felkelések.

Az angolai helyzet és más események egyre inkább Portugáliára, illetve az egész Ibériai-félszigetre irányítják a világ közvéleményének figyelmét. Portugália az egyetlen olyan európai ország, amely mindmáig megőrizte összes régi gyarmatait. Gyarmatainak területe csaknem 23-szor nagyobb az anyaország területénél és lé- lekszáma pedig több. mint más- félszerese. A portugál gyarmatokon végbemenő szégyenletes eseményekre. a kényszermunkarendszerre Enrico Galvao, a „Santa Maria” óceánjárót elfoglaló portugál hazafiak vezetőjének emlékezetes jelentése vetett fényt. A fasiszta Salazar kormány ellen azóta a Portugáliában kibontakozó ellenzéki mozgalmon kívül világszerte felléptek a haladó erők. A külföldre \ menekült portugál hazafiak közösen harcolnak népük felszabadításáért a spanyol hazafiakkal, akiknek Franco-ellenes mozgalma egyre nagyobb méreteket ölt. Tizenhat évvel a fasizmus fő erőinek legyőzése után Spanyol- országban még mindig Franco tábornok fasiszta diktatúrája van hatalmon. A spanyol nép szabadságvágyát azonban nem tudta megtörni a féktelen terror. A fasiszta kormány félelmét saját népétől mi sem jellemzi jobban, mint az elmúlt év őszén hozott törvény, amely katonai zendülésnek nyilvánít minden, még a legcsekélyebb ellenzéki megmozdulást is. A fasiszta rendszer nemcsak a szabadságküzdelem leg- bátrabbjait, a kommunistákat üldözi, hanem mindenkit, aki hangot ad az elégedetlenségnek, így a szocialistákat, anarchistákat, republikánusokat, a baszk nacionalistákat, sőt még a rendszert bíráló katolikusokat is. Szigorú megtorló intézkedések alapján tízezerszám szenvednek oolitikai foglyok a rendőrség és a katonai bíróságok börtöneiben. Az ország-