Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-24 / 71. szám

4 NÉPÚJSÁG 1961. március 24., péntek c l ßänk búi t bemutatójának száz éves évfordulójára J| „Zenészed Lapok” 1896. március 13-i száma Erkel Ferenc várva-várt operájának, a j Bánk bán”-nak bemutatójáról írt hatalmas lelkesedéssel. A mű ha­tása ugyanis általános rendkívüli volt: „mind dramatikus jelentősé­génél, mind pedig művészi szaba­tos kidolgozásánál, s különösen sok helyütt sikerült magasabb irmodon! magyaros zamatjánál fogva nemcsak mint kizárólagos magyar dalmű, de mint valódi beccsel bíró zenemű méltó helyet foglal el az összes zeneirodalom­ba”. Ez a rövid idézet magvasan tar­talmazza az éppen 100 esztendeje bemutatott „Bánk bán” eredeti értékeit. S ahogy az egykorú kri­tikus sem tudta, vajon „dramati­kus jelentőségét”, avagy a művé­szi megoldás szabatosságát, vagy éppen a dalmű „magyaros zamat­ját” dícsérje-e, úgy a késői tisz­telő is csak az emlékezés mai gon­dolatait köti csokorba, s tűzi a ke­gyelet hervadhatatlan koszorújá­ba. A „Bánk bánt” joggal nevezhet­jük a legszebb, ■a legnépszerűbb nemzeti operánknak. Egy kicsit ez az opera áll hozzánk, gyulaiak­hoz is a legközelebb. Városunkban él még az a fa, amelynek lombjai alatt 100 esztendeje megszületett Erkel halhatatlan remeke, nem csoda, ha jobban vonzódunk hoz­zá. A „Hunyadi László” példátlan sikere után jó időnek kellett el­telnie, míg újra megszólalhatott Erkel operateremtő művészete. Mintha a „Hunyadi László” befe­jező komor gyászhangulata mesz- szehangzott volna. Nemcsak a magyai- szabadságharc veszett el Világosnál, hanem a magyar zene is elnémul. A győztes reakció fék­telen dühe ellene is fordult, mert jól ismerte a muzsika forradalmi, mozgósító erejét. A terror Erkel alkotó erejét is lefogta. Ö azonban nem pihent. A hallgatásban eltelt 17 esztendő nem volt gyümölcste- len. Másképpen hogyan is érte­nénk meg, hogy a „Bánk bán” be­mutatóját köveitik az újabb Erkel- operák. A4 indenesetre döntő politikai változásnak kellett bekövet­keznie, hogy e hazafias tárgyú dalmű színpadra kerülhessen. A változást Ausztria sorozatos kato­nai és politikai veresége hozta Itt a tavasz! Családi házak építését, alakítását OTP-köícsönnel vagy készpénzfizetéssel vállaljuk Asztalos, kőműves, ács, viillaaiy- szerelő, kovács, szobafestő, mázoló részlegeink mindenkor kisipari mi­nőségi munkával és figyelmes ki­szolgálással állnak kedves megren­delőink rendelkezésére. — Tervezési munkát is vállalunk. Keresse fel bizalommal szövetkezetünket. mezökovacshazi ÉPÍTŐIPARI KTSZ vezetősége Telefon 88. (x) meg, újra megelevenedett az 1848- as idők forradalmi szelleme. Erkel új operáját, a „Bánk bánt” ugyanolyan lelkesedés fogadta, mint annak előtte a „Hunyadi Lászlót”. A „Bánk bán” ugyanis a nemzeti elnyomás elleni tiltako­zás képviselője lett. Minden igazi hazafit megrázott Bánk bán tra­gédiája. Az operában szereplő merániaiakat a Habsburgokkal azonosította a nemzeti közvéle­mény, az ellenük való harcot min­den hazafi szent kötelességének érezte. A Vörösmarty versére írt „BordaT’-ban a békédének kese­rű kifakadásaiban a nemzeti el­lenállás még leplezett, de ott iz­zik már benne a feloldhatatlan belső feszültség mindent elsöprő ereje. • A „Bánk bán” bemutatása kö­rüli időkben az arisztokrácia már újra Bécs felé kacsingat. Az újra éledő szabadságtörekvésekben a maga kiváltságai elleni támadáso­kat látja, s ki tudja megmondani, hanyadszorra, de ismét elárulja a nemzeti ügyet. Az óvatoskodó fé­lelem miatt a nemzeti érdekekkel szemben az uralkodó ház mellé áll, s mint már annyiszor a törté­nelem folyamán, most is belülről próbálja lefogni a nemzet igazsá­got tévő kezét. Az idegen udvar gazsága Bánk bán egyéni életét sem kíméli. Ha­lálba kergeti Bánk feleségét, Me­lindát. Szörnyű megaláztatása és meggyaláztatása miatt eszét vesz­ti, szégyenében a halálba mene­kül. A békédének kiíakadásait '* még maga Bánk igyekszik tompítani, de aztán maga is ta­pasztalja, hogy a forradalmárok harca a nemzet megmentéséért folyik, s amikor Bánk becsületébe is belegázolnak az udvar léhűtői, Bánk bán lelkében saját egyéni tragédiája eggyé lesz a haza sor­sán érzett aggódás hazafiúi fáj­dalmával. Elválasztható-e a kettő egymástól? Bánk megadja rá a méltó választ. Elébb a haza sorsán akar segíteni. A „Bánk bán” cselekménye be­szédesebb volt a hallgatóság szá­mára, mint a „Hunyadié”. Tiborc alakjában ugyanis megjelenik a jobbágy, hogy hírül adja példát­lan kiíosztottsagát, elkeseregje sorvasztó nyomorát. A szenvedő, az agyongyötört nép lépett vele színpadra, hogy nyíltan vádolhas­sa elnyomóit. A naplopó udvaron­cok mellett, a tisztesség és a be­csületesség mintaképe Tiborc. Er­kel félreérthetetíen állásfoglalása ez. Ö a művészet eszközeivel har­colt az elnyomott magyar nép fel- emelkedéséért, sorsának megjaví­tásáért. Zenéje nem üres csillogás, nem öncélú művészieskedés, ha­nem tudatos állásfoglalás. Kora és népe legégetőbb sorskérdéseit fe­jezte ki. rkel a nemzet nagy ébresz­tőinek sorába lépett. Ezért idézgetjük emlékét gyakorta. Most ismertetjük meg életművével azo­kat, akiknek szánta művészetét, s akikhez csak most érkezhetett meg. A felszabadulás után dolgo­zó népünk birtokába vette Erkel Ferenc örökségét, s a hajdani Ti- borcok mai utódai — a dolgozó, teremtő magyar nép — büszkén vallják magukénak Erkel hallha­tatlan remekű életművét. Szerdahelyi István Közös gondolat, közös tettek Évek óta gondot okozott Tarhos központjának ivóvízzel való ellá­tása. A község egyetlen artézi kút­ja távol van, sok családnak 5—600 métert kell gyalogolni, hogy két kanna ivóvízhez jusson. A község vezetői és a lakosság éppen ezért sokat töprengett azon, hogyan kellene bevezetni a vizet a község központjába. A közös gondolatot a tervek elkészítése követte, majd március 4-én közös tettekkel bi­zonyították a község lakói és ve­zetői, hogy egyetértenek. Mi is történt március 4-én? Mint már annyi példa volt rá más községben, Tarhoson is összefog­tak az emberek egy közös ügy — az ivóvíz bevezetéséért. A község apraja-nagyja kivo­nult, hogy társadalmi munkával felássa a vízvezetékhez szükséges árkot. Német László tanácselnök és Fábián Mihály v. b.-titkár irá­nyította a munkát. Szombat dél­után és vasárnap délelőtt dolgoz­lak ásóval, kapával a község la­kói, a kiszesek, fiatalok és idősek egyaránt. A két fél nap alatt any- nyi földet mozgattak meg, ameny- nyit a szakemberek véleménye szerint csak 3—4 nap alatt lehe­tett volna kiásni. Még az úttörők is segítettek, de részt kértek a munkából a pedagógusok is. Összesen 473 méteres szakaszon ásták ki az árkot közös munkával a vízvezeték számára, s mintegy 350 köbméter földet mozgattak meg. A hozzávetőleges számítások szerint a község lakosságának se­gítségével 10 500 forintot takarí­tottak meg, nem szólva arról, hogy ezzel lényegesen rövidebb idő alatt jut ivóvízhez néhány száz család. A munkát március 11-én és 12-én folytatták, ugyanis a csövek lefektetése után a lakos­ság társadalmi munkával vállalta az árok befedését is. Szép példája volt ez a társadal­mi összefogásnak. Tarhos lakói is megmutatták a község erejét, amely képes nagy feladatok vég­rehajtására. Kuguszlusban — novemberben Warszawa, Moszkvics, Skoda-Oktávia, Wartburg, Trabant gépkocsit nyerhet, na április 30-ig gépkocsi nyereménybetétkönyvet vált! Felvilágosítást nyújtanak: az Országos Takarékpénztár fiókjai és a postahivatalok. (x) Múlt, jelen és jövő A józsefbenedeki általános is­kola Gyula és Kétegyháza között húzódik meg egy akácos dűlőúl mentén, másfél kilométerre a kövesúttól. Falai között évek hosszú során át sok tanyai gyer­mek tanulta meg a betűvetés ne­héz mesterségét. Ahogy a tanyai gyermekek száma szaporodott, úgy szapo­rodtak a padsorokban ülő csiz­más apróságok, akik sokszor ki­lométereket gyalogoltak hóban, viharban, bokáig érő sárban, hogy az első osztályban egy-egy betűvel megismerkedjenek vagy megtanulják, ki volt József Attila, akit a múltban nemcsak a tanyavilág, de a városi gyere­kek sem ismerhettek meg. Ilyen áldozatot vállalva, egész­ségüket nap mint nap kockáztat­va indultak útnak sokszor „lámpagyújtat” előtt és értek haza késő délután a parasztgye­rekek. Ilyen mostoha körülmé­nyek között szívták magukba a tudományt a józsefbenedeki, a szabadkai és más tanyai isko­lák tanulói. A tanyai osztatlan vagy rész­ben osztott iskolák tanítóik ál­dozatos munkája mellett sem ké­pesek annyit adni szövetkezeti parasztságunk gyermekeinek, amely elégséges alap az életre, a továbbtanulásra, a közép, majd esetleg a felsőbb tanintézmé­nyekbe. Ezt az ajtót — a tovább­tanulás ajtaját — pedig szélesre nyitotta népi államunk a pa­rasztság gyermekei előtt is. Mégis. A tanyai iskolákból alig került ki továbbtanuló diák vagy ha volt is egy kevés, ke­servesen dolgoztak a többiek mellett, hogy a. tanyasi iskola jellegéből adódó hátrányokat le­küzdjék. A fejlődés megköveteli és le­hetővé teszi a tanyai diákok szá­mára, hogy városi osztott isko­lákba járjanak. Gyulán a városi tanács segít­BBBBBBtBBMBBBBBBBBABBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB ségével több tanyai iskolában már a tavalyi év folyamán meg­szüntették a felső tagozatot és a tanulókat a városi iskolákban helyezték el. Ezt a kezdeménye­zést a szövetkezeti parasztság is örömmel fogadta. Ez azonban csak az első lépés volt a tanyai iskolák megszünte­téséhez. A második lépés — hisz erre is lehetőség van — a többi gyermek városba hozatala és a tanyai iskolák megszüntetése. Ezt a megoldást az élet, a fej­lődés tűzte napirendre. A józsef­benedeki iskola tavaly még 80 gyermekkel foglalkozott. Ez a szám az idei tanévre 54-re apadt. A harmincegyes létszámú felső tagozat behozásával már csak 23 fö marad. A szülők — men­jen a városba a kicsi is — kíván­sága ezt a létszámot jóval 20 alá fogja csökkenteni. Űj elsőst viszont összesen hármat várnak. Hasonló a helyzet a többi ta­nyai iskolánál is. Érdemes vol­na ezért iskolaegységeket fenn­tartani? A városi autóbusz-közlekedés már kinyújtotta kezét a szövet­kezeti parasztságért. Viszi, hoz­za a dolgozókat a határba és ha­za. Ezt csak bővíteni kell „isko­lajáratok” beállításával. Azoknak a. gyermekeknek a részére, akik a kövesúttól messze laknak és nem tudnak bejárni, azoknak pedig készül a kollégi­um, amelyben végleges megol­dást nyer a tanyáról behozott, gyermekek elhelyezése. A tanyasi iskolák „szomorú’* jövőjére csak egy vigasz van: Örülünk, hogy a múlt hagyaté­kát ilyen hamar fel tudjuk szá­molni. A józsefbenedeki iskolába já­ró kis elsős Gál Elemérnek és pajtásainak jövőre talán nem kell máry naponta sárban, hideg­ben kilométereket gyalogolni. Kollárik János általános iskolai kollégiumot építenek Kevermesen és Kunágotán A mezőkovácsházi járási tanács a közelmúltban határozatot ho­zott, hogy Kevermesen és Kunágotán a tanyai általános iskolások részére bentlakásos kollégiumot építenek. Ezt a kezdeményezést a járás 19 községe örömmel támogatja. A mezőhegyesi tanács is mintegy 10 ezer forintot biztosít az építkezéshez. A helyes kezdemé­nyezést a megyei tanács művelődésügyi osztálya is segíti. A 19 köz­ség lakói nemcsak pénzzel, de társadalmi munkával is hozzájárul­nak az építkezéshez. Két súlyos baleset egy napon Vasárnap két baleset is tör­tént megyénkben, az egyik ha­lálos. Mindkettő oka az italozás volt. Sarkadkeresztúron az ital­boltban többet ivott a kelleténél Nagy Ferenc, amikor barátja motorkerékpárjára felült. Ma­gával vitte a kétéves kis öccsét is. Az ital hatására Nagy Ferenc bizonytalanul vezette a motor- kerékpárt, s nekiment a vasúti kereszteződést jelző táblának. A baleset tragédiával végződött, Nagy Ferencet a mentők a gyu­lai kórházba vitték, ahol rövid idő múlva meghalt. A kisfiú is súlyos sérüléssel került a kór­házba. Ugyancsak az italozás okozta ifjú Zacsok Mátyás és édesapja balesetét is. Csanádapácára mentek rokonlátogatóba motor- kerékpárral. Mint már ilyenkor szokás, a vendégségben italoz­tak, s úgy ültek a motorkerék­párra. A fiú vezette a motort, az édesapja ült hátul, de nem sokáig, mert a kaszaperi útke­reszteződésnél a kanyarodáskor leesett a hátsó ülésről. Ifjú Za­csok Mátyás sem ment sokáig. Italosán nem tudott uralkodni a motoron, és pár méterrel odébb felborult. A fiatalember súlyos, az édesapa könnyebb sérüléssel a békéscsabai kórházba került.

Next

/
Thumbnails
Contents