Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-23 / 70. szám

4 NÉPÚJ SÄG 1961. március 23., csütörtök Saját életüket ábrázolják színpadon a mezőkovácsházi színjátszó csoport tagjai Mezőkovácsházán az Üj Alkotmány Termelőszövetkezetben Ba­lázs Tibor fiatal pedagógus irányításával színjátszó csoport alakult. Elhatározták, hogy Tóth Lajos orosházi gimnáziumi tanár,, fiatal írónak a viharsarki parasztság időszerű problémáit tükröző három- felvonásos drámáját adják elő. Az egyes szerepeket olyan paraszt- emberek és községi vezetők alakítják, akikről a szerző művét alkot­ta. így például a színműben szereplő termelőszövetkezeti brigádve­zetőt idős Varga András, az Üj Alkotmány Tsz üzemegységvezetője, a tanácstitkárét Dinya Lajos, a szövetkezet pártalapszervezetének titkára, az iskolaigazgatóét Cs. Tóth Imre helybeli pedagógus ala­kítja, s a többi szerepet is maguk a szövetkezet tagjai, asszonyai, fiataljai játsszák, Balázs Tibor rendezésében. A darabot a tervek szerint április 4-én mutatják be a mezőkovácsházi járási új műve­lődési házban, majd Orosházán és a környező községekben, terme­lőszövetkezeti központokban is előadják. Dexséry László előadássorozata megyénkben Dezséry László, a Magyar Rádió főmunkatársa hétfőn délután 5 órakor Mezőhegye­sen a művelődési • otthon nagytermében, este 7 órakor pedig Mezőkovácsházán Gyer­meknevelés a családban cím­mel tartott előadást. Az előadást sokan hallgat­ták meg, majd vitát rendez­tek az elhangzottakból. A vi­ta során az előadó sok kér­désre adott hasznos választ a nagyszámú hallgatóságnak. „(^MiLadi höi“ 1961 „Fentiül a kapa most, létévé [a gazda, Csíkos tarisznyáját a szegre lakasztja...” A lenyugvó nap sugára a még lombtalan akác gallyai közt néz be a nyitott konyhaajtón. Az ól­ban két lábra állnak a kocák, az istállóban Lenke tehén kéri a vacsorát. Virágnak, a fiatalasszonynak ezer keze nőhetne, hogy eleget te­gyen a sok kérő szájnak. Még a frissen kelt csirkék se nyugosznak a kendővel takart garabolyban, anyjukra csipognak, a sarokban tojást kotyogó kotlóra. Nem kell most a vendég, de ha már itt van, jószívvel fogadják, kőtt-palacsintával kínálják, ez készült vacsorára a csirkepapri­kás mellé. — Levágtuk a „Gézát” — kot­nyeleskedik a ház egyetlen gyer­meke, a 8 éves Gyurka gyerek. — Ü-ú-úgy sajnáltuk anyuval, de tyúkot nem vághattunk, toj­nak meg kotlának. Gézáért meg nem kár, úgyis bábakakas volt. A háziasszony fedőt tesz „Gé­za” illatozó földi maradványaira, fakanállal csap a palacsintás tál­ban kotorászó gyermeke kezére, aztán „lükök a tehénnek egy kis szárat” kiáltással elszáguld az is­tálló felé. Űtközben megáll, a vég­telen síkságon átfut a szeme, majd megakad a zöldülő heretáb­lában mozgó, egyre növő kis ponton. — Jön már a gazdánk — mond­ja vidáman, ahogy beér a házba. — Jön már apu! — ugrál a kis­fiú. — Jön a gazda — szűköl Lindi kutya, s szemét behunyva, nedves orrát az ismerős szagot hozó szél elfogy a „Géza” csirke utolsó da­rabja is, csontján a cica és a ku­tya rágódik. Gyurka gyerek meg egy csokoládészeletet majszol és közben a rádión állomást keres­gél. A gazda a disznóól körül végzi az esti tennivalót, a gazdaasszony mosogat. A nap már a látóhatár szélébe kapaszkodik, majd elme­rül a szürkületben. Pusztaottlaka — Bagó falu lám­pagyöngysora felcsillan az éjsza­kában. A lebontásra váró elha­gyott tanyából kuvikok szállnak égerészni. Függönyök lebbennek az abla­kokon, dunyhák magasodnak a megvetett ágyakban. A kis család nyugovóra tér, bé­kében, szeretetben, az új napba vetett hittel. H. I. Tudósítókról, levelezőkről „Többet írjanak életünkről, gondjainkról és sikereinkről” — mondották több községben a na­pokban megtartott Népújság- ankétokon. Valóban nem egy­szer előfordul, hogy egy-egy köz­ségről hónapokig nem írunk az újságban. Ennek egyik oka az, hogy a hivatásos megyei újság­írók a, községek és kisebb tele­pülések mindegyikébe nem ké­pesek rendszeresen eljutni. Ez egymagában nem is lenne baj. A lapnak nem célja, hogy nagy­számú apparátussal dolgozzon. A kommunista újságnak viszont éppen egyik fontos sajátossága, hogy szerkesztésében részt vesz­nek a munkások, a parasztok és az értelmiségiek is, az olyan emberek, akik önzetlenül fára­doznak azért, hogy hírt adjanak környezetük életéről. Sajnos azonban egy-két helyen ma sem nézik jó szemmel a tudósítót vagy a rendszeres levelezőt, nem támogatják, nem segítik kellően. A Népújság is, mint minden más lap, csak akkor tölt­heti be igazán a feladatát, ha a hivatásos szerkesztők mellett a munkáslevelezők és tudósítók sokasága tevékenykedik. Ez csak úgy érhető el, ha a lap aktívá­inak szervezésében, nevelésében a hivatásos újságírók mellett ilyen irányú tevékenységet foly­tatnak a helyi pártbizottságok és pártszervezetek is. Nem egy pártszervezetben a helyi tudósí­tókat különálló embereknek tartják és csak akkor és annyi­ban kerülnek szóba, ha valamit nem sikerült úgy megírni, aho­gyan kellett volna. Az említeti kérdésekről abban a pártszervezetben gondolkod­nak helyesen, ahol a taggyűlés és a vezetőség erőfeszítéseket tesz levelezők és tudósítók fel­kutatására, s megbízzák őket: írjanak a község életének fon­tos eseményeiről. A munkások, parasztok és értelmiségiek kö­zül ilyen úton kikerült tudósí­tókat és levelezőket saját aktí­váiknak tekintik, megbízatásu­kat fontos pártmunkának tart­ják. Ez a helyes álláspont. Ott, ahol még nem forrt ki ilyen szemlélet, igen hasznos lenne, ha a taggyűlésen vagy vezetőségi ülésen az idevágó napirenden belül, e feladatnak nagyobb fon­tosságot tulajdonítva többet fog­lalkoznának a levelezőkkel. Ennek a munkának eredmé­nyeképpen növekedne a levele­zők és tudósítók száma, tovább erősödne a pártlap és a dolgozók kapcsolata, a község lakossága és a pártszervezetek még job­ban magukénak éreznék a me­gyei Népújságot, mert több he­lyi jellegű írás jelenne meg éle­tükről, gondjaikról és nem utol­sósorban munkasikereikről. B. Z. iHHimiiiiiiiiiiiuiiiiiiiHiiiiiiniiiiuHiiniiiniiinui A magyar gyógyszer világmárka gondolat gyógyszergyártásunkról — Itt a tavasz! Családi házak építésé!, alakítását OTP-köicsönnel vagy készpénzfizetéssel vállaljuk Asztalos, kőműves, ács, vil­lanyszerelő, vízvezeték és bá­dogos részlegeink mindenkor kisipari minőségi munkával és figyelmes kiszolgálással ál­lunk kedves megrendelőink rendelkezésére. Tervezési munkát is vállalunk! Keresse fel bizalommal szö­vetkezetünket! Vésztői Vegyes Ktsz vezetősége Vésztő, Kossuth Lajos u. 44. Telefon: 40. (x) felé fordítja. És pár perc múlva az erős tava­szi naptól lesült arcú, erős, egész­séges férfi, Öreg Gyuri, leteszi a kapát a folyosóra. Arca fáradt, de szíves mosolyú, válláról nem csí­kos tarisznyát, de sárga bőrtáskát akaszt a fogasra. S az ügyes asszonykézzel sok­színűre festett falú kiskonyhában Arany „Családi köré' -nek meleg derűje támad. Öreg György arcán is szántott már egy-két barázdát az élet, ha­bár a legszebb férfikorban van. De a mai nap inkább gondűző volt, mint gondhozó. Zárszámadás óta ez volt az első nap, hogy megkezdhették a tava­szi munkát, öt a krumplivetők közé osztották be. A felesége élén­ken érdeklődik, ki volt a „párja” a munkában, ki vetette a fészek­be utána a burgonyát. No, az külön öröm, hogy egy boszorkányosán ügyes fiatalasz- szony — s így még fél sorral min­dig előbbre vannak a többinél. Tizenhét hold a mai napi telje­sítménye, s aztán egy kis gyors fejszámlálás, meglesz-e a másfél munkaegység —, mert ennyire- „ütemezték” be a munkát. Mire elfogy a nap története — — Néhány érdekes Még ma is vannak, akik a kül­földi gyógyszereket istenítik és nem bíznak a magyar készítmé­nyekben. Erre utal egyik SZTK- beteg érdekes gyógyszerkalandja is, melyet a napokban mesélt el az orvosi rendelő előtt várakozó betegeknek. Az idős bácsi arról beszélt, hogy kérte az orvost, neki külföl­di gyógyszert írjon fel. Az orvos megmagyarázta, hogy kitűnő ma­gyar gyógyszereink vannak. Ű azonban nem nyugodott meg. Bu­dapesti rokonától megtudta, hogy az éppen Egyiptomba indul szer­számgépeket átadni. Megkérte őt, hogy szerezzen neki külföldi gyógyszert. A rokon Egyiptomból azt írta, hogy tolmács útján ér­deklődött, beszerezhető-e ott a ne­vezett gyógyszer. A tolmács biz­tató választ adott, mely szerint je­lenleg nem kapható ugyan a gyógyszer, de külföldről nagyobb szállítmány érkezik. Ügy is tör­tént és a rokon megküldte a kü­lönleges külföldi gyógyszert. — Izgatottan olvastam el a gyógyszeres doboz minden betűjét, bár abból nem értettem egy szót sem. A dobozt letettem, majd is­mét felvettem — magyarázta az öreg a hallgatóságnak —, aztán egy különös szó tűnt fel rajta: „Bé­kési". Gondoltam, külföldön is ír­hatják „Békési”. Feleségem kine­vetett és azt mondta, külföldről magyar gyógyszert kaptam, ugyan­is a békéscsabai „Békési” elne­vezésű nyomda alkalmazza ezt a jelzést az általuk készített gyógy­szeres dobozokra... — így be­szélte el az idős bácsi különös tör­ténetét és még hozzátette, hogy a gyógyszert eldugta és sokáig nem szólt az esetről senkinek, mert be­látta, hogy az orvosnak igaza van. E kis történet is bizonyítja, té­ves azoknak a felfogása, akik le­becsülik a magyar gyártmányú l gyógyszereket. Tényekkel bizo nyitható gyógyszergyártásunk fejlettsége. Említésre méltó, hogy eddig kb. 450 „törzskönyvezett” gyógyszert állítunk elő. A hagyo­mányos gyógyszereink mellett megtaláljuk a gyógyászatban használatos legújabb bevált ké­szítményeket is. Szakembereink a gyógyszerek minőségét alaposan és körültekintően ellenőrzik. Meg­említem, hogy 1959. évben megje­lent az V. Magyar Gyógyszer- könyv követelményei más orszá­gok gyógyszerkönyvével összeha­sonlítva a legszigorúbbak egyiké­nek mondható. A magyar gyógy­szeripar készítményei keresett cikkek külföldön. Kiváló minősé­gűek az ember és nem utolsósor­ban említhető állatgyógyászatban használatos oltóanyagaink és gyógyító savóink. Ennek köszön­hető, hogy a teljes gyógyszeripari termelésünk egyharmadát expor­táljuk. A Chinoin, a Kőbányai Gyógyszerárugyár, az Egyesült Gyógyszer és Tápszergyár készít­ményeit mintegy 60 országban is­merik. A Szovjetunión, Kínán, az európai és ázsiai népi demokra­tikus országokon kívül a magyar gyógyszerek ismertek és jó hír­névnek örvendenek Angliában, a Német Szövetségi Köztársaságban, a skandináv államokban, Svájc­ban, Törökországban, Egyiptom­ban, az Amerikai Egyesült Álla­mokban, Dél-Amerikában, Kana­dában, Indiában és egyéb, közel­és távol-keleti országokban is. Gyógyszeriparunk fejlettségét bizonyítja az, hogy saját szabada­lom alapján előállított készítmé­nyeinkre eladási szerződéseket kötöttünk olyan nagymultú gyógyszeriparral rendelkező or­szágokkal, mint a Német Szövet­ségi Köztársaság, Anglia és Ausztria. Pártunk Központi Bizottsága nak kongresszusi irányelvei sze­rint népgazdaságunk fejlődésié­nek egyik kulcskérdése a vegy­ipar gyors és nagyarányú fejlesz­tése. Vegyiparunk egyik legkor­szerűbb ága, a gyógyszeripar fej­lesztése mind a belföldi ellátás, mind az export szempontjából feltétlenül indokolt. Vegyiparunk fejlesztése lehe­tővé teszi, hogy a jövőben is fel­vehetjük a versenyt a fejlett gyógyszeriparral rendelkező or­szágok készítményeivel-, mind technológiai, mind hatástani szempontból. A baráti országok közötti mun­kamegosztással a magyar gyógy­szeripar évről évre bővülő terme­lési és értékesítési .lehetőségekhez jut. 1960. év áprilisában KGST- tárgyalások keretében Budapes­ten steroidkonferenciát tartottak. Szintén 1960. évben rendezték meg hazánkban a gyógyszerterá­piás konferenciát, amelyen a ma­gyar szakembereken kívül részt vettek az összes szocialista orszá­gok képviselői, az európai tőkés országok és az Egyesült Államok szakemberei is. Tudósaink nemzetközi konfe­renciákon értékes előadásokat tartottak, hol a megjelentek elis­merésüket fejezték ki gyógyszer- iparunk szakemberei iránt. Ügy érzem, a felsorakoztatott alapos tények eloszlatják azoknak az embereknek téves felfogását, kik gyógyszeriparunk készítményeit lebecsülik, s csak a „külföldi”-t látják jónak, holott külföldről is magyar gyógyszert küldenek. Minden beteg felé az a kérés, bi­zalommal forduljon becsületes or­vosainkhoz, kik bizalommal kül­földről ajánlt kitűnő magyar gyártmányú és Magyarországon is bőven kapható gyógyszerekkel igyekeznek tudásuk legjavát ad­ni, minden betegei meggyógyítani. Süli Ferenc Irodalmi hétfő és Beethoven-est Hétfőn, március 20-án este két jelentős kulturális esemény szín- ilye volt Békéscsaba. A Megyei Könyvtárban a Tudományos Is- eretterjesztő Társulat és a könyvtár szervezésében dr. Halász őd egyetemi tanár színvonalas előadás keretében ismertette és ösz- efüggéseiben mutatta be az újabb német irodalmat. Előadásában tért a XX. században élő német írók munkásságának méltatására, könyvbarátok nagy tetszéssel fogadták az előadást. A másik kulturális esemény a Jókai Színházban játszódott le. Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar V. bérleti-estjét tartotta, zenekar élén Kóródy András érdemes művész, a Magyar Állami peraház karmestere állt, a zongoránál Szabó Zsuzsa, a Budapesti ilharmónia művésze, Beethoven kiváló tolmácsolója, a III. Leonó- i nyitány, a C-móll zongoraverseny és az V. szimfónia előadásával ivívta a békéscsabai zenerajongók elismerését.

Next

/
Thumbnails
Contents