Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-23 / 70. szám
2 PÉPÚJSÁ G 1961. március 23., csütörtök H hónapos a 10 milliomodik magyar állampolgár Hires embereket látogattunk meg a napokban Kevermesen, s a róluk szóló írás közlését tört jubileum napjára tesszük, arra a dátumra, amely öt országban tette ismertté e család, nevét. Mert. S hónappal ezelőtt, augusztus 23-án lett híres a kevermesi Takács család, amely a tízmilliomodik állampolgárt adta az országnak. Fényképüket szovjet, cseh, német, román és bolgár képeslapok közölték. Ha a külföldi újságokat nem is, de a hazai tudósításokat gondosan eltette Takács mama az ö Marikájának: „Ha felnő, hadd lássa, hogy születését miként ünnepelte az egész ország.” Valóban szerencsés kislány ez a gyönyörű, kék szemű, szőke hajú, ma nyolc hónapos Marika. Virgonc kisbaba, aki még járni sem tud, de sok évre előre el van látva még cipővel is, meg mindennel, amire csak szüksége lehet egy növekvő gyermeknek. Úgy elhalmozta öt ajándékokkal a társadalom, hogy ha attól függne növekedése, hogy mennyi mindene van, már kiházasíthatnák. — Ugye korai volna még, lányom? — kapja, karjába Takács mama a kisbabát. — Oáá! Oáá! — tiltakozik elgörbült szájjal Marika, s mivel még beszélni nem tud, édes grimaszokat vág a kérdésekre. Pedig holnap már elkezdi társadalmi életét is Marika. Eddig otthon volt. A nőtanács tagja, o pesti vendégek, meg az újságírc bácsik, akik szép számmal keresték fel az elmúlt hónapokban holnaptól kezdve már nem találják itthon Marikát. Apukája vidéken dolgozik a Térképészeti Hivatal szolgálatában, anyukája pedig belépett a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe. Két fiútestvére napközis, így aztán nincs aki vigyázzon rá, mert anyukája is dolgozni akar a tsz-ben. Ezért Marikát beíratták a bölcsődébe. Első társadalmi érintkezése lesz ez az élettel. Elvegyül majd kis társai között, akik valószínű nem lesznek tekintettel a hírére, s hacsak tehetik, túlkiabálják majd őt... De azért nem féltjük sem. Marikát v. n. Kettős ünnep az Endrődi Szabó Kfsz-ben Kettős ünnepet ültek az endrö- di Szabó Ktsz dolgozói. Ünnepelték megalakulásuk 10. évfordulóját és az elmúlt év eredményeit. A megjelentek üdvözlése után Homok László, a szövetkezet elnöke számolt be az eddig megtett útról. Beszámolójába^ többek között elmondotta, hogy az elmúlt, években olyan termelőeszközökhöz jutottak, amelyekre magánII pár! tagjainak felelősségéről Kádár János elvtárs kongresz- szusi vitazáró beszédében mondotta: „A kommunistáknak nem kell az emberek felett állniuk, de alattuk sem! Az „egész ember” nevet kell kiérdemelnünk...” Vannak, akik megfeledkeznek kimondott igazságokról, és ezért újból és újból szükséges ismételnünk ezeket az igazságokat. írunk mi sokszor arról, hogy a kommunisták itt meg amott nagyszerű dolgokat kezdeményeztek, az első sorokban küzdenek a termelékenység emeléséért, az önköltségcsökkentésért, írjuk, hogy a termelőszövetkezetekben a kommunisták a közös gazdaság fejlődésének motorjai. Mondjuk, hogy a kommunisták mélyen gondolkodó emberek, sokat és önzetlenül dolgoznak a közügyekben. Ez így igaz. Ugyanakkor azonban szólnunk kell arról is — mely szintén az igazsághoz tartozik —, hogy amíg a kommunisták zöme helyes úton jár, addig a párt egyes tagjai időnként megfeledkeznek felelősségükről, és nemhogy elöl járnának gondolataikkal és cselekedeteikkel, hanem ellenkezően, a maradi gondolkodást erősítik. Különösen ott tapasztalni ilyen jelenségeket, ahol a kistulajdonosi gondolkodásmód még erősen él, vagyis az új termelőszövetkezetek környékén. Nemrég egyik termelőszövetkezetben történt, hogy a gazdák egy szűk csoportja amellett kardoskodott, hogy változtassák meg a munkaegység elszámolást, több munkaegységet írjanak egyes munkákra, ne vegyék figyelembe a munkaegység-könyv irányelveit. Egyszóval munkaegység-hígítást akartak. Volt a hangadók között párttag is, aki ezt a helytelen felfogást erősítette. Hasonló eset volt az is, amikor egyik tsz-ben egyes gazdák kérték, hogy az elosztás harmadában történjen. A jövedelem elosztásának ilyen primitív és naív módszerét néhány párttag is támogatta. Ezek az elvtársak megfeledkeztek arról, hogy a párt, mint a tömegek felelős vezetője, nem engedheti meg magának azt a „luxust”, hogy kényelmességből az elmaradott gondolkodású emberek után kullogjon, jóllehet pillanatnyilag ez nagyon népszerűnek látszhat. Sorolhatnánk néhány esetet, mire vezet az ilyesmi: — A tsz-gaz- dák egy csoportja nem jött dolgozni a termelőszövetkezetbe?! Hát nem jöttek, bottal nem hívhatjuk őket — vallották egy-két tsz-gazdaságban, és nem sokat tettek azért, hogy a helyzet megváltozzon. — Tovább nyújtóztunk, mint ahogy a takarónk ér? Legyen úgy! — bólogattak egy-két helyen a liberális gondolkodású párttagok is, és nem léptek fel határozottan a téves nézetek ellen. Aztán igen csodálkoztak, amikor a zárszámadásnál a „hálátlan” gazdáktól alapos fejmosást kaptak, sőt az is előfordult, hogy útilaput kötöttek vezetőjük talpára. A bólogató Jánosok tehát megkapták a magukét azoktól is, akik azelőtt talán veregették megértő „barátjuk” vállát. — Te a pártnak tagja vagy, te kommunistának mondod magad, neked tudni kellett volna, hogyan lesz jobb, hogyan lesz eredményesebb a gazdálkodás. Neked meg kellett volna győzni bennünket a helyes nézetekről. Neked fel kellett volna világosítani bennünket, ha mi nem jól láttuk... — így és hasonlóképpen vélekednek azok, akiket a gyakorlat győzött meg arról, hogy a liberális vezetés kárt okozott a közösségnek és ezen belül az egyéneknek önmaguknak is. Az egyéni gazda, amíg egyéni gazda volt, legfeljebb önmagát szidhatta baklövéseiért. A termelőszövetkezetben azonban az egyén felelőssége mellett már ott van a vezetőség, a pártszervezet, a párt tagjainak a felelőssége is. — A kommunista legyen „egész ember” — mondotta Kádár elvtárs a pártkongresszuson. Minden igaz ember helyesli ezeket a szavakat és tegyük hozzá figyelmeztetésképpen — azok felé, akik megfeledkeznek erről —, az „egész ember” nem futamodik meg, nem bújik ki az önként vállalt felelősség alól, hanem mindenkor, minden helyzetben teljes erejével küzd azért, hogy a még tájékozatlanokat helyes útra vezesse, arra az útra, mely a bőségesen terített közös asztalhoz vezet. Boda Zoltán kisiparos korukban gondolni sem mertek. Vannak már olyan gépeik, amelyekkel az egyszerűbb munkaruhákat, ágyneműket és még sok más cikket teljesen el tudnak készíteni kézi munka nélkül. Évről évre növekszik a termelési eredményük. Az elmúlt évben 5 700 000 forint volt a termelési tervük, ezzel szemben a termelés 6 136 000 forint, ezzel a múlt évi tervüket 107,8 százalékra teljesítették. A termelési érték 2 054 000 forinttal magasabb mint az 1959. évi. Amíg az egy főre eső termelés 1959-ben 102 ezer forint volt, addig 1980-ban 120 509 forint A nyereség között is lényeges eltérés tapasztalható. Míg 1959-ben a szövetkezet összes nyeresége 106 300 forint volt, addig az elmúlt évet 464 600 forinttal zárták. Ez természetesen megmutatkozik a tagság részére kifizetett osztalékon is. 1959-ben 40 100 forint került szétosztásra, a jelenlegi közgyűlésen pedig 125 ezer forintot tartalmaztak a borítékok. egy-egy dolgozó hatheti fizetésének megfelelő összeget kapott. Többek között Csuvár József 3465, Fekécs Lajos 3083, Gyu- ricza Lajos 3103, Kurilla János- né 2383 és Kiss Pálné 2179 forintot. A vezetőség beszámolója után hozzászólások következtek, majd a szövetkezet dolgozói és a vendégek közös vacsorán vettek részt az étteremben, melyet vidám táncmulatság követett. Sztanyik Károly Nem „nehéz“ község Kunágota sem, ahol 150 százalékkal nőtf a Népújság előfizetőinek száma „Kunágota nehéz község. A járási átlagnál is alacsonyabb itt az újság olvasóinak százaléka, nem lehet várni valami nagy eredményt a mai naptól”. Őszintén szólva így beszélgettünk az autóban, mely robogott velünk Kunágota felé, ahol kedden, mint korábban a járás más községeiben is, Népújság előfizetésgyűjtő-napot szervezett a pártbizottság. Már várták bennünket a népnevelők, kiknek a helyi párt v. b. részéről Borsos elvtárs, az agitprop. felelős adott rövid tájékoztatót. Borsos elvtárs, s az agitá- cióban részt vevő népnevelő-gárda sokat tett ezen a napon, hogy a kunagotai dolgozók közelebb kerüljenek a megyei pártbizottság lapjához, pontosabban ezen keresztül magához a párthoz. Néhány óra leforgása alatt megcáfolták kishitűségünket, de munkájuk egyben bírálatot is jelentett mindazok felé. akik Kunágotál „nehéz” községnek tartották eddig. A múlt hónapban 31 Népújság- előfizető volt a községben. Kedd délután 4 óráig újabb 52 előfizetést szerveztek a népnevelők. Olyan előfizetőket, akik mögött olvasók állnak, akik nem egy hónapra, csak tessék-lássék módon fizetnek elő a lapra. Példamutatóan elsőnek a két termelőszövetkezet elnöke írta alá az előfizetés-gyűjtő ívet. Ugyanezt azonban — sajnos — nem mondhatjuk el a község többi vezetőjéről, akiknek a részéről bizony elmaradt a példamutatás. Pedig nagyobbak is lehettek volna az eredmények, ha a község lakói, akiknek így is csak kisebb részét keresték fel a népnevelők, látják: ez a vezető elvtárs meg az is előfizetett a Népújságra... Az agitációs-nap végén sok hasznos javaslatot mondtak el a népnevelők, amelyek felhasználásával még érdekesebbé tudjuk tenni a lapot. Sőt, többen vállalták, hogy rendszeres levelezői lesznek a Népújságnak, így is segítik jó szerkesztését. Társadalmi munkával a Szeghalomért szép Szeghalom községben új jelvényszerző mozgalmat indítottak: A gimnázium tanulói „Társadalmi munkával Szeghalomért” jelvényt terveztek. Az új mozgalomba elsősorban a diákok kapcsolódtak be. Többek között segítettek a régi piactér köveinek felszedésénél, ahol mintegy 130 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Részt vettek a Vöröskereszt munkájában is. A szűrővizsgálatoknál az adminisztrációs munkának mintegy 90 százalékát végezték el. Ezenkívül vállalták, hogy a szovjet hősök sírját állandóan gondozzák. Egymillió forintos költséggel termálvizet vezetnek Tótkomlóson a fürdőbe Tótkomlóson, az olajkutak fúrása közben, mintegy 1700 méterre a községtől, 85 fokos termálvizet találtak. A községi tanács úgy határozott, hogy a vizet bevezetik a községi fürdőbe. Erre a célra több mint egymillió forintot fordítanak, A fürdő eddigi vízhőmérséklete nem haladta meg a 70 fok meleget sem. Az új vízforrás gyógyászati szempontból is alkalmasabb lesz, mint az eddigi. A vizet még ebben az évben bevezetik. Varga Dezső: Pártcsapart a lövészárokban Hl. T estéreim a Zvada-tanyán él- * tek nagy nyomorban. A telet áthúztuk valahogy, de segíteni nem tudtam rajtuk, mert a kopott katonaruhán kívül semmim sem volt. így hát jól jött, hogy a leszerelő katonáknak 360 koronát ad a kormány. Sokadma- gammal bementem Békéscsabára, hogy felvegyem a pénzt. Az And- rássy-laktanyában már nagyon sokan őgyelegtek. Tiszteket nem láttunk sehol, csak továbbszolgáló zupásokat. Ezek féltették a kenyerüket, hiszen ha nincs legénység, rájuk sincs szükség. Rá akartak venni bennünket, hogy ne szereljünk le. Ám nem adtunk rájuk, ismertük őket. Hanem másnapra megváltozott a helyzet. Egy fekete hajú fiatalember, valami munkásféle jött a laktanyába, ahol rengeteg leszerelésre váró katona verődött össze. A fiatalember felállt egy fűrészbakra és onnan szólott hozzánk: — Bajtársak! Elvtársak! Hallgassatok csak ide!... A kommunista vezetőket kiengedték a gyűjtőfogházból. Egyesült a két munkáspárt. Pesten kikiáltották a proletárdiktatúrát. Megszűnt a kizsákmányolás! Ne szereljetek le. mert a proletárhatalomnak szüksége van hadseregre. Ha nem tudjuk védeni magunkat az esetleg ránktörő ellenséggel szemben, vérbe fojtják kivívott szabacteá- gunkat és akkor nem lesz nagyobb darab kenyér, magasabb munkabér. Űj ruhát kaptok, új fegyvereket... O eánk két dolog hatott, Tény- leges változást akartunk, ebből az elkeserítő helyzetből kiutat. Másodszor szerettünk volna új ruhát. A ruhátlan, rongyos embernek ez is valami. Mi, kondorosiak, akik egy csoportban álltunk, elhatároztuk, hogy nem szerelünk le. Mit veszíthetünk? — Nincs nekünk semmink, de így talán lesz! — mondottuk magunk között. Ott mindjárt felszereltünk és nemsokára elindítottak bennünket Halmágycsucsára. Kiderült azonban, hogy nagyon silány század a mi összeverődött századunk. Parancsnokunk is régi tiszt volt, a fene sem állt vigyázz- ba előtte, nem volt tekintélye. A közénk keveredett lumpen elemek verekedést is provokáltak, egymásra lőttek, s a végén sokan elhagyták a századot. Kezdtünk szétzülleni. Halmágycsúcsán már alig maradtunk harmincvalahá- nyan. Aztán szétosztottak bennünket is. A 101-es békéscsabai ezred I. zászlóaljának első századába kerültem, amelyben aztán nagyon sok kondorosira akadtam. Itt volt Kván Mihály, Zuberecz Mihály, a hosszú Molnár Miska bácsi, Medvegy Mihály, Kunstár György, Molnár András, "Vitális János, Fehérvári János, Kugyela Mihály, Braun György, Zvada János, Hipszki Pál, Réde István, aztán Szarvasról Gráfik György, Szentandrásról Ábel Imre, Békésről Tóbi János, Herpai Sándor és még sokan mások. Parancsnokunk Wéber elvtárs lett. A zászlóaljpa-
