Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-21 / 68. szám
6 NÉPÚJSÁa 1961. március 31., kedd HÍREK A fügevásárlásről — Kérek deka fügét — kapaszkodott a kiszolgáló asztal előtt egy pöttömke gyerek, a békéscsabai Szent István téri közértben. — Csak füzérben szolgálhatlak ki — szól udvariasan az eladó. A gyermek tétován állt. Kinyitotta tenyerét, amelyben görcsösen szorított 2,40-et, s mintha az arcára lett volna írva: — Miért nem kaphatok W deka fügét, amikor ennyire van pénzem? Még hosszú ideig ott ácsorgott az eladó szeme — MŰVELŐDÉSI OTTHONT avatnak Lőkösházán április 2-án. Ugyanakkor avatják Sarkadon a járási művelődési házat is. A sarkadi ünnepségen fellép a békéscsabai Balassi táncegyüttes. — MÁRCIUS 30-án a szarvasi járási művelődési házban tartja legközelebbi ülését a megyei népművelési állandó bizottság. A tanácskozáson a járási művelődési házak helyzetét és feladatait tárgyalják meg. — BÉKÉSSZENTANDRÁSON szerepelt március 18-án a szarvasi Vajda Péter Gimnázium KISZ- szervezetének színjátszó csoportja. Az előadáson bemutatták a , Futó eső Nyugat felöl újabb felhősödés, élénkülő, helyenként erős délnyugati, nyugati, később északnyugati szél. Hideg éjszaka, több helyen hajnali fagy. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 3—plusz 1, legmagasabb nappali hőmérséklet 5—9 fok között. APRÓHIRDETÉS Tenyésztői ás fehér leghom-állomány- ból kapható. Darabja 2 Ft. Kotlóaljan- ként is szállítok. Cím: Szalay Sándor. Elek, Gyulai út 10. 4334 ba szaladt, s ott már nem azzal fogadták, mint az előző üzletben, hanem udvariasan kiszolgálták, mert — amint az üzletvezető mondta: — A füge akár 5 dekájával is, eladó. Csodálom, hogy az állami kereskedelem közért üzletében a füge csak füzér formájában kapható, hiszen ebben az üzletben is eladó a füge, mégpedig olyan mennyiségben, ahogyan a vevő kéri. Vagy mégsem? —sik. — ÜJKlGYÖSON, Eleken, Gyomén és Békéscsabán március 19- én tartották meg a körzeti és járási tavaszi ifjúsági kulturális seregszemlét. Békécsabán az úttörő házban az általános iskolák úttörői tartották meg a bemutatókat. — HÁROMNAPOS továbbképző tanfolyamot rendez március 21- től Békéscsabán a Balassi művelődési házban a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a megyei népművelési tanács. A tanfolyamon a függetlenített népművelési aktívák vesznek részt. — RÉSZT VESZNEK a fásításban a nagyszénási úttörők. Az elmúlt héten 30 úttörő 250 díszbokrot ültetett el a fürdő környékén. Ugyancsak vállalták, hogy az iskola előtti parkban is ültetnek el dísznövényeket. A pajtások a növények gondozását is vállalták. — KÜLDÖTT-ÉRTEKEZLETET tart március 24-én délelőtt 9 órakor Békéscsabán a városi tanács nagytermében a Vöröskereszt békéscsabai városi szervezete. A küldöttértekezleten a vezetőség beszámol az eddigi munkáról, majd megválasztják a megyei konferencia küldötteit. előtt, sóvárgó pillantást vetett a polcon lévő füzérekre. — De kár, hogy nem lehet — mondta el- csukló hangon, majd az ajtó felé indult. Az eladó elfelejtette picinyke vásárlójának óhaját, rá sem figyelt, hiszen a vevők egymást érték, nem győzte a különféle csemege árut mérni. Ezzel mintha lezáródott volna a fügevásárlás. De nem ez történt, mert a gyermek a szomszédos zöldségbolt---------------O---------------Ne m vizes mar Vizesfás határa Á Vizesfási Állami Gazdaságban néhány év óta igen nagy gondot fordítottak a különben mély fekvésű terület káros belvizeinek elvezetésére. A gazdaság határát keresztül-kasul hálózták vízlevezető csatornákkal, így a szántóitt a tavasz! Családi házak építését, alakítását OTP-kölcsönnel vagy készpénzfizetéssel vállaljuk Asztalos, kőműves, ács, villanyszerelő, kovács, szobafestő, mázoló részlegeink midenkor kisipari minőségi munkával és figyelmes kiszolgálással állnak kedves megrendelőink rendelkezésére. Tervezési munkát is vállalunk. Keresse fel bizalommal szövetkezetünket: Mezőkovácsházi Építőipari Ktsz vezetősége Telefon: 88. földekről a kitavaszodás előtt levezethették az összegyülemlett belvizet. Az idei tavaszon igen kedvezően éreztették hatásukat a belvízlevezető csatornák, mert a bevetett és felszántott táblák mélyebb pontjain összegyülemlett vizet nyomban levezethették. A föld megpirkadására így hamarabb sor kerülhetett, és a tavaszi mezőgazdasági munkák is hamarabb elkezdődhettek. Ezekben a napokban a gazdaság határában már minden munkát csinálhatnak. A traktorosok egy része szánt, a másik része műtrágyát szór az őszi gabonákra, vegyszerezik a kukoricavetésre kijelölt táblák talaját. Ebben a gazdaságban az idén a szántó 40— 45 százalékán termelnek kukoricát. A termelési módszerek tökéletesítésével — a vegyszeres gyomirtással és öntözéssel el szeretnék érni a 30 mázsa májusi morzsoltnak megfelelő kukorica- termést. Az öntözéses termelést kiterjesztik a kukoricán kívül a lucernára, vörösherére és 100 hold legelőre is. A gazdaságban valamennyi munkát összevontak, specializáltak. A traktorosok közül többen vállalást tettek, mint Kiss József maulwurfos is, hogy jelentős önköltségcsökkentést érnek el a tavaszi munkáknál. Kiss József vállalta, hogy a kukorica talajának vegyszeres gyomirtásánál naponta 150 forintot takarít meg a gép jobb üzembentartásával és a permetező berendezést kiszolgáló lófogat függetlenítésével. Emlékidéző beszélgetés a Vörös Katona egykori főszerkesztőjével A múltban barangolni mindig szép és mindig izgalmas feladat. De különösen szép és különösen izgalmas akkor, ha az a múlt történelmünk legdicsőbb, az 1919. március 21-én kikiáltott Tanács- köztársaság napjait eleveníti fel. Tűnt idők nyomában szemtanúkkal járni — ritkán adatik meg az embernek. És ha ilyen kegyben van részünk, akarva-akarat- lan megilletődöttség lesz rajtunk úrrá. Ilyenkor a krónikás is hallgat; hiába, nagy varázsa van az emlékezésnek... így voltam én is. amikor a Március 21. otthon csöndes társalgójában, dr. Gyetvai János, a Vörös Katona egykori főszerkesztőjének szavait hallgattam. Az ősz hajú ember, aki majd fél évszázaddal ezelőtt kapcsolódott be a munkás- mozgalomba, aki átélte az 1912-es vörös csütörtököt, aki harcos tollú újságírója volt az 1918-as őszirózsás forradalomnak, másfél órára visszahozta és felvillantotta a népünk történelemkönyvében aranybetűkkel beírt 133 nap néhány felejthetetlen epizódját. Az Újvárosházán proletárdiktatúra született — Zsúfolásig megtelt az Újvárosháza nagyterme a választmány, s a Munkás- és katonatanács tagjaival. A pattanásig feszült mély csendben így kezdte az előadó, Garbai Sándor: — A Vyx-jegyzéket a kormány nem fogadhatta el... Nyugatról semmit, csak diktatórikus békét várhattunk. Nem maradt más hátra, mint elfogadni a diktatúrának egy más fajtáját... A halálos feszültség, amellyel hallgatták a bejelentést, felrobbant: — Éljen a proletariátus diktatúrája! Garbai folytatta: — Amit nyugatról nem kaphattunk meg, azt keletről akarjuk megkapni... Száz torokból tört fel: — Éljen Szó v j et-Oroszország! Amikor hajnalban kikerültek ezek a szavak az utcára, földrengés rázta az országot és belerendült Európa is... Végül Bolgár Elek bejelentette: — Ma a gyűjtőfogház egyik cellájában történelmi jelentőségű okmány született: egyesült a kommunista és a szociáldemokrata párt, megegyeztek a proletárdiktatúra kikiáltásában... A katonák a győzelem üdvlövéseit küldték üzenetül az országnak és a fegyvert simogatva mondták: — Amit az urak elárultak, mi megvédjük! Tűzkeresztség És a munkások jöttek a Fegyverbe! Fegyverbe! — felhívásra. 48 óra alatt több tízezer ember lépett a Vörös Hadseregbe, hogy megvédjék azt, amit az urak elárultak... De jött az ellentámadás is! A románok Szolnok és Budapest ellen indultak, északon a cseh hadak Pellé francia tábornok irányításával támadásra készültek. Tűzkeresztség előtt állt a fiatal, munkásokból, parasztokból toborzott Vörös Hadsereg. Gyetvai elvtárs, ekkor már a Vörös Katona szerkesztőjekt t, szakadatlanul járta a frontot, küldte a jelentéseket. A szolnoki csatára így emlékezett: — Szolnoknál a Tisza-hídfő egyik szakaszáról jöttem éppen, ahonnan az első tűzkeresztségben megszülető Vörös Hadsereg zászlóaljai árasztották el pergőtűzzel a túlsó parton gyülekező román hadakat. Az egyik tiszt rám nézett és bizonytalanul mosolygott: — Újságíró? Megírhatja, hogy nem jönnek át a Tiszán. Szavaiból éreztem a kérdést: birja-e majd a harcot a kiképzetten munkáshadsereg? Bírta! A tüzérségi össztűz után a román seregek a hídfő előtt rendezetlen összevisszaságban menekültek vissza. A munkásez- redek, látva a románok visszavonulását, egetverö hurrába törtek ki... Az a tiszt, aki kétségbe vonta a munkáshadsereg esélyeit, hozzámfordulva mondta: — Most már valóban megírhatja, hogy a románok itt, egyedül, sohasem jönnek át! A íront mögött — Szamuely Tiborral — Szamuely hívott, hogy nézzem meg, mi történik a front mögött. A megyei bírósági épület tárgyalótermébe mentünk. Szamuely • intésére jól öltözött urakat, sötét alakokat vezettek be. Csendesen odaszólt az egyik vadászkalapos úrnak: — Maga Görgényi Endre, Abonyból? — Annak hívnak bennünket 500 év óta, amióta nemesi családfámról történetet írtak... — Maga küldött jelentéseket Ti- tulescu román ezredesnek? — Én nem! Ősz, hajlotthátú, idős férfi jött be. — Igaz-e, Csordás József, hogy Görgényi úr adta magának parancsba, hogy vigyen át a románokhoz egy levelet? — Kérdezte Szamuely. — Én vittem azt a levelet és odaadtam az első munkáskatonának, mert most már nekem is elég volt a korbácsolásból! — Korbácsolta magát a Görgényi uraság? — Nem is egyszer. De úgy hallottam, most már a béresek is emberek lesznek. — Emberek, szabadok — mondta biztatóan Szamuely. — Földjük és jobb életük lesz. És legyen nyugodt, Csordás elvtárs, ez az úr nem fogja magát megkorbácsolni többé... Amikor vége volt a tárgyalásnak, Szamuely fáradtan, de keményen mondta nekem: — Láttad? Ügy marnak belénk, mint az alattomos ordasok, kifelé pedig árulják az országot. Ha nem vagyunk elég szilárdak és kemények, eltaposnának bennünket. Élethalálharc ez... Vállaltam a harcot ellenük, hogy emberek lehessenek végre a Csordások... Landler Jenő útja — Tudod, fiam — mesélte egyszer Landler Jenő, ahogy Léváról a hadtestparancsnoki nagy túraautón visszafelé siettünk Kassára —, ha nem találkozom a munkásosztállyal, ha nem ismerem fel hivatását, már régen elpusztultam volna. A régi világ értelmiségi kiszolgálója voltam. Velük tobzódtam, ittam, kártyáztam. Akkor még nem láttam, milyen fertőben élek. Csak éreztem, hogy ez a világ nem élhet már sokáig. Kerestem embervoltomat, az élet magasabb értelmét, de nem találtam... S akkor, a nagy vasutas- sztrájk idején, miközben a perükben védtem őket, megtaláltam az új embereket, tiszta arany embereket, akik szabadságra és életre vágynak. Akkor találtam meg és is önmagamat, az élet legnemesebb tartalmát és célját. Azok vezettek ki a mocsárból, akik itt harcolnak és véreznek most már az egész világért. Az én vasutasaim. Elzüllöttem, elpusztultam volna nélkülük. Hát látod, fiam, ez az én utam és ezek itt a mi drága fiaink. Nem tudtam mit mondani. Csak hallgattam és néztem a vastag szemüvege mögött boldogan csillogó tekintetét. És boldog voltam, hogy én is a „drága fiaink” útján járhatok. Visszajövünk! A dicsőséges Tanácsköztársaság elbukott. Az utolsó napra fátyolos hangon emlékezett Gyetvai elvtárs. — Az Újvárosháza nagytermében, ahol 134 nappal előbb kihirdették a forradalom győzelmét, utoljára gyűlésezett a Munkás- és katonatanács, valamint a kormány. Kun Béla tette meg a jelentést és közölte az elhatározást: a tanácskormány lemond, helyét a Peidl-kormány veszi át... Halálos csend lett. S a csendben mindnyájan hallottuk Szegedről és Bécsből az ellenforradalmi ordasok vérszomjas üvöltését... A nemzetközi ellenforradalom túlnyomó ereje, a hazai reakciós falkák és belső árulók fojtották meg újra a magyar nép szabadságharcát— Kun Béla szava elcsuklott... Leborult az előtte lévő szék támlájára és néhány pillanatig csak al teste rázkódását láttuk... De az-l után lassan felemelte fejét és al jövőbe nézve acélkeményen mondta: — De a harcot folytatjuk! — Visszajövünk! — lobogott arcukon a harag és lelkűkben a törhetetlen hit... ...és visszajöttek! A bukás után a proletariátus ügyéért harcoló kommunistáknak menekülni kellett. Távol a hazától, idegen országban folytatták a harcot véreik igazáért. Gyetvai elvtárs dolgozott Ausztriában, Németországban és az Egyesült Államokban. Tollával küzdött azért, hogy szebb legyen a holnap, hogy ember legyen az ember. Ezernyi megpróbáltatásban vo'| része, de semmi sem tudta meg* törni a győzelembe vetett hitét. Amikor pedig Magyarországon a Csordások vették kezükbe a hatalmat, amikor megvalósult az, amiért egész életét szentelte, hazatért és itthon, megifjodva dolgozott tovább. Dr. Gyetvai János elvtárs ma 72 éves. Eljárt felette az idő, haját megritkították, fehérre festették az évek. Ám a szíve ma is olyan fiatal, mint 43 évvel ezelőtt, A Szabadság-hegyről tiszta, tavaszi illatot terelt be a társalgóba a virgonc márciusi szellő. Gyetvai elvtárs jóízűt szippantott belőle: nem szólt, helyette csillogó szeme beszélt, s szinte hallottam, amint boldogan mondta: — Ezért a tavaszért érdemes volt élni, érdemes volt harcolni... BRACSOK ISTVÁN BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP megyei bizottsága és a megyei tanács lapja. Felelős szerkesztő: Cserei Pál rkesztőség: Békéscsaba, József Aí o. 4., 1. em. Telefon: 22—96. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó lalat, Békéscsaba, Szt. István tér 3; Felelős kiadó Lehóczky Mihály. Telefon: 10—21. Békés megyei Nyomdaipari Vállalat, Békéscsaba. ■lelős nyomdavezető: Kendra György Terjeszti a Magyai Posta, tílőfizethető ^ oostahivataloknai és a kézbesítőknél.
