Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-01 / 51. szám
2 NÉPÚJSÁG 1961. március 1., szerda Ülésezett a megyei tanács v. b. Berlini képeslap (Folytatás az 1. oldalról) rási tanácsok mezőgazdasági szakembereivel és serkentsék őket a megnövekedett feladatok megvalósítására, a terméshozamok növelésére. Arany Tóth Lajos elvtárs, a megyei tanács v. b. elnöke összefoglalója után került sor a megyei tanács v. b. művelődésügyi osztálya jelentésének megvitatására, mely a megye politechnikai oktatásának alakulását taglalta. A jelentés részletesen és sokoldalúan bizonyította a még viszonylag rövid életű politechnikai oktatás fejlődését, melyben benne van azoknak a pedagógusoknak és ipari munkásoknak a tettrekészsége is, akik őszintén és igazán szívügyüknek tartják a jövő nemzedék munkára nevelését. A jelentésben foglaltakhoz a végrehajtó bizottság több tagja hozzászólt. Klaukó elvtárs azt javasolta a művelődésügyi osztály ott lévő vezetőinek, törekedjenek az iskolai politechnikai oktatás magasabb szintre emelésére. Vonjanak be még több ipari munkást, akik nemcsak szakmailag, hanem jellembelileg is nevelik, formálják ifjúságunkat, vagyis a gyakorlati munkán kívül, illetve a gyakorlati munka mellett a diákok szemlélete is változzon meg még jobb irányban. Javasolta Klaukó elvtárs, hogy vonják be még jobban a szülőket a politechnikai oktatás segítésébe úgy, hogy a szülők közvetlen segítségükkel álljanak pedagógusaink mögött. Javasolta végezetül azt is, hogy keressék, kutassák a pedagógusok még jobban azokat a módszereket, melyek gyorsabbá tehetik az iskolai politechnikai oktatást. Csepregi Pál elvtárs Ígéretet tett a végrehajtó bizottságnak, hogy a tanácsi felügyelet alá tartozó vállalatok vezetőivel részletesen megbeszéli a napokban: hogyan tudnák segíteni az eddiginél fokozottabban a politechnikai oktatást. Ezután került sor a megyében a második ötéves terv időszakában állami erőből épülő lakásépítkezéssel kapcsolatos feladatokról szóló jelentés megvitatására. Végezetül Be fejeződtek a francia-tunéziai tárgyalások Párizs (MTI) De Gaulle francia államfő és Burgiba tunéziai elnök között véget értek a Rambouillet palotában tartott megbeszélések. Burgiba elnök 22 órakor távozott a Készöl az ország első Két és fél millió holdat foglalnak el hazánkban a rétek és a legelők, de csak kevés helyen gazdálkodnak rajtuk tervszerűen, s általában nincs pontos kép a gyepterületek jellegéről, “állapotáról. A Földművelésügyi Minisztérium megbízásából ezért a fűtermesztés és legelőgazdá'kodás legkiválóbb szakemberei — kutató- intézetek és felsőoktatási intézmények munkatársai — megkezdték az első országos legelő-kataszter összeállítását. A szakemberek az egész ország területén dűlőnyi részletességgel minősítik, osztályozzák a réteket és legelőket, s megállapítják azt is, hogy milyen meliorációs eljáközel ötórás tanácskozásról. A hétfő esti órákban közös közleményt adtak ki. Burgiba nem tér vissza Svájcba, hanem kedden Rabatba repült, hogy részt vegyen V. Mohammed marokkói király temetésén. (MTI) rét- és legelőkatasztere rásokkal — javítás, öntözés stb. — lehet megteremteni a korszerű gyepkultúrát. Mivel ezek a munkálatok nagyobb költséget igényelnek, s így csak hosszabb idő alatt valósíthatók meg, a szakemberek javaslatot dolgoznak ki egyszerű, olcsó, bárhol saját erőből kivitelezhető módszerekre is. Hozzávetőleges számítások szerint szakaszos legeltetéssel, rendszeres gyomirtással és hasonló eszközökkel az ország teljes rét- és legelőterületén holdanként két mázsával lehetne növelni a fű-, illetve szénatermést. Ez a mennyiség körülbelül 300 000 szarvasmarhának egy évre elegendő. (MTI) jóváhagyta, majd elfogadta a végrehajtó bizottság a megyei tanács v. b. egészségügyi osztályának 1961. évi munkatervjavaslatát, mely a TBC elleni védekezést taglalta. Bejelentésekkel és Arany Tóth elvtárs zárszavával ért véget a v. b. ülés. Hruscsov részvéttávirata a marokkói királyhoz Moszkva (MTI) Hruscsov, a Szovjet Miniszter- tanács elnöke a szovjet kormány és saját nevében részvéttáviratot küldött II. Hasszán marokkói királynak — jelenti a TASZSZ. — Jól tudjuk, milyen erőfeszítéseket tett V. Mohammed király azért, hogy Marokkó felszabaduljon a gyarmatosítók igája alól — jelenti ki a táviratban Hruscsov. Kelet-Berlinben tovább épül a Stalin- allee-nak a Straus- berger tér és az Alexander tér közé eső szakasza. Kilátás a „Berlin Háza” árkádja alól egy előregyártóit elemekből épülő lakóházra. (MTI Külföldi Képszolgálat.) SZEGHALMI HÍRADÁS a mezőgazdasági könyvhónapról A mezőgazdasági könyvhónap ide jén a szeghalmi járás minden községében megrendeztük a házról házra árusítást. A termelőszövetkezetekben pedig mezőgazdasági könyvvásárokat szerveztünk. A házról házra árusítást a földművesszövetkezet dolgozói végzik. De Vésztőn bekapcsolódtak az árusításba az I. és a II. sz. általános iskola úttörői is. Az árusítás Oskó József napköziotthon-vezető, Nagy Károly és Kiss József úttörővezetők irányítása mellett folyik. Az úttörők között nagy a lelkesedés. Még most kapcsolódtak be a könyv árusításába, de már több mint 600 forint értékű könyvet juttattak el a dolgozó parasztokhoz. A termelőszövetkezetben általában szívesen fogadták a könyveket, de került olyan termelőszövetkezet is, ahol, úgy látszik, olyan emberek ülnek az irodában, akiknek nem érdekük, hogy a tagság tanuljon és művelődjön. Például a vésztői Petőfi Tsz irodájának dolgozói, Kovács Margit és Jámbor Erzsébet hevesen tiltakoztak, azt mondták, hogy oda bizony nem viszünk egy darab könyvet sem. A vésztői Béke Tszben maga az elnökhelyettes tiltakozott a könyvárusítás ellen. Pedig a tagság közül volt, aki érdeklődött és szívesen válogatott volna a könyvek közül. Annál szívesebben fogadták szervezőnket, Gyúró Lászlónét a vésztői Magvető Tsz-ben, ahol Ökrös Sándor, munkában megtört, egyszerű parasztember örömmel vállalta, hogy árulja a könyveket. Nem biztatott bennünket nagy Moszkva (MTI) A Szovjetunió „leghosszabb” városa eddig Sztálingrád volt: több mint 70 kilométer hosszúságban terül el a Volga partján. Ezt a címet azonban rövidesen elhódítja tőle a Fekete-tenger népszerű üdülőközpontja, Szocsi. Az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének határozata alapján ugyanis Szocsihoz csatolták a környező fürdőhelyeket, településeket is. A városi tanács eredménnyel, de ígéretet tett arra, hogy minden tagtársának ajánlaná fogja. Még nem fejeződött be a könyvvásár, de már több mint 500 forintot árult ökrös bácsi. A többi tsz-ben is körülbelül 400 forint értékű könyv kelt el. A füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz- től pótrendelést is adtak fel mezőgazdasági szakkönyvekire. HEGYESI ÍREN Szeghalom, könyvesboltvezetö igazgatása alá kerülő partszakasz így együttvéve száznegyven kilométer hosszú lesz. A városi tanács közvetlen irányításával teljesen átszervezők, kibővítik a Fekete-tenger népszerű üdülő-központjait. Míg 1956- ban Szocsiban 320 000-ren üdülhettek, tavaly már megközelítette az üdülők száma a 600 000-ret, 1965-re pedig az újonnan épülő szanatóriumok, üdülők, szállodák, panziók évente 1 millió vendéget fogadhatnak be. Száznegyven kilométer hosszú iidiilőváros a tengerparton „Lődd agyon őket, hiszen arabok!“ Thomas Gordon angol újságíró Bruce Mussard volt algériai francia idegenlégionista elbeszélése alapián írta ezt a cikket a Today című lapban. Mussard elbeszélését Gordon saját megjegyzéseivel egészíti ki. JUI ussard 18 éves korában lé- pett be a hadseregbe. Al- dershotban részesült újonckiképzésben. Utána ejtőernyős ezredhez került. Fél év múlva azonban, mint „katonai szolgálatra alkalmatlant” leszerelték. De egy-kettőre megúnta a polgári életet és belépett az idegenlégióba. „Izgalmas életre vágytam — mondja —, a légió alkalmas helynek látszott erre.” A toborzó bizottság felvette a légióba, s 1960. március 8-án Algériába, Szidi bel Abbeszbe irányították. Tudta, hogy öt éve partizánháború folyik Algériában, 400 000 francia katona állomásozik ott, s 150 000-et már megöltek közülük. Épp aznap, amikor Mussard Algírba hajózott, Kelet-Constantine tartományban öt felkelőt végeztek ki „terrorista tevékenység” vádjával. A francia parlamentben bejelentették, hogy de Gaulle tábornok é= a Nemzeti Felszabadí- tási Front tárgyalásai kudarccal végződtek. Mussard öt nappal azután, hogy megérkezett Szidi bel Abbeszbe, először volt szemtanúja annak, milyen kegyetlenül bánnak az arabokkal. Március 15- én történt ez az eset. A volt idegenlégionista eskü alatt ezt vallotta: „Elküldték minket az idegenlégió temetőjébe, hogy hozzuk rendbe a sírokat. Háromfőnyi fegyveres őrség utazott velünk a teherautón. Szidi bel Abbesz poros utcáin át vezetett az utunk. Kocsink hirtelen fékezett és csaknem elgázolt egy öszvért, amelyik ott állt az úton. Két géppisztolyos őr leugrott. A közelben tartózkodó járókelők sietve eltűntek a mellékutcákban és a kapualjakban. Csak az öszvér gazdája maradt ott. A katonák odamentek hozzá és egyikük géppisztolyával teljes erővel fejbevágta. Az arab elvágódott, fejéből ömlött a vér. Még három idegenlégionista ugrott le a kocsiról, s másik két társával együtt szöges csizmájával az eszméletlen arab bordáját, hasát és arcát taposta. Amikor otthagyták, egyikőjük búcsúzóul még megfordult és a vasalt puskatussal fejbevágta a szerencsétlen áldozatot. Iszonyú reccsenés., hallatszott. A légionisták letörölték csizmájukról a vért és újra felszálltak a kocsira. Amikor elindultunk, az egyik géppisztolyos katona ezt mondta: „Ez a gazember megérdemelte a halált. Minek engedi az öszvért az útra. Meg aztán az is lehet, hogy felkelő volt!” Nemzetközi Vöröskereszt bizottsága a francia kormánynak Párizsban 300 oldalas jelentést nyújtott be, amelyben leírja, hogyan bánnak a francia csapatok Algériában a muzulmánokkal. A jelentés tényekkel támasztja alá, hogy a foglyokat állatiasan kínozzák: kezüknél fogva felkötik, hosszú időre jeges vízbe mártják, villamos árammal sanyargatják őket. Mint Mussard mondta, az idegenlégió meggyőződése szerint senki sem akadályozhatja meg a légionisták algériai uralmát. Az idegenlégió lett a fő politikai tényező Algériában. A tisztek már szakértői a vallomások kicsikarásának, mesterien hamisítják meg, sőt eltitkolják a tényeket a francia lakosság elől. Titokban folyik a bíráskodás, s a közvélemény tájékoztatása nélkül hajtják végre a halálos ítéleteket. Mindez a „háborús szükség” ürügyével történik. Mussard azonban felteszi a kérdést, hogy vajon azt is a „háborús szükség” indokolta-e, aminek 1960. március 28-án volt szemtanúja. „Agyagbarakkban voltunk elszállásolva — mondja. — Kis udvar tartozott hozzá, ahol muzulmánok várakoztak a kihallgatásra. Azzal gyanúsították őket, hogy felkelők. Reggel fél Őrkor az udvarról szörnyű sikoly ébresztett fel. Egy-két légionista mocorogni kezdett az ágyán, de senki sem mozdult, hogy megnézze, ki sikoltott és miért. Odamentem az ablakhoz. Két csoportra osztva, 12 arabot láttam az udvaron. Hat közülük katonák őrizete alatt a fal mellett guggolt. ppen abban a pillanatban, amikor kinéztem, két légionista szuronnyal átszúrta az egyik muzulmán kezét. A fogoly feljaj- dult, de nyakára vágtak egy gumibottal, s menten elhallgatott. Az arabok eszméletlenül elterülő társuk láttán jajveszékelni kezdtek és ezen még jobban feldühödött az őket körülvevő hét katona. A légionisták irgalmatlanul ütlegelni kezdték az arabok arcát és kezét. Az egyik arab a kerítés felé menekült. Három légionista utána vetette magát. Kettő a kezét fogta le, a harmadik pedig szuronnyal kiszúrta a szemét. Az arab a fájdálomtól eszét vesztve a földre vetette magát, s a katonák a helyszínen agyonlőtték. Nyomban utána végeztek a többivel is.” A francia kormány áprilisban vizsgálatot rendelt el. A hivatalos vizsgálat megállapította, hogy Algériában kb. egymillió arabot telepítettek át internáló táborokba. Mussard szerint a légió különleges alakulatai kegyetlenkednek a legbarbárabb módon. Ezeket az alakulatokat főleg volt fasisztákból és emberi mivoltukból kivetkőzött szörnyetegekből állítják össze, olyanokból, akiknek a vádlottak padján lett volna a helyük Európa különböző országaiban. Philippeville-ben, különleges tiszti kiképző táborokban tanították meg őket a kínzás módszereire. A Guardian című angol lapban 1959 végén valaki, aki megfordult egy ilyen kiképző táborban, beszámolt az ottani „munkáról“. Elmondta, mire tanították őket: „Először is: a kínzás művészet. Másodszor: csak tiszt, vagy más
