Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-02 / 28. szám

19*1. február 2., csütörtök NÉPÚJSÁG 3 NEMCSAK A VEZETŐK... Termelőszövetkezetek zárszámadásai a sarkadi járásban — Én amondó vagyok, hogy a vezetők a felelősek... — hallot­tam néhány napja az egyik ter­melőszövetkezeti gazdától, amint az italboltban egy kisfröccs mel­lett mérgelődve magyarázott a kö­réje gyűlt gazdáknak. A többi szóra is odafigyeltem, így tudtam meg, amiatt bosszankodnak, hogy nem érték el az egy munkaegy­ségre tervezett 35 forintot, annál valamivel kevesebbet osztanak a tsz-ben. Később arról beszéltek, nem gazdaember az, aki nem ismeri el, hogy olyan időjárás volt a múlt évben, amire még a legöre­gebbek is csak nagyon régről em­lékeznek. Csaknem egy negyed­évig esett az eső. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy még most is van cu­korrépa hordani való. Aztán a tossz időjárás következtében a búzából is volt kiesés vagy 30 va- gonnyi. Azt fejtegették, hogy igen nehéz volt a felfejlődött gazdasá­guk „indulási” éve. A termelőszö­vetkezetük az újonnan belépőkkel többszörösére növekedett, a kö­zös férőhelyek híján az állatok le­romlottak és nem kevés elhullás is akadt. ' Aztán a cukorgyárat szidták, mert az ottani vezetők állítólag nem vették figyelembe, hogy a földterülethez viszonyítva a já­rásban ők vetették el a legtöbb cukorrépát. Amikor még nagyob mértékben lehetett volna hordani, akkor a cukorgyáriak olyan indo­kolatlan szállítási korlátokat állí­tottak fel, mely visszavetette a tsz munkáját. Később, amikor bejött a rossz idő, már hiába szállíthat­tak volna többet, a föld ragasz­totta a kocsikat. Aztán jött a sok gép, a vontatók meg a lánctalpa­sok és kínlódtak a latyakban. Vég­eredményben csaknem többe ke­rült a szállítás, mint amennyit a cukorrépa ért. — Ügy látszik, az „időjárásfele­lősön” kívül jócskán hibáztak a különböző posztokon álló vezetők is — gondoltam magamban a vi­tát hallgatva és aztán tovább he­gyeztem a fülem, mit mondanak mégi A Mezöhegyesi Atkára Gazda­ság dolgozói és vezetősége az utób­bi esztendőkben igen figyelemre­méltó eredményeket ért el a nö­vénytermelés és az állattenyésztés hozamának emelésében. A munka jobb tervezése, az élenjáró mód­szerek bevezetése következtében megvalósították a hetedik part­kongresszus 1959—60. évre szóló irányszámait és sikerült az azelőtt deficites gazdaságot nyereségessé tenni. Már az elmúlt évben is 13 millió forint nyereséggel zárt az állami gazdaság. Ebben az eszten­dőben pedig mindent egybevetve 30 millió forint jövedelemmel di­csekedhet A gazdaság vezetői, mérlegelve az elmúlt évek munkáját, megál­lapították, hogy elsősorban azokon a területeken voltak kimagasló eredmények, ame­lyek üzemeltetése központi irányítás alatt állt. Ugyanakkor megállapították azt is, hogy a gazdaság eddigi szer. zeti felépítéséből kifolyóan bizo­nyos kettősség fakadt, magyarán: az elvi és az operatív intézkedés nem volt egységes. A kialakult ke­rületi sovinizmus ugyanis sok esetben zavaróan hatott és aka­dályozta még a központi intézke­déseket is. A szakemberek véle­ménye szejint a kerületekre osz­tott gazdaság kettős jellege: a központilag irányított állat­A legjobban méltatlankodó gaz­da azt bizonygatta, hogy amíg ő és még sokan mások lelkiismere­tesen megdolgozták a maguk por­cióját, addig voltak jó néhányan olyanok, akik a ferde utakat ke­resték, másfelé jártak, nem arra, amerre a munka volt. — Huncutkodtaik az újonnan belépett gazdák is néhányan: nem hordták ki a trágyát, meg nem szántották meg a földjüket. Azzal voltak, hogy úgyis belépnek a közösbe, mit törjék magukat. Elhanyagolták a felszerelésüket is — bizonygatta az egyik társalgó és egy nevet is említett arra, hogy az illető olyan szekeret vitt a kö­zösbe, hogy már a tsz kapujában majdnem széthullt. Olyan is akadt — ennek is említették a nevét —, aki az utolsó milliméterig elkop­tatta a lova lábáról a patkót. Az első szava az volt, patkoljátok már meg azt a szerencsétlen pá­rát, mert lejárja a körmit... — Az efféle munkák is sok munkaegységbe kerültek — emel­te fel figyelmeztetően az ujját a másik gazda. Így folyt közöttük a terefere, hol szenvedélyesen fel­lobbant, hol alábbhagyott. Csak nem álltam már szó nél­kül és odaléptem közéjük. Mond­tam, abban igazuk van, hogy a vezetők felelősek, de azért ne varrjanak mindent a vezetők nya­kába, mert közgyűlés is van a vi­lágon, és ha jól hallottam, vannak vagy öt-hatszázan abban a gazda­ságban. — No, azért nehogy azt tessék hinni, hogy olyan nagyon rosszul állunk! — szabadkoztak mindjárt egyszerre többen is. — Csak hát éppen a hibákról beszélgettünk — magyarázta a kisfröccsös gaz­datárs. — Építettünk mi ebben az esztendőben sokmindent, ami ké­sőbb hozza a hasznot — magya­rázta. Aztán egymás szavába vág­va újságolták el, hogy létesítettek 120 férőhelyes tehénistállót, 500 férőhelyes hizlaldát, és 240 férő­helyes süldőnevelőt, baromfióla­kat, transzformátort meg még sok tenyésztés és az üzemegysé­genkénti, helyi jellegű nö­vénytermesztés a további fej­lődés akadályává vált Ez arra késztette a gazdaság po­litikai és gazdasági vezetőit, hogy magasabb színvonalú vezetési for­mát alakítsanak ki, mégpedig a gazdaság átszervezése útján. Ki is dolgozták az átszervezés gyakorlati végrehajtásának mód­ját. A 22 ezer holdas gazdaság ed­dig 217 táblára oszlott. A gazda­ság vezetői elhatározták hogy a Dombegyházi ÁG hozzácsa­tolásával 28 ezer holdra gya­rapodott területet összesen 20 táblára osztják. Gyakorlati tapasztalatok bizonyít­ják, hogy az ezer holdas nagy táb­lákon jóval olcsóbban lehet meg­szervezni a növényápolást, a nö­vényvédelmet, a betakarítást és más munkákat. Eddig mintegy ezer holdon termeltek cukorrépát, de 6—8 egymástól távoleső terü­leten. Ez komoly mértékben ne­hezítette a gépek jó kihasználását s a legfejlettebb agrotechnikai módszerek alkalmazását. Ha a jö­vőben egy területen lesz a cukor­répa, ez csökkenteni fogja a ter­melési költségeket és lehetővé te­szi, hogy tovább növekedjen a gazdaság nyeresége. Másik jelentős lépés, amely az előzővel szorosan összefügg, hogy mindent és emellett még felújí­tásokat is csináltak. — Aztán mondják meg őszin­tén: a vezetőség mellett a hibákra önmagukban nem találnak sem­miökot? — érdeklődtem, mert ezt a részét a dolognak még nem na­gyon boncolgatták; — Látjuk mi a mienket is — felelte önérzetesen egyikük —, ebben a gazdasági évben meg is szorítjuk azokat, akik a kihú­zót játsszák vagy sepekulálnak. Megtanítjuk őket arra, hogyan él­jenek a valóságnak... — No, akkor helyben is va­gyunk — szóltam mosolyogva, hi­szen éppen erről van szó, a ter­melőszövetkezet sorsa nem kizá­rólag egy-két vezetőn múlik — elvégre őket is maguk választ­ják —, hanem a gazdák összessé­gének akaratán. Azzal meg, úgy látom, a tanulság után nem lesz baj — tettem "pontot a közbeszó­lásom végére, s aztán megittam én is a kisfröccsömet. Boda Zoltán A gyulai mezővárosi napok közelmúltban lezajlott kétnapos vitája a parasztság települési prob­lémáit vizsgálta a nagyüzemi me­zőgazdaság viszonyai között. E kérdést maga az élet tűzte napi­rendre azzal, hogy községeink, vá­rosaink egymás után válnak, s váltak termelőszövetkezeti hely­ségekké. A széttagolt alföldi paraszti gaz­daságok helyét a nagyüzem fog­lalja el. E körülmények között a tanyavilág létjogosultsága kérdé­sessé vált: egyrészt akadályozza a nagyüzemi gazdálkodást, másrészt a tsz-parasztság megnövekedett szociális, kulturális, kommunális igényeit tanyarendszerben kielé­gíteni nem lehet. Mi történjék a bomló tanyavi­lággal? Erre keresték és nagy­Mezöhegyesen megszüntetik a kerület-rendszert és az ipari üzemek mintájára központi irányítást valósítanak meg. A gazdaság vezetését az igazgatók és az osztályvezetők mellett a spe­cialisták vezetése alatt szervezik meg központi irányítással. Meg­szűnik minden területi jellegű szervezettseg, az egész gazdaság egy elvi irányítás és operatív in­tézkedés alá fog tartozni. A nö­vénytermesztés és az állattenyész­tés minden területén specialisták irányítják majd a munkát. A ve- tőmag-agronómus, a kukorica-, a cukorrépa-, a lucernatermesztö, vagy más szakember jobban el­mélyülhet majd a saját munkájá­ban, mert nem nyugszik a vállán még sokféle gond, így több ideje lesz megismerni hazánk különbö­ző tájain, vagy a külföldön jól be­vált új agro- és zoótechnikaá módszereket. A Mezőhegyesi Állami Gazda­ság szakemberei úgy vélik, hogy a magasabb szintű vezetés, a nagy. táblák kialakítása már az első év­ben nagyobb eredményeket hoz. A tervezet két év alatt teljesen megvalósul. Ha pedig megvaló­sul, a gazdaság eddigi jövedelme­zőségét legalábbis megduplázhat­ják, több húst, zsírt, tejterméket, vetőmagot adhatnak olcsóbban a népgazdaságnak. A termelőszövetkezetek zár­számadásainak felülvizsgálata és megerősítése, valamint a zárszám­adást tárgyaló közgyűlések tartása jó ütemben halad a sarkadi járás­ban. A 32 termelőszövetkezet kö­zül 27 termelőszövetkezet zárszám­adását vizsgálták eddig felül. A felülvizsgálással egy időben tart a zárszámadások megerősítése is. A járási tanács v. b. mezőgazdasági osztálya már 20 zárszámadást erő­sített meg. A megerősített zár­számadással rendelkező termelő- szövetkezetek közül 7 már meg­tartotta a zárszámadást tárgyaló közgyűlést is. A járás területén lévő termelőszövetkezetek közül a kötegyáni Üj Élet Tsz-ben 32,33 Ft, a körösnagyharsányi Kossuth Tsz-ben 28,09, a zsadányi Búzaka­lász Tsz-ben 33,93 Ft. az okányi Alkotmány Tsz-ben 30 Ft, a sar­kadi Haladás Tsz-ben 28,70 Ft az egy munkaegységre jutó részese­dés. vonalakban meg is találták a vá­laszt a gyulai mezővárosi napok­ban. A történelmileg kialakult mezővárosaink városfejlesztési problémái jelentős részt a mező- gazdasági település problémái. Gyula vonatkozásában is ez a helyzet. Gyula 1959. december 31-vel lett termelőszövetkezeti város. Több mint harmincezer holdas területén 97 százalékban nagyüze­mi gazdálkodás folyik. Nálunk is csökken a mezőgazdasági termelő­helyeken (kint a földeken) élő munkaerők száma. Az utóbbi tíz évben csaknem felére csökkent. Ez a folyamat a nagyüzemi gaz­dálkodás következtében — az ed­digi tapasztalatok alapján — még fokozottabb mértékben erősödni fog. Becslés szerint 5—10 év alatt teljesen megszűnik városunk kö­rül a tanyarendszer. Hová költöznek az emberek? — Régebbi nézet az volt, hogy kánt maradnak a határban: tanyaköz­pontokba, új kis falvakba tömö­rülnek. E meggondolás alapján je­lölte ki a Tanyai Tanács annak idején a Benedeki határban az új falu helyét, s építettek tanácshá­zát is. Az élet nem igazolta ezt az elméletet. Ehhez hasonló elkép­zelés a város távlati tervének ki­dolgozásakor is felmerült, azzal a változattal, hogy tanyaközpont — de nem új falvak! — a jelenlegi tsz-központok körül alakulnak ki. A mezőgazdaságban is szétválik egyre határozottabban a munkahely és a lakóhely. A la­kosság — tapasztalataink ezt mu­tatják — a belterületre összponto­sul. A tsz-központok majorok lesznek, legfeljebb készenléti szál. lássál, de nem állandó lakóépüle­tekkel. A gyulai mezővárosi napok so­rán az alföldi mezőgazdasági lakó. település elfogadható alsó határát 2500 fő körül állapították meg, mint olyat, amely még a korsze­Évek hosszú során mindig vitá­ra adott alkalmat a baromfi kelte-’ tő állomások csibeelosztása. A közelmúltban rendelet jelent meg, amely szabályozza a naposcsibe eladását. A rendelet értelmében naposcsibét csak a baromfifeldol­gozó vállalatok hozhatnak forga­lomba. Csütörtökön, február 2-án A zárszámadások készitésévei egyidejűleg készítik az 1961. évi terveket is termelőszövetkezete­inkben. A hibridiízemek január végére beftfezik a kukorica-vetőmag fémzároiását Az ez évi hibridkukorica-vető­mag tisztítását, szárítását és fém­zárolását 3 hónappal ezelőtt kezd­ték még a 10 állami gazdasági hibridüzemben. Ezek közül első­nek a bajai üzem fejezte be a munkát. A többi üzemben ezek­ben a napokban fejezik be a fém­zárolást, és e hónap végére ország­szerte előkészítik a hibridkukori- ca-vetőmagvakat. Az állami gazdasági hibridüze­mek az előzetes számítások sze­rint 3000 vagon fémzárolt hibrid­kukorica-vetőmagot állítanak elő; rűbb igények kielégítésére képes, ha nem is gazdaságos formában. Egy ilyen település Gyula eseté­ben külterületi lakóinak több mint 50 százlékát jelentené. Ilyen település — új falu — a város kül­területén sehol nem jöhet létre. Kisebbek esetében pedig a szüksé­ges szociális, kulturális, kommu­nális igények kielégítése (orvos, gyógyszertár, iskola, kultúrház, mozi, járda, villany, víz, csatorna stb.) óriási költségtöbbletet igé­nyelne. Az évek során — egyre gyorsuló ütemben — Gyulán is megszűnik a tanyavilág. Az ott la. kók a város belterületére költöz­nek, ahol a fentebb említett igé­nyek kielégítésének feltételei szé­lesebb skálán is biztosítottak. Figyelmet kell fordítani tehát megfelelő belterületi, beépíthető terület kijelölésére, s ott „gazda­telkek” biztosítására, amely lehe­tővé teszi a háztáji jószág tartá­sát. (A háztáji gazdasággal még hosszú időn keresztül számolni kell és szükséges is.) A gyulai tel­kek ilyen szempontból megfelőek, a most felosztásra kerülő török­zugi részeken is. (Inkább a város- központban kellene a teieknagy- ságból lefaragni). Mezővárosok esetében gon­doskodni kell megfelelő ipar — elsősorban feldolgozó ipar — ki- fejlesztéséről a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerők foglal­koztatására. A mezőgazdasági ter­melés is egyre iparszerűbbé vá­lik. A parasztság igényeit a vá­rosba telepítéssel egyre fokozot­tabban kielégíti. Ezzel a munka- viszonyainak megváltoztatásával alapjában eltűnik a különbség, amely még fennáll a városi és a tanyasi, az ipari és a mezőgazda- sági munkás között. — A vázolt települési irányzat eredménye: a termelőszövetkezeti parasztság sokoldalú felemelkedését, az em­beribb, a jobb élet kialakítását te­szi lehetővé. Gyulai Kiss Gábor a baromfikeltetéssel és a csibe­értékesítéssel kapcsolatban a me­gyei tanács mezőgazdasági osztá­lyán a baromfikeltető állomások vezetői, a megyei tanács szakem­berei a Barnevál megbízottaival értekezletet tartanak. Ekkor be­szélik meg a miniszteri rendelet végrehajtását, a naposcsibék szak­szerűbb, igazságosabb elosztását. A Mezőhegyesi Aílami Gazdaságban az ipari üzemek mintájára központi irányítást valósítanak meg A tanisivilág" jövője Négy és fél millió csibe kerül elosztásra ;

Next

/
Thumbnails
Contents