Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-05 / 31. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. február 5., vasán»* jegyzetek egy kulturális aktíváról Elválasztható egymástól a ivepNépművelés w Talán egy hónapja rendezték íneg a megyei kulturális aktíva- ülést, ahol meghatározták a megye népművelési szervei előtt álló feladatokat. Most a napokban került sor arra, hogy a megyei aktíva tanulságait járási értekezleteken is megvitassák. Ez már megtörtént Békésen és Gyomén. A gyomai aktíván, amelyen részt vettem, a járási pártbizottság agitációs-propaganda titkára vitaindító beszédében elemezte az elmúlt néhány esztendő népművelési tapasztalatát. Mi a jellemző a kultúrmunkára ? Sok szó esettárról, hogy a járás területén az elmúlt esztendőkben egészséges fejlődés indult meg. több művészeti csoport alakult és ilyen szemléltető példaként elhangzott az is, hogy a járásban lö színjátszó-csoport közül 11 részt vett a felszabadulási kulturális szemlén. A felszabadulási szemle eredményeihez tartozik, hogy 600—700-ra tehető azoknak a száma, akik részt vettek a szemle különböző kulturális rendezvényein, mint táncosok, szavalok, szólisták és ki tudná felsorolni, milyen művészeti ágban. Elhangzott az is a beszámolóban, hogy javult az ismeretterjesztő előadások színvonala, több előadást rendeztek, mint tavaly, és a járás területén nem egy termelőszövetkezet szerződést kötött ismeret- terjesztő előadások megrendezésére. — Előfordul azonban az is, hogy a szerződést megkötik, de az előadás elmarad — mondotta az előadó. Példákat hallottunk arról, hogy volt olyan vállalat, amely megkötötte ugyan az ismeretterjesztő előadásokra a szerződést,' kifizette az azokért járó tisztelet- díjat, de az előadások mégis elmaradtak* Jóleső érzés volt hallgatni a gyomai pártbizottság titkárának, szavait, aki többek között afról is beszélt, hogy a népművelés bizony nem elsősorbap forint-kérdés, hanem politikai kérdés. A művelés és a gazdálkodás? Azt hiszem, erre egyetlen szóval is válaszolhatunk, mint ahogy válaszoltak is az aktíván többen: nem választható el, szorosan együtt jár. És legyen egy gazdasági vezető bármilyen elfoglalt is, időt kell adni arra, hogy foglalkozzon a kulturális nevelőmunka kérdéseivel. Mint ahogy foglalkozni kell a járás területén például az olvasás kérdésével. Az előadó szemléltető példákat mondott el a járás olvasottságáról, i Elmondotta, hogy van olyan község, ahol egy lakosra mindössze fél könyv jut, amit elolvasnak, de van olyan község is, ahol még a negyed könyvet sem éri el ez az átlag. Vajon niindest megleltek a könyvtárosok az olvasás növeléséért? Nem hisszük. És jó lenne már arról is leszokni, hogy a gyengébb eredményeket, azzal szépit- getjtik, mint ahogy itt is tette az egyik könyvtáros. Ez a könyvtáros a statisztikai adat által kimutatott olvasók számát beszorozta hárommal vagy néggyel, mondván, hogy ha egy könyvet kivisznek egy családba, azt elolvassa a család minden tagja. Nem hisszük el, hogy ez tényleg ilyen egyszerű lenne. El kell fogadnunk azt, hogy sok szép eredményt értünk el, népünk olvasó nemzet lett. Hiszen a könyvnapi forgalmak bizonyítják, hogy a könyv bevonult a tanyai ember lakásába is, mint ahogy bevonult oda a telepes rádió, és még sok más jelentős kultűrtényezö. Azt is látnunk kell azonban* hogy a tanyai lakosság még nem olvas úgy könyvet, mint- ahogy mi azt a könyvtári statisztikában beállítani szeretnénk. A kulturális munka bizonyos lebecsüléséből származik az is, hogy művelődési otthonaink még mindig nem tudtak egy-egy falu központi kulturális szerveivé válni. Nem szándékozom itt most teljes egészében elemezni ezt a kérdést, csupán annyit kívánok ennek az kuftúrmunka lebecsüléséről az elkövetkező időben kevesebb szó esik. Mert éppen ez a gyomai aktíva is arról győzött meg, hogy nemcsak a párt- és állami vezetők látják a kulturális munka fontosságát, hanem kezdi megérteni a lakosság is, hellyel-közzel a gazdasági vezetők is. Termelőszövetkezet és kultúra Az akiiva-ülésen elég sok szó esett a termelőszövetkezetekben végzett kulturális munkáról. A gyomai járási művelődési otthon igazgatója helyesen fejtegette, hogy ne azt várjuk, hogy a tanyáról bejönnek az emberek egy-egy vitaelőadást meghallgatni, hanem lehetőleg mi biztosítsuk, hogy egy-egy előadás a tanyai iskolában hangozzon el. A gyomai községi párttitkár hozzászólásában nagyon komolyan beszélt arról, hogy az elkövetkező évek egyik legfontosabb feladata éppen az lesz, hogy a termelőszövetkezeti tagok kulturális ellátását biztosítsa. Egy termelőszövetkezeti elnök hozzászólásában pedig arról beszólt, hogy közösen kell megtalálni azokat a módozatokat, amelyekkel a kulturális munkát a tanyai településeken el lehet majd végezni. A tanyai népművelési munka megjavításáról szólva elhangzott néhány olyan megjegyzés is, hogy bizony a tanyai pedagógusok nem nagy számmal vesznek részt ebben a munkában. Ügy érzem, hogy ez nemcsak a pedagógusok hibája. Valószínű, ha a termelő- szövetkezetek elnökei és pórttit- kárai felkeresik a pedagógusokat, s azokat megkérve közösen dolgozzák ki a tanyai népművelés új útjait, akkor azok szívesen vesznek ebben részt. A gyomai aktíva tanulságai és eredményei majd csak később látszanak meg. Az ott elhangzott felszólalások azt bizonyították, hogy megértették az aktíva résztvevői: rajtuk áll, hogy népünk kulturális színvonala az elkövetkező években hogyan emelkedik. —«7,1 Azért fordítunk oly nagy gondot az emberek oktatására, nevelésére, mert a müveit, képzett ember hasznosabb munkát tud adni az egész épülő társadalmunknak, mint az. aki az általános iskola által nyújtott ismereteken túl nem lépett. A nép művelésének, tanításának hagyományos formái mellett — mint az általános iskolák, középiskolák, egyetemek, főiskolák — ott vannak az üzemi tanfolyamok, világnézeti-, szakismereti-, TIT- előadások, mezőgazdasági tanfolyamok különböző fokozatokban —, és természetesen a nép nevelését szolgálják a párt és társadalmi szervek által tartott többféle témájú előadások is. Milliókat fordít az állam az emberek művelésére, mert művelt néppé akarja formálni hazánk lakosságát. Azt hiszem, valahogy úgy vagyunk vele, hogy „a pénz nem számít”, ha arról van szó, hogy okosodjanak az emberek. Persze számít a pénz, szórni, fecsérelni nem szabad, de ameny- nyire szükség van. azt feltétlenül a nép művelésére bocsátja a kormány. Az a kérdés, hogy a társadalmi szervek jól használják-e fel ezt a pénzt? Vagy még pontosabban: Az általuk szervezett tudatformáló munka valóban mindig céltudatos-e, mindig azért történik-e, hogy azt az ember a termelő, országot építő munkájában hasznosítani tudja? Sajnos, nem tudunk erre olyan egységesen biztos igent válaszolni. Némelykor ezeket a' tanfolyamokat vagy előadásokat nem azért tartják, mert arra szükség van ott, abban az üzemben, vagy községben, nem mindig olyan dolgokról szól az előadás, amelyek éppen azt a réteget érdeklik, amely hallgatja. Márpedig nyilvánvaló, hogy a falu lakosságúnak felesleges elő* adást tartani a vasesztergályos szakma legújabb technikai csodáiról, de ugyanígy haszontalan és termelés a rizstermesztésről szakismereteket adni olyan termelőszövetkezetekben, amelyben éppen a kukorica-termesztéssel foglalkoznak. Mi a legfontosabb nekünk? Az, hogy előadásaink, tanfolyamaink hallgatói hasznát vegyék annak, amit hallanak, vagyis, hogy a népművelő és tudatformáló munka végső fokon több- termelést, magasabb terméshozamot eredményezzen. Az üres tájékozottságot, a lexikális műveltséget, az élettől messze álló tudást nem képes senki sem a maga, sem más hasznára fordítani. Márpedig, ha a lakatos nem tud szerelni vagy ha a paraszt nem tud disznót hizlalni, nem sokra megyünk előre az ország építésében. Ehheií a gondolathoz tartozik a világnézeti neveléssel kapcsolatos probléma is. Itt is előfordul a céltalanság. Többször halljuk. hogy olyan községben tartottak előadást, mondjuk a vallás keletkezéséről, ahol az emberek többsége már rég túljutott a misztikum csodálatán, ahol az egyház befolyása szinte dió- nyira szűkült. Itt is, tehát a világnézeti nevelőmunkánkban is aszerint kell előadásainkat tartani, hogy hol mire van szükség. Ne azt az embert győzködjük ateistává, aki gondolataiban már régen materialista és az öntözésen töri a fejét, ha kiszáradt a föld, hanem azt, aki még hisz a természetfelettiségben, aki még az istenhez fordul, ha esőt kíván a föld. A mi , népművelő munkánk nem lehet öncélú: Nem azért tanítjuk az embereket, hogy „úgy általában” műveltek legyenek, hanem azért, hogy amit megtanulnak, azt a saját boldogságukért. az egész nép javáért hasznosítani tudják. Ha ilyen céltudatos lesz a népművelő és tudatformáló munkánk, akkor mondhatjuk: „nem számít a pénz". Varga Tibor Elégedettek a szövetkezeti emberek Ecseqfalván hozzászólásokból kiderült az is, hogy többen érzik a felelősséget azért, hogy a falun végbement gazdasági változás mosi már tudatváltozással kell, hogy együtt- járjon, hogy az emberek gondolkodásmódja szocialistává legyen, ahhoz fokozottabb népművelési munka, fokozottabb kulturális munka szükséges. Lebecsülik-e a kultúrmunkát? Nem egy hozzászólásban elhangzott az is, hogy a gazdasági vezetők közül sokan ..idegesek” lesznek akkor, ha a kulturális munkáról beszélnek velük, mint mondják: nekik sokkal fontosabb feladataik vannak ennél Kinek van igaza? aktívának tapasztalatai alapján leszűrni, hogy ha a művelődési otthont úgy támogatja a tanács, hogy az irányítani is tudjon, akkor kultúrközpont lesz. de ha a tanács és a tömegszervezetek csak tudomásul veszik létét, és nem segítik munkáját, a művelődési otthon még a kisebb feladatát sem tudja betölteni. A népművelés munkásai sokszor joggal panaszkodnak arról, hogy őket bizony meg sem hallgatják, sokszor nélkülük döntenek a művelődést érintő kérdésekben. Előfordul és elmondhatjuk azt is — bár egyre kevesebbszer —, hogy a művelődési otthon vezetőit meg se hívják például azokra a tárgyalásokra, amelyeken a kultűrmunkáról tanácskoznak. Valószínűnek latszik, hogy a Amikor értekezleteken, gyűléseken a hallgatók kedve, megelégedése szerint beszélnek az előadók, nemigen akadnak hozzászólók. így volt ez az ecsegíalvi Egyetértés Tsz zárszámadó köz gyűlésén is. Csak néhány tag szólalt fel, miután az elnóK és a főkönyvelő beszámolt a múlt évi eredményekről, a szövetkezet fejlődéséről, s a tagoknak jutó jövedelemről. Bezzeg egy évvel ezelőtt volt ám hozzászóló bőven, s ezekből bizakodás helyett az csenő ült. ki, hogy a munkaegységből nem lehet megélni. Most bezzeg. — Nemigen van mit mondani — jegyezte meg a széksorokból Kovács Mihály. — Én is, és azt hiszem, hogy mindenki meg van elégedve a munkaegységenként jutó 30 forint értékkel. — Hát ez az, tagtársak — állt lel egy idősebb szövetkezeti gazda, Sebestyén bácsi. — A korábbi gyenge gazdálkodáshoz, kevés jövedelemhez hozzá tudtunk szólni, de most a jóhoz nincs szavunk. Tőkés Lajos is elmondhatná, hogy mikor került a padlásra annj; gabona, mint most. Szép összeg az, ami a negyedmagával teljesített: 1939 munkaegységre kap. Bizony szép összeg, mert 30 fu- rintjával — állami felvásárlási áron számolva a kapott terményt — több mint 58 ezer forintot tesz ki a Tőkés család részesedése. Nem volt jelen a közgyűlésen, hogy elmondja, mennyivel növelte ezt az összeget a háztáji gazdaság. No de ott volt idős Balogh Sándor, aki másodmagával, vagyis 24 éves Imre nevű fiával együtt 1284 munkaegységet szerzett. Ö tehenész, a fia meg juhász, s mindketten, az év minden napján, vasárnaponként is dolgoztak a/ állatok körül. Hosszú ideig tartó cselédeskedése idején nyolcad- magának évente 24 mázsa búzát. 4 mázsa árpát kapott kommenci- óba. Most már csak négyen vannak odahaza, s búzából 32 mázsa, árpából 14 mázsa volt a járandósága. Egy hízott sertést már levágott, egyet ezután vág le, kettőt pedig elad. Csendes szavakkal sorolta el mindezt Balogh Sándor, mint akinek 10 éve, szövetkezetbe lépése óta. minden évben 38 520 forint lett volna a jövedelme, mint a múlt évben. Pedig voltak évek, különösen a kezdetben, amikor jóval kevesebb jutott. Viszont Balogh Sándor tudja, hogy a következő években a tavalyinál mindig több és több lesz a jövedelem, A földek termőképessége évről évre növekszik a jó munka és a talajjavítás hatásara, s jókora a gazdálkodási alap, vagyis 19 millió forint értékű közös vagyonnal rendelkezik a termelőszövetkezet. A közgyűlésen visszaemlékeztek a tagok, hogy amikor valamennyien egy szövetkezetbe egyesültek, megfogadták: megmutatjuk, hogy itt, ezen a gyenge minőségű ecsegfalvi földeken is -gól lehet gazdálkodni. Megmutatták. Az áruértékesítési tervteljesítésben és az egy tagnak jutó évi jövedelemben is csak egy termelőszövetkezet, az endrődi Búzakalász előzte meg az ecsegfalvi Egyetértés Tsz-t a járásban. Pedig az adottságaik lényegesen elmaradnak a járás tsz- eínek többségeitől. Békéscsaba és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet igazgatósága értesíti a szövetkezet tagságát, hogy az 1961. ÉVI VÁSÁRLÁSI KÖNYVEK végső beadási ideje 1961. FEBRUÁR 15. Ezen időpont után vásárlási könyveket nem vesznek at es a le nem adott könyvek miatt reklamációt nem fogadnak el.
