Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-05 / 31. szám

2

NÉPÚJSÁG

1961. február S., vasárnap

A TERMELÉKENYSÉG

— Mit mondanak erről a kötöttárugyáriak? —

Mintegy húsz asszony és lány ÓM a Békéscsabai Kötöttárugyár portásfülkéje előtt. Türelmesen várakoznak. Többen munkakönyvét szorongatnak. A portással beszélgetnek, amíg Erdős főmérnököt előkerítik. Az pedig nem kis időt vesz igénybe, hiszen ilyen nagy üzemben nem könnyű valakit megtalálni.

Mire várakoznak az asszonyok?

A portás készséggel válaszolna kérdésemre, de állandóan zörög a telefon. Aztán végre van egy kis ideje.

— Munkásfeivétel van. Ügy hallottam, tízet vesznek fel. Tovább is magyarázna, de közben megérkezik Erdős főmérnök.

— Tessék, menjünk fel az irodába — invitál. Amíg a lépcsőn haladunk, fiatal asszonyok, lányok sietnek el mellettünk. Ilyen nagy üzemben nem sok idő van ..maszek-dologra”, hiszen futószalagon dolgoznak. A főmérnök irodájában is kattog az írógép. Sietni kell, mert sok a miunka. Erdős főmérnökkel arról beszélgetünk, mit tettek és tesznek a gyár vezetői a termelékenység emeléséért.

A főmérnök barna dossziét húz elő az egyik asztalitokból. Közben arról beszél, hogy az új esztendőben hogyan indult meg a munka, így példálózik: Talán futballcsapathoz lehetne hasonlítani az üzemet. Az első félidő elején nehezen lendültünk a munkába, de aztán...

Igen,ez így is van, és ezt mutatja a múlt évi terv is, amit tonnára 103,2, darabszámra pedig 110,4 százalékra teljesítettek.

Ezek szerint lesz nyereségrészesedés is

— Igen, reméljük annyi, mint 1959-ben volt, lesz a múlt évben is.

— Mit tesznek a termelékenység növeléséért?

— Látja, erről örömmel beszélek. Az elmúlt évben a műszaki tervünket 100 százalékra teljesítettük. Az üzem különböző részeit korszerűsítettük. így az évi megtakarításunk 195 519 forint.

— Az ez évi műszaki tervet is elkészítették már?

— Igen. Az előzetes számítások szerint a különböző műszaki inRÖVID HÍREK

Bukarest (MTI)

A roman fővárosban folytatott tárgyalások eredményeképpen február 3-án aláírták az 1961. évre szóló magyar—roman filmcsere- megállapodást. Az egyezményt román részről Ion Lascu, a Oifilm helyettes igazgatója, magyar részről Hars Lajos, a Hungarofilm Külkereskedelmi Vállalat igazgatója írta alá.

London (Reuter)

Hatszazkilencvenkilenc emberéletet követelt a múlt héten az Angliában pusztító influenzajárvány. Az előző héten influenzás megbetegedés következtében há- romszázötvennyolcaTi haltak meg. *

A m m a n (Reuter) Az arab külügyminiszterek határozatára válaszolva négyszáz Jordániái kijelentette: csatlakozik az algériai szabadságharcosokhoz. (MTI)

tézkedésekke] mintegy 447 ezer forintot takarítunk meg.

— Milyen gépeket kaptak és kapnak?

— Oh, sokat. Talán száraznak tűnne így felsorolni. Az a javaslatom, menjünk le az üzembe és nézzünk széjjel.

Múlt és jelen

Legelőször a festődébe vezet az utunk. Az egyik oldalon két új gépóriás büszkélkedik, ezt még a múlt évben kapták. Ez az úgynevezett matringos fonalf es tőgép. A terem másik oldalán a régi gépek zakatolnak. Ügy néz ki ez, mint a mezőgazdaságban a termelőszövetkezet hatalmas parcellái mellett meghúzódó egyéni gazdaság. Az egyik már többet termel, míg a másik kopottas. Olyan, mint aki már kiszolgálta a gazdáját, és arra vár, mikor cserélik le. Ahogy nézgelődünk, odajön hozzánk Uh- rin Pál, aki festő szakmunkás. Hamar bekapcsolódik a beszélgetésbe, s olyan lelkesen beszél az új gépről, hogy csakhamar felkelti érdeklődésünket.

— Tessék megnézni ezt a gépet. Ha ránéz az ember, még a szemét is megnyugtatja. Nem beszelve arról, hogy még egyszer annyit tudunk vele termelni, mint a régi géppel. Ezenkívül van egy olyan jó tulajdonsága is. hogy nem ereszt magából annyi gőzt, mint a régi gép.

— Valóban, ez is egyik előnye — jegyzi meg Erdős elvtárs —, hiszen a gőz káros a dolgozók egészségére.

Amíg a másik üzemrészbe megyeink, Erdős elvtárs arról beszél, hogy nemrégen állítottak be 38 speciális, korszerű varró- és e|y bolyhozógépet. Ebben az évben 20 kilowattos távvezetéket építenek az üzem területén. Az eddigi három wattos volt, de az már nem bírja az üzemi terhelést.

A lánc-kötő teremben találkoz- - tunk Orbán György főművezető- j vei. Itt tíz új gépet állítottak be.

— Mi a különbség a régi és az

új között?

Orbán György rövid gondolkodás után válaszol.

— Sok. Az új gépeknek magasabb a fordulatszáma, s így magasabb a termelékenysége is. Ezenkívül a dolgozók munkáját is megkönnyíti.

Gombnyomással indul, gombnyomással lehet megállítani

Van még egy érdekessége az uj gépnek. Neoncső-világítást szereltek bele, ami azt a részét világítja meg, ahol legjobban kell látni. A régi gépekben nincs ilyen.

Amíg beszélgetünk, végigjárjuk a termet. Több gép áll.

— Műszaki hiba?

— Igen, előfordul az új gépeken is. Persze nem annyiszor, mint a régin.

Innen a szárítóba megyünk. Itt jó meleg van. Kell is, hiszen jókora csomó nedves ruhaanyag van. A munkások ügyesen mozognak, nincs panasz munkájukra. Rövid beszélgetés után máris a csévélő gépterembe jutunk.- Ezeken a gépeken is átszerelési munkát végeznek ebben az évben.

— Fokozni kell itt is a termelékenységet — bólint a főmérnök elvtárs. — Az eddigi másodpercenkénti 450 fordulatot 650-re akarjuk növelni. Hogy sikerül-e, azt még nem tudjuk, de minden reményünk megvan rá.

Ezzel sétánk be is fejeződik. A géptermekből kilépünk a napsütötte udvarra. Itt kellemes idő van. és a munkások könnyedén öltözve dolgoznak, mintha csak éreznék, hogy nemsokára itt a tavasz.

Jantyik Tibor

Az ifjúság nevelésére különös gondot fordítanak

Megy eszei-te több mint 700

földművesszövetkezeti dolgozó tanul. A szakmunkásképző tanfolyamokon kívül sokan járnak technikumba, gimnáziumba és egyéb oktatásra. Lestyán Istvánná, a MÉSZÖV oktatási előadója a következőket mondotta el erről:

— Nálunk főleg az elmúlt esztendőben erősödött meg a szakmunkásképzés. A megyeben 212 dolgozó szerzett szakmunkás-igazolványt, 84 könyvelőnk képesített könyvelői vizsgát tett. Ezek közül többet átadtunk a termelőszövetkezeteknek. Most újból vizsgára készül 85 könyvelőnk, közgazdasági technikumba jár 153 dolgozónk, a SZÖVOSZ makói iskolájának nappali tagozatára pedig 61 fiatalt küldtünk, akik iskola után a falujukba jönnek vissza dolgozni.

— Az ifjúság nevelésére különös gondot fordítunk. Szeretnénk, ha minél több jó szakember válna belőlük. A vendéglátóiparnál, a boltokban és az irodákban is csak jól képzett emberekkel érhetünk el eredményeket. Magam is úgy láttam, amikor még nem dolgoztam a jelenlegi munkahelyemen, hogy egy boltban kiszolgálni vagy valahol pincérnek lenni nem nagydolog. De rájöttem, hogy ehhez a munkához is szív kell és hozzáértés. Jólesik a vevőnek, ha az elárusító segít kiválasztani az árut, ehhez pedig jó Ízlés és szakmai hozzáértés kell. A vendéglőkben is jobb étvággyal eszik az ember,

ha ízléses a térítés, ha udvariasak, kedvesek a kiszolgálók. Szeretnénk, ha a fiataljainknak vérükké válna ez a jó tulajdonság. Ezért az utóbbi időben a politikai nevelésükkel is törődünk. Nem elégszünk meg azzal, hogy tanfolyamra járnak. A KISZ-szel karöltve előadásokat szervezünk számukra, ahol főleg az ifjúságot érdeklő kérdésekről, a KISZ-fia- talok kötelezettségeiről beszélgetünk velük.

— A íöldművesszövetkezetek anyagilag is segítik a tanulókat. Ha a megyeszékhelyre kell bejönniük, útiköltségüket megkapják. Újabban üzemlátogatásra is elvisszük őket, hadd ismerkedjenek más területen dolgozó emberek' munkájával, életkörülményeivel. Tapasztalataink szerint jó hatással vannak a fiatalokra az ilyen látogatások.

— A mezőgazdaság szocialista átszervezésével nagyot fejlődnek a falvak. Egyre szebben, ízlésesebben öltözködnek az emberek falun is. A földművesszövetkezetek nem maradhatnak le a fejlődéstől. Lépést tartani pedig úgy lehet, ha minden területen jól képzett emberek dolgoznak. Ebben szeretnénk messzemenő támogatást nyújtani a földművesszövetkezeti apparátusban dolgozó fiataloknak és idősebbeknek egyaránt

Ary Róan

Kliment Vorosilov elvtárs 80 éves

Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjet Minisztertanács meleg hangon üdvözölte Kliment Vorosilovot 80. születésnapja alkalmából.

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Kliment Vorosilovot 80. születésnapja alkalmából Lenin-renddel tüntette ki a kommunista párt és a szovjet állam szolgálatában szerzett érdemeiért. (MTI)

Osztálytere a parasztságért

Megyénk egyik járásában a pártszervezeti titkárok tanfolyamán .azt kérdezték egyes elvtársak, hogy vajon most, amikor a községek gazdái már valamennyien szövetkezetekbe tömörültek, folyik-e tovább az osztályharc, és ha igen, milyen formákban?

Jóllehet az újságok, folyóiratok, pártiskolai tananyagok és előadások már eddig is behatóan foglalkoztak az osztályharc mai kérdéseivel, mégis újra és újra szükséges visszatérni erre, mert társadalmunk osztályszerkezetében olyan változások történtek, melyeket még soha nem tapasztalhattunk.

Milyen gyökeres változások történtek társadalmunk osztályszerkezetében?

A Központi Statisztikai Hivatal hároméves tervünk teljesítéséről szóló jelentéséből olvashattuk, hogy a tervidőszak alatt hazánkban alapvető társadalmi átalakulás ment végbe a mezőgazdaságban. Dolgozó parasztságunk túlnyomó többsége a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett, azaz a szocialista (az állami és szövetkezeti) szektor aránya az ország szántóterületéből 1961. január 20- án 87,2 százalék volt.

Megyénkről szólva, a parasztság osztályszerkezetébén végbement változásokat vizsgálva láthatjuk, hogy nálunk, mint legtöbb helyen az országban, a kulákok többségét is felvették a termelőszövetkezetekbe. Közülük jó néhánynak már az előző években megszűnt a kulákbirtoka. A termelőszövetkezetekbe lépve tovább változott a helyzetük, mint tsz-gazdák magatartásuktól függően egyenlő jogúvá válnak a többi tsz-gazdá- val.

A termelőeszközök tulajdonát tekintve ma már általában azonos körülmények között dolgoznak az egykori agrárproletárok, szegény- és középparasztok, valamint a kulákok jórésze, a dolgozó parasztság különböző rétegei, sőt egykor ellentétes osztályhelyzetű emberek is.

Folytatódik-e az osztály- harc az új viszonyok között?

— Folytatódik-e az osztályharc az új viszonyok között— kérdezik egyes elvtársak. Előfordul, hogy egyesek az osztályharcot leegyszerűsítik, azt tartják, az nem jelent mást, mint közvetlen harcot a burzsoázia, illetve annak egyes képviselői ellen. Ez téves felfogás, mert az osztályharc elsősorban azt jelenti, hogy a munkásosztály mind szélesebb tömegeket állít maga mellé a bomladozó, de még úgy is erős belső és külső burzsoá erőkkel szemben, vagyis a maximumig szélesítjük az osztálysző- vetséget a végtusájában is kemény ellenféllel, a kapitalizmussal szemben.

Emlékezzünk az ellenforradalomra! A restaurációra törő

eileníorradalmárok, a burzsoá politikusok megtévesztéssel ideig- óráig maguk mellé állították a munkásokat és parasztokat. A parasztság például csak a hirhedt —a kapitalisták szerint elhamarkodott — Mindszenty-beszéd után csapott a homlokára, amikor már világosan látta, hogy veszélyben van a kiosztott, verejtékkel megszerzett föld.

Nálunk az ellenforradalom tanulsága kézzelfoghatóan bizonyítja, hogy a két dolgozó osztály szövetségének fenntartása és állandó erősítése nemcsak a hatalom megragadásáig szükséges, hanem azután is mindvégig, az osztálykülönbségek megszüntetéséig. Lát. hattuk, hogy a szövetség gyengülése elkerülhetetlenül a burzsoázia malmára hajtja a vizet, az ellenség ölébe tolja a parasztságot.

Miért foglalkozunk ezzel a kérdéssel ilyen hosszan? Elsősorban azért, mert ebből látható, hogy a munkás-paraszt szövetség fentar- tásáért és erősítéséért harc folyik, mégpedig olyan harc, mely az osztályharcnak szerves része.

Sokan úgy gondolják, hogy a munkás-paraszt szövetség adott dolog, holott ennek a szövetségnek csak a lehetősége van meg objektíve. Ahhoz, hogy a lehetőség valósággá váljon, harc szükséges, osztályharc. A két dolgozó osztály érdekel egybeesnek, ez a szövetség lehetőségének szilárd alapja. A munkásosztálynak létérdeke a kapitalizmus megdöntése, a szocializmus felépítése. A parasztságnak ugyanez az érdeke, de nálunk ennek az érdeknek a felismerése sokkal nehezebben megy végbe. A parasztság a kapitalizmusban rétegekre bomlik és ez a rétegeződés ha sokkal korlátozottabb körülmények között is, de elkíséri egészen a szocialista szövetkezet kapujáig.

A parasztemberbe belerögződött az a gondolat, hogy meggazdagodhat ugyanúgy, mint azok a kevesek, akiknek ez sikerült. Az illúziójukat az sem oszlatja el, ha nap mint nap csalódnak, ha látják, hogy csak kevesek juthatnak el a gazdagodáshoz. A sikertelenségek mögött — mert nem ismeri a kapitalizmus törvényszerűségeit — a kistulajdonos nem a kapitalizmust okolja, hanem a balszerencséjét, nem kevesebb esetben saját állítólagos bűneit, ami miatt esetleg elpártolt tőle az isten. Ennek az illúziónak meglétét bizonyította az is, amit nemegyszer tapasztaltunk, amikor is egyes gazdák szinte görcsösen ragaszkodtak a kistulajdonosi formákhoz, az egyéni gazdasághoz. Ebből az illúzióból, szemléletből következik, hogy a parasztság nagy tömegei számára önmagától sohasem válik nyilvánvalóvá a kapitalizmus elleni harc és a munkásosztállyal kötendő szövetség szükségessége. A parasztság elvi meggyőződése nem alakulhat ki sem a hatalom kivívása előtt, sem azután. Éppen ebből következik a munkásosztály vezető szerepének szükségessége.

A munkásosztály vezetése ebben a szövetségben azt jelenti, hogy vállalnia kell a parasztság