Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-04 / 30. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. február 4., szombat UTÓSZÓ Szeretem a essende© vasárnap Öélelőttöket, Ilyenkor az ember újság mögé bújik, s úgy, mint a beiges hétköznapokon, kapcsolatba kerül a teremtő világgal és átgondolja a hetet, újra, új szemmel tágulva és megnőve, mert elvisznek a kommünikék, tárcák és riportok szerte a Föld más tájaira. Hányszor voltam már — ilyen- kor — államfő, forradalmár vagy ENSZ-delegátus, elmondva megannyiszor, hogy: „ha én csinálnám”. Persze, az alkotó hevesség elmúlik aztán, s rájövök, hogy azt csináljam először jobban, amit adott felelősségemben a társadalom tőlem vár. A mai vasárnap nem kalandoz.- tátott, s itthon maradtam hazám határai között, s úgy érzem, egy kicsit rólam is ír az újság. Olvasom, hogy teljesítettük a hároméves tervet, és a Statisztikai Hivatal jelentést ad erről. A jelentés megmarad a fogalom határai között, s ahogy látom, szépítés nélkül, őszintén és hivatalosan elmondja: Ennyit tettünk és ebben hibáztunk. Szakemberek, gazdasági vezetők arcát vélem látni, ahogy nézik a jelentést, s megelégedett vagy bosszús tekintetükből olvasnám ki, hogyan, milyennek látják a jelentést, illetve a hároméves terv eredményeit. No igen, nagy részük számol és tudja, hogy hány százalékot jelent az a termelési többlet, amivel vezetése alatt hozzájárultak az országos egészhez. Öt százalék, vagy 0,5? Nem rám tartozik, ők tudják. De mennyit érek én? Vagy mennyit ér Gyuri, a munkatársam, akivel együtt dolgozom? Számolok, s arra az eredményre jutok, hogy én vagy a barátom vagy a többiek itt vagyunk valahol a 40 százalékban, ami az ipari termelés növekedését jelenti. Benne vagyunk még akkor is, ha a 40-et millióval kell osztani. Arra gondolok, hogy itt élünk ebben a magunk csinálta ország-* ban, s körülöttünk zajlik a magunk irányította élet és oly jó érzés alkotónak lenni. No, ha már itt tartunk, akkor számot kell vetni magunkkal, s a tervvel, ami nekünk készült, s amit mi hajtottunk végre. Ez a számítás sokféle lehet, mivel nem vagyunk egyformák, akik részt vállalhatunk ezekből az eredményekből. Egy azonban biztos. Ki-ki a maga portáján tett egy picikét, vagy valamivel többet. Tett még akkor is, ha éppen nem tudta, hogy itt egy tervről van szó, csak annyi Újjáalakult a Viharsarok Foto klub Újjáalakult a Viharsarok íoto- klub és új vezetőséget válaszait s új alapokon megkezdte a megye amatőr-fotósainak összefogását, esztétikai, művészi színvonalon tudásuk továbbfejlesztését, a fényképezni szerető dolgozók, idősek és fiatalok legszélesebb bevonásával. A klub célja, hogy a fotósok adjanak számot megyénk dolgozóinak termelési eredményeiről, mindennapi munkájáról, pihenéséről, szórakozásáról. Adjanak hírt a kulturális, a sport és egyéb társadalmi megmozdulásokról. Használják fel erre a tanácsok és üzemek faliújságjait, a kirakatokat és a sajtót. Örökítsék meg művészi formában életünk legkülönbözőbb mozzanatait, e szőkébb hazánk mindennapi életét. Legyen ez maradandó emlék az utókor számára is. * A klub székhelyét Békéscsabára, a Balassi művelődési otthonba tették át. Mezőgazdasági termelőszövetkezetek új, korszerű BIZTOSÍTÁSA reRneiű szőve VAGYötfÖVZTtólTAS Kevesebb adminisztráció! Kedvezőbb díj! Nagyobb biztonság! Részletes felvilágosítást az ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ körzetiéiügyelői és fiókjai adnak. rögösödéit belé, hegy jobban keU élni, több forintot kell keresni. Végre is nem baj ez, hisz ha jól megnézzük, akitor az egész terv ilyen célból készült. Próbálok a jelentés mondatai mögé bújni, hogy átfogjam ezeket a Hatalmas számúkat. Ám az értelem dadog, s az emberben nagy sejtések zavarognak. Mit jelenthet ez a 40 százalék? Mennyit ér ez forintban, és főleg a munkás asztalán vagy a takarékbetétjében? A sejtések csalókák és ebben az esetben sem sietnek pontos képpel és főleg nem adatokkal. De elvezetnek az emberek közé. Elégedett arcokat mutatnak, boldog mosolyokat, s mig pár évvel ezelőtt gondokkal teli problémázga- tás duruzsolt a vonaton, ma a Fradiról, a divatról és az anyósról hallok beszélni. Ma inkább a televízió műsorát szidják az emberek, s nem a hiányzó pénzt, melyen televíziót lehetne vásárolni. Ebben kell keresni a háromeves terv eredményeit, s abban, hogy életünket átfogja egy hatalmas értékű gondoskodás, egy fillérekkel is számoló, de milliárdos értékű számadás, amelyhez igazodnunk kell nekünk is, és a gazdasági élet vezetőinek is. A napokban lapozgattam egy 1937-ben kiadott közgazdasági lexikont Heller Farkas reakciós közgazda gyűjtésében. Az illető így ír a tervgazdaságról: „... a szocialista gazdálkodás találmánya... a tervgazdaság a magánkereset:, forgalmi gazdálkodás alapját, a piacot, működésében erősen korlátolja és teljesen keresztül víve ki is kapcsolná. Gyengíti az egyéni kezdeményezést és aláássa az egyéni felelősséget. Miinél következetesebben visszük véghez, annál jobban közeledünk a szocialista közös gazdálkodáshoz, minél szűkebben élünk vele, annál közelebb maradunk a kapitalista szabad kereskedelemhez...” így ír a kapitalista teoretikus: ha élne még, nem tudom, mit szólna a mi eredményeinkhez, s ha él, mi a véleménye a magyar ipar soha nem látott fejlődéséről, és mit szól a mi gazdálkodási rendszerünkhöz? Vagy hallotta-e Kennedy kongresszusi üzenetét? Ha igen, akkor képet alkothatna a kapitalista gazdálkodás „nagyszerű távlatairól”. Az öt és fél millió munkanélküliről és az egyre ismétlődő gazdasági válságokról. Szemben áll egymással a két gazdálkodási rendszer, s lám, milyen képet mutat. Azt mondja Heller, hogy a tervgazdálkodás elnyomja az egyéni kezdeményezést, én meg arra gondolök, hogy munkások és mérnökök, vezetők és beosztottak százai éjt nappallá téve új módszerek kialakításán dolgoznak. Alacsony, szemüveges ember tűnik elém, ahogy csendességében is lázasan, újításaival áll elő, szinte napirendszerűen. Knyihár Mátyásnak hívják és nyomdász. Lázban ég ez az ember, és nincs olyan találkozásunk, hogy ne beszéljen valami újról, s valami nagyszerűről. Háivy Knyihár Mátyás vám, ebben az országban? Nagyon sok, és soha. senki nem „nyomta el” bennük az egyéni kezdeményezést. Ilyen összetevőkből alkot egészet a mi tervünk. S azért szántam utószónak írásomat, hogy jelezzem: amikor befejezünk valamit, akkor ezt értékeljük is. De az értékeléssel együtt már tervezünk is, mivel az élet úgy hozza, hogy a befejezést kezdés kövesse. Azért mondom ezt, mert előttünk van egy öt évet számoló terv, és amikor utószót trunk, akkor az események már előszóról beszélnek. Kiss Máté Mindig a valót Naponta életünk minden területéről küldenek levelet olvasóink. Ezerféle problémához szólnak hozzá, százféle ügyben kérnek tanácsot. A bizalom az, ami tollat ad a kezükbe, s ez a bizalom a lapszerkesztés jó kovásza. Egyre ritkábban szállingóznak a rossz- indulatnak, a dolgokat tudatosan kiforgatok névtelenül írott levelei. Azoknak a névtelenül irogatóknak a száma is örvendetesen csökken, akiknek tollát a jószándék vezeti ugyan, de attól tartanak, hogy ha kiírják a nevüket, bírálatuk miatt a megbírált a fejükre üt. Ez a csappanás annak a jele, hogy áltálában mindjobban terjed a vezetés és a beosztottak közötti kölcsönös bizalom és megbecsülés légköre, s ezáltal mind kevesebb az ok a „névtelenkedésre Akad a levelezőknek másmilyen „típusa” is, a felületes. Tulajdonképpen erről írnánk most bővebben. Nyomban példával kezdjük. Nevet nem írunk, mert közben tisztázódott a dolog, s az eset szereplője levonta a tanulságot. N. N. egyszer közölte velünk, hogy „X” község orvosa felelőtlenül bánik betegeivel, illetve az SZTK-ba tartozók rovására kivételez. A levélíró kérte, hogy nyomban közöljük az esetet, de a neve elhagyásával. (Tudott dolog ugyanis az, hogy ha valaki a szerkesztőség előtt nem titkolja nevét és címét, tehát írásáért vállalja a felelősségei, de a nevét nem kívánja kinyomatni, az ilyen kérésnek a sajtó mindenkor eleget tesz.) Maga az eset is hihető volt, hiszen fordult már elő ilyesmi, azonban a biztonság kedvéért utánanéztünk a panaszlevélben foglaltaknak és kiderült, hogy az illető község lakossága orvosával megelégedett, mert az a lehető legjobban látja el feladatát. A példa ékes bizonysága annak, hogy mire vezethet a közvetlen tájékozódás hiánya. Nagyon helyesen írja régi levelezőnk, az orosházi Vetró József bácsi, hogy ha valakit alaptalanul megvádolunk, ezzel nemcsak neki okozunk erkölcsi kárt és szenvedést. de félrevezetjük mindazokat a becsületes embereket, akik hallják a hírt. „Konkrét adatokat közöljünk mindig” szögezi le a levelezésben is alapigazságot képező álláspontot Vetró bácsi. Ez így igaz, és ezért minden leírt szónak és a legkisebb adatnak cáfolhatatlannak, pontosnak kell lennie. Mert csak annak az írásnak van súlya és csak annak a mondanivalója talál célba, amely igazunkat torzítatlanul, tisztán hirdeti. Huszár Rezső Rádió- és televízióműsor SZOMBAT, 1961. FEBRUÁR 4. KOSSUTH RADIO: 8.10 Kozák Gábor József népi zenekara játszik, a sárbogárdi diákotthon kórusa énekel. 8.40 Lányok, asszonyok... 9.00 Szimfonikus táncok. 9.45 Willy. 10.00 Hírek. 10.10 Hinta — palinta... 10.30 Szovjet szerzők operett- és filmzenéjéből. 11.10 Rádióiskola. 12.00 Hírek. 12.10 Lipcsei találkozás. 13.00 Mit olvassunk? 13.15 Népszerű operákból. 13.45 Válaszolunk hallgatóinknak. 14.00 Ion Totan: Sze- beni dal. 14.15 Vándormadár. 14.30 Gyermekkuckó. 15.00 Hírek. 15.10 Élőszóval — muzsikával. 18.00 Nagy mesterek muzsikájából, Brahms-művek. 18.25 Moszkvai jószokások. 18.35 Szív küldi szívnek szívesen. 19.05 A Szabó család. 19.35 Chopin-zongoraművek. 19.50 Jóéjszakát, gyerekek: 20.00 Esti krónika. 20.30 Barátságos arcot kérek. 21.40 Sporthiradó. 22.00 Hírek. 22H5 Táncoljunk! 24.00 Hírek. 0.30 Himnusz. PETŐFI RADIO: 8.00 Hírek. 14.15 Verbunkosok, népdalok, népi táncok. 14.55 Horgászok ötperce. 15.00 Operakalauz. 10.00 Hírek. 16.05 A nevezetes mosogatólány. 17.15 Világjáró virtuózok. 18.00 Hírek. 18.05 Bajai képeskönyv. 18.25 Haiiglemezgyüjtök húszperce. 18.45 A fogalmakról. Mi a nép- gazdasági érdek? 19.00 Hírek. 19.05 Sárközi Gyula népi zenekara játszik. Bajtor Imre énekel. 19.40 Falurádió 20.00 A békéről. 20.07 Közvetítés a Zeneművészeti Főiskola nagyterméből. A Budapesti Kamarazenekár játszik. 21.05 Tánczene. 22.15 Láttuk, hallottuk. 22.30 Operarészletek. 23.00 Hírek. 23.15 Műsorzárás. TELEVÍZIÓ: 19.00 TV Híradó. 19.15 Hétről hétre. 19.30 Még egyszer Szilveszter! Elhajlás — Krajcsovics bent van? — szólította meg az irodából kilépő idős gazdát a zug-képügynök. — Azt ugyan már keresheti... — válaszolta a megszólított, miközben gyanakodva végigmérte az idegent. — Már nem itt dolgozik? — fordult vissza az ügynök meglepetéssel. —< Leváltották — válaszolta az öreg és megállt egy pillanatra„ hogy megigazítsa a pipája parazsát. Közben hunyorogva vizsgál- gatta a városi-féle embert, élvezte annak meghökkenését. — Ugyan miért váltották le? — óvatoskodott közelebb a képügynök. — Az hosszú... — hümmögött a gazda, és menni készült, mert se- hogysem szívlelte a jövevény ku; peckinézetét. De az rosszat sejtve, I utána lépett és kísérte a kapu felé. Közben faggatódzott az öregnél: ' — No, mondja már meg, miért volt a levélváltás? — ismételte a kérdést már másodszor, míg végre választ kapott. — Elhajlás miatt — felelte a helybeli, kimondva a gondolat felét, amitől még csak kíváncsibb lett a városi. — Jobboldali...? — Nem. — Balosság, szektásság...? — A se..; — Hát akkor meg miért? — Olyan magafelé hajtásért — kanyarított egy jellegzetesei az öreg, és még fontoskodva hozzátette: tudja, nálunk ez most a fő veszély... — Tehát lopott. — Nem lopott a kérem. Nálunk nem lop senki. Csak úgy a közös rovására csinált meg vitt magának ezt-azt — közlékenykedett a gajz- da. — Tudja — magyarázta tovább miközben kiléptek az utcára —, Krajcsovics kapott háztájit, de nem volt megelégedve azzal a tőiddel. Aztán, mert olyan befolyásos ember volt, hát adtunk neki jobbat, Ő meg betakarította I
