Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-28 / 50. szám

6

NÉPÚJSÁG

lötil. február 28., kedd

hírek:

HÉT DECI VÉR

új ,

Nyugati lapokat olvasva, gyakran találkozhatunk olyan megnyilatkozásokkal, amelyek az Egyesült Államok hadseregét, mint a világ legkorszerűbb fegyvereivel felszerelt hadigépezetét emlegetik. Ne soroljuk most itt fel az ezzel szemben álló való tények sokaságát, ne bántsuk meg azokat, akik hisznek e megnyilatkozásokban. Legyenek boldogok, akik hisznek. Ám ezeknek ho— HALADÓ MŰVÉSZET a kapitalista államokban címmel kép- zöművészettörténeti előadást rendez Békécsabán, március 1-én a TIT képzőművészeti szakosztálya. Az előadást Nyíri Sándor gimnáziumi tanár tartja.

— ÉVI MÉRLEGZÁRÖ közgyűlést tart március 4-én Szarvason a helyi építőipari ktsz. A gyűlésen adják át az évi nyereségrészesedést is a tagoknak.

— TÖBB MINT KÉTEZER

éves számológépet őriznek az athéni nemzeti múzeumban. A gép segítségévei időszámításunk előtt 65-ben az akkor ismert bolygók pályáját számították ki.

— MINTEGY MÁSFÉLMILLIÓ forintos költséggel teszik egészségesebbé a gyulai József Attila szanatórium környezetét. Ebből az összegből építik át a szanatórium szennyvíz-levezetőjét is.

Időjárás

Felhőátvonulások, az északi megyékben néhány helyen kisebb eső, mérsékelt, a Dunántúlon helyenként élén- kebb déli szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 3—plusz 1, legmagasabb nappali hőmérséklet Silo fok között.

rendszeresítésének szükségességét: „...a gerillaharcokban nagyszerű fegyver.”

Ejnye, ejnye azok a nyugati hírforrások... Micsoda yigyázatlanság! így leleplezni az amerikai hadsereg új, nagyszerű fegyverét! A hadügyminisztérium vonja felelősségre az adatszolgáltatót! Nehogy azután, amikor a csúzli rendszeresítésére is sor kerül, újra hadititkot áruljanak el.

— AZ IFJÜSÁG neveléséről tanácskozott február 24-én Szarvason, a községi tanács nagytermében a tanácsülés. A gyűlésen a járás községeinek v. b. elnökei, helyettesei is részt vettek, valamint a különböző szervek képviselői.

— MÚZEUMOT LÉTESÍTETT a labdarúgás „ereklyéiből” a Hit- chin Towm-i Amatőr Futball Klub. A gyűjteményben őrzik Stajnley Matthews első futballci- pőit is. A múzeum anyagát a klub felhívása nyomán a bel- és külföldi labdarúgó-szurkolók egészítik ki.

— KISZ-BRIGÁD ALAKÜLT az Orosházi Építőipari Ktsz-nél. A brigádot egy idősebb szakember vezeti és ad szakmai tanácsokat.

— VIDÁM KLUBESTET rendez Békéscsabán február 28-án fél 7 órakor a Munkácsy Mihály művelődési háziban az Építők Békés megyei könyvtára. A klubesten a vállalat KISZ-szervezete és a téglagyári kiszesek között szellemi vetélkedő is lesz.

— A KVRVC-ZENE, verbunk, kollégiumi zene és műdaliroda- lom címmel zenetörténeti előadást rendez március 6-án, Békéscsabán a TIT klubban- a TIT zenetörténeti szakosztálya. Az előadás alkalmával Bach és Händel műveiből hanglemezeket is lejátszanak.

nagyszerű fegyver

gyan, s miképpen adjuk nyíl tudtára a legújabb — ugyancsak nyugati hírforrásokból származó — közleményt, miszerint az US ARMY-ban ebben az évben kötelezően rendszeresítették a nyíl használatát... Nem, nem valamiféle atomtöltetű, rakétahordozókkal felszerelt nyílról van szó, hanem amolyan igazi nyílról, amelyet annak idején az indiánok használtak. Az elrendelő parancs így indokolja a

S--------------------„E

zek a mai fiatalok...“

Napjainkban sokszor lehet hajlani az idősebbektől: Ezek a mai fiatalok... Ez a kijelentés mai ifjúságunkat egy-két megtévedt, magáról megfeledkezett fiatal vagy családi körülményeinél fogva kialakult magatartás, viselkedés miatt, „egy kalap alá” veszik a többiekkel. Vajon lehet-e általánosítani ilyen alapon ifjúságunkat? Lehet-e tíz, vagy száz ifjú helytelen viselkedése miatt ezreket, tízezreket lebecsülni, tisztességtudatlannak, az idősebbekkel szemben udvariatlannak, figyelmetlennek mondani? Nem. Számtalan példa igazolja már a fiatalok munkában való helytállását, a cél érdekében kifejtett és tanúsított tettrekészségüket és becsületüket. Az ilyen megnyilvánulásokból egy egész csokorral lehetne ősz. szegyűjteni, de mi most ebből a csokorra valóból csak egy szálat ragadunk ki.

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG

Az MSZMP megyei bizottsága és a megyei tanács lapja.

Felelős szerkesztő: Cserei Pál Szerkesztőség: Békéscsaba, József A. u. 4., I. em. Telefon: ZZ—96.

Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba, Szt. István tér 3. Felelős kiadó: Lehőczky Mihály. Telefon: 10—21.

Békés megyei Nyomdaipari VáBalat, Békéscsaba.

Felelős nyomdavezető: Kendra György Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivataloknál és a kézbesítőknél.

Előfizetési díj 1 hóna U-— Ft;.

Szokásos hetipiaci nap volt Bnd- rődön. Ilyenkor a vendéglátóipar egységednek is több látogatója van. Nagyobb a forgalom a cukrászdákban is. Különösen a termelőszövetkezetek zárszámadási ülései után volt ez tapasztalható. Az endőrdi cukrászdában ezen a napon is szinte megállás nélkül dolgozott Látkócki Margit és Ti- már Erzsébet. Amikor egy kicsit csökkent a forgalom, Látkóczki Margit a pulton egy gazdátlan, kitömött pénztárcát látott meg.

— Erzsi — szólt társának —, nézd, valaki itt hagyta a pénztárcáját. A keit lány nagyon meglepődött, azután úgy határoztak, hogy estig félreteszik, hátha keresi a gazdája. A tulajdonos nem jelentkezett, s így a cukrászda két dolgozója a rendőrségre vitte be a pénztárcát. Amikor átadták, kitűnt, hogy 1002 forint volt benne. Eziemkívül egy csekkszelvény, amelynek nyomán a rendőrség a tulajdonos keresésére indult. A csekk nyomra vezetett. Két nap sem telt bele s megtudták, hogy a pénztárcát Giricz Györgyné felejtette a cukrászdában. Amikor az asszony átvette a lányok által megőrzött pénzt, meghatottam csak ennyit tudott szólni: Köszönöm, s közben örömkönnyei végigszántották sápadt arcát. A pénz férjének nyugdíja volt, ami egész havi megélhetésüket jelentette.

Hát ilyenek ezek a mai fiata-. lofc!

(Sz. K.)

Joli sietve szaporázta lépteit. Az utcán sokan jártak. A tavasz lágyan cirógatta a járókelők arcát: a fákon már kipattantak a rügyek. Joli az egyik üzletbe akart betérni, amikor vidám hang köszönt rá:

— Szevasz Joli.

— Szevasz, merre tartsz?

A barátnője arcán mosoly futott keresztül.

— 1Vem találod ki? Vért adni.

— Vért adniiii? — nyújtotta a szót Joli. — Megbolondultál?

— Miért? Nem hallottál még a véradókról?

Joli megvonta a vállát.

— Hallottam, de bolondságnak tartom.

A másik kislány szeme megvillant.

— Tudod, milyen szép

valakinek az életét saját véreddel megmenteni ?

És milyen jólesik, amikor levelet kapok a betegektől! Kedves szavakkal köszönik meg, hogy segítettem gyógyulásukat.

Joli elgondolkozva hajtotta le fejét. Azon töprengett, hogy valóban igaza van barátnőjének, hiszen mindenkinek drága az élete.

— Menjünk — karolt bele hirtelen bárónőjébe.

A véradó-állomáson először rettegett, amikor a vizsgálat után lefektették. Aztán megnyugodott, mikor rájött, hogy nem is olyan veszélyes a véradás.

Az egyik este otthon levél várta. Sokáig forgatta a borítékot. Vajon Ící írhatta? Idegen boríték, idegen írás. Kíváncsian bontotta fel.

— Kedves véradóm! — olvasta a megszólítást. Az egyik beteg köszönte meg, hogy segítette a gyógyulását.

Az iskolában egyhangúan teltek < a napok. Joli továbbra is szorgal-j másán járt a véradó-állomásra. < Az egyik alkalomkor véletlenül < eltört a karja. Kórházba került. < A teremben csend volt. A bete-j gek egy része szunyókált, mások< olvastak. Joli elgondolkodva néz-\ te a mennyezetet. Hazagondolt j szülőfalujára, majd édesanyja ju-\ tott eszébe. Felidézte magában a\ régi napokat, s képzeletében meg-\ jelent vőlegénye arca. Ahogy ígyi gondolkozott, a főorvos lépett a< terembe. i

— Kérem, arról van szó, hogy\

egy súlyos beteget hoztunk be,

akinek sok nullás óérre lenne szüksége. Ki vállalkozik rá?

Joli hirtelen felült az ágyon.

— Én — csúszott ki a száján.

— Annyit szeretnék mondani — szólt az orvos —, hogy hét deci vért kell adnia.

Joli már lépett is le, és ment az orvos után.

A beteg katona ott feküdt az ágyon. Arca olyan fehér volt, mint a fal. Nehezen szedte a lélegzetet, s keze reszketett. Jolit az ő ágya mellé fektették. Az orvosok csendben dolgoztak. Joli érezte, hogyan megy ki belőle az erő.

Többet adott hét deci vérnél. A terembe már ájulva vitték vissza. Amikor felébredt, elsői szava ez volt:

— Hogy van a beteg?

Az orvos mosolyogva nézett rá.

— Meggyógyul.

Néhány nap telt el az emlékezetes eset óta. Egyik délután Jolit tgy idős asszony kereste fel.

— Tudja, kedveském, amikor

meghallottam, hogy maga men-1 tette meg a fiamat, arra gondol- \ tam, milyen kedves emberek van- ! nak a világon. Amíg beszélt, kövér könnycseppek gurultak az arcán végig.

— Ügy éreztem.

kötelességem, hogy segítsek

azon, aki bajba jut — emelte meleg tekintetét Joli az asszonyra. Arra is gondoltam, ha segítek rajta, jólesik az édesanyjának is. Nekem is van édesanyám.

A beteg katona édesanyja odalépett a fehér kórházi ágyhoz, s reszkető kezével végigsímította Joli homlokát.

»

Amikor Joli kiment a kórházból, újra az iskolába tért. Az egyik napon a nevét szólították.

— Filip Jolánt várják a portán — hallatszott a hangos bemondón. A lányok izgatottan tódultak az ablakhoz. Vajon ki lehet?

— Nézzétek, egy katona.

— Ez a vőlegényed?

Joli nem szólt egy szót sem. Le- viharzott a lépcsőn. A katona zavartan forgatta a sapkáját. Ránézett a lányra, s arcát fcönnyű pir borította. Remegő hangon szólalt meg.

— Maga adta a vért?

Joli zavartan babrált a ruhája szélével.

— Igen, én adtam.

— Mit is mondjak? Tudom, hogy sok vért vettek magától, de mit csináljak, ha így jártam.

Joli közelebb lépett a fiúhoz és kedvesen megszorította a kezét. — Arra gondoltam, hogy én is kerülhetek még ilyen helyzetbe. És nekem is jólesik majd, ha valaki segít rajtam...

A fiú a kapuban megállt, visz- szafordult, s kedvesen intett a lánynak.

Jantyik Tibor

Lelkiismeretesen végzi fáradságos munkáját

A Békéscsaba tanyavilágában lakó emberek nagy elismeréssel beszélnek Sztracinsziki Andrásról, a posta kézbesítőjéről, aki naponta mintegy 15 kiló súlyt kitevő lévőiéi, újsággal, folyóirattal bicik. lizi be az egész Nagymegyert és Szentmiklóst, továbbá a kisme.

gyeri és a felsőnyomási határ jó részét. Lelkiismeretes munkáját dicséri a Dózsa és az Előre Termelőszövetkezet vezetősége is. De nemcsak dicsérik, hanem sáros időben, amikor Sztracinszki András nem tud biciklin közlekedni, felváltva hátaslovat ad neki a két szövetkezet.

cA liigqönij

Egy barátom mesélte, övé a halhatatlanság is, úgy olvassák! Elég az hozzá, hogy a házi tervgazdálkodás szabályai szerint közeledett vészesen az idő, amikor is nagy események elé néz a család: új függönyt vesznek a régi helyébe. És a tervgazdálkodás azért tervgazdálkodás még a családban is, hogy azt minden „igazhitű függöny imádó” tiszteletben tartsa, ha nem akarja magára zúdítani a közvélemény haragját. Pláne, mert a közvéleményt Rebeka jelenti személyesen, aki egy napon így közeledett férjeurához:

— Mert ugye édes, jönnek majd a Stan- ci néniék is Pestről, és csak nem fogunk csú- foskodni ezekkel a régi rongyokkal...

— Ügy... persze... Ámbár ami azt illeti, ez a függöny még egyáltalán nem any- nyira rongyos, mint ahogyan azt te állítod, Kedvesem. Meg aztán Stanci néni függönye ennél sokkal de sokkal ócskább! — vélekedett a dologról Jakab (a ház ura!), s közben a határidős naptárt nézte, nem kis célzatossággal, ahol csak a márciusi napok valamelyikén szerepelt a függöny.

Vesztére tette szegény, mert Rebeka

igen eltökélt volt a dologban.

— Persze, mert neked így lehet hinni! Olyan nagyon odavagy azzal a kis prémiummal is, amit kaptál legutóbb. Hát nem közösen költöttük el magunkra?! Olyan nagy dolog is az a vacak bélelt ei- pő, amit nekem vettél?! Másnak már fehér szegélyes van! De hát mindegy! Én már csak a mások elkoptatott divatja után öltözhetek! De hiszen így is jó... Persze! Neked meg kellett venni azt a jégzoknit! Mert te a ház ura vagy...

— Jó... jó... — egyezett bele Jakab, amint Rebekája minden apró részletet előad neki. A lényeg az, hogy megvan rá a kölcsönpénz is, Rebeka mindent elintézett már.

— Hát nem mindegy az, hogy március közepén az üzletbe viszed a pénzt vagy visszaadjuk nagytatának?

— Persze, hogy mindegy fiam! Csak vegyed...

És Stanci néni megjött Pestről! De hiszen jöhet nyugodtan, megvan már a függöny. Majd eszi a méreg az irigységtől!

— Ä, hát új függönyötök van! — kiáltott fel, mihelyt a szobába lépett.

De a hang, ahogyan ezt Stanci néni mondta, mintha fejbe verte volna Rebekát, mert •nem volt ebben a hangban egy cseppnyi irigység sem, inkább valami sértő konstatálás. Mintha Stanci néni azt is hozzátette .volna:

— Éppen s>ve!

— Mi az, hogy „a”? Miért? Tán neki is van?! — villant át Rebeka agyán a gondolat. Ehelyett azonban így válaszolt:

— Igen, tudod, szeretem a szépet.

— Nagyon szép! Nagyon jó... Nagyon...

Mintha írós vajjal kenegették volna a szíve táját, oly jólestek neki a szavak. Bár valami nem tetszett neki ebben a dicséretben sem. Stanci néni nem irigykedik, nem erről árulkodik egész arca, inkább valami csúfondáros mosoly bújkált bajuszosodó Szája körül.

— Igazán nagyon szép... Csak kár, hogy nem jöttél fel! Vagy írtál volna rekem! Én is most vettem! Csak tudod... az enyém valahogy vékonyabb... finomabb... De hiszen tudod, hogy Pest, az Pest...

Hirtelen köhögés fogta el Rebekát, és Stanci néni most sem maradt .tovább... csak egy ■RoViolróéknál...

FILADELFI MIHÁLY