Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-28 / 50. szám

4 NÉP ÚJ SÄG 1961. február 28.. kedd alakításában? Nem■ Balkus Imre zak-Vietnamban etár volt: Fran- mindössze négy 1-es tanévben a íc egyetem és főis- az oktatás kiterjed sadalom- és termé- valamint műszaki hallgatók száma 13-szor annyi, mint iskolaévben volt. MEGALA KULT a Viharsarok megyei foto- és filmklub A Balassi Bálint megyei mű­velődési házban megalakult a me­gyénk amatőrfényképészeit és íilmezőit tömörítő Viharsarok foto- és filmklub. A klub vezető­sége, s a megyei népművelési ta­nács vasárnap összehívta a békés­csabai amatőrfényképészeket is, hogy velük együtt megbeszélje a békéscsabai fotokör elősegítését, az öntevékeny fényképészek prob­lémáit. A megyei fotoklub részé­ről ugyanis nem lényegtelen, hogy van-e szervezett amatőr fotos-élet a megye székhelyen. Csapó László ismertette a Vi­harsarok foto- és filmklub első félévi tervét. Eszerint a klub ve­zetősége minden hónapban rend­szeresen tájékoztatja tagjait az őket érdeklő fotós-hírekről. Ne­gyedévenként taggyűlést, a váro­sokban heti egyszeri összejövete­leket tartanak. Békéscsabán min­den hónap utolsó vasárnapján or- szágoshírü foto-művészek meghí­vásával klubelőadást rendeznek a Balassi művelődési házban. Ott lesz a megyei klub székhelye is, külön adminisztrátor intézi a klub hivatalos ügyeit. Meghirdetik „a hónap legjobb kepe” című pályá­zatot és díjazzák. A legszebb ké­pekből gyűjteményt állítanak ösz- sze, amelyet vándorol tatnak majd. Ankétokat, megyei és helyi fotó­pályázatokat, kiállításokat rendez­nek, fényképanyagot gyűjtenek egy Békés megyei toto-történeti múzeum megalakításához; a klub képeket küld mind a hazai, mind a külföldi fényképkiállításokra, s a kiválasztott képekkel bemutatko­zik a televízióban, a Foto című folyóiratban is. Figyelemre méltó többek között, hogy a klub bel- és külföldi fotó­körökkel kapcsolatba lép, fényké­peket cserél, külföldi foto-szakla- pokat igyekszik szerezni tagságá­nak az országos foto-szövetség tá­mogatásával. Kilátásba helyezték azt is, hogy a Fotóművészek Or­szágos Szövetsége a „Fotoklubok nemzetközi szalonja” című kiállí­tását vidéken elsőként Békéscsa­bán mutatja be. A klub művészeti bizottsága bírálja el állandóan a beküldött fényképeket, s vidéki tagjait arról levélben is értesíti. A filmszakosztály benevez majd az országos amatőrfilm-fesztiválra. Csapó László elmondta, hogy a tagfelvételt nem kötik feltételek­hez; a belépési nyilatkozathoz négy 9x12 cm-es és egy 18x24 cm-es Ünnepi hangverseny Csorváson a Liszt és Bartók jubileumi év alkalmából Csorváson Liszt Ferenc születé­sének 150. és Bartók Béla születé­sének 80. évfordulója és a megyei seregszemlére való készülődés al­kalmából ünnepi hangversenyt rendeztek a községi művelődési otthonban vasárnap este. Miklya Sándor pedagógus, mű- velődésiotthon-igazgató méltatta az évforduló jelentőségét. A da­los, zenés emlékesten a csorvási fmsz több mint félévszázados ha­gyományú vegyeskara Gulyás Mihály karigazgató vezényletével és a békési Földművesszövetkezet huszonkéttagú szimfonikus zene­kara Liszt, Erkel, Bartók, Ko­dály és Szvesnyikov műveiből adott nagysikerű hangversenyt, és fellépett a helyi népitánc-együttes is. nagyítású fényképet kell csatolni a jelentkezőknek. Ezekből a ké­pekből az első klub-albumot ál­lítják össze. A tagok belépésekor 2, havonként pedig 3 forint tag­sági díjat fizetnek. Erdei József, a megyei foto­klub elnöke az anyagbeszerzési lehetőségekről tájékoztatta a rész­vevőket, s hangsúlyozta, hogy a megyei klubnak főleg az a célja, hogy összefogja a megye amatőr- fotósait, s a fejlettebb, gyakorlot­tabb tagok segítségével előbbre vi­gye, felélénkítse a megye fotós életét. A megye — különösen Bé­késcsaba -— amatőrfényképezői- nek kívánságát tolmácsolta, az or­vosolandó problémákról szólt dr. Csütörtöki Lajos, a neves foto- esztéta. Visszatetsző dolog volt például, hogy neki a FORTE-gyár meg nem jelölt kísérleti filmet adott el ugyanolyan áron, mint a márkás filmeké. Helytelen az is, hogy a gyár nem látja el a szük­séges filmanyaggal az amatörfil- meseket, így például nem gyárt 9,5-ös filmet. Külföldről sem jön be ilyen méretű film. így mit te­gyen az, akinek ahhoz való gépe van? Tekintve, hogy több ezer forintba kerül másik gép beszer­zése. Panaszként hangzott el, hogy a megye székhelyén lévő OFOTÉRT-bolt inkább SZTK szemüveg-szaküzíet, ott kevésbé jutnak fotócikkekhez, sőt fel- világításhoz is a fotosok számtalanszor Gyulára, Orosházá­ra vagy más távolabbi helyre kényszerülnek átutazni a békés­csabaiak, hogy beszerezzék, amire szükségük van. Nem lenne célsze­rűbb, ha az optikai cikkeket kü­lönválasztanák a foto-tól, s az — tekintve, hogy a jelenlegi üzlet anélkül is szűk, a fotosok tábora pedig egyre növekedik — külön boltot kapna? — hangoztatták. A ma nagyszerű dolga A gyulai vasútállomás előtt három férfi beszélget. Az egyik inkább ipari munkásra ha­sonlít. Az ö szavaira lettem fi­gyelmes: „Hét év után ismét hazajövök a falumba. Szívemhez nőtt, még­is otthagyom Budapestet. Haza­jövök, mert hívtak azok az em­berek, akik hét évvel ezelőtt tanulni küldtek, s már hónapok óta termelőszövetkezeti gazdák­ká lettek. Az apámék is egymás után küldték fél év óta a levele­ket. Hívtak haza a falumba. Nemrég apám három barátja is felkeresett Pesten. Jó ideig ví­vódtam magammal, mert tud­játok, a főváros mégiscsak fő­város, de most már döntöttem: hazajövök a termelőszövetkezet­be, azok közé az emberek közé, akik között gyerekéveimet töl­töttem. Meg aztán úgy érzem, a hétéves távoliét alatt tanultak­kal én is tudok valamit segíteni a szövetkezetben...” Sarkad felöl befutott a Békés­csabára induló vonat. Tovább nem hallgathattam a beszélge­tést. A három férfi továbbra is a söntés előtt maradt. Már jól magunk mögött hagytuk Gyulát, de még mindig a harmincegy- néhány év körüli ipari munkás külsejű fiatalember szavaira gondoltam, bár nem tudtam meg, hogy vezető, avagy mint szak­munkás dolgozik majd szülőfa­lujának termelőszövetkezetében. De azt hiszem, nem is ez a lé­nyeg. Inkább az, hogy a hét év­vel ezelőtt a fővárosba indult, talán egy kis kalandra is vágyó falusi parasztgyerek most ismét hazatér. A szíve hozza haza, s azok az érzések, hogy hívták azok az emberek, akik között emberré cseperedett, akik an­nak idején a városba küldték ta­nulni. No meg a becsvágy. Az, hogy hét év után megmutassa: nem szálltak el felette nyomta­lanul szép fővárosunkban az évek és nem volt hálátlan azok­hoz az emberekhez, akik biztat­ták, ösztönözték őt. S közben így szövődtek gondo­lataim, magam előtt láttam még sok ilyen embert, akik jó néhány év után önként, felelősségérzet­ből ismét haza indulnak a fal­vakba, hogy ott bábáskodjanak egykori ismerőseikkel a terme­lőszövetkezetek megszilárdításá­ért. S lehet-e ma ennél szebb, nagyszerűbb dolog? Lehel-e lel- kesítőbb, mint részt venni az új paraszti élet igen. Nem bombatölcsérek, csak hasonlók Borzasztó álmom volt: egy óri­ástermetű férfi szelíden hátracsa­varta, s bilincset tett a kezemre, aztán egy sűrű szövésű, fekete ru­hadarabbal bekötötte a szeme­met, a derekamra egy kötelet hur­kolt, s rámszólt, hogy kövessem. — Hova hurcolsz, mit vétettem ellened, te túlviláginak látszó em­berforma? — kérdeztem rémül­ten. — Ellenem nem, de embertár­said ellen sokat. Ha szabad szem­mel nem láttál meg és nem tettél szóvá dolgokat, most vedd észre bekötött szemmel. Lépkedj szapo­rán, s hamarabb szabadulsz. Egy ideig sima aszfalt-járdán vonszolt legalább óránkénti 5 ki­lométeres sebességgel. De csakha­mar letértünk a járdáról, s majd kificamodott a bokám, mert vala­mi mélyedésbe léptem. — Igazán • szólhatnál, ha gödörhöz érünk. — Eszemben sincs, hiszen ezzel akarlak kínozni, s ez csak a kez­det. Valóban kezdet volt, mert a kö­vetkező pillanatban szinte fejjel estem egy bombatölcsérszerű mé­lyedésbe. Egy ideig olyan úton ve zetett, amely a szőlő hullámos ta­lajára emlékeztetett, aztán újra bombatölcsér-nagyságú gödrök kö­vetkeztek, vagy nyolc, egymástól bizonyos távolságra. Miután nagy üggyel-bajjal kimásztam az utolsó gödörből, egy szénsalak buckába botlottam fel. — Elég, könyörülj rajtam! — esedeztem rimánkodva. — Éppen mondani akartam, hogy egyelőre befejezem kínozta- tásodat. Lépkedj bátran, most már sima úton vezetlek hazáig. — Soha nem fogom elfelejteni ezeket a szörnyű perceket. Mondd, miféle gidres-gödrös, dimbes-dom- bos ismeretlen helyen kínoztattál végig? Talán csak nem valamelyik franciák által összebombázott al­gériai városban jártunk? — Találó a hasonlat, de nem olyan messze, csupán Békéscsaba főterén sétáltattalak meg. A Le­nin utcán, ahol először megbotlot­tál, a kisvasút helye volt. Ugyan­csak a kisvonat helye az a hul­lámos rész is, ahol alig bírtál men­ni. A gödrök, amelyekbe beestél, nem bombától keletkeztek, hanem a kihúzott, régi villanykandelábe­rek helye. A salakcsomó a kisva­súti állomás háta mögött van. Amennyiben mindez így marad, még végigsétáltatlak... — Miért éppen engem? Nem az én dolgom elsimítani a kisvasút helyét, betömni a gödröket, elhor­dani a salakot... — A tied is, tegyél róla, hogy rend és tisztaság legyen a város­ban. A szörnyű álom után, hétfőn reggel fél hét tájban a rendet és tisztaságot figyelve lépkedtem a hivatalba. Örömmel láttam, hogy számos háziasszony és házgond­nok szorgalmasan seperte a jár­dát. A Csaba Szálló előtt is le volt már seperve a járda, de csak addig, ahol nyáron a sörkert ke­rítése szokott állni. Úgy lászik, az ilyenkor a senki placca, sepré­se a böjti szelekre van bízva. A Köztisztasági Vállalat egy dolgo­zóját láttam, a Szent István té­ren seprűvel szorgoskodott, de a Sztálin úton 7 óra után pár perc­cel még hópelyhekként virított a j járdáról lesepert sok cigarettavég i és tökmaghéj. | Lesz Békéscsabán rend és tisz­taság, csak éppen nehéz kivárni — állapítottam meg. —ki— Három hír Vietnamból A Vietnami Hazafias Népfront Központi Bizottsága gyűjtést ren­dezett az algériai nép megsegíté­sére és az afroázsiai népek sza­badságmozgalmának támogatásá­ra. Eredményét, 223 234 dongot, eljuttatták rendeltetési helyére. * A Vietnami Demokratikus Köz­társaságnak ma 4630 könyvtára és olvasóterme van, ezek közül 37 Hanoiban. A gyarmati rendszer idején egész Észak- egyetlenegy könyvtár cia Indokínában működött. Az 1960—61-e VDK-ban kilenc kola működik; az oktatás az összes társadalom- é szettudományi, valamint ágazatokra. A 11 416, vagyis 13-szor az 1944—45-ös k}ijakő rlati munkán Gyakorlati munkán a tanár-jelöltek a Keszthelyi Mezőgazdasági Technikumban. Az Agrártudományi Egyetem Továbbképző Intézetének tanár-jelöltjei közül hatan öthetes gyakorlaton vesz­nek részt a Keszthelyi Mezőgazdasági Technikumban. Ez alatt az idő alatt tanulmányozzák az iskolai oktatás mód­szereit, valamint a tsz-ben, a gépállomáson cs a technikum gazdaságában a gyakorlati munkát. Mezöfi Jolán tanár jelölt a rovarkártevőket ismerteti az elsöosztályos tanulók egy csoportjával (MTI képszolgálat)

Next

/
Thumbnails
Contents