Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-25 / 48. szám

4 NÉPÚJSÁG 1961. február 25., szombat Csete Andriska interjúja — önmagával Nem, kedves nénik és bácsik, nem jól gondolják. Nem a leg­újabb hollywoodi gyermeksztár vagyok. Dehogy! Itt élek én többi kis társammal együtt a gyulai csecsemőotthonban. Hogy hány éves vagyok? A „legidősebb” korosztályhoz tartozom, három éves va­gyok. Igen. Jól tetszenek gondolni, remekül érezzük magunkat. Ebben a gyönyörű kastélyban lakunk, ez most a mienk. Ügy hallottam, hogy régen valami gazdag gróf bácsi lakott itt. De most mi vettük a birtokunkba. Nagyon szeretük itt lakni. Innen járunk sétálni, játszani a kertbe, a nővér Bénikkel. Ők a mi kismamáink. Én egy gyönyörű képeskönyvet kaptam. Állatos mesekönyv, bizony. dig nagyon várjuk az igazgató bácsit, mert mi mindig nagyon várjuk az olyan néniket és bácsi­kat, akik szeretnek minket. Na, de most már elbúcsúzom a kedves néniktől és bácsiktól, a magam és kis pajtásaim: a gyulai csecsemőotthon lakói nevében is: mindenkit csókol: Andriska Több mint kétszázan vettek részt a békéscsabai nögyülésen Február 22-én Békéscsabán, a városi tanára dísztermében nagyszabású szo­lidaritási nőgyűlést rendezett a városi nőtanács. A gyűlésen Németh Irén, a Nők Lapja munkatársa mondott beszé­det. A több mint 200 asszony és lány előtt elhangzott beszéd után a részt­vevők táviratban tiltakoztak a kongói terrorcselekmények, valamint Lumum­ba és társai meggyilkolása ellen. „Kö­veteljük, büntessék meg a gaztett el­követőit” — hangoztatta többek között a távirat. — „Mi, a békéscsabai asszo­nyok és lányok nevében tiltakozunk ezen cselekmények ellen.” A résztve­vők ezenkívül résztvéttáviratot küldtek Lumumba feleségének, melyben együtt­érzésüket fejezték ki az özveggyel. A békéscsabai asszonyok tiltakozó alá­írásgyűjtési kampányt is indítottak a városban. Jubilál a Csorvási Földművesszövetkezet énekkara * Fennállásának 60. évfordulóját ün­nepli rövidesen a Csorvási Földműves- szövetkezet énekkara. Ebből az alka­lomból február 26-án, vasárnap este, a csorvási művelődési otthonban egész estét betöltő műsoros estet rendez a Békési Földművesszövetkezet szimfo­nikus zenekarának közreműködésével. A műsoros estet a Liszt- és Bartók-év keretében rendezik meg, és a műso­ron a két zeneszerző müvein kívül madrigálok és népdalfeldolgozások is lesznek. Tetszik látni, ezen a képen ép­pen olvasok belőle. Rengeteg já­tékot kapunk, mert minket min­denki szeret. Sok kis pajtásom van, akiknek nincs se anyuká­juk, se apukájuk, de nekik is na­gyon sok szép játékuk van. Ami­kor már nincs kedvem az állatos mesekönyvet nézegetni, akkor a nővér nénik lehozzák a kedves macimat. Amint ezt a képen is tetszenek látni, én ezzel is szívesen játszom. Hogy több kép nincs-e? Hát azt őszintén sajnMom, hogy nem tet­szenek látni azt, amint fürdőm, alszom vagy eszem. Nekem és kis pajtásaimnak itt minden él­mény. A reggeli pancsolás, a jó meleg vízben, a közös reggeli a nagy asztalnál, ahol felnőttek módjára étkezünk. Persze, egy-egy ilyen közös evés után nagyon könnyen le lehet ol­vasni az étlapot az arcunkról. Hogy nem alszunk-e? Dehogy­nem! Mint ahogy mindent együtt csinálunk, így ezt is. A nővér nénik „fektetésnek” hívják ezt a programszámunkat. No, de ami­kor a játszás következik! Azt tet­szenének látni! Felverjük a ház csendjét. Azt elárulom, hogy min­Kínőtte régi ruháját Csabacsűd SZARVAS ÉS KONDOROS KÖZÖTT, úgy fele úton, van egy igen szorgalmas nép által lakott helység, Csabacsűd. S a falu be­járatánál ott a felirat: „Termelő­szövetkezeti község”. Jelenleg 2820 lakosa van, egykori agrárproletá­rok és azok gyermekei. Valamikor itt egyhangú répaföld húzódott, a tízezer holdas Schvarc-uradalom egy része. Történt 1926-ban, hogy 300 négyszögölnyi telkeket, házhe­lyeket mértek ki, s 1927-ben a tel­keken már épültek a házak, szü­letőben volt Csabacsűd. A tanács­házán azt mondja Gonda György v. b. elnök, hogy azóta nagyott fejlődött a község, kinőtte már a régi gúnyát és megérdemli a ran­gos „termelőszövetkezeti község” címet. A faluban sétálva, takarosnál takarosabb házakat látok. Piros­cserepes mind! Az utcák nyílegye­nesek. Két esztendővel ezelőtt hat tsz-szel és egy állami gazda­sággal lépett Csabacsűd a szövet­kezeti rangra. A múlt évben már csupán 35 gazda küszködött a ma­ga kis parcelláján, s lehet, hogy e sorok megjelenésekor már ők is a mi nagyobb lélegzetű világunk­ban lesznek. Jelenleg — egyesülés révén — a hat helyett három szövetkezet van. Erősebbek is jóval! A Hu­nyadi meg a Béke kézfogásából született a Béke Tsz, a Dolgozó meg a Búzakalászból a Dolgozó Tsz és „egybekelt” a Rákóczi s a Kossuth is, végleges nevükről most döntenek, vagy tán már dön­töttek. CSABACSŰD FELSZABADŰ- LÄS ELŐTT IS ÉPÜLT, épülge- tett, csak éppen nem szépült, nem korszerűsödött. Egyedüli találko­zó, tereíere hely volt a Piac-tér, no *meg az artézi kút és a temp­lom környéke. Orvosuk akadt ugyan, de gyógyszertáruk már nem. A villanyt is csak hírből is­merték és még sok mindent fel­sorolhatnánk, amiben hiányt szen­vedtek. Ma viszont, ahogy körül­nézek a községben, egészen mást látok, mint amilyen az a múlt­beli falu lehetett. Reá is illik a költő verse: „Hát nem szeretheted e hont, mit egyre szebbé szépít munka és gond? ...” Tíz esztendővel ezelőtt N. Szkle- nár Pál v. b. elnök kezdeménye­zése nyomán járdásították a fa­lut. öt évvel ezelőtt pedig beve­zették a villanyt, s hogy abban az évben nem gyulhatott ki, az el­lenforradalom a bűnös. Ezt a sö­tétséget azonban hamarosan vi­lágosság váltotta fel. Régi vágyuk volt a csabacsűdieknek a művelő­dési ház. Meglett hozzá a pénz, sőt társadalmi munka révén 29 504 forintot takarítottak meg, s 1960. október 8-án, a helybeliek nagy örömére fel is avatták a gyönyörű • középületet. Eddig öt­ezernél több látogatója volt. Nem adnák az itteniek ezt a kincsüket az egész világért sem! A múlt év­ben egy korszerű postaépület, épí­tésébe fogtak. Gyógyszertár is kellett. Társadalmi munkával, pénzzel, közös erővel ez is meg­lett, s 1960 decemberében telje­sen felszerelve a falu rendelkezé­sére állt. Ugyanabban az évben óvodát is kapott Csabacsűd. A TAN ÄCSHÄZ A KÉT VI­DÁM ARCÜ NŐDOLGOZÓJA boldogan közölte, hogy szélesvász­nú mozi is lesz. Az elnök rábólin­tott, hogy úgy igaz. Ekként nőtte ki régi ruháját Csabacsűd. Kepenyes János levelező Szarvas lkai Miért „mostohagyermekek"? Mi kell elsősorban az építkezé­sekhez? Három dolog: anyag, anyag és anyag. Ha ez megvan, akkor már könnyebben meg le­het szervezni a munkát, helyesen elosztani az erőket. Az építkezé­sek menetét és határidejét sem gátolnák akkor anyag-gondok, amelyek most még elég gyako­riak. Hol ablaküveg nincs, hol meg égőhöz szükséges burákat vagy más anyagféleségeket nem bírnak az országban felhajtani. A szokott helyen nem tudják megvásárolni, a lakossági keret­ből pedig nem vehetnek. Ennek aztán az a következménye, amint már volt is rá nem egy példa, hogy az egyes épületeket gyak­ran semmiségnek tűnő hiányok miatt a vállalatok nem voltak képesek időben rendeltetésük­nek átadni. Az anyagbeszerzés sok nehéz­sége elsősorban a tanácsi válla­latokat érinti a legérzékenyeb­ben. Sokat beszéltek erről a múlt héten a három építőjellegű vállalat: a Békés megyei Tanács Építőipari és Tatarozó Vállalat, a Megyevill és a Tervező Iroda közös termelési tanácskozásán. A felszólalásokból kiérződött az a ki nem mondott következtetés, hogy valahogy mostohagyer­meknek tartják őket az anyag­ellátásnál. így mit tehetnek, mint azt, hogy ott szerzik be az anyagot, ahol tudják és annyit, amennyit bírnak. Ez azt ered­ményezi, hogy ha valamiből fe­lesleg van, azt tartalékolják, mert ki tudja, mikor juthatnak megint hozzá. Felduzzadnak az egyes készletek, pedig lehet, hogy arra másutt éppen szükség volna. Ugyanakkor, ami meg itt kellene, az nincs, pedig lehet, hogy valahol meg azt őrzik hét lakat alatt. Ilyen ellentmondá­sokhoz vezet a szervezetlenség. De lehetne segíteni a dolgon. A termelési tanácskozáson töb­ben javasolták a következő megoldást, s ez bizonyára a nép­gazdaságnak is hasznára válhat­na: Létesítsenek a tanácsi vál­lalatok részére egy központi anyagellátó szervet, ahol min­denkor beszerezhetik a szükséges anyagféleségeket. Tervszerűbb lenne az ellátás, nem növelnék a vállalatok feleslegesen készlete­iket, de olyan anyagokhoz is könnyebben hozzájuthatnának, amelyekre a legnagyobb szük­ségük van egy-egy létesítmény zavartalan építéséhez vagy be­fejezéséhez. Időt és pénzt taka­ríthatnának meg a központi anyagellátás bevezetésével. Nem ártana odafenn megvi gálni ezt a javaslatot, mert a tanácsi vállalatok kissé bizony „mostohagyermekeknek” érzik magukat. Podina Péter POSTÁNKBÓL ÖRÖMÖK ÉS GONDOK Vasárnap délután, úgy 4 óra kö­rül a békéscsabai V. számú iskola igen eleven képet nyújtott. Alkal­mi iskolai ünnepség volt. Tóth Julia, az igazgató néni meleg szeretettel legeltette szemét a sokadalmon. Afeletti csodálko­zásunkra, hogy milyen sok közép- iskolást hívtak a kis ünnepségre, mosolyogva válaszolta: — Nem kellett őket hívni. Ma­guktól jöttek. Hiszen kivétel nél­kül ebből az iskolából rajzottak szét. Mint valami nagy családi körben, jól érzik itt magukat, s amikor csak alkalom adódik, be­térnek a „régi hajlékba”. A két osztályból eggyé varázsolt teremben bizony nagy volt a zsú­foltság, aminek láttán akarva- akaratlanul is az iskola általános helyszűkére terelődött a szó. Az igazgatónő régi szívfájdalomként említette ezt a problémát. Az is­kolaépület túlsó felében olcsón le­hetne egy zsibongót létesíteni, de ennél sokkal nagyobb gondjaink is vannak, mondta. Legégetőbb feladat lehetőleg nagyobb zökkenő nélkül áttérni a politechnikai ok­tatásra. Műhelyekre van szükség, de ettől eltekintve is mind több tanterem kellene. Évenként egyre több tanulni vágyó, eleven gyer­meket iratnak be szülei az elsőbe. Sokféle megoldáson törtük már a fejünket. Például ez a központi épület erős, masszív alapozású, Műsoros divatbemutató volt Dévaványán Az elmúlt héten nagyszabású műso­ros divatbemutatót rendezett a Déva- ványai F öld mü vessző vet kezet. A divat- bemutatón mintegy 400-an vettek részt. A műsort a KISZ-fiatalok adták, egy- feivonásos színdarabokat és szavalato­kat. A divatbemutató után vidám tom­bolajáték volt, amelyen 50 értékes tár­gyat sorsoltak ki a jelenlévők között. Á tombola után hajnalig tartó tánccal fejezték be a műsoros divatbemutatót. A helyi földművesszövetkezet rövide­sen fehérnemű divatbemutatót is ren­dez kizárólag nőknek, majd gyermek- ruha-bemutatót. A divatbemutató meg­rendezésében igen aktívan dolgozott a földművesszövetkezet KISZ-szervezete I és dicséret illeti a fiatalokat a jól si­került műsor megszel vezéséért. SZŰCS LAJOS könnyen elbírná az emelet-ráépí­tést. A Hegedűs féle házban lévő kisegítő iskola is alkalmas lenne a bővítésre, ott azonban nagyon megemelné az átalakítási költsé­geket a számyrészben lévő lakók elhelyezése, új, megfelelő lakásba költöztetése, pedig a helyzet igen sürgető. Illetékes helyen anyagi nehézségekre is hivatkoznak, azonban mifelénk az az általános vélemény, hogy gyermekeink ta­nulásához a jobb feltételek meg­teremtését a téglagyáriaktól a szövetkezetiekig mindenki szív­ügyének tekinti, s a megoldásnál ezt is számításba kell venni! Né­mi könnyebbséget jelent Erzsébet- helyen, ha felépül a X. számú iskola. Tavasszal fognak hozzá. A vadonatúj padok és más felszere­lés már rendre érkezik a VI. szá­mú iskolába, ahol tárolják. Mie­lőbb legyen hát kész hozzá az épület is! Öröm és gond így találkozott ezen a jaminai iskolai ünnepsé­gen, de nyugodt szívvel mond­hatjuk, hogy igazi öröm és ked­ves gond. Vincze Erzsébet Békéscsaba Egy magyar ftisszidsns nagy nyomora miatt öngyilkosságot kísérelt meg London (MTI) Horváth Lajos 41 éves magyar disszidens öngyilkossági kísérlet vádjával került a chesterfield: büntető bíróság elé. (Az angol tör­vények szerint ugyanis minden­fajta öngyilkossági kísérlet bün­tetendő cselekmény.) Horváth 1957-ben érkezett Ang­liába. Rendkívül nagy nyomora miatti végső kétségbeesésben szánta el magát a tettre. A bíró­ság büntetését próbaidőre felfüg­gesztette. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents