Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-22 / 45. szám
4 NÉPÚJSÁg 1361. február 22., szerda Mindjobban bevonják munkájukba a műszakiakat a Hazafias Népfront megyei, városi és járási szervezetei A Hazafias Népfront az ország egyik legnagyobb tömegmozgalma. Munkájában bárki részt vehet, aki egyetért a szocializmus építésében, segíteni akarja a nép felemelkedését, a béke erőinek növelését. Helye van tehát ebben a mozgalomban a munkásoknak, a parasztoknak, az értelmiségieknek, hiszen valamennyiüknek egy a célja: az ország felvirágoztatása. Ebben pedig ki-ki sokat tehet képzettségének, érdeklődési körének megfelelően akár szóban, akár a jó módszerek elterjesztésével vagy éppen egy község, város műszaki problémáinak megoldásával. A Hazafias Népfront Tanácsa ezért hívta életre a központi műszaki akció-bizottságot, hogy ezzel is bevonja a munkába a műszaki értelmiséget, igénybe vegye segítségét, a társadalom javára kibontakoztassa alkotóvágyát. S ami fent jó, az bizonyára lent is hasznos lehet. Ezért határozta el a népfront megyei bizottsága is, hogy egyre jobban bevonja a műszakiakat az egyes feladatok megoldásába. Ennek tapasztalatairól érdeklődtünk Török elvtárstól, a népfront megyei bizottságának munkatársától. — Hogyan képzelik el a műszakiak foglalkoztatását, milyen feladatok végrehajtásához igénylik segítségüket? — Először is talán azt említem meg, hogy február 10-én alakítottuk meg mérnökökből és technikusokból a megyei műszaki akcióbizottságot. A bizottság rövidesen programot dolgoz ki, ebben rögzítik tennivalóit. Feladata elsősorban az lesz, hogy az állami és tanácsi szerveknek műszaki segítséget adjon, például a községfejlesztési tervek összeállításához, megvalósításához. Ebben sokat tehetnek a járási akció-bizottságok is, amelyeknek megalakítása folyamatban van. Gyulán és Békésen már létre is hozták őket, március 15-ig pedig valamennyi járási székhelyen szeretnénk megalakítani. A megyei, bizottsághoz hasonlóan a járásiak is arra hivatottak, hogy területükön segítsék a műszaki problémák megoldását. — Milyen egyéb feladatok végrehajtásában segítenek a műszaki akció-bizottságok? — A megyében mintegy 22 községi tanácsnak március 20-ig kell elkészítenie a községrendezési irányelveket, amely 15 évre határozza meg a helységek fejlesztését. Ahol csak lehetséges, bizottságaink részt vesznek ebben a munkában. Az év közepéig minden olyan községnek ki kell dolgozni ezt a tervezetet, ahol még erre nem került sor. A műszaki akció110 bélyegárusító és 30 képeslapárusító gépet állít fel az idén a posta Budapesten és vidéken A Postavezérigazgatóság tervezőmérnöke, Kanyó Mátyás két társával évek ótá foglalkozik a közönség kiszolgálását gyorsító és a postások munkáját könnyítő automaták fejlesztésével. Munkájuk eredményeként már tavaly lehetett látni a főváros különböző helyein, postahivatalaiban tele- fonérme-árusító automatát, melyből eddig húszat szereltek fel. Az ügyes készülékek fél év alatt több mint 150 000 érmét „adtak el”. Az eddigi kísérletek és a gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a posta automatái jól beváltak. Ezért az idén 110 béKét panasz Az egyik: Keltetnénk mi több csibét is, de a csabai keltető állomás körzetében lévő termelőszövetkezetekben még nem alakult ki megfelelő törzsbaromfi-állo- mány, amely megfelelő mennyiségű és minőségű tojást biztosítana a keltetéshez. A másik: Nézzék meg, milyen gyönyörű ez a 160 fajtiszta kendermagos tyúk. Nagyon jól tojnak, naponta 80—100 tojást szedek össze, s nem tudom, mit kezdjek vele, közfogyasztásra sajnálom adni, hiszen gyönyörű csirkét lehetne belőle keltetni. Szóltam is, meg üzentem is vagy kétszer a keltető állomásra, jöjjenek ki, vizsgálják felül az állományt, ha megfelelőnek tartják, szívesen kötök megállapodást velük. Sajnos, felém se néznek. Ha Kovács György nem a nagyfé- nyesi tanyákon lakna Békéscsaba határában, hanem a Lenin ütőn, ezóta minden bizonnyal megállapodást kötött volna vele a keltető állomás a 160 kendermagos tyúk tojáshozamára, ne hát a távolságok... Az ember készül ugyan a Holdra, és talán a Vénuszra is eljut, de Nagyfényesre?! K. lyeg- és 30 képeslap-automatát szerel fel a posta Budapesten és vidéken, nagyobb városokban, üdülő- és fürdőhelyeken. (MTI) bizottságokra vár az a feladat, hogy ebben tőlük telhetőén a legmesszebbmenőkig segítsenek. Ezzel pedig lényegében hozzájárulnak a kulturált községek és falvak terveinek kialakításához. — Hogyan segít a ebben a munkában? népfront — Azt szeretnénk elérni az akció-bizottságok létrehozásával, hogy a műszaki értelmiséget a népfront szervezetein belül mindjobban bevonjuk a politikai és társadalmi életbe. Ebben azzal is segítünk, hogy lehetőséget teremtünk rendszeres tájékoztatásukhoz, továbbképzésükhöz. Időnként ankétokat szervezünk, amikor a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, egyetemi tanárok és gyakorlati szakemberek tartanak majd előadásokat a tudomány és a műszaki fejlődés egyes kérdéseiről. Arra is gondolunk, hogy alkalomadtán szakvitákat rendezünk, hogy a műszakiak olyan problémákat vitassanak meg, amelyeket nap mint nap az élet vet fel. Bízunk abban, hogy a műszaki értelmiség támogatja majd törekvéseiket, részt vállal abból a munkából, amely az akció-bizottságban hárul rájuk. Figyelemre méltó a népfront szervezeteknek az a szándéka, amikor egyre jobban igénylik, számításba veszik a műszakiak támogatását. Amint az eddigi tapasztalatok bizonyítják: nem alaptalan a várakozás, a műszakiak szíves-örömest részt kérnek az érdeklődési körüknek megfelelő munkából. Ennek kiteljesedéséhez pedig igen jó keretet biztosítanak a már megalakított és az ezután létesítendő műszaki akció-bizottságok. 1\ P. 1Íuu Parasztasszony és a repülőgép A napokban abban a hiszpm- ben nyitottam be a békéscsabai IBXJSZ-irodába, hogy télvíz ideje lévén, könnyen és hamar elintézem dolgom. Amikor beléptem az ajtón, kellemes mele.g és váratlan látvány fogadott. Legalább húszán álltak sorban, és legtöbben a külföldi ügyeket intéző kartársnő előtt. Nem volt mit tenni, beálltam a sorba és figyelni kezdtem leendő útitársaimat. Előttem egy fiatalabb és egy idősebb nő álldogált, egyszerű parasztasszonyoknak néztem őket. AZ idősebb úgy ötven körül járhatott, abból a fajtából, akit a munka frissé, egészségessé tesz. Arcbőrét a sokat szabadban tartózkodó emberekre jellemző piros-barna szín árnyalta, és ahogyan minduntalan vissza-visza fordult a fiatalabb asszony felé, szemében valami szokatlan izgalom fénye tükröződött. Kezében jó néhány százforintost szorongatott, és — bocsánat a kíváncsiságomért — én magam is érdeklődéssel vártam, hova készül a néni. Közben odaérünk a külföldi utazásokat intéző, kedves moso- lyú, fiatal kartársnő asztalához, és kiderül, hogy a néninek egy moszkvai utazás van előjegyezve. — És lesz ott elég idő jól szétnézni, mert hosszú út az nagyon, és hat napból nem juthat mindenre — aggodalmaskodik a néni. — Három óra aftatt ott van a repülőgép — hangzik a „megnyugtató” válasz. — Repülőgép? Én még sohse ültem repülőgépbe — riadozik a néni és látszik az arcán, hogy a legszívesebben visszafordulna. Éjjel felriadtam. Eszembe jutott, hogy már hónapok óta nem láttam Gőge Tódort. Nyugtalanul hánykolódtam, de képtelen voltam megfejteni, miért nem láttam. Legutóbb a GY ÓMÉRT - nál, mint területvezető tevékenykedett. Reggelente szembetalálkoztunk. Megcsodáltam magabiztos tartását, és ki nem állhattam sajátos köszönő stílusát, melyből finoman érződött, hogy Ö, Gögei területet vezet a GYOMÉRT-nál. Gőgéit szerettem és utáltam egyszerre. Szerettem azért, mert volt szava az emberhez. Utáltam, mert ezek a szavak mindig olyanok voltak, hogy... itt megszakadt ébrenlétem gondolatfonala, a párnát hónom alá dagasztva elaludtam. Álmomban bent ültem megyénk egyik közismert szórakozóhelyén és hallgattam a zenészek beszélgetését. Hirtelen az az érzésem támadt, hogy figyelnek. Biztosan engem figyel valaki — gondoltam magamban —, mert ha nem engem figyelne, akkor nem lenne az az érzésem, hogy figyelnek. Izgatottan néztem körül, és megpillantottam az illetőt. A mennyezeti körcsilláron ült, törökül, és merevén nézett az asztalom felé. — Gögei Tódor! — kiQíaíiijképtts ég. áltottam fel meglepetten. Elnézően mosolygott, és egy biccentéssel nyugtázta a felismerést, mely láthatóan jólesett neki. Intettem, hogy jöjjön le, nem akarok kiabálni. Bólintott, hogy azonnal indul. A csillár szélébe kapaszkodott, lelógatta magát, majd rálépett az odasiető pincér vállára, és egy ugrással a földön termett. Az egész mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, a pincér továbbsietett, és az egyik asztalra tetette a feketéket, melyeket előbb még ügyesen egyensúlyozott. — Halálosan unom a presszóasztalokat — lépett hozzám Gögei. A Kozmosz, az igen! — intett a csillár felé, és a pincért keresztnevén szólítva, rendelt két fél rumot. — Hol dolgozik? — fordultam felé a kérdéssel. — Dolgozom!? Ön nincs észnél — húzta el a száját fintorogva, és megsürgette a rumokat. — Egyébként, ha annyira érdekli, elmondom — folytatta. — Központi összekötője vagyok a VBSZV-nek. — Az mi? — Világűrt Benépesítő és Szerető Vállalat — felelte magától értetődő hangon. — De hiszen ön sohasem foglalkozott világűrkutatással. Tudtommal tér- és főleg tömegiszonya van — szóltam, és nem lepleztem meglepetésemet, melyet indokolatlan áthelyezése keltett bennem. — Naiv ember — intette le elmebeli képességemet Gögei. — Két- ezernyolcszáz... — Fényév? — A fenét. Annyi a kezdő fizetésem. De bolygónként emelkedik... — Bocsásson meg, hogy közbeszólok, nem értem. Ha semmi köze a bolygókhoz, akkor hogyan emelkedhet tőlük függően a fizetése? — Egészen egyszerűen — magyarázta kioktató hangon Gögei —, ugyanis félnek, hogy elmegyek máshová... — Elmegy?? — Nem bolondultam meg! — Hát akkor...? — A napokban azt mondtam Kozminak, az osztályvezetőnek, hogy a NAPÉRT-hoz hívnak háromezernyolcszázért, és 10 fokon túl fokonként plusz prémest... — És...? ♦ es t at — Kozmi azt mondta, | nem enged el, inkább - felakasztja magát, és mindjárt beígérte bolygókénti emelést. — Hihetetlen — néz- ♦ tem Gögei fölényes arca- 5 ba. X — Nagyon téved. Egy- ♦ általán nem hihetetlen ♦ — oktatott Gögei —, a | dolog természetes. Vala- % ki felfigyelt rám és visz- f nek. Szárnyalnak vélem. ♦ Tudja, egyesek azt bi- 2 zonygatják, hogy a ká- X dermunkában a szubjék- ♦ tivizmus ellen fél kell % lépni. Ezek bolondok, X édesapám. A szubjekti- v vizrrrus aranybánya, le- * hetőség, szárnyalás. Van ami megfogja az embe-1 Egy kicsit mintha a fiatalabb is meg lenne ütközve, először tanácstalanul tekinget hol a nénire, hol az „ibuszosra”, de pár másodperc múlva már feltalálja magát és mosolyogva mondja: — Nem baj az édesanyám, külföldön sem volt még... Még jobb is így, legalább az utazás nem sokat vesz el az idejéből. — Vonattal nem lehetne? — próbál alkudozni a néni. — Csak repülőgépes utunk van, és erre is négyszeres a jelentkezők száma — hangzik a készséges válasz. A néni kicsit még tűnődik, majd nagyot sóhajtva megadja magát: — Hát akkor itt a pénz, mert csak nagyon szeretném meglátni Moszkvát... Míg az adminisztráció folyik, beszélgetni kezdtünk. Kiderül, hogy a néni az endrődi Dózsa Tsz tagja, és élete első külföldi útjára készül. Az utazás költségeihez a termelőszövetkezet is hozzájárult a szövetkezet kulturális alapjából. — Amire álmomban sem mertem gondolni, az valósul most meg. Csak tudja, azért a repülőgéptől félek ám egy kicsit — mondja búcsúzóul. Érthető is az aggodalma, íriszen eddig talán a község határát sem lépte át, most meg mindjárt repülőgépre ülni Az utazás, a világlátás, a tanulás, tapasztalás utáni vágya azonban legyőzte félelmét és a. parasztasszony, az egyszerű termelőszövetkezeti tag márciusban dobogó szívvel, kicsit félős- riadtan a soha nem tapasztalt, utazástól, belép majd a repülőgépbe, hogy elinduljon világot látni. Egy új paraszti életforma te elindul ezzel és a többi repülőgéppel, vonattal, autóbusszal, amelyek a baráti országokba visznek el olyan embereket, akik a múltban gondolni sem arra, hogy valaha is látnak. Ö. KOVÁCS ISTVÁN Nyolcvan tsz-tag utazik városnézésre és opera-előadásra Budapestre % Szerdán reggel Békéscsabáról » különvonattal 80 tsz-tag uta- | zik Budapestre. A csoport tag- % jaát a Békés megyei termelő- t szövetkezeti tagok biztosítási és X önsegélyező csoportja küldi el bennem valami, I a -1° munkájukért. A tsz-tagok embe- * Budapesten megnézik a város rekel és 'kényszeríti őket, f nevezetességeit, majd ellátogaí- hogy irányomban jót te- X nak ^ opera-eloadasra ts. gyenek. Apropó,' nem X Dobogókorol ugyanezen a na- tudja, mi lehet ez az izé » Pon érkezik vissza 10 napos ju- * talomüdülesrol 25 tsz-tag, akiket szintén a biztosítási és önsegélyező csoport küldött el. bennem...? — De igen — válaszoltam gyorsan, mert eszembe jutott, miért is utálom annyira Gőgéit — a nagyképűség — kentem az arcára a valóságot. őszintén sajnálom, hogy csak álmomban mertem ezt megmondani neki, pontosan azelőtt, amikor felháborodásomban visszazavartam a csillárra. Balga ember, most jut eszembe, én is felfelé küldtem, hogy mielőbb megszabaduljak tőle. Balett-vizsga Orosházán Az orosházá Petőfi művelődési házban még a múlt évben balett-tanfo- lyamot indítottak be. A tanfolyam iránt nagy volt az érdeklődés és sok szülő elvitte gyermekét, hogy azok megtanulják a balettáncot. Február 27-én nagy esemény lesz a művelődési házban. Az iskola tanulóinak félévi vizsgáját rendezik meg. A tanulók már hónapok óta készülnek a félévi vizsgára, hogy szüleik és tanáraik előtt Boda Zoltán i bebizonyítsák a tudásukat.
