Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-21 / 44. szám
4 NÉP ÚJ SÄG 1961. február 21., kedd A huszonnegyedik órában Jól ismert kép : Ember bolyong a késő éjszakában. Bizonytalanul rakja lépteit, mintha néha-néha a talaj kicsúszna a lába alól. Sima az asztalt, mégis botladozik, s milyen jó, hogy ©tt a fal, meg lehet bélé kapaszkodni. Néha már az sem segít, s az ember magatehetetlenül vágódik él, mint egy homokkal teb zsák. Mi az oka? Az italt Másik kép: Ajtó nyíHk a kis szobában. Az asszony felugrik az ágyból, mint akit vipera mart. Megjött az ember. Szemében veszedelmes tűz lo. bog, s ha lángja lenne, talán meg- tűzesítené a sarokban fagyosan álló kályhát is, és meleg lenne a kis szoba. De nem, erre nem képes. Csali az asszonyt önti el a forróság, hogy aztán mindjárt rázza a hideg is. A félelem hidege. Már emelkedik is a kéz, amely azelőtt simogatott. Csattan az első pofon, s ezt követi a többi. A gyerekek, mint riadt fiókák bújnak egymáshoz. Nézik az elvadult apát. Nem félnek, csak nézik remegve és várják, mikor kerül rájuk a sor. Az ok ugyanaz: az ital"! És ott a többi kép, mindig másmás változatban: könny, éhség, tragédia, s néha még börtön is. S az ok mindig az itat! Hát nem volna segítség? De von. Maga a társadalom, az emberek. Először csak egy kis csoport alakúi, a mag. Ez azután egyre nő, terebélyesedik, s hatalmas fává emelkedik, hogy megvédje az alatta lévőket. Egy ilyen. Ids csoport alakult két évvel ezelőtt Békéscsabán. Az új emberek csoportjának is lehetne nevezni. Tagjai jórészt valamikor maguk is évekig szenvedtek, rabjai voltak az alkoholnak. De most új életet élnek. S mennyivel szebb ez az élet! Együtt a család, megbecsült dolgozói munkahelyüknek, a társadalomnak. Van, akit a huszonnegyedik órában segítettek Kisdobosokat vissza az életbe, amikor már úgy érezte, nincs mentség. Es volt. Most ő is tagja annak a bizottságnak, amely célul tűzte ki: megmenteni az embereket az alkoholizmustól. Visszasegíteni őket a családhoz, vissza az életbe, amíg nem késő. Az alkoholizmus betegségéből szabadult emberek a legaktívabban, szíwel-lélekkel dolgoznak a bizottságban azért, hogy minél több legyen a hozzájuk hasonló, új életet élő emberek száma. A két éves működés alatt egyre többen ismerték meg az alkohol- ellenes bizottság tagjainak nemes munkáját, s egyre többen fordulnak hozzájuk kéréssel, tanácsukat, segítségüket várva. Nemrég részt vettem egy megbeszélésükön. Az egyik bizottsági tag mellett ott ült a feleség, s annak édesanyja is. Mosolyogva, boldogan jöttek el, hiszen a bizottságnak köszönhetik, hogy rendbejött a család élete, békességben, megértve egymást élnek együtt. Van olyan is, akinek a hozzátartozója maga is bizottsági tag lett, hogy segítse mások életét a helyes útra vinni. A bizottság a két év alatt nagy utat tett meg. Az alig egy-két emberből álló csoportnak most csupán Békéscsabán 80 tagja van, s megalakult a bizottság Gyulán és Vizesfásan is. A munka megköny- nyítésére Békéscsabán a kerületi Vöröskereszt-szervezetek mellé alcsoportokat szerveznek. A néhány ember által elindított mozgalom már szervezetté vált. Híre túljutott a megye határain. Kuriszent- mártonban egy, a megyénkben gyógyult ember alakította meg. S most már felfigyeltek a csabaiak működésére az Egészségügyi Minisztériumban is, amit bizonyít az is, hogy a legutóbbi megbeszélésen részt vett dr. Kádár Róbert- né, a minisztérium szociálpolitikai főosztályának vezetője. A Magyar Nők Országos Tanácsa pedig — látva az eredményeket — megbeszélésre hívta meg a békéscsabai csoport vezetőjét. Az eredmény Békéscsabán az, hogy a két év alatt 600 családba tért vissza a békesség, a nyugodt, kiegyensúlyozott élet. Hatszáz otthonba tért haza az édesapa, vagy az édesanya — mert ilyen is akadt —, s ugyanennyi otthonban most már nyugodtan hajtják álomra fejüket annak lakói. Nem kell félni az ütlegektől, az éhségtől, elszállt fejük felől az alkoholizmus vészmadara. De még sokan vannak, akik segítségre szorulnak. Csupán Békéscsabáin — hozzávetőlegesen számítva —, háromezer azoknak a száma, akik szenvednek ebben a betegségben. Mert betegség ez, amelyből van gyógyulás, csak akarni keH és segíteni. Az egyik segítő kéz megvan: az alkoholellenes bizottság, de ez még nem elég. El kell jutnunk oda, hogy mindenki segítsen és el keli jutni oda is, hogy a bajban lévő maga is nyújtsa a kezét azoknak, akik az ő életét akarják jobb útra vinni. Társadalmi üggyé keH tenni az alkoholizmus elleni küzdelmet. — Ez volt a lényege a bizottsági ülésnek is. Mert mit ér a puszta Szó, az alkoholistával történő beszélgetések hosszú sora, a szórakozóhelyek ellenőrzése, ha nem segítenek a különböző szervek, a munkahelyek dolgozói, és főleg a vendéglátóipar és a rendőrség? A bizottság két tagja az elmúlt vasárnap végiglátogatta a békéscsabai szórakozóhelyeket. Szomorú tapasztalatokat szereztek. Mi kell az alkoholizmushoz-? Ital és pénz. Mindkettőből bővebben van, mint ezelőtt bármikor. Különösen a fiatalok élnek ezzel a „lehetőséggel”. Szórják a pénzt, s talán virtusból, talán gavallér- ságból meg sem áll egyik-másik csak a töménynél. Más ital számukra nem létezik. A baj ott van, hogy a „pénz beszél” és kapnak italt a kiskorúak is. Sok vendéglőben, étteremben ez volt a tapasztalat. S aki málnát, vagy szódát akar inni? Az ugyan várhat, míg hozzájut, ha csak rögtön nem vágják oda neki, hogy: nincs kérem! Helyes lenne, ha a Vendéglátó Vállalat gondoskodna arról, hogy minden étteremben ős italboltban elegendő hűsítő ital legyen. Rendelet van rá, csak végre kell hajtani! Vasárnap délelőtt meghitt ünnepség szemtanúi voltak Békéscsaba legnagyobb munkás-kerületének, Erzsébefchelynek lakói. Kisdobosokat avattak. A téglagyári kultúrotthon színháztermét több száz pajtás, szülő és igen sok vendég kereste fel, hogy tanúja legyen az évenként egyszeri úttörő-ünnepségnek. A 8—9 éves lom erősödésével egyre nagyobb gondot fordítanak az alföldi síkság fásítására a Körösök vidékén. Mezőberóny, Füzesgyarmat, Csör- vás és más termelőszövetkezeti község határában már széltől védelmet nyújtanak és nyáron hűvös árnyékot adnak a fiatal mezővédő és legelővédő erdősávok. Tervszerűen, évről évre változik, szépül az alföldi rónaság, levegője frissebb lesz. 1961-ben pl. újabb 550 hektárnyi területen ültetnek el facsemetét és suhángot. Oj erdőket telepítenek, mezővédő és legelővédő erdösávokat, sorfákat iilkisdobos-jelöltek dobpergésre vonultak a terembe, ahol az ünnepélyes pillanatoktól meghatódott édesapák és édesanyák figyelték gyermekeik első nyilvános próbáját. Összesen 70 gyermek tett fogadalmat, majd az üzem munkásőrei és kiszistái a felavatott kispajtások nyakába kötötték a kék színű nyakkendőket. tetnek az utak, árokpartok mentén, a termelőszövetkezeti majorokban az őlak, istállók környékén. Gyula és Békéscsaba körül zöldövezetet telepítenek. Békés megyében ez évben 3 millió és 745 ezer facsemetét, ezenkívül 270 ezer suhángot ültetnek el. Legtöbb helyen a gyorsan növő nyárfélék kerülnek a földbe. A városok zöldövezetében sokféle dísznövényt, nagy lombkoronájú fafajtákat ültetnek. Ebben a munkában megyeszerte sokat segítenek a KISZ-fiatalok: a békéscsabai zöldövezetben pl. 200 holdnyi parkot az ifjúság telepit. Mit ér akkor a bizottság munkája, ha egy embert sikerült ugyan megmenteni, de éppen a fentiek és még sok más körümóny ugyanakkor 10 embert belesodor a veszedelembe. Vagy mit ér az ellenőrzés, a figyelmeztetés, hogy a kiskorúakról szóló rendeletnek szerezzenek érvényt, ha ugyanakkor a szolgálat- tevő rendőr szemet huny az asztalnál borozgató 16—17 éves fiatalok felett? Mert ilyen is megtörtént. És hogyan neveljük az embereket, a fiatalokat józan mértéktartásra, ha akad olyan szülő, aki 10—11 éves gyermekével éjfél után is együtt „szórakozik” a Kishajóban ...és másutt? Nem mehet ez így. Ezt látják a bizottság tagjai és mások s ezért kérik az egész társadalom, mindnyájunk segítségét: a társadalmi szervek, a nőtanács, a KISZ, a Hazafias Népfront, a vendéglátóipar, a rendőrség segítségét. Csak így, mindnyájuk segítségével nő, terebélyesedik a mozgalom, mely megmenti családok ezreinek életét. Kasnyik Judit 3 millió 745 ezer facsemetéi ültetnek el ez évben a megyében A termelőszövetkezeti mozgaÜgy gondolom, sok-sok értekezés és fejtörés után egyszer valaki kitalálta, hogy akkor mennek majd az emberek jobban a különböző előadásokra és tanfolyamokra. ha a legválogatot- tabb és leghangzatosabb elnevezéseket találják ki egy-egy tudatformáló vagy szakmai továbbképzést szolgáló rendezvényre. A múltkoriban például azt olvastam a sajtóban, hogy hat előadásból álló mezőgazdasági akadémiát indítanak be a szentesi nőtanács szervezésében. Micsoda fantázia kellett ahhoz, hogy a hat előadást — még ha azokat világhírű professzorok is tartanák — akadémiává nyilvánítsák! A művelődés terén így valóban ragyogó perspektívák nyílnak meg előttünk, mert röpke 1—2 év, és hazánkban csupa akadémiát végzett emberek figyelik majd a fű növését. Mert azt hiszem, senki sem vonhatja kétségbe, hogy az így meghirdetett tanfolyamokat végighallgató emberek jogosan verhetik majd a mellüket azzal a bizonyos féltéglával. hogy akadémiát végeztek. De mi szükség van erre1? Népünk szeret tanulni és tanul is szívesen, mert lépten-nyomon érzi, hogy amit a múlt nem adott meg neki a műveltség terén, az most hiányzik és pótolni keil. Természetesen a jelentkezők száma az egyes tanfolyamokra lehetne nagyobb is, főleg a mezőgazdaság vonalán,, de nem szabad türelmetlennek lennünk, hiszen ezen a területen évek óta érett a forradalmi átalakulás, és bizony be kell ismernünk, hogy az utóbbi időszakban a parasztság évszázados gyökeret tépdesett fel, melyek sok esetben lassan gyógyuló, fájdalmas sebeket hagytak maguk után. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között nem is lehet várni, hogy a parasztság tömegesen és átérzéstől fűtve kapcsolódik be a különböző szintű oktatásokba. Ennek megváltozása viszont csak idő kérdése, mégpedig nem is nagyon hosszú idő kérdése. Csak nem kell kapkodni és fellegekben járni! Nem szabad becsapnunk sem másokat, sem, magunkat. Biztos vagyok például abban, hogy akik egy ilyen mezőgazda- sági vagy „sport-akadémiát", vagy „munkás-egyetemet” szerveznek és beindítanak, ők maguk sem hiszik, hogy a néhány előadásból álló valamit akadémiának vagy egyetemnek lehet nevezni. Legyünk tehát őszinték, és nyugodjunk abba bele, hogy nekünk ma még — általában — nem mezőgazdasági akadémiákra van szükségünk, bármiigen szépen hangzik is, hanem az eddig jól bevált Ezüstkalászos tanfolyamokra, mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyamokra. am.elyek tematikájukban és elnevezésükben is a. legközeietfo átianak dolgozó parasztságunkhoz. Maradjunk meg az egyszerű, a valóságot hűen tükröző és kifejező elnevezéseknél, és ne fossunk a fellegekben járó, hangzatos elnevezések után, amelyek mögött — különösen, ha a címeket vesszük alapul — lényegében nem sök tartalmat tajéá- Itcnk. o. kovács iswm Gyér érdeklődés, forró siker Jctncsó Adrienne és Török Erzsi Kossuth-díjas „Ballada-est"-}én A mondott, énekeit szép szó kedvelőinek kellemes élményt ígért a Balassi művelődési otthon rendezvénye, és sietünk leírni: Jancsó Adrienne és Török Erzsi Kossuth-díjas felülmúltak minden várakozást. Sokáig emlékezetes marad nekünk az elmúlt vasárnap este — csak hálával gondolhatunk azokra, akik okozói voltak a'magasrendű művészi élvezetnek. És örökké bánhatják távolmaradásukat, akikre az üresen maradt székek hiába várakoztak. A csúf, ködös estét okoljuk vagy mást — mindegy. Tény azonban, hogy feltűnően kevés csabait érdekelt a hasonló rendezvények közül magasan kiemelkedő színvonalú irodalmi est: a más alkalommal szűknek bizonyult teremnek alig fele telt meg. A műsor változatos volt. A középkor vérgőzös levegőjét árasztó skót balladák után fülünknek oly ismerős és kedves lián dataka*. majd vidám kicsengésű magyar népdalokat hallottunk (énekelte Török Erzsi Kossuth-díjas, zongorán kísért, dr. Arató Pál) váltokozva székely balladákkal — Kőmíves Kelemen, Kádár Kata stb; és ismét néhány humoros mondóka, tréfás székelyföldi sírvers, mely utóbbiak szerencsésen eloszlatták az „alap-balladák” ihletett tolmácsolása által szuggerált komor hangulatot —, ezek előadásával Jancsó Adrienne remekelt. Török Erzsi oly sokszor megcsodált énekművészete ez alkalommal is őszinte sikert váltott ki, Jancsó Adrienne többnyire székely dialektusú, a drámai elemeket erősen hangsúlyozó versmondását is záporozó tapsokkal köszönte meg a hálás közönség, amely a műsor végén sokáig ünnepelte az est szereplőit. K-y Afrikában jártunk A közeljövőben tűzik műsorukra a filmszínházak a Budapesti Filmstúdió „Afrikában jártunk” című színes expedíciós filmjét. A négy tagú expedíciót, amelynek célja volt, hogy a Nemzeti Múzeumnak az 1956-os ellenforradalom idején nagyrészt elpusztult Afri- ka-gyűjteményét pótolja, Schuller Imre, a filmstúdió munkatársa kísérte el. Ö rendezte és fényképezte a nagy érdeklődéssel várt filmet.
