Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-31 / 26. szám
4 Hépúj sä a 1961. január 31., kedd „Pontosan ilyennek képzeltem" — „Tamás bátya kunyhója** Békéscsabán — Egyik nap, úgy alkonyat tájban, pedagógusok vezetésével mintegy ötven jól öltözött bánkúti gyerek igyekezett Békéscsabán a vasútállomásról a Balassi Bálint művelődési otthonba. A dermesztő hideg pirosra csípte arcukat, de a jókedvű fiatalok mit sem törődtek az időjárással, sem azzal, hogy éjfél lesz, mire hazaérnek: ők látni akarták a „Tamás bátya kunyhója” című előadást. Mire felgördült a függöny, zsúfolásig megtelt a nézőtér. Körülöttem főleg középiskolások ültek. Arról beszélgettek, hogy többségük már olvasta a híres regényt. Kíváncsian várták, hogy a három- felvonásos színmű mit képes visz- szaadni a nagyszerű regényből. Lélegzetvisszafojtva hallgatták az első jelenetet, amikor az el' adósodott földbirtokos-féleséggel alkudozott a pökhendi rabszolgakereskedő. Szinte felszisszentek a fájdalomtól, amikor cinikusan megismételte a sárgacsizmás fehér ember, hogy a niggerek azok nem emberek, nem is érdemes őket sajnálni. Amikor kívánságára behívták a szorgalmas, alázatos néger rabszolgát, Tamás bátyát, félhangosan megjegyezte szomszédom: „Pontosan ilyennek képzeltem el, egyem meg a szívét”. Hamar megszerették és szívük* be zárták a víg kedélyű néger gyereket, Jimmyt is. A nézők többsége könnyes szemmel, szívszorongva várta a fejleményeket: mi lesz a kisfiú és Tamás bátya sorsa, sikerül-e a mindenre vállalkozó *** Szmeim. Látott luitidhj. "Nemrégiben kedves vendég járt megyénkben: Nyikoláj lvanovics Zabelkin, a Szovjet Tájékoztatási Hivatal helyettes vezetője hazánk- beli tanulmányútja során a csábos zabadi Béke Tsz-ben felkereste Tóth Mihályt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom egyik részvevőjét, és személyesen adta át az egykori harcostársak levelét, A szovjet vendég megismerkedett a termelőszövetkezet többi tagjával, s megtekintette a, szövetkezetét is. Tiszteletére a békéscsabai városi tanácsházán baráti eszmecserét tartottak a pártbizottság, tanács, a városi Hazafias Népfront elnökség, a nőtanács, a KISZ, a megyei sajtó vezetőinek, képviselőinek a részvételével. A város vezetői között, A termelőszövetkezet látogatása után Zabelkin elvtárs budapesti újságíró kísérőivel és Békéscsaba vezető személyiségeivel együtt f elitére ste a Magyar Távirati Iroda megyei szerkesztőségét is. Első felvételünkön ennek egyik jelenete látható: Zabelkin élvtárs, Kovács Pál városi tanácselnök, Such János, a városi pártbizottság titkára, Palyik György tanácselnökhelyettes elvtársakkal és a fővárosi szerkesztőkkel, kis pihenő közbem Ny. I. Zabelkin elvtárs a békéscsabai asszonyok körében. A városi nőtanács is meghívta szovjet vendégünket. Az esti munkaértekezlet ünnepélyességét fokozta, hogy a nőtanács asszonyai először fogadtak körükben férfivendéget, most pedig a Szovjetunió egyik hősét látták vendégül. A nőtanács aznap este emlékezett meg Kulich Gyula születésének 47. évfordulójáról, s koszorút helyezett az ifjúmunkás-mozgalom vértanújának szobrára. A koszorúzásnál részt vett Zabelkin etv- társ is, együttérezve az emlékező édesanyával, özv. Kulich Mihály- néval. Vendégünk rövid itt tartózkodása alatt igen megszerette Békéscsabát, kitűnően érezte magát a városban. Mint búcsúzáskor mondotta, sok igaz barátot talált ottan, s tapasztalatai maradandóan kísérik munkájában, élményei te- rebélyesitik a magyar—szovjet ba rútságot. édesanyának megmenteni egyetlen gyermekét? Együttéreztek a beteg gyermekkel, az aggódó édesanyával, a rabszolgaságból szabadulni vágyó édesapával. Akik nem ismerték a regényt, az utolsó felvonásban szerették meg igazán Tamás bátyát, aki nagyon alázatos és hűséges szolga volt, békésen tűrt, szenvedett, mert azt hitte, hogy az isten rendelése, ami körülötte történik. A sok-sok megaláztatás és igazságtalanság azonban kinyitja szemét, bátran szembeszáll gazdájával, s a fájdalmas botozás után is határozottan kijelenti, hogy soha nem fogja megverni Jimmyt. Dicséret illeti az Országos Rendező Iroda művészegyüttesét: 83. előadásukat tartották Békéscsabán. Szíwel-lélekkel igyekeztek tolmácsolni a nagyszerű regény tartalmát, s nemes érzelmeket ébresztettek a jelenlévőkben a faji egyenlőség iránt. Nagyszerűt, maradandót alkottak. Az ifjúság ma már újságból, rádióból sokat olvas és hall a négerüldözésről, a faji megkülönböztetésről. Ez az előadás sokat segít abban, hogy aki megnézte, még jobban lássa, érezze, hogy minden ember egyforma, akár fehér a bőre, akár színes. Kár, hogy a délutáni előadáson nagyon foghíjas volt a nézőtér Békéscsabán. Megérdemelte volna ez a nagyszerű előadás, hogy az általános és középiskolákban nagyobb gondot fordítsanak a szervezésre, s minél több tanuló láthatta volna a Tamás bátya kunyhóját. Ary Róza A szocialista erkölcs nevében Még a múlt esztendő végén írta egyik levelezőnk, H. M., hogy tud olyan esetről, mikoris több- gyermekes szülőknek mondtak fel munkahelyükön. Az ilyen eljárás társadalomszemléletünkkel nem egyeztethető össze, közölte véleményét, és kérte, világítanánk rá a lapban a cselekedet erkölcsi oldalára. Másik levélírónk arról adott hírt, hogy egy évtizede ugyanazon a helyen dolgozó, a munkáját kifogástalanul ellátó egyedüli családfenntartót küldtek el, akinek két iskolás gyermeke van, és beteg a felesége. Ha erre szükség volt, miért nem olyanra kerítettek sort, akinek esetében annyi a háznál a kereső, hogy ő már csupán mulatozásra keres — fűzte levele végéhez bírálatát annak küldője. Tegnap ismét H. M. írt, és meglepetésünkre közölte, hogy vele is megesett a baj, fél hónappal ezelőtt a feleségét, most pedig őt bocsátották el állásából. „Földem egyáltalán nincs, ötödmagammal élek, vajon nekem nincs jogom áhhoz, hogy dolgozhassak?...” — írja. Esetére a felszabadulás előtt azt mondták volna: a „sors iróniája”. A valóságban persze sem akkor, és még inkább ma nincs semmi köze az efféle eljárásnak a „sors iróniájához”, de annál inkább némely ügyintézők érzéketlenségéhez, vagy legjobb esetben papirosintézkedéshez. Hazánkban a szocialista termelési módból következik, hogy — általános értelemben — a munka- lehetőség szakadatlanul növekszik. Akkor hát tulajdonképpen mi is történt atekintetben, amire nézve a felsorolt példák is felhívják a figyelmet? „Egyszerűen” az. hogy a termelés néhány területén nem a termelékenység tudományos, módszeres fokozásával; nem önköltségcsökkentéssel és egyéb bevált módon, hanem a könnyebbik végét ragadva meg a dolognak, a munkás- létszám nyakló nélküli emelésével vélték teljesíteni a tervet. Eme helytelen, a társadalom rovására menő gyakorlatot természetesen fel kell számolni. Né. melyütt ezt elbocsátással vélik megoldani, holott a hiba orvoslása egy-egy üzemen, munkahelyen belül további munkalehetőségek teremtése, országosan pedig a különféle munkaterületek, termelési ágak egybehangolt munkaerő-gazdálkodása. Csakis ez vág egybe pártunk termelési politikájával. Levélírónk és a hozzájuk hasonló helyzetben lévők legégetőbb problémája, hogy mi lesz velük, ki segít bajukban? Ilyen esetekben, de egyéb, a dolgozót érintő problémában minden üzemben, intézménynél ott a dolgozók helyi érdekvédelmi szerve, a szakszervezet, az egyeztető bizottság, a szövetkezetben a közgyűlés s a párttitkár ajtaja is mindig nyitva kell, hogy álljon bármelyik becsületes ember előtt, s ha valaki mégis úgy érzi, hogy igazára nem lelt pecsétet, további fórumok segíthetik kérelme orvoslásához. Huszár Reeső Tavaszi új kulturális seregszemlére készülnek a Viharsarokban A Békés megyei öntevékeny művészeti csoportok és a KISZ- fiatalok már a tavaszi új művelődési seregszemlére készülnek, amelyet Kulich Gyuláról, az ifjúmunkás-mozgalom vértanújáról neveznek az idén. Orosházán május második felének két szombatján és két vasárnapján három megye: Szabolcs, Hajdú-Bi- har és Békés m6gye főleg falusi és termelőszövetkezeti színjátszói találkoznak és szerepelnek. A helyi bemutatók már megkezdődtek; ezeket januárban és februárban tartják, a járási színjátszó versenyek pedig márciusban és áprilisban lesznek, s a megyék közötti találkozót megelőzően, május első felében Békésen rendezik meg a Békés megyei legjobb színjátszó együttesek szemléjét. A Körösvidék legszebb-városában, Gyulán tartják meg a Békés megyei KISZ-ifjúság hagyományos nagy találkozóját június Ilon. Ebből az alkalomból a legkiválóbb zenekarok és népitáncegyüttesek seregszemléi lesznek a színpadokon. A tavaszi kulturális seregszemle a nyár kezdetével zárul: június végén a SZŐ VOSZ és a KPVDSZ tizenöt kórusa „méri össze” hangját a megye leghíresebb énekkaraival Békéscsabán, mintegy ezer dalos részvételével. A mozgalmasnak és nagyszabásúnak ígérkező kulturális szemlékre a benevezéseket még nem zárták le, s eddig 53 megyei színjátszó, csaknem húsz tánccsoport, 13 énekkar, köztük a békéscsabai szimfonikus zenekar, a mezőbe- rényi és a gyulai vegyeskar, a szarvasi Erkel Vegyeskar, az orosházi Petőfi s a békéscsabai Balassi művelődési ház színjátszó együttese jelentette be szereplését és szorgalmasan készül a találkozókra. Termelőszövetkezeti zárszámadásokon műsort ad békéscsabai Balassi művelődési ház a A békéscsabai Balassi Bálint művelődési ház falu- és tanyajáró művészeti Színpadot alakított. Az öntevékeny színjátszó és táncos fiatalok Gazsy Endre pedagógus, művalődésiház-igazgató vezetésével zenekarukkal együtt a megyei színház által nem látogatott kisebb falvakban és a ta- nyavilágban, tanyai iskolákban, tsz-központokban szerepelnek. Hangulatos műsort adnak a termelőszövetkezetek zárszámadó közgyűlésén, s külön „brigádműI Békés megyei Jókai Színház vendégszereplése a Petőfi Színházban A békéscsabai Jókai Színház társulata január 30-án Budapesten vendégszerepeit, A színház művészei a Petőfi Színházban Kárpáti Aurél Kőmíves Kelemen című háromfelvonásos balladáját játszották a fővárosi közönség előtt. A darab ősbemutatóját 1917. január i2-én tartották a Nemzeti Színháziján, Odry Árpáddal a címszerepben. A több mint 40 esztendővel ezelőtti előadáson olyan neves színészek szerepeltek még, mint Márkus Emília, Jászai Mari és Pethes Imre. A darabot Hevesi Sándor rendezte. A békéscsabai Jókai Színház január 30-i előadásán a főbb szerepeket Solti Bertalan, Szende Bessy, Pintér Éva, Perényi László, Déry Mária és Szendlay Ilona alakította. Rendező: Csajági János. sorral” keresik fel a távoli kis üzemegységeket, tehenészeteket, termelőszövetkezeti és állami gazdasági brigádszállásokat is, tervük szerint. Ötletesen gosdoskodnak a tanyai alkalmi színpadok megvilágításáról is: autófényszórókat és gázlámpás diavetítőt használnak „tanyai színházi reflektorként”. A megyei művelődési ház színjátszói Mikszáth Tavaszi rügyek, Rácz György Csókot kérek, Csiz- marek Érdekházasság, Seribe Egy pohár víz című színmüvét. Tesárova A jégeső sem akadály című zenés vígjátékát tűzték műsorukra. Először a gerlai termelő- szövetkezet művelődési termében mutattak be zenés vígjátékot nagy sikerrel, legközelebb pedig a békéscsabai Kossuth Tsz zárszámadási gyűlésén lépnek fel. Terveik között az is szerepel, hogy színpadi ismeretterjesztő irodalmi előadásokat rendeznek a falvakban és tanyákon. így pl. rövid jeleneteket mutatnak be a világirodalom nagyjainak alkotásaiból Shakespearetől napjainkig.
