Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-19 / 16. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. január 19., csütörtök A közlekedés feladatai is növekednek az idén Mint általában a népgazdaság minden területére, így a közlekedésre is nagy feladatokat ró a második ötéves terv első éve is. Természetes ez, hiszen elsősorban a közlekedési dolgozóknak kell ■gondoskodni arról, hogy a sokféle nyersanyag, áru és mezőgazda- sági termény időben eljusson rendeltetési helyére. Márpedig, amint hogy a temelés is esztendőről esztendőre fejlődik, úgy növekszik a közlekedés feladata is. Az idei népgazdasági tervről szóló közlemény többek között a következőket állapítja meg ezzel kapcsolatban: „A népgazdaság termelő- ágazataiban végbemenő növekedés, a külkereskedelmi forgalom és a lakosság ellátásának megnövekedett szükségletei az 1960. évi színvonalhoz képest a szállításra kerülő áruk mennyiségét kilenc százalékkal növelik. Az utasok száma a terv szerint 8,6 százalékkal nő. A megnövekedett szállítási feladatok ellátása a járművek kihasználásának további javítását teszi szükségessé.” A közlekedésen belül a vasútnál az idén a szállítási terv mintegy 6—8 százalékkal emelkedik. Ez önmagában is újabb jelentős erőfeszítést igényel, de ha hozzávesszük, hogy a járműparkban alig lesz lényeges növekedés, akkor látszik csak meg igazán a feladat nagysága. Természetesen megvan ,a lehetősége annak, hogy a közlekedésben megbirkózzanak a nehézségekkel, gyorsabbá tegyék a szállítást. Ezt szolgálja többek között az, hogy a vasút a párt és a kormány határozatainak alapján a járműjavítási normák felülvizsgálatával, a belső tartalékok feltárásával, az új technológiai folyamatok kidolgozásával akarja az idén a szállítási feladatokat sikeresen teljesíteni. Mindez önmagában azonban kevés lenne. Ehhez az is szükséges, hogy a kocsik kirakási és berakási idejét is csökkentsék. Vannak erre kísérletek, elképzelések. Ezzel kapcsolatban hadd idézzünk a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium I. Vasúti Főosztályának egyik tájékoztatójából: „A vasúti kocsik rakodási ideje általában hat óra. Ha azonban felmérjük az e célra szükséges időt — és ezt számtalan helyen elvégeztük — azt s látjuk, hogy egy-egy vasúti kocsi be- és kirakása általában három—négy órát vesz igénybe. Ezt a megállapításunkat a baráti országok vasútjainál végzett felmérések, az ott érvényben lévő rakodási idők tökéletesen alátámasztják. Ezek figyelembevételével állapítottuk meg a MÁV-nál az új rakodási időket, az ipartelepeken három, a körforgalmú rakodóhelyeken — ahol fel- és elfiwarozás szükséges — négy órában. A három és négy óra azonban csak alapidőnek tekinthető, és ott, ahol a kocsikat továbbító vonatok közlekedési ideje lehetővé teszi, meghosszabbítható. Ennek következtében 6—8 óra, ahol estek egy vonatpár közlekedik, még ennél is hosszabb rakodási időt engedélyezünk” Ahhoz azonban, hogy ez megvalósuljon, az üzemeknek, vállalatoknak általában minden szállít- tatónak szervezettebb munkájára is szükség van. A vasúti szállítások ugyanis csak akkor teljesíthetők sikerrel az idén, ha rövi- debb idő alatt rakják ki és be a kocsikat. Erre pedig annál is inkább szükség van, mivel nem elég csak megtermelni a különféle árut, mezőgazdasági terményt, hanem azt időben el is kell juttatni rendeltetési helyére. A művelődésügyi tárca ez évi terveiből A művelődésügyi tárca 1961. évi terveinek egyes részletedről tájékoztatták az MTI munkatársát. Illetékes helyen elmondották, hogy az idén az óvodai férőhelyek számát körülbelül 6600-zal növelik. A fejlesztést nagyobbrészt társadalmi erőforrásból valósítják meg. ÁJlami erőből 1200 óvodai férőhely létesül. Ugyancsak még ez évben megkezdik tanácsi beruházásból további száz óvodai hely létesítését. Az általános iskolai osztálytermek száma tanácsi beruházásból, az új lakótelepekhez kapcsolódó építkezések eredményeként és társadalmi segítséggel összesen 835- tel növekszik. Ezenkívül — tanácsi beruházásból — megkezdik több mint 200 általános iskolai osztályterem és több mint száz középiskolai tanterem építését. A befejeződő általános iskolák mellett mintegy százharminc pedagógus-lakás épül. Mód lesz arra is, hogy — a korábbi évekhez hasonlóan — OTP hitelakció keretében ugyancsak építhessenek újabb pedagógus-lakásokat. Az alsó. és középfokú oktatási terület fejlesztéséhez nyújtott beruházás az idén négyszázmillió forint. Arra a kérdésre, milyen fejlődés várható a felsőoktatási intézmények területén, elmondották: folytatják a miskolci nehézipari műszaki egyetem műhelycsarnokának építését. A budapesti Műszaki Egyetem villamoskari épületébe folyamatosan szállítják a szükséges gépeket és technológiai felszereléseket. Előreláthatólag ebben az esztendőben megkezdik az egyetem új Duna-partd épületének próba-cölöpözését. Program szerint tovább épül a veszprémi vegyipari egyetem. Az idén elkészül a központi épületben az aula. Folytatják a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem háromszáz személyes kollégiumának, valamint ugyanitt az 1500 személy étkezését biztosító menza építését. A tervek szerint hozzákezdenek a pécsi pedagógiai főiskola háromszáz fős kollégiumának, továbbá politechnikai műhelyének építéséhez is. A felsoroltakon túl általában tovább fejlesztik a felsőoktatási intézmények gép- és műszerparkját. A népgazdaság anyagi lehetőségeihez, erejéhez mérten ez évben is támogatja a minisztérium a közművelődés fejlesztését. Az olvasómozgalom fejlődéséről A termelőszövetkezeti mozgalommal kapcsolatos művelődési feladatokról, a városi, járási művelődési otthonok szakköri munkájáról, az olvasómozgalom fejlesztéséről tanácskoztak tegnap Békéscsabán, a Balassi Bálint művelődési otthonban megyénk függetlenített művelődési-otthonigazgatói, művészeti vezetői, felügyelők és a KISZ-titkárok. Megbeszélésük egész napra kiterjedt s szerves részét képezte annak a továbbképzésnek, melyet a korábbi hónapokban a kulturális munka színvonalának emelésére terveztek. „Őszintén megmondom...“ Néhány szó a munkaversenyről A párt VII. kongresszusa félreérthetetlenül kimondta: az elfekvő és kihasználatlan tartalékok felhasználásával a termelékenység útján — és nem a létszám növekedésével — tovább kell lépni ipari üzemeinknek, vállalatainknak a termelés növelésében. A párt VII. kongresszusának határozatából ezt úgy is lehetett érteni, hogy a korábbi laza tervek helyett reálisan feszített terveket kell készíteni, mely valóban arra ösztönzi az üzemek, vállalatok vezetőit, hogy alaposabb, átgondoltabb irányításra, szakvezetésre kényszerüljenek. A párthatározatból az sem maradt ki, hogy ehhez, vagyis a nagyobb tervfeladatok teljesítéséhez, nélkülözhetetlen a versenymozgalom kibontakoztatása. E párthatározatnak megfelelően készült el a megyei tanács irányítása alá tartozó ipari üzemek, vállalatok 1961. évi terve, melyet a megyei tanács végrehajtó bizottsága kedden délelőtt vitatott meg és hagyott jóvá. Távol áll tőlem, hogy e jegyzetben bármilyen vonatkozásban is értékeljem e tervet. Csupán egyetlen felszólalásban elhangzott jelenségre szeretnék néhány sorban kitérni: Kruzslitz Tibo-r elvtárs, a megyei tanács v. b. ipari osztályának vezetője hozzászólásának második részében egy furcsa és megbotránkoztató jelenséget tett szóvá. Idézzük szavait: „Még valamit legyen szabad az 1961. évi tanácsi ipar tervével kapcsolatban, elmondanom. Furcsán hangzik ugyan, de ipari üzemeink, vállalataink vezetői közül jó néhányan ahelyett, hogy segítenék a munkások vállalkozásainak, kezdeményezéseinek kibontakozását —- pontosabban a versenymozgalom kiteljesedését i—, akadályozzák azt... Vagyis úgy vélekednek: hagyjuk a versengést, mert azzal csak magasra ugrik a termelési százalék, jövőre a munkaverseny által kialakult termelési százalékot veszik alapul, és ahhoz viszonyítva állapítják meg g következő év termelési szintjét...” Amikor e szavakat Kruzslitz elvtárs elmondta, néhány , másodpercig néma csend telepedett a v. b.-ülésre, majd általános moraj futott végig a teremben. Azt aligha szükséges bizonygatni, hogy a, végrehajtó bizottság tagjai kivétel nélkül elítélően nyilatkoztak e jelenségről. Azt hiszem, a munkaverseny kibontakozása visszaszorításának — mely egymagában is a párt- és a kormányhatározatnak és rendeletnek meg nem értéséből fakad — van mélyebb oka is. Éppen úgy, mint az említett 1961. évi reáliSan feszített tanácsi ipari tervről alkotott és jó néhány igazgató által ki is mondott tiltakozó véleménynek, amikor azt mondják: nem hajlandók elfogadni ezt a tervet, amíg nem korrigálják, mert feszített, teljesíthetetlen. A munkaverseny elhanyagolása, s a reálisan feszített terv elleni tiltakozás egy gyökérről való: elterelni maguktól a nagyobb, jogosabb feladatokat, könnyűszerrel teljesíteni a tervet és az egyéb feltételeket, majd zsebretenni a prémiumot. Távol áll tőlem, mint ahogyan Kruzslitz elvtársiól is távol állt az általánositás. Jelenleg azonban a tanácsi üzemek, vállalatok igazgatóinak jó részére ez a tiltakozás a jellemző. Vajon hogyan akarják a párthatározatot az így vélekedő igazgatók valóra váltani? Hogyan akarják a terveket évről évre növelni, a többtermelést elősegíteni, mely az egész nép boldogulásának, s az egész ország gazdasági körülményeinek egyetlen és alapvető lehetősége? Helytelen és tarthatatlan állásfoglalás az, amit Kruzslitz elvtárs, mint jelenséget a végrehajtó bizottság előtt szóvá tett Az ország, ha csak az ellenforradalom óta magunk mögött hagyott négy évet tekintjük is, nagyszerű eredményeket mondhat magáénak. Ez a kommunisták vezetésével az egész nép sikere, mely a többtermelés, az évről évre magasabb tervszámok teljesítésével vált lehetségessé. A párt VII. kongresszusának határozata még nagyobb követelményt jelölt meg elsősorban a kommunisták számára. Ezt kéri, ezt várja a párt a mi megyénk tanáJcsi felügyelete alá tartozó üzemek, vállalatok vezetőitől is — joggal. De semmi esetre nem azt, hogy tiltakozzanak a reálisan feszített terv ellen, és igyekezzenek lebeszélni a munkásokat, akik versennyel, nemes és a párt által szorgalmazott mozgalommal javasolják a nagyobb feladatok megvalósítását. Balkus Imre Strupántli kartárs, a Lóbogárteny észtő és Gilisztahizlaló Egyesülés főpénztárosa a földszintről a harmadik emeletre emelte hangját: — ... és sokan item is sejtik, hol történik mulasztás, de kartársaim, én őszintén megmondom, hogy ... A hallgatóság szeméből hirtelen eltűnt az álom, és mindenki feszült figyelemmel laste, hogy mi következik. Egy föpénztáros valamit őszintén meg akar mondani! Uramisten, hogy mi lesz itt ma, világraszóló botrány van kialakulóban! Korrupció? Okirathamisítás? önrablás? Sikkasztás? Ki tudhatja? De majd rövidesen kiderül minden! A levegő tele volt tzenzáció-ülattal. Szájasné hegyes orra táguló likkal fúródott bele a vészterhes légbe. Milyen nagyszerűen jön most ez a dolog. Estére Fülesekhez hivatalosak, akik mindig valami újat, „érdekeset” akarnak hallaniMuskátli kartárs önelégülten dörzsölte kezeit: — Keresd a nőt! —• idézte gondolatában a híres mondást, és fejét csóválta hozzá. Igen, neki már régebben is nagyon gyanús volt, hogy a kövér Gerslinének köszönéskor kalapot is emelt. Na de azért hogy sikkasszon egy nőért? Ezt bizony nehéz elhinni róla. Fanyarné idealista lelkében egy földrész omlott össze: és még ez az ember tetszett neki, aki a következő pillanatban valami szörnyű vallomást fog itt tenni á sok derék lóbogárteny észtő dolgozó füle hallatára. És micsoda elvetemült szélhámos lehet, hiszen az. arcán meg sem látszik, hogy rövidesen a saját nyakára teszi a hurkot. Sőt: szinte kihívóan tekinget körül. Bettii kartárs is elmerengett: — Lám, így jár, aki nem kártyázik, nem iszik, előbb-utóbb belekeveredik valami tiltott dologba. Drámai pillanatok voltak ezek. Egy-két gyengébb szívű kar tár snő a gilisztahizlaldából falfehér arccal támolygott a kijárat felé. Még a kö- tétídegzetüek is keményen összeszorították fo- } gaikat, hogy majd a t minden bizonnyal döbbe-i netes bejelentés hallaté- \ ra is méltó módon tud- % janak uralkodni magú- S kon, mert az ilyesmi na- * gyón imponál a nőknek. S a pillanatnyi csendben a termet átlós irányban átszelő légy zúgását is jól lehetett hallani, amikor Strupántli kartárs befejezte megkezdett mondatát: — ... a munkaidőt használjuk ki jobban a < jövőben, és akkor kővé- » r eb bek lesznek giliszta-' • ink és megtermettebbek * lóbogaraink, a halak és t horgászok örömére. Kő- * szőnöm, hogy meghall- $ gattak! » (Én meg, hogy elolvastak.) t O, Kovács István t A MÁV-Vasúttervező újfajta megoldást dolgozott ki a sorompók automatikus zárására A MÁV Vasúttervező Vállalat olyan exportképes berendezés- csoportot tervezett, amelynek segítségével központilag áttekinthető és irányítható egy-egy állomás forgalma. Az irányító asztalon a kezelő — a forgalmi szolgálattevő — pontosan látja, melyik vágány foglalt, hogyan és hol mozognak a szerelvények. A mozgások irányát meghatározó jelzőberendezéseket gombnyomással lehet kapcsolni. A berendezés 2—5 másodperc alatt 40—50 váltót is állíthat Mivel gombnyomásra automatikusan állítja a váltókat és a jelzőket, a tévedések elkerülhetők, s kiküszöbölhetők a balesetveszélyek. Ennek az új típusú berendezésnek előnye az is, hogy sorozatban gyártható, lehetőség nyílik arra is, hogy állomás-bővítések esetén néhány áramkör-egység beépítésével az egész biztosító berendezés bővíthető. A Csehszlovákiába szállított ilyen automatát a bányavasutak irányításánál alkalmazzák. Exportáltunk Jugoszláviába, Kínába, Lengyelországba is. További külföldi megrendelésekről is tárgyalnak. Nálunk két állomáson szerelik fel. Egy másik megoldatlan probléma a sorompók állítása. A Vas- úttervező Vállalat kidolgozott egy automatikus sorompó-állítást, amelynek lényege: a vasúti pályán haladó vonat egy bizonyos távolságban, a sebességtől függően, automatikusan vezérli a sorompót. A sorompó a vonat közeledtével — éppen a vezérlés segítségével — emberi beavatkozás nélkül záródik. Erről a záródásról a mozdony vezetője fényjelek útján, menet közben értesül.
