Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-18 / 15. szám

6 MÉPÚJSÁG 1961. január 18., szerda HÍREK Gabi meg a Gül baba Mi, „szegény” Jamina- vidékiek, vagyunk úgy néha, hogy vágyat ér­zünk világvárost látni. Ilyenkor családostul fel­kapunk a buszra, s a Szarvasi út neonfény- aiagútján át berobogunk Csaba szívébe. Kirakat­nézéssel kezdődik a sé­ta, és cukrászdával vagy „ mozival fejeződik be. A minap is így csele­kedtünk. Élveztük a dús és fényes kirakatok látványát, tervezgettük, hogy elsején mivel gaz­dagítjuk a háztartást, a ruhásszékrényt... Köz­ben a színház elé értünk. — Nézzük meg, nézzük meg — mutatott kislá­nyunk lelkendezve a tablóra, amelyen a mű­soron lévő darab szerep­lőit láthattuk változatos jelenetekben, — Jé! Hát ez a Gül baba? — ámuldozott Ga­bi a sok török nő és fér­fi láttán, majd szomorú­an fűzte hozzá: — Ó, ha “zt tudom..; — Akkor mi lett vol­na? — Elmentem volna az iskolával, megnézni. — Semmi akadálya, miért nem mentél? — rótta fel neki édesany­ja­— Azért — válaszolta szégyellősen —, mert azt hittem, hogy a Gül baba — krumpli. (húr)-R­— TÁRSADALMI munkában két padot készítenek az újonnan parkosított területre Körösladány- ban a Fa- és Vasipari Ktsz dolgo­zói.­— KÖZKÍVÁNATRA meg kel­lett ismételni Sarkadon a helyi földművesszövetkezet szilveszteri műsorát. Különösen nagy sikere volt a zene- és tánckarnak, de sok tapsot kaptak a színjátszók egyfel- vonásos jelenetei is — NAGY SIKERŰ szavaloversemyt rendezett Orosházán a Petőfi Művelő­dési Ház és az orosházi járási könyvtár január IS-én. A verseny győztese Uh- rin Katalin, második helyezet Albert Katalin, harmadik Tóth Sándor és Kincses Gyula lett. A győztesek okle­velet és értékes könyvjutalmat, kap­tak. \ — NAGY SIKERŰ előadást tar­tott január 14-én, szombaton az orosházi Dózsa Termelőszövetke­zetben a városi művelődési ház színjátszó csoportja. Az előadáson 300 termelőszövetkezeti tag vett részt, — HÁROMEZER vendég ré­szére épült különös szállodát ter­veznek Azerbajdzsánban. A 11 emeletes épületet a Kaspi-tenger- ben, több kilométerre a parttól építik fel. Az épület alapzatát a ,,N veit jani Kamni” tengeri kőolaj közelében feltöltik. — MEGYEI PEDAGÓGUS-BÁL 1961. február 4-én, Békéscsabán. Meghívó-igénylés 27—65. 2132 — MEGYEI „béke nagyaktíva- ülést tart január 19-én délelőtt 9 órakor Békéscsabán, a Balassi Művelődési Otthonban a Hazafias Népfront megyei békebizottsága. Az aktíva-ülés egyben a január 18—-23-ig tartó ázsiai—afrikai szo­lidaritási hét megnyitója lesz. — HARMINC asszony részvéte­lével szabás-varrás és népi hím­zés szakkört szervezett a községi nőtanács Hunyán. A foglalkozáso­kon Az asszonyok művelődési kö­re címmel előadásokait is tarta­nak a résztvevőknek. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Mindazolcniaik, akii; jó édes­apa, testvér, nagyapa, dédapa, IDŐS BlRÖ GYÖRGY végtásztesség-tételén megjelení­tek és fájdalmunkat enyhítet­ték, ez úton mondunk köszöne­tét; A gyászoló család, Gyula »5363 Hideg, száraz idő Kevés felhő, havazás nélkül. Élénk, helyenként erős északi, északkeleti szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 6—10 fok között, helyenként mínusz 10 fok alatt. Leg­magasabb nappali hőmérséklet 0—mí­nusz 4 fok között. Távolabbi kilátások: csütörtökön és pénteken is hideg, szá­raz idő. Apróhirdetések Ügyintézésben is jártas gyors- és gép­írót keres a Szarvasi Állami Gazdaság, azoiTOcLÜ belépéssel. írásbeli ajánlato­kat, fizetési igény megjelölésével a gazdaság címére kérjük eljuttatni. Bútorozott szobát keresek Gyulán, magános férfi részére. Címet a Gyulai Hirdetőbe kérek. 14 Lovas teherkocsira acél akkumulátoros világítás; golyóscsapágyak, gumikere­kű húzókocsi, kerékpárok, motorke­rékpárok, tejszeparátorok, Icukori ea­rn, or ztsoló. kalapácsos daráló, kézi­darálógép, ülő fürdőkád eladók a hasz­nált műszaki cikkek adás-vételi üzleté­ben, Orosházán, Tompa utcai vízto­ronynál. 20733 Kérem azt, aki vasárnap este Békés­csaba, Jósika u. 13. számú ház elől perzselőgépemet elvitte, adja le fenti címen. 3152 Ml A BECSÜLET! Cipőkrém Nem tudom, ki ho­gyan van vele, de az a felületes szemlélő által olyan ártatlan valaminek látszó ci­pőkrém igen sok bo­nyodalmat tud okoz­ni. Lássuk csak sorjá­ban. Regge l próbálom ki­nyitni, mert a cipő bekenését feltétlenül ezzel kell kezdeni. Nem megy, remekül pászol és tapad egy­máshoz a doboz alsó és felső része. Két jó testvér, nem akarnak egymástól elszakadni. Már három körmöm letörött, de a doboz­tető meg sem moz­dul. Dühösen odave­rem a szélét a fürdő­szoba kövére, mire a deformálódott dobozt végre ki tudom nyit­ni. De mi ez? A do­boz alsó részében wem maradt semmi, pedig az eredeti ter­vezés szerint abban kellene lenni a cipő­krémnek vagy pasztá­nak, vagy boksznak, vagy kenceficének, ki ahogyan akarja. Finom, lágy pasztá­nak, amellyel reme­kül lehetne bekenni az eltompult fényű lábbelit. Ehelyett me­redten bámulom a fürdőszoba mozaik­lapjain szerte-széjjel gurult kisebb-na- gyobb fekete, gö­röngyszerű — ifjú ko­rában cipőkrém elne­vezésre hallgató — darabkákat. Eszembe jut nejem, kiver a verejték, mit szól majd e látvány­hoz. Nem, azt már nem várom meg, még belebetegszik, hiszen a rend és tis&aság a gyengéje. Óvatosan kezdem összeszede­getni a göböket, a körmeim alja megte­lik velük. Mérges va­gyok. Ez a mozaiklap is miért ilyen cirádás, itt is, ott is belekenő- dik a boksz. Mire nagyjából összesze­dem a göböket, elég rondán összemaszrá- lom a szépen felmo­sott kövezetei, és rá­adásul az ujjaim is csupa feketék. Fogom a felmosórongyot és egy fogpiszkáló segít­ségével, türelmes munkával eltüntetem az áruló nyomokat. Hát ezzel már csak megvolnék, de a ci­pőm még mindig szutykos. Mit tehetek egyebet, barna cipőt húzok. Délbe aztán nejem gyengéd • célzással megjegyzi: — A sáros cipőd véletlenül úgy felejtetted... O. Kovács István Kinn az ég tiszta, felhőtlen, süt a nap, s a januári napsütés furgsa tüzeket gyújt az emberek szemében, s hallgatjuk az apró kis hangokat, mintha va- lahonnét valaki puha léptekkel közeledne és tavaszt hozna... Igen, néha télen is süt a nap, nem kell feltétlen felhősnek lenni az égnek, és a furcsa szélzúgásból kedves, lágy zümmögés is lehet. Mosolyt csal arcunkra egy-egy jó hír, egy- egy jó tett. De nem furcsa dzsinnekről aka­rok írni, éj nem valami jótettről, amiről napokig beszélnek az embe­rek. Csak hétköznapi tettről, ami­ről mégis illik néhány- szót ej­teni. Néhány napja a békéscsabai gimnáziumból szóltak telefonon, hogy történt egy érdekes eset, jó lenne erről az újságban írni. Sok­szor szól a telefon, sokszor látszó­lag jelentős dologról szeretnék, ha lapunkban beszámolnánk. Mikor az igazgatói irodába megyek. Böőr Feri bácsi, az iskola igazgatója egyből a kezeimbe nyom egy leve­let. A levél pedig szólt így: ’ „A Sztálin út 1. szám alatti já­tékboltunkban a karácsonyi csúcs- forgalom alkalmával Vimláti László III. osztályos tanuló az aj­tóban talált 200 forintot, amit le­adott üzletünk pénztáránál. Ké­rem az igazgató elvtársat, a ma­gyar szocialista erkölcsről tanús­kodó tettéért tolmácsolja köszöne- temet tanulójuknak. Kassai Béla, a Békés megyei Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat igazgatója” Egy harmadik osztá­lyos tanuló becsületes. Erről nem adott hírt eddig még sem a rádió, sem a televízió, és még csak az újság sem. Furcsa ez? Nem hi­szem. De a „kis ördög” motoszkált bennem, vajon az osztálynak mi a véleménye erről? Megkérdem. A tanulók meglepetéssel állnak fel, mikor az órát adó Balázs ta­nár úr helyett kedves osztályfőnö­kük, Szabó Géza kíséretében belé­pek. — Az osztály létszáma — ha­dar a napos és a III/a osztály né­ma csöndben veszi tudomásul, hogy most egy furcsa óra követ­kezik. — Mi a becsület? Hogy látjá­tok ti? Becsületes volt-e Vimláti László, hogy visszaadta a 200 fo­rintot? — kérdem az osztálytól. Halk zúgás keletkezik, néhá- nyan összesúgnak, majd egy fiú jelentkezik. — Neved? — Rozgonyi Zoltán. — A népszerű Cecil — szól az első pádból-egyik tréfás diák, és az osztály végre jót nevethet a bemondáson. Rozgonyi hirtelen zavarba jön. | aztán kicsit félénken, majd egy­re bátrabban folytatja: — Attól függ, hogy Vimláti mi­lyen körülmények között találta meg a 200 forintot. Mert ha nem látták, el is tehette jolna. Ha lát­ták, akkor vissza kellett adnia. — Hogy találtad Vimláti a 200 forintot? Vimláti feláll. Egy hosz­> szú, magas fiú néz szembe az osz- ; tállyal, nincs megilletődve, talán ; egy kicsit már unja is ezt a nagy I népszerűséget. — Az úgy volt, hogy a pénz ott ; volt az ajtóban, többen keresztül- ; mentek rajta, mikor én meglát- ! tam, akkor felvettem, odavittem a > pénztárhoz. ; Elhiszem Vimlátinak, és az osz- ; tály is elhiszi neki biztosan, hogy ! egy percig sem gondolkozott, hogy ; eltegye a pénzt vagy ne tegye, pe- ! dig karácsony előtt voltunk, és bi- • zony a pénz jól jön még egy di- ; áknak is. De hát..; ; — A becsületesség őszinteség is — mondja Kesjár. Igen. Szaporodnak a fogalmak, be­csület és őszinteség. Biztosan ér­zik is a fiúk, hogy ezt meg kell magyarázni. Mert feláll Zsilák, az osztály népszerű Köcsögje és így szól: — Ha súgott valaki, és a tanár ezt észreveszi, akkor mit csinál­junk, ha megkérdi tőlünk, hogy „ki volt az”? Az osztály elcsendesedik, meg­indul a találgatás. Súgni diák­szokás. Súgtunk mi is, és súgnak a mostaniak is. Furcsa fogalmak ke­rülnek szóba, s talán ha > eddig még nem is igen gondolkoztak rajta, de most egy pillanatra meg­ütköznek, és ki-ki vérmérséklete szerint áll egyik táborból a má­sikba. — Ki nem adta volna vissza a pénzt? Szavazni nem kell. Most min­denki azt mondja, hogy ő vissza­adta volna. Súgni viszont csak súgnak betyárbecsületből. — Saját magát is értékeli az ember, ha nem /adná vissza a pénzt — mondja Borbola. Ehhez csatlakozik az egész osz­tály. Mindenki tudja és mindenki együtt is mondja Várfalvival, hogy emberibb jellemvonás a be­csületesség. Jó becsületesnek len­ni. Az osztály nem egyforma. Van­nak, akik a részleteken talán vi­tatkoznak, de szemléletükben egyek, mert érzik, hogy élni is csak becsületesen lehet. Sok min­den szóba kerül. Eljutunk a be­csülettől a csőnadrágig. Valaki azt mondta, hogy nem a ruhája te­szi az embert és az is lehet becsü­letes, akinek csőnadrágja van. Milyenek ezek a 17 éves fiúk? Azt hiszem, a válasz csak egyféle lehet. Becsületesek. Lehetnek csintalanok és szeretnek súgni is és talán óra alatt még néha rendetlenkednek is. Szeretik az órát húzni, leg­alább is akkor, mikor nem kell fe­lelni. Mint most is. — Beszéljünk az osztályról — javasolja egyik fiú. — Jó — adja meg a választ, és a beleegyezést Balázs tanár úr. Én szokványkérdéseket tehetek fel. Mit is kérdezzek? — Ki a KISZ-titkár? — Én — áll fel Kávási Ferenc és őt faggattam: — Milyen lesz a félévi bizonyít­ványa az osztálynak? — Jó ... közepes — kiabálnak közbe a többiek, míg végül szó­hoz jut Kávási is: — Tavaly a második év végén 3,14 volt az átlagunk. Annyi mos! is meglesz. — Hány KISZ-tag van az osz­tályban? És mennyi a létszám? — Tizenhat KISZ-tag van, de többen Kilián-próbások. Harminc­kilencen járunk a III/a-ba — hangzik a precíz válasz. — Ki az osztály legjobb ta­nulója? Két táborra szakad az osztály. Végül egy józanabb hang túlkia­bálja a lármát: — Köröndi és Borbola holtver­senyben a legjobb tanulók. Talán vitatkoztunk volna még néhány percig, mert lett volna miről. Arról, hogy az osztályban versenyszerűen ti­zennyolcán sportolnak, vagy ar­ról, hogy melyik a legjobb csapat a megyében, hogy Békéscsabán az Építők, vagy a VTSK-nak van-e több szurkolója, vagy a Fradinak, vagy a SZEAC-nak. Tizenhét évesek. Jókedvűek és ... Becsületesek... Nem isme­rik már a sivár múltat, nem isme­rik az önkínzó, marcangoló lelki­ismeretet, a félelmet; bátran néz­nek előre. Tiszta a lelkiismeretűtt Dóczi Imre Biztos érJóJmtedeSem A SZERZŐDÉSES kocat * sűldőnerelés dbléíiáö Kössön 1961 évi süldőkosa kihelyezési szerződést Továbbsxaporitósra alkalmas süldőkacát kap hitalhe u ÁLLATFORGALMf VÁLLALATTÓL

Next

/
Thumbnails
Contents