Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-18 / 15. szám
6 MÉPÚJSÁG 1961. január 18., szerda HÍREK Gabi meg a Gül baba Mi, „szegény” Jamina- vidékiek, vagyunk úgy néha, hogy vágyat érzünk világvárost látni. Ilyenkor családostul felkapunk a buszra, s a Szarvasi út neonfény- aiagútján át berobogunk Csaba szívébe. Kirakatnézéssel kezdődik a séta, és cukrászdával vagy „ mozival fejeződik be. A minap is így cselekedtünk. Élveztük a dús és fényes kirakatok látványát, tervezgettük, hogy elsején mivel gazdagítjuk a háztartást, a ruhásszékrényt... Közben a színház elé értünk. — Nézzük meg, nézzük meg — mutatott kislányunk lelkendezve a tablóra, amelyen a műsoron lévő darab szereplőit láthattuk változatos jelenetekben, — Jé! Hát ez a Gül baba? — ámuldozott Gabi a sok török nő és férfi láttán, majd szomorúan fűzte hozzá: — Ó, ha “zt tudom..; — Akkor mi lett volna? — Elmentem volna az iskolával, megnézni. — Semmi akadálya, miért nem mentél? — rótta fel neki édesanyja— Azért — válaszolta szégyellősen —, mert azt hittem, hogy a Gül baba — krumpli. (húr)-R— TÁRSADALMI munkában két padot készítenek az újonnan parkosított területre Körösladány- ban a Fa- és Vasipari Ktsz dolgozói.— KÖZKÍVÁNATRA meg kellett ismételni Sarkadon a helyi földművesszövetkezet szilveszteri műsorát. Különösen nagy sikere volt a zene- és tánckarnak, de sok tapsot kaptak a színjátszók egyfel- vonásos jelenetei is — NAGY SIKERŰ szavaloversemyt rendezett Orosházán a Petőfi Művelődési Ház és az orosházi járási könyvtár január IS-én. A verseny győztese Uh- rin Katalin, második helyezet Albert Katalin, harmadik Tóth Sándor és Kincses Gyula lett. A győztesek oklevelet és értékes könyvjutalmat, kaptak. \ — NAGY SIKERŰ előadást tartott január 14-én, szombaton az orosházi Dózsa Termelőszövetkezetben a városi művelődési ház színjátszó csoportja. Az előadáson 300 termelőszövetkezeti tag vett részt, — HÁROMEZER vendég részére épült különös szállodát terveznek Azerbajdzsánban. A 11 emeletes épületet a Kaspi-tenger- ben, több kilométerre a parttól építik fel. Az épület alapzatát a ,,N veit jani Kamni” tengeri kőolaj közelében feltöltik. — MEGYEI PEDAGÓGUS-BÁL 1961. február 4-én, Békéscsabán. Meghívó-igénylés 27—65. 2132 — MEGYEI „béke nagyaktíva- ülést tart január 19-én délelőtt 9 órakor Békéscsabán, a Balassi Művelődési Otthonban a Hazafias Népfront megyei békebizottsága. Az aktíva-ülés egyben a január 18—-23-ig tartó ázsiai—afrikai szolidaritási hét megnyitója lesz. — HARMINC asszony részvételével szabás-varrás és népi hímzés szakkört szervezett a községi nőtanács Hunyán. A foglalkozásokon Az asszonyok művelődési köre címmel előadásokait is tartanak a résztvevőknek. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Mindazolcniaik, akii; jó édesapa, testvér, nagyapa, dédapa, IDŐS BlRÖ GYÖRGY végtásztesség-tételén megjelenítek és fájdalmunkat enyhítették, ez úton mondunk köszönetét; A gyászoló család, Gyula »5363 Hideg, száraz idő Kevés felhő, havazás nélkül. Élénk, helyenként erős északi, északkeleti szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 6—10 fok között, helyenként mínusz 10 fok alatt. Legmagasabb nappali hőmérséklet 0—mínusz 4 fok között. Távolabbi kilátások: csütörtökön és pénteken is hideg, száraz idő. Apróhirdetések Ügyintézésben is jártas gyors- és gépírót keres a Szarvasi Állami Gazdaság, azoiTOcLÜ belépéssel. írásbeli ajánlatokat, fizetési igény megjelölésével a gazdaság címére kérjük eljuttatni. Bútorozott szobát keresek Gyulán, magános férfi részére. Címet a Gyulai Hirdetőbe kérek. 14 Lovas teherkocsira acél akkumulátoros világítás; golyóscsapágyak, gumikerekű húzókocsi, kerékpárok, motorkerékpárok, tejszeparátorok, Icukori earn, or ztsoló. kalapácsos daráló, kézidarálógép, ülő fürdőkád eladók a használt műszaki cikkek adás-vételi üzletében, Orosházán, Tompa utcai víztoronynál. 20733 Kérem azt, aki vasárnap este Békéscsaba, Jósika u. 13. számú ház elől perzselőgépemet elvitte, adja le fenti címen. 3152 Ml A BECSÜLET! Cipőkrém Nem tudom, ki hogyan van vele, de az a felületes szemlélő által olyan ártatlan valaminek látszó cipőkrém igen sok bonyodalmat tud okozni. Lássuk csak sorjában. Regge l próbálom kinyitni, mert a cipő bekenését feltétlenül ezzel kell kezdeni. Nem megy, remekül pászol és tapad egymáshoz a doboz alsó és felső része. Két jó testvér, nem akarnak egymástól elszakadni. Már három körmöm letörött, de a doboztető meg sem mozdul. Dühösen odaverem a szélét a fürdőszoba kövére, mire a deformálódott dobozt végre ki tudom nyitni. De mi ez? A doboz alsó részében wem maradt semmi, pedig az eredeti tervezés szerint abban kellene lenni a cipőkrémnek vagy pasztának, vagy boksznak, vagy kenceficének, ki ahogyan akarja. Finom, lágy pasztának, amellyel remekül lehetne bekenni az eltompult fényű lábbelit. Ehelyett meredten bámulom a fürdőszoba mozaiklapjain szerte-széjjel gurult kisebb-na- gyobb fekete, göröngyszerű — ifjú korában cipőkrém elnevezésre hallgató — darabkákat. Eszembe jut nejem, kiver a verejték, mit szól majd e látványhoz. Nem, azt már nem várom meg, még belebetegszik, hiszen a rend és tis&aság a gyengéje. Óvatosan kezdem összeszedegetni a göböket, a körmeim alja megtelik velük. Mérges vagyok. Ez a mozaiklap is miért ilyen cirádás, itt is, ott is belekenő- dik a boksz. Mire nagyjából összeszedem a göböket, elég rondán összemaszrá- lom a szépen felmosott kövezetei, és ráadásul az ujjaim is csupa feketék. Fogom a felmosórongyot és egy fogpiszkáló segítségével, türelmes munkával eltüntetem az áruló nyomokat. Hát ezzel már csak megvolnék, de a cipőm még mindig szutykos. Mit tehetek egyebet, barna cipőt húzok. Délbe aztán nejem gyengéd • célzással megjegyzi: — A sáros cipőd véletlenül úgy felejtetted... O. Kovács István Kinn az ég tiszta, felhőtlen, süt a nap, s a januári napsütés furgsa tüzeket gyújt az emberek szemében, s hallgatjuk az apró kis hangokat, mintha va- lahonnét valaki puha léptekkel közeledne és tavaszt hozna... Igen, néha télen is süt a nap, nem kell feltétlen felhősnek lenni az égnek, és a furcsa szélzúgásból kedves, lágy zümmögés is lehet. Mosolyt csal arcunkra egy-egy jó hír, egy- egy jó tett. De nem furcsa dzsinnekről akarok írni, éj nem valami jótettről, amiről napokig beszélnek az emberek. Csak hétköznapi tettről, amiről mégis illik néhány- szót ejteni. Néhány napja a békéscsabai gimnáziumból szóltak telefonon, hogy történt egy érdekes eset, jó lenne erről az újságban írni. Sokszor szól a telefon, sokszor látszólag jelentős dologról szeretnék, ha lapunkban beszámolnánk. Mikor az igazgatói irodába megyek. Böőr Feri bácsi, az iskola igazgatója egyből a kezeimbe nyom egy levelet. A levél pedig szólt így: ’ „A Sztálin út 1. szám alatti játékboltunkban a karácsonyi csúcs- forgalom alkalmával Vimláti László III. osztályos tanuló az ajtóban talált 200 forintot, amit leadott üzletünk pénztáránál. Kérem az igazgató elvtársat, a magyar szocialista erkölcsről tanúskodó tettéért tolmácsolja köszöne- temet tanulójuknak. Kassai Béla, a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója” Egy harmadik osztályos tanuló becsületes. Erről nem adott hírt eddig még sem a rádió, sem a televízió, és még csak az újság sem. Furcsa ez? Nem hiszem. De a „kis ördög” motoszkált bennem, vajon az osztálynak mi a véleménye erről? Megkérdem. A tanulók meglepetéssel állnak fel, mikor az órát adó Balázs tanár úr helyett kedves osztályfőnökük, Szabó Géza kíséretében belépek. — Az osztály létszáma — hadar a napos és a III/a osztály néma csöndben veszi tudomásul, hogy most egy furcsa óra következik. — Mi a becsület? Hogy látjátok ti? Becsületes volt-e Vimláti László, hogy visszaadta a 200 forintot? — kérdem az osztálytól. Halk zúgás keletkezik, néhá- nyan összesúgnak, majd egy fiú jelentkezik. — Neved? — Rozgonyi Zoltán. — A népszerű Cecil — szól az első pádból-egyik tréfás diák, és az osztály végre jót nevethet a bemondáson. Rozgonyi hirtelen zavarba jön. | aztán kicsit félénken, majd egyre bátrabban folytatja: — Attól függ, hogy Vimláti milyen körülmények között találta meg a 200 forintot. Mert ha nem látták, el is tehette jolna. Ha látták, akkor vissza kellett adnia. — Hogy találtad Vimláti a 200 forintot? Vimláti feláll. Egy hosz> szú, magas fiú néz szembe az osz- ; tállyal, nincs megilletődve, talán ; egy kicsit már unja is ezt a nagy I népszerűséget. — Az úgy volt, hogy a pénz ott ; volt az ajtóban, többen keresztül- ; mentek rajta, mikor én meglát- ! tam, akkor felvettem, odavittem a > pénztárhoz. ; Elhiszem Vimlátinak, és az osz- ; tály is elhiszi neki biztosan, hogy ! egy percig sem gondolkozott, hogy ; eltegye a pénzt vagy ne tegye, pe- ! dig karácsony előtt voltunk, és bi- • zony a pénz jól jön még egy di- ; áknak is. De hát..; ; — A becsületesség őszinteség is — mondja Kesjár. Igen. Szaporodnak a fogalmak, becsület és őszinteség. Biztosan érzik is a fiúk, hogy ezt meg kell magyarázni. Mert feláll Zsilák, az osztály népszerű Köcsögje és így szól: — Ha súgott valaki, és a tanár ezt észreveszi, akkor mit csináljunk, ha megkérdi tőlünk, hogy „ki volt az”? Az osztály elcsendesedik, megindul a találgatás. Súgni diákszokás. Súgtunk mi is, és súgnak a mostaniak is. Furcsa fogalmak kerülnek szóba, s talán ha > eddig még nem is igen gondolkoztak rajta, de most egy pillanatra megütköznek, és ki-ki vérmérséklete szerint áll egyik táborból a másikba. — Ki nem adta volna vissza a pénzt? Szavazni nem kell. Most mindenki azt mondja, hogy ő visszaadta volna. Súgni viszont csak súgnak betyárbecsületből. — Saját magát is értékeli az ember, ha nem /adná vissza a pénzt — mondja Borbola. Ehhez csatlakozik az egész osztály. Mindenki tudja és mindenki együtt is mondja Várfalvival, hogy emberibb jellemvonás a becsületesség. Jó becsületesnek lenni. Az osztály nem egyforma. Vannak, akik a részleteken talán vitatkoznak, de szemléletükben egyek, mert érzik, hogy élni is csak becsületesen lehet. Sok minden szóba kerül. Eljutunk a becsülettől a csőnadrágig. Valaki azt mondta, hogy nem a ruhája teszi az embert és az is lehet becsületes, akinek csőnadrágja van. Milyenek ezek a 17 éves fiúk? Azt hiszem, a válasz csak egyféle lehet. Becsületesek. Lehetnek csintalanok és szeretnek súgni is és talán óra alatt még néha rendetlenkednek is. Szeretik az órát húzni, legalább is akkor, mikor nem kell felelni. Mint most is. — Beszéljünk az osztályról — javasolja egyik fiú. — Jó — adja meg a választ, és a beleegyezést Balázs tanár úr. Én szokványkérdéseket tehetek fel. Mit is kérdezzek? — Ki a KISZ-titkár? — Én — áll fel Kávási Ferenc és őt faggattam: — Milyen lesz a félévi bizonyítványa az osztálynak? — Jó ... közepes — kiabálnak közbe a többiek, míg végül szóhoz jut Kávási is: — Tavaly a második év végén 3,14 volt az átlagunk. Annyi mos! is meglesz. — Hány KISZ-tag van az osztályban? És mennyi a létszám? — Tizenhat KISZ-tag van, de többen Kilián-próbások. Harminckilencen járunk a III/a-ba — hangzik a precíz válasz. — Ki az osztály legjobb tanulója? Két táborra szakad az osztály. Végül egy józanabb hang túlkiabálja a lármát: — Köröndi és Borbola holtversenyben a legjobb tanulók. Talán vitatkoztunk volna még néhány percig, mert lett volna miről. Arról, hogy az osztályban versenyszerűen tizennyolcán sportolnak, vagy arról, hogy melyik a legjobb csapat a megyében, hogy Békéscsabán az Építők, vagy a VTSK-nak van-e több szurkolója, vagy a Fradinak, vagy a SZEAC-nak. Tizenhét évesek. Jókedvűek és ... Becsületesek... Nem ismerik már a sivár múltat, nem ismerik az önkínzó, marcangoló lelkiismeretet, a félelmet; bátran néznek előre. Tiszta a lelkiismeretűtt Dóczi Imre Biztos érJóJmtedeSem A SZERZŐDÉSES kocat * sűldőnerelés dbléíiáö Kössön 1961 évi süldőkosa kihelyezési szerződést Továbbsxaporitósra alkalmas süldőkacát kap hitalhe u ÁLLATFORGALMf VÁLLALATTÓL
