Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-18 / 15. szám
i NÉPÚJSÁG 1961. január 18., szerda ..Ami még; hátra van éé 'A tanyai tanterem ajtaján színes ceruzával rajzlapra rótt felirat díszeleg: „Tanítás alatt belépni tilos.” Alatta gyerekes betűkkel, ceruzával írva ez áll: „Kéreckedés nélkül tilos a bemenet!” Egy túlbuzgó hetes ötlete volt ez a mondat, még az ősz elején, amikor a szünetben kint zsibonghatott a gyermeksereg az udvaron. Mindkét felirat hatástalan, mert aki beszélni akar a tanító nénivel, az bekopogtat ígyis-úgyis, vagy az éktelen kutyaugatásra maga a tanítónő lép ki a folyosóra, és tessékeli be a hívatlan vendégeket. Nincs tinta Éppen két fiatalasszony óvakodik be nagy bocsánatkérések és kutya-zavargatások közepette. Vagy 25 évesek lehetnek egyenként, Divatos kabátban, nylon fejkendővel, retiküllel felszerelve. Mindjárt nyitogatják is a zipp- zárat és valami gépelt papírt vesznek elő. Adásvételi szerződés, a tanácson íratták meg, csak az aláírás hiányzik a szentesítéshez. Igen ám, de nincs tinta, toll se otthon, se a szomszédos tanyában. A fiataloknál még nincs iskolás gyerek, az öregeknél már nincs, minek hát írószerszám ilyen helyekre! Levelet ritkán írnak, pénzes utalványt, bejelentőlapot és más egyéb hivatalos iratot úgyis a tanító néni tölti ki. — Igazán szívesen írok meg bármit munkaidő után — mondja a tanítónő —, de nem lenne kényelmesebb 3 forintért beszerezni a tollat, tintát, mint kilométereket gyalogolni érte? — Igen, igen — pironkodnak az asszonyok — nem is a 3 forint miatt! De ha bent járnak a faluban, sose jut ilyesmi az eszükbe! * Olló helyett—kés Délután családot látogat a tanítónő. Az egyik tanyában csak a fiatalasszony van otthon, éppen savanyúságot tesz el. A vizes hólyagpapírt ráborítja az üvegre, spárgával körülköti, majd egy nagy disznóölőkéssel nyiszálni kezdi a felesleges papírt. A kés helyenként magasra szalad, vagy mélyen szánt, csüngős, cafrangos lesz az uborkásüveg fejkötője. — Nem lenne jobb ollóval, Piroska? — kockáztatja meg a kérdést a tanítónő — Dehogynem — pirul a piros arcú Piroska —, csak hát teccik tudni, nincs ollónk! — És hogy vágnak körmöt maguknál és a picinek? — int a szép, hófehér, mély gyermekkocsiban alvó kisbaba felé. Üjabb pirulás. — Én evvel a késsel, a kicsinek meg lerágom a körmét... A foltozást nem is kérdezi. A világoskék szövetruha a hónaaljától a derékig nyitva, kilátszik a virágos selyem hálóing alóla. — Nem azért, mintha nem telne — folytatja Piroska, 18 ezer forintot keresett egymaga a férjem a tsz-ben, én a kicsi miatt nem mehettem. Pedig annyit járok Csabára is vásárolni, de az ollót azt mindig elfelejtem. Kidobott pénz a 60 fillér A postásnak sem kell „kérec- kedni”, ha be akar jönni a tanterembe. A kutya se ugatja, örömmel várják mindig. Postaosztás után a „Pajtás” újságot ajánl- gatja, meg a „Kisdobos”-! Év elején veszik is, mint a cukrot a gyerekek. A tanító néni még keresztrejtvényezni is megtanítja őket a szünetben, és be is küldi a megfejtéseket, hogy nagyobb kedvet csináljon a vásárláshoz. Aztán fogy-fogy a vásárlók száma, pedig minden zsebben csörögnek a forintok, néha még tízesek is ropognak, nagymamák, keresztanyák ajándéka. Mégsem vesznek újságot, mert otthon megtiltották — 60 fillér is kidobott pénz a papirosért. Még tűzgyújtásra sem kell, arra ott egy marék szalma (egyéb célokra télen a kukoricacsutka, nyáron a lapulevél). Azért jár már egy újság: a „Szabad Föld”; — Apáddal nem lehet bírni, az mindent megvesz —veszekednek az anyák a költekező gyerekeikkel, és a harcosabbja azt is megteszi, hogy már este 6-kor elköpi a lámpát mérgében, ha a férje belemerül az újságolvasásba. A tanyai könyvtár felnőtt olvasóinak is 96 százaléka férfi. A nők, még ha kijárták is a nyolc osztályt, azonnal „szem- és fejfájást kapnak”, ha olvasni kell. (Sajnos, nyelvfájdalmak még a több órán át tartó pletykálkodás után sem törnek ki rajtuk.) Egy évben egyszer azonban keresve keresik az újságot a tanyai asszonyok. Tavasszal, a nagymeszelések idején. Leginkább a Magyar Ifjúság kelendő, mert egy forintért ebben van a legtöbb papiros..; * A fent felsoroltakból tanulságot levonni könnyű. Az anyagi jólét megteremtése a dolgozó parasztság számára is szinte könnyű dolognak látszik a kultúra és civilizáció elhintéséhez. Nincs és nem lehet más kiút erre, mint a tanyavilág felszámolása, hogy elérkezzünk ahhoz, hogy ne csak a szomszédasszonyok pukkasztása céljából való ruházkodáson törjék a fejüket a menyecskék. Vegyenek manikűrkészletet, a kombinált szekrénybe gipsz nyuszi és pamutvirág helyett pedig dísznek könyvet! És a jó példa láttán majd hozzászoknak az olvasáshoz, íráshoz, testápoláshoz is éppúgy, mint ahogy az öltözködésben már elérték, néha túlszárnyalják a várost, is. Hmzár Istvánná Engedély Az iskolák rendtartása, amire nagy szükség van, és amit nagyon sokan szidnak, azt is előírja helyesen, hogy a tanuló szórakozását is ellenőrizni kell. Ezért van az, hogy ha a tanuló kívánkozik valahova szórakozni, szükséges azt bejelentenie osz- tályfőnökénél, hogy az véleményt nyilvánítson a szándékkal kapcsolatosan. Az egyik alkalommal három tanulónak valahogy későn jutott eszébe, hogy engedélyt kérjen. A nézőteret már elsötétítették, a híradó vetítése kezdődött, mikor a sötétben, legnagyobb meglepetésükre az osztályfőnök mellé ültek le. Amikor pedig az előadás szünetében engedélyért fordultak az osztályfőnökhöz, az már csak sajnálkozását tudta kifejezni. Fegyelmit kaptak, ami okulásul szolgálhatott volna a jövőt illetően. Szolgálhatott volna... Mert az osztályfőnök azt is elmondta ekkor, hogy sok '-más dologról is tud, amiről „nem lenne szabad”. Mert egy jó osztályfőnök mindent tud — tette még hozzá. Más alkalommal más nevelő találkozott ugyanezekkel a tanulókkal. A szokásos üdvözlés után felvetődött a bizalmas kérdés: — Hová igyekeztek? Pillanatnyi habozás után elszánt válasz hallatszott: — Ide, a tánciskolába, —' Hány óra van? — Fél kilenc. — Meddig van kimenő? — Nyolcig. — Milyen jól tudjátok! Bizonyára azt is tudjátok, hogy a határidőn túl hogyan lehet csak kimaradni. — Engedéllyel — felelik mind. — Osztályfőnöki engedéllyel. — Na, nézzem azt az engedélyt! — Papír nincs... De az osztályfőnök úr tudja... — Mikor jelentettétek be neki? De ne lódítsatok, mert megkérdezem tőle! — Hát... mi nem szóltunk neki... — Hát akkor honnan tudná?! Tűnjetek gyorsan haza! Másnap fe le lőss égrevonás következett, a kimaradás határidejének megsértése miatt. — Súlyosbítja a helyzetet — mondta az osztályfőnök —, hogy még hazudni is próbáltatok. Micsoda dolog ez? Kovács! Te ezt becsületes eljárásnak tartod?! — Tanár úr kérem, mi nem akartunk hazudni... A múltkor azt tetszett mondani... — Mit mondtam? — Hogy egy jó osztályfőnök mindent tud... Mi csak ebben bíztunk... Csak ezt akartuk kipróbálni... Beck Zoltán. A Portörlőrongykirázógépek Gyára faliújságán egyik nap piros festékkel odadobott, megrázó erejű cím rázta meg mindazokat a megrázandókat, akik véletlenül odapillantottak: „Ki lesz a gyilkos?!” Ám elolvasván az aláírást, már senkit sem érdekelt a cikk, mert ugyan írhat-e érdekeset egy Lakat Gazsi, aki egyebet sem tud, csak dolgozni, meg a köznek és a családjának élni. így történt, hogy a cikk visszhangtalan maradt. Ekként esett, hogy a másnapi üzemi értekezleten Lakat Gazsi felszólalásra szánta magát. Lesz, ami lesz, de nem hallgat tovább, hiszen társai testi épségéről, emberéletekről van szó! — Dolgozótársak! Nagy baj van! — dörögte az első felszólaló, Centi Lajos. — Na, végre, más is észrevette — sóhajtott fel boldogan Lakat Gazsi, de nyomban el is homorúit, mert Centi szaktárs egészen másról kezdett beszélni. Azt kifogásolta^ hogy rettentő huzat van a főműhelyben. Erre száznál is több kéz emelkedett a magasba, hogy hozzászóljon. Meg is tették. A huzat lett az üzemértekezlet legfőbb napirendje. Mikor a százharmincadik felszólaló után Lakat Gazsi DCeresx! a qjjxUkxx&t — Komoly humoreszk — közel 1500 ifjú olvasóval tartják a kapcsolatot — mondotta, amikor az olvasók után érdeklődtem. — Elsősorban Békéscsabán, a megye székhelyén szeretnénk a munkások lakásába eljuttatni az új emberré válás egyik igen fontos kovászát, a könyvet. Az imént említett szám nem magas, sőt! A sok ezer kötet könyv láttán arra gondoltam, hogy Békéscsabán a könyvtárnak kétszer-'náromszor akkora olvasótábora lehetne, mint jelenleg van. — Sajnos, ez nem így áll — adta tudtomra —, úgy érezzük, hogy jobb eredményekkel is büszkélkedhetnénk. Ma mérnem hivatkozhatunk arra a társadalmi háttérre, ami a Viharsarokra jellemző volt. A felszabadulás óta végeredményben 16 esztendő telt el, s ez elég lett volna abhoz, hogy át- ütőbb eredményről adjunk számot. Mindezek ellenére mégis egyet kell értenünk a 7500 rendszeres békéscsabai olvasóval — akik végeredményben az elmúlt tíz esztendőben váltak a könyv barátaivá —, akik szerint nem könnyű olvasásra szoktatni egy várost, egy egész megyét. Ez valóban így van, mert eddig jóformán idő is alig jutott olvasásra. Most azonban. hogy a megye határában kirajzolódnak a termelőszövetkezeti táblák, a parasztnak is több ideje lesz művelődésre, olvasásra. A forma tehát falun, városon egyaránt megvan, csupán tartalommal, szocialista tudattal kell feltölteni, hogy az új, a most cseperedő életben az emberek megtalál, ják a szépet, a jót, az emberit. E feladat teljesítésében nem kis munka vár könyvtárainkra és az olvasókra. Ezért nemes törekvésnek értékelhető a „Hozz magaddal egy újabb olvasót” mozgalom, amellyel néhány hónapon beiül el szeretnék érni a 15. ezredik rendszeres könyvtárlátogatót. lésen és értekezleten, hogy a da-\ rugerendet kezd elválni a mennye- I zettől, belémfojtották a szót,* gyilkosok! I Az üzemi bizottság felpattanva!' a földről, egy emberként förmedtV Lakat Gazsira: I — Micsoda?! Hogy mi gyilkosokJ vagyunk? Maga az, szaktárs, még hozzá,, személy esen! Ha nem hatott! faliújságon és gyűlések útján aj szava, akkor dörömbölnie kellett * volna. I — Hát nem azt tettem?! — sí-I vította Lakat Gazsi. — Nem elegendő. Törte volna! ránk az ajtót! Mint élő lelkiisme-1 ret, mint sistergő istennyila kel-J lett volna minket ütni, vágni, rob-f bántani, hogy cselekedjünk! Del ember! Maga ezt felelőtlenül el-* mulasztotta és egy ártatlan szak-í társ, egy kiváló munkaerő puszta-1 lását okozta. Maga a gyilkos, La-1 kát Gazsi! Gyilkos!!! ’ j Elrohantak és az egész Portörlő-Í rongykirázó Gyár harsogva vissz-» hangzottá — Lakat Gazsi a gyil-' kos! 1 Ö pedig feltápászkodott és sze-í liden röhögni kezdett, mivel. er-í kölcsi erejéből nem futotta több-t - re. J Üj Rezső ♦ te ot magasba a tagbaszakadt ÜB-titkár és finoman bár, de el- lenállhatalan erővel kirakta a folyosóra. Az ajtó becsukódott, belülről kulcs csikordult és Lakat Gazsi tovább dörömbölt. Talán még ma is dörömbölne, ha odabent fel nem kiált az igazgató: — Megvan a nyári huzat nyitja! Nem lesz cug, ha üzem közben becsukjuk az ajtókat! Szavait döbbent csend, majd egetverő éljenzés váltotta fel, az- .tán kicsapódott az ajtó és az egész üzemi bizottság egy emberként rohant, hogy megvigye az örömhírt a dolgozóknak. Azaz csak rohantak volna, de Lakat eléjük vetette magát. Egy emberként hasaltak el, s kénytelenek voltak meghallgatni Gazsi rémkiáltását: — Gyilkosok! Vedres szakinak vége! Agyoncsapta a darugerenda! — Vedres szaktárs? Az a derék ?mber? Lehetetlen — hebegték falfehéren. — Maguk gyilkolták meg! Hiába írtam ki a faliújságra, hiába akartam elmondani minden gyűyégsö ketségbeesésében székre állt is úgy követelte meghallgatását, leintették, hogy mára elég. Tanácsolták, adja be írásban a közlen- lőjét. Beadta, s várt napokig, fleiekig — míg végre levelet kapott i következő válasszal: „— A szak- szervezetünket olyannyira lekötő huzatprobléma miatt panaszával nem foglalkozhatunk.” Lakat Gazsi nem csüggedt, bekopogott az üzemi bizottsághoz. Sokáig kellett kopognia, míg végül ujjnyira megnyílt az ajtó és kiszólt valaki, hogy a „huzat-ügyet” tárgyalják, nincs bebocsátás. A másnapi taggyűlésen is hiába próbálkozott, a huzatügy mindent elsepert. És bárhová, akárkihez fordult, senki sem törődött vele, csak az üzemi huzattal. Egyik nap azután, mikor ismét ÜB-ülés volt, kicsapódott az ajtó, s eszelősen ordította be Lakat Gazsi. — Gyilkosok! Gyilkosok! — Dolgozótársam, fegyelmezze magát. Amint befejezzük az ülést, nyomban tárgyalhatunk — emelHozz magaddal egy újabb olvasót Uj mozgalom a megyei könyvtárban A mihap a békéscsabai megyei könyvtárban arra kerestem választ, hogy hányán tartoznak a rendszeres olvasók, könyvtárlátogatók közé. Hogy az állványerdő könyvekkel megrakott rengetegében ne tévedjek el, vezetőnek Lipták Pál Kossuth-díjas könyvtárost kértem a több mint tíz éves, országosan elsőnek szervezett megyei könyvtárban. A könyvtár, mint mondottam, több mint tíz esztendős. Ez idő alatt Lipták elvtárs hajába belebelekapott az ezüst szín és meg is ragadt barna fürtjei között. Ennek ellenére mégsem öregedett. Mosolya, munkabírása, kedvessége olyan, s talán finomabb, mint 12 évvel ezelőtt. Sok-sok átvirrasztott éjszakán tartó töprengés után tudta elérni, hogy a tanyavilág legeldugottabb részébe is eljusson a könyv. Derekasan dolgoztak. Ezekben a napokban azt latolgatják, hogyan tudnák rövid időn belül megkétszerezni a könyvtár rendszeres látogatóinak számát. — Békéscsabán 6 ezer felnőtt és
