Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-14 / 12. szám
2 képújság 1961. január 14., szombat Dean Rusk külpolitikai kérdésekről nyilatkozott a szenátus külügyi bizottságában Washington (MTI) Dean Rusk, a január 20-án hivatalba lépő új amerikai kormány külügyminisztere csütörtökön külpolitikai kérdésekről nyilatkozott a szenátus külügyi bizottságában. A bizottság szokás szerint kérdéseket intéz a leendő külügyminiszterekhez beiktatásuk előtt. Rusk a csúcsértekezlet kérdésével kapcsolatban többek között kijelentette, hogy „a múltban aggodalmát fejezte ki a legfelsőbb színtű tárgyalások szokássá válása miatt, mert az ilyen tárgyalások eltérítik a magasrangú kormánytisztviselőket szokásos munkájuktól”. Hozzátette azonban, hogy véleménye szerint „az elnöknek és a külügyminiszternek azt kell tennie, amit egy bizonyos időpont körülményei között a nemzet érdekei megkövetelnek”. A leszerelés kérdéséről szólva j atlanti szövetség további megszi- emlékeztetett rá, hogy a január lárdítását. Komimstaellenes törvényt hoztak Peruban New York (TASZSZ) Brado perui köztársasági elnök aláírta azt a szenátusban és a képviselőházban már elfogadott törvényt, amely megtiltja a Perui Kommunista Párt tevékenységét. A kommunistaellenes törvény határozott tiltakozást keltett az ellenzéki politikai pártokban, a parlamenti kisebbség körében, a perui közvélemény széles rétegeiben. Az egyik befolyásos szak- szervezeti szövetség elhatározta, hogy általános sztrájkot hirdet tiltakozásul a törvény ellen. 20-án hivatalba lépő elnök „igen l komoly erőfeszítést szándékozik tenni a genfi atomértekezlet előbbrelendítése érdekében”. A szovjet—amerikai kapcsolatokról feltett kérdésekre válaszolva Rusk kifejtette, hogy az új amerikai kormány „mindent el fog követni a múlt év július 1-én lelőtt RB 47-es amerikai gép két pilótájának kiszabadítása érdekében”. Kitért azonban az elől a kérdés elől, hogy a kormány a szovjet—amerikai magas szintű tárgyalások „feltételeként” köve- teli-e majd az amerikai repülők szabadonbocsátását. Egy további kérdésre válaszolva Rusk „bonyolultnak” nevezte a kommunista Kína kérdését. Hangoztatta, nem lát 'lehetőséget arra, hogy az Egyesült Államok normális kapcsolatokat létesítsen Pekinggel a tajvani kérdésben mutatkozó véleményeltérés miatt. Hozzátette azonban, hogy „az egész kérdés tanulmányozást igényel, beleértve e problémának a leszerelésre gyakorolt hatását”. A kubai helyzet részletes elemzése elől Rusk azzal tért ki, hogy kijelentette, „mindenki elszomorítónak tartja a kubai fejleményeket”. Kifejtette, hogy véleménye szerint „nyilvánvalóan bizonyos mértékig az Egyesült Államok és az egész nyugat félteke létfontosságú érdekei forognak kockán”. A leendő külügyminiszter erőteljesen támogatta a NATO-poli- tikát és „a legnagyobb mértékben jelentőségteljesnek” mondotta az Az Egyesült Államok tekintélyének sokat vitatott kérdéséről szólva Rusk hangsúlyozta, hogy véleménye szerint Amerika tekintélye „viszonylag nem olyan nagy, mint tíz évvel ezelőtt volt”. Elismerte, hogy más országok, köztük a Szovjetunió és a népi Kína az elmúlt tíz esztendő alatt „megjavították helyzetüket ezen a téren”. Dean Rusk végül annak a véleményének adott kifejezést, hogy „nem várható a hidegháború gyors felszámolása”. Szabó Pál író 5ékéscsabán A Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat a békéscsabai üzletigazgatóságának meghívására Szabó Pál Kossuth-díjas író Békéscsabára látogatott. Az írót még akkor hívták meg. amikor a Gá- lik szocialista munkabrigád Bihar- ugrát villamosította. Ugyanis az író többször járt abban az időben Biharugán és elbeszélgetett a brigád tagjaival. A villanyszerelők kérték, látogasson el hozzájuk a villany beszerelése után. Az író a kérésnek eleget tett, és január 11-én este meglátogatta a brigád tagjait. A bensőséges beszélgetés során Szabó Pál elmondotta, hogy sok emlék fűzi Békés megyéhez. Többek között nemcsak azért, mert itt született, hanem azért is, mert Békéscsabán jelent meg az első írása is. Ezután beszélt az írói munkásságáról és a mezőgazdaság szocializálásáról is. Több kérdésre válaszolt. Elmondotta, hogy a brigád tagjai valóban sokat tettek azért, hogy Bi- harugrát villamosították. Ez nagyban hozzájárul a termelőszövetkezeti mozgalom fellendítéséhez is. A DÁV dolgozói kellemes perceket töltöttek a Kossuth-díjas íróval, aki megígérte, hogy többször ellátogat hozzájuk és elbeszélgetnek a különböző problémákról. FerSiat 4bba§z a NATO szerepéről a franciák algériai szennyes háborújában Róma (TASZSZ) Ferhat Abbasz, az algériai ideiglenes kormány miniszterelnöke nyilatkozott a Pease című olasz lap tudósítójának. Az algériai kormányfő rámutatott, hogy az atlanti tömb a gyarmati rendszer fegyvere, amelyet most Algéria népe ellen használnak fel. Elmondotta, hogy azt a három francia hadosztályt, amelyet az európai „közös védelem” céljára a NATO rendelkezésére bocsátottak, a NATO-tagállamok közreműködésével szerelték fel, majd Algériába küldték. Egy páncélos és két gépesített hadosztályról van szó. Algériában majdnem minden Nyílt levél egy konferencíavezetéhSz Kedves konferenciavezető Elvtárs! Amikor részt vettem az Ön által vezetett propagandista konferencián, igaz örömmel tapasztaltam, hogy rendkívül széleskörű tudását teljes szívvel és lélekkel, szenvedélyességtől fűtve adja át hallgatóságának. Jó érzést keltett bennem, hogy munkamódszere elüt az olyan konferenciavezetők munkastílusától, akik csak a kiadott irodalomra támaszkodnak, és azon túl nemigen néznek. Sok új dolgot hallottam az említett tanácskozáson, melyele az adott téma megismerését m bennem is elmélyítették. Éppen széles körű tudására utalva reménykedem abban, hogy nem találja sértőnek, ha egy mellékesnek látszó, de igazában eléggé fontos körülményre hívom fej a figyelmét. Mint említettem, a konferencia munkája élvezetes volt általában. A kezdés után eltelt néhány óra múltán azonban hiányérzetem támadt. Le. hét, hogy ez az érzés azért jött létre bennem, mert vitára éhes tollal mentem az említett tanácskozásra. Vita azonban alig volt, mert elsősorban ön beszélt. Jó ideig érdeklődéssel figyeltem, később azonban egyre jobban elhatalmasodott rajtam a türelmetlenség. Vitát, vitát! — akartam közbeszólni. de ez nem illett volna a színvonalas előadáshoz, mely jóllehet a vitára szánt időt is felemésztette. ön élvezetesen beszélt, olyannyira, hogy a rengeteg esemény, bizonyítód. irodalmi élmény és személyes élmény lassan- lassan megtöltött. Kellett volna már a vita. az a fűszer, mely az ilyen konferenciáknak megadja az érdekes ízét, vita, mely feloldja a keltett feszültséget, a feszültséget, mely az emberekben akkor jön létre, amikor mondanivalójuk vagy problémájuk van, de úgy sejtik, nem lesz idő az ő szavaikra. Nem akarom azt mondani, hogy Ön el akart kápráztatni bennünket széles körű és alapos tudásával. Ezt nem mondhatom, mert nem lennék hűséges érzésemhez, talán inkább az az igazság, hogy elragadta a hév, az akarat, hogy minél többet adjon át másoknak, hozzátéve ehhez azt a hitét, mely ■'érint ígv gyorsabban haladhatnak. Ez becsületes szándék, sajnos azonban z emberek figvelmi képességeinek vannak bizonyos korlátái. Szeretném emlékeztetni egy történetre, melyet éppen ön mondott el, amikor a rómaiak dőzsöléséről beszélt. Mint említette, a római főurak, miközben szolgák nyüzsögtek körülöttük, alacsony heverőn félkönyékre támaszkodva ettek, élvezték a finomabbnál finomabb ételeket. Teleették magukat olyannyira, hogy több már nem fért beléjük. Ekkor egy rabszolga ezüst tálcát hozott, s közben egy másik tollat nyomott ura torkába. így teremtve lehetőséget a további evésnek, önkéntelenül jött létre bennem a gondolattársítás. Ott a konferencián egy bizonyos idő után úgy éreztük, hogy már nem tudják felvenni, és tisztán megőrizni emlékezetükben a további beszédet. Nem ezüst tálcára és tolira, de legalább óránkénti szünetre és több eleven vitára lett volna szükség ahhoz, hogy felfrissülhessünk, megkönnyebbüljön az újabb ismeretek szerzésének útja. Igaz, a konferencia elején történt egy-két hozzászólás, de ezek inkább az irodalom száraz ismétlései voltak, és nem érintettek égető, vitára való kérdéseket, nem tárták fel a községek mindennapi életében előforduló esetleges téves nézeteket. Rövid ideig tartott a vita lehetősége, a tanácskozás egésznapos időtartamához mérve. Mély meggyőződésem, hogy munkájáért, áldozatos propaganda-tevékenységéért elismerés illeti, hogy mégis említést tettem bizonyos hibáról, az csak azért történt, mert nem először tapasztaltam a szóvá tett jelenséget konferenciákon és főleg szemináriumokon. Elvtársi üdvözlettel: Boda Zoltán francia hadianyag az atlanti, tömb tulajdonát képezi. Csupán az Egyesült Államok több mint hétszázmillió dollár értékben szállított fegyvereket Franciaországnak. Algériában tartózkodnak a NATO kiképző tisztjei, közöttük sok az amerikai. Az algériai háborúban részt vevő francia pilóták nagy részét nyugatnémet katonai táborokban képezték ki — folytatta Ferhat Abbasz. — A francia légierőt NATO-szállítmányokból látják el üzemanyaggal, repülőgépekkel, valamint tartalék-alkatrészekkel. Nemrégiben például Francia- ország algériai hadserege számára újabb hatvan repülőgépet és huszonöt helikoptert kapott a NATO-tól. Az algériai ideiglenes kormány miniszterelnöke elmondotta, hogy Franciaország részben a NATO-hozzáj árulásoktól mentesítés, részben „külföldi“ rendelések, részben különböző hitelek formájában kap pénzbeli segítséget az atlanti szövetség országaitól. Az utolsó, hatszáz- hatvanötmillió dolláros összeget az Egyesült Államok és több más atlanti ország, közöttük Olaszország és Nyugat-Né- metország adta Franciaországnak. Az Algériai Köztársaság ideiglenes kormánya határozottan elítéli Algéria bevonását az atlanti tömbbe — jelentette ki Ferhat Abbasz. Újabb jelentések Belgiumból Brüsszel (MTI) A belga képviselőház csütörtökön ismét ülést tartott, folytatta a kormány „takarékossági” törvény- javaslatának megvitatását. Ügy tervezték, hogy a képviselők még csütörtökön első olvasásban szavaznak a törvényjavaslatról, erre azonban Eyskens miniszterelnök hirtelen megbetegedése miatt nem került sor. Az ülésen részt vevő miniszterelnök váratlanul rosszul lett. és az orvosok a hét végéig pihenést javasoltak számára. A szocialista párt elnökének, Collardnak indítványára a csütörtökre tervezett szavazást péntekre halasztották. • Csütörtökön este Oharterorba» újabb összetűzés volt a rendőrség és a sztrájkolok között. A tüntetőket a csendőrök puskatussal és könnyfakasztó bombákkal oszlatták szét. A sebesültek száma csütörtök estére tízre emelkedett. A város közelében, Gilly községben szintén voltak megmozdulások,' a sztrájkolok sT- uralkodó köröknek behódoló Van Acker szocialista képviselő, volt miniszterelnök ellen tüntettek. E. Kovács Kálmán: cÁ luiraijőil oseiepaté Szatirikus filmnovella X. Pedig Haragoson most semmi se mutatja, hogy baj van. Hogyan is volna, miért ts volna? Olyan jámbor arckifejezéssel lépkedtek az alkonyodó utcán a népek, mintha litániára igyekeznének. Mennek, mendegélnek, nyugodtan, szépen, hosszú sorban a kultúrház felé. A furcsa csak az, hogy olyan közöttük a kocsiút, mintha a Körös folydogálna ott. Mennek a férfiak, asszonyok, lányok, legények díszbe öltözötten. Az utca egyik gyalogjáróján vonul az egyik csoport, a másik gyalogjárdán a másik. Nem is néznek egymásra. Csak néha egy-egy elkapott pillantással tekintenek át a túloldalra. Nagyon nagy csönd van. Senki sem szól egy szót sem, csak mennek, mennek. Az utca egyik oldalán, a különös csöndet megtörve hirtelen elkiáltja magát egy legényke. Éktelen nagyot rikkant, vagy csak a csönd miatt hallatszik olyan nagynak? — Riadó! Ebben a pillanatban, mint a villámcsapásra, mindenki odafordul. Asszonyok, férfiak, lányok, legények. Az még csak hagyj án, hogy odafordulnak! De mindegyik oda is kap a ruhájához. Ki a zsebéhez, ki a kabátja alá, ki a hóna alá. És mindenki egy pillanat alatt védekező állásba merevedik. Az utca két oldaláról úgy merednek egymásra a szemek, mint egykor az Isonzónál a magyarok és az olaszok. Nem történik semmi, csak egy idősebb férfi legyinti nyakon a pánikkeltő legénykét. Mindenki elengedi, amit megragadott, az arcokról leíoszlik a figyelő merevség, néhányan halkan sóhajtoznak. A rend helyreáll. A két menet megint elindul. így mennek Haragoson a bálba. A templom árnyékában két legény veszi közre a harangozót. — Idefigyeljen, Citrom bácsi. Maga tisztességes szilágyista, vagy nem? — Az vagyok, édes fiam, már hogy ne lennék az ... Már mért ne lennék? — Na, ha az, akkor éjfélkor kondítsa meg a vészharangot... — Nem tehetem, édes fiam, nagy baj lehet abból... — Mit választ Citrom bácsi? Ezt a százast, vagy azt, hogy mi kondítsunk? Citrom bácsi nézi a százast, dúl a lelkében a küzdelem. De nem sokáig. Bólint egyet, aztán odanyúl a százasért. — Jól van, fiaim, jól van ... Megteszem én becsületből... És otthagyva a két legényt a templom kapuja elé lép. Belép a kapun, ekkor két o’ldalról ketten megragadják. Két mackós legómr.
