Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-13 / 11. szám
4 NÉP ÚJ SÄ 6 1961. január 13., péntek Tervek a körösladányi új művelődési otthonban A körösladányi tanácsháza egyik irodájában véletlenül találkoztunk össze a megyei tanács művelődési osztályának két dolgozójával, Hagymási Sándorral és Hegedűs Józseffel. Rövid beszélgetés után az elvtársak elmondták, hogy Körösladányban sok érdekességet találhat az ember, ha széjjelnéz. — Menjünk el az áj művelődési otthonba, s nézzük meg, hogyan használják ki a téli hónapokban — javasolták. Hegedűs Bélának, a művelődési otthon igazgatójának éppen órája volt az iskolában, amikor felkerestük. Kérésünkre azonban szentelt számukra egy órát, hogy elbeszélgessünk az új művelődési otthon terveiről. A művelődési otthonban még dolga akadt az igazgatónak, s addig mi széjjelnéztünk a helyiségekben. Az egyik teremben jól befűtöttek. Itt találkoztunk a könyvtáros kislánnyal, Papp Rozáliával. —• Hány kötetjük van? — Háromezerszáz. — Sokan olvasnak? — A múlt évben 317 olvasó volt. Ebben az évben újra kell iratkozni. Eddig 114 olvasót tartok nyilván. Ebben az évben szeretnénk újítani a könyvtár állományát is, ha jól tudom, 31 ezer forintot kapunk erre a célra. Papp Rozáliától megtudtuk azt is, hogy a könyvtár mindennap nyitva van és az olvasók legjobban szeretik Móricz, Mikszáth, Jókai, Karinthy, Solohov és Fa- gyejev műveit. A fiatal könyvtárosnak terve is van. Most rendelt meg egy kiállítási állványt. Ha ez kész lesz, a könyvtárteremben kiállítást rendez a legújabb könyvekből. Közben bejött a terembe Hegedűs Béla igazgató is. — Tessék, rendelkezésükre állok — nevetett, majd helyet mutatott az egyik asztalnál. A rövid félóra alatt többmindenről szó esett. Megtudtuk, hogy az új igazgató gazdag tervet dolgozott ki az 1961-es évre. — Beszéljen nekünk a terveiről — kértük. — Hát arról lehet mit mondani! Talán azzal kezdeném, hogy megalakítottuk a művészeti csoportot. Jelenleg három előadásra készülünk. — A szabin nők elrablása, Dankó Pista, és a Tanítónő című színdarabokat tanuljuk. Összesen mintegy 60 szereplőnk van Hogy mi lesz az eredmény, azt, majd az előadások után tudjuk meg. Sajnos a képességeiket ón még nem ismerem. A három pedagógus, aki a színdarabok betanításával foglalkozik, jó véleménnyel van róluk. Ladányi Lajos, Kleiger István és Szatmári Gábor mindent megtesznek azért, hogy a művelődési otthon színjátszó csoportja ne valljon szégyent a nézők előtt. A művelődési otthon előcsarnokában egy plakátot láttunk, melyen az hirdetik, hogy a Békés megyei Jókai Színház vasárnap a Kőszívű ember fiai című drámával vendégszerepei. — Milyen az érdeklődés a darab iránt? — Remélem, telt ház lesz. Hagymási Sándor és Hegedűs József az iránt érdeklődtek a művelődési otthon igazgatójától, hogy milyen szakkörök működnek. — Most szervezzük. Szeretnénk létrehozni a TIT-csoportot Hat pedagógus van, aki már többször tartott előadásokat különböző problémáról. Ügy gondoltam, hogy bevonjuk az orvost és a tsz agronómusait is. Az előadás tervét úgy állítjuk össze, hogy mindenfajta szakmában dolgozó megtalálja a maga számára érdekesnek mutatkozó előadást. Ezenkívül a héten megalakítjuk a hor- gászszak'kört is. A művelődési otthon vezetőinek ugyancsak fő a feje amiatt, hogy honnan szerezzenek zenekart Emiatt nem tudják megalakítani a népi tánccsoportot sem. Az igaz, hogy van egy dalárdájuk, de annak a próbáira elég a zongora, ami már megvan a művelődési otthonnak. — Nem is tudom, hogyan oldjuk meg ezt a problémát — sóhajtott Hegedűs Béla. — Amikor táncmulatságot rendezünk, Szeghalomról hívjuk el a zenekart. Véleményem szerint így oldjuk Két elegáns és újszerű télika- bátot mutatunk be képünkön. Mindkét kabát különleges szabású, dísze a széles tűzés és nagy gomb. Tanácsülésen vitatják meg a népművelési munkát FUzesgyarmaton (Tudósítónktól) Füzesgyarmaton a legutóbbi «tanácsülésen a községben végzett művelődési munkát tárgyalták | meg. Az ülésen Mochnács György, X a népművelési állandó bizottság ♦ elnöke számolt be a munkáról. ♦ Többek között beszélt az általá- |nos iskola eredményeiről és az ♦ úttörő szövetség munkájáról is. ♦ Elmondotta, hogy a tanulók több ♦ mint 60 százaléka úttörő. Az álta♦ lános iskola esti tagozatán több ♦ mint 50 felnőtt vesz részt. A ta♦ nulók részére vasárnaponként az J iskola keskenyfilm-vetítő gépével ♦ mesefilmeket vetítenek, s ezeken ♦ az előadásokon igen nagy lét♦ számban vesznek részt a gyere- X kék. A községi művelődési ott- % honban a vezetőség ismeretterjesztő előadássorozatot indított, X amelyeken a község lakói közül »igen sokan vesznek részt. A színjátszó csoport is új műsorral ké♦ szül. Beszélt a különböző szakkö- ♦rök munkájáról is, majd befeje♦ zésül elmondotta, hogy az Arany♦ kalász és a Vörös Csillag Terme♦ lőszövetkezetben ezüstkalászos ♦ gazdatanfolyamok is működnek. meg a dolgot. Az a zenekar, ami a községünkben van, a mi célunknak nem felel meg. — Milyen érdekesség van még a művelődési otthonban? — Nagyon jó kezdeményezés volt a bábj átsző szakkör megalakítása. Nagy Ildikó pedagógus lelkiismeretesen foglalkozik a tizennégy bábossal. Jelenleg a Csodálatos malom című játékot tanulják. Közben a művelődési otthon gondnoka is bejött. Aziránt érdeklődött: mikor tudja meg, hogy mi az ő kötelessége, na és persze, hogy mennyi lesz a fizetése. Az igazgató megígérte neki, hogy rövidesen tisztázzák ezt is. Beszélgetésünknek a déli harangszó vetett véget. Hegedűs Béla igazgatót is várta munkahelye, hiszen ő tanító. Tanulságos volt ez a röpke félóra, hiszen megtudtuk, hogy a körösladányi új művelődési otthon valóban betölti feladatát. (J. T.) Köszönjek? Ne köszönjek? Mind gyakrabban találkozom olyan 14—18 év körüli leány-, illetve fiúismerősömmel, akik köszöntés helyett ,,véletlenül” zavartan másfelé néznek, vagy mereven ■valamelyik kirakatot bámulják. A legjobb esetben morognak valamit a fogak között. Mi történt? Teszem fel magamnak a kérdést. Megbántottam én valamivel ezeket az ifjakat, vagy talán a szülők és az iskola mulasztotta el a szükséges nevelést az idősebb ismerősök üdvözlését illetően? Nem volt nehéz megfejtenem a talányt. Addig, amíg a fentebb említett ifjú barátaim 10—12 évesek vagy annál ifjabb emberpalánták voltak, természetesnek vették, hogy az őszülő halántékú „bácsinak” kezitcsákolomot köszönjenek. Az ám, de mi történjék akkor, amikor az én pelyhedző állú ifjú barátom diákszerelmével végig- lejt a korzón? Hiszen ez aláásná a „lovagi” tekintélyét, nem is beszélve a leányról, akinek már „udvarlója” van. Csak természetes tehát, hogy egyáltalán nem üdvözölnek. S ez az, ami nem helyes, kedves fiatalok. Odáig nagyon rendjén van a dolog, hogy nem köszöntök „kezitcsókolom”-ot. Buta köszöntés lenne. Ellenben van nekünk jó magyar köszöntésünk: a jó reggelt, jó napot vagy jó estét kívánok. Remélem, legközelebb már ■nem kell zavartan a kirakatot bámulnotok? Csak úgy ne üdvözöljetek: hogy „csati” vagy „szia”, Kollárik János A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubileumi Évkönyvéről Az új év első napján jelent meg az Erkel Ferenc Múzeum képpel díszített, gazdag tartalmú Jubileumi Évkönyve. Az évkönyv hű képét adja a múzeum sokrétű munkájának. Az első fejezet az Erkel-jubileum kapcsán három tanulmányt tartalmaz. Kodály Zoltán „Erkel és a népzene” című előadása most lát először napvilágot, amit a neves zeneszerző és tudós 1921-ben mondott el Gyulán a Néprajzi Társaság vándorgyűlésén. Csatkai Endre Kossuth-díjas, a soproni Liszt Ferenc Múzeum igazgatója pedig Erkel Ferenc egyik soproni tanítványának naplója alapján ír „Erkel zenepedagógusi tevékenységéről”. Űjfalussy József, a Zeneművészeti Főiskola tanára „Erkel öregsége” címmel értékes ta- íulmánybanJoglalja össze az Erkel Ferenccel kapcsolatos mai problémákat, feladatokat. A második fejezet régészettel foglalkozik. Banner János professzor nagy tanulmányában mutatja be az Erkel Ferenc Múzeum legrégibb ritkaságait. Ezek a ritkaságok múzeumunk nemzetközileg nyilvántartott, figyelemmel kísért kincsei. Bendefy László tudományos kutató az „Iccedombi határkövet” ismerteti és fejti meg feliratát. Halmos Béla megyei főmérnök, tudományos kutató pedig „Településrégészeti kérdések Gyula városban és környékén” címmel összefoglaló képet nyújt vidékünk régészeti feladatairól. A helytörténettel foglalkozó fejezetben találjuk Implom József értékes tanulmányát Toronyi Tamásról. Ezt követi Dankó Imre múzeumigazgató adatközlése az j „1552. évi gyulai tanácskozásról”, melyen Szeged megrohanását készítették elő. Erdei Aranka tanárnő következő tanulmánya Békés megye 1826/27. évi állami adózásról szól. A tanulmány eredeti levéltári kutatások alapján megvilágítja a feudális kor utolsó éveinek adózási rendszerét és értékes következtetéseket von le társadalmi, közgazdasági vonatkozásban. Köpösdi Vera tanár, tudományos kutató cikke, amely az „1906. évi békési aratósztrájk’“- kal foglalkozik, megyénk parasztságának egyik értékes, hősi időszakába vezet el. A néprajzi fejezet Erdős Kamill, ismert cigánykutató összefoglaló jellegű írásban ismerteti a cigánykutatókat. Dankó Imre hosszabb tanulmányban mutatja be a kötegyáni latosan érdekes következtetéseket von le nemcsak a község, hanem a környék cserépkultúrájára vonatkozóan is. A tanulmányt szép illusztrációk élénkítik. Dömötör Sándor tudományos kutató, a Népművelési Intézet munkatársa pedig „Körösladányi igaz történetek” címmel kutatásairól ad színes képet. Domokos Sámuel kiváló tanulmánya zárja ezt a fejezetet. Saját gyűjtésű Miorita ko- lindáról és a vele kapcsolatos folklórkérdésekről ír. Az utolsó fejezet művészettörténettel foglalkozik. Mindössze két tanulmány van benne. B. Supka Magdolna a „Régi békési festők” című, 1958—59-ben, a múzeumban bemutatott kiállítás kapcsán Munkácsy és Orlai Pet- rich kapcsolatáról ír. Tanulmányát, mely igen érdekes szempontokat vet fel, néhány szép illusztráció szemlélteti. Dankó Imre pedig Kallós Ede gyulai Erkel-szob- rára hívja fel a figyelmet a gazdag évköny utolsó tanulmányában. Az évkönyv méltán váltott ki nagy érdeklődést megjelenése előtt és számíthat a legnagyobb elismerésre. Három új kutat és több kilométer betonjárdát építenek Dombiratoson Dombiratos termelőszövetkezeti község sokat fejlődött az elmúlt évben. Talán évtizedekig sem fejlődött ennyit, mint most egy év alatt. A régi téglajárda helyett betonjárdát építettek a község főbb utcáin. Felépült az autóbuszgarázs is. Most közvetlen autó- buszjárat van Gyulára. A költségeket községfejlesztési alapból fedezték, de társadalmi munkával is hozzájárult a község lakossága. 1960-ban csak egy artézi kutat fúrtak a legszükségesebb helyre. Ebben az évben tovább fejlődik a kis község. Tervben van három artézi kút fúrása, több kilométer betonjárdaépítés, fásítás, a község csinosítása. C7& cserépedényeket és vele kapcso Régen történt, még a „pengős” világban. Akkor, amikor a szegényemberek fillérekből éltek, ha volt. Vásárba készültünk. Ez volt a család igazi ünnepe. A többi vasárnap csak abban különbözött a hétköznaptól, hogy édesanyám néha húsos ételt is főzött. Szóval készültünk, csinosítottuk magunkat. Kikeféltük a ruháinkat. Ilyenkor a szárazbőrű bakancsok is kaphattak egy kis zsírt. Fel lehetett venni az ünneplő inget, vagy más ruhadarabot, mert új ruhára bizony nem jutott a szűkös keresetből. Én különösen boldog voltam, mert a vásár egybeesett a tizennegyedik születésnapommal. És szüleim megígérték, hogy vesznek egy hosszúnadrágot, amiben olyan leszek, mint a nagyok. Bizony a régi rövid is volt, meg.. . hát siralmas képet mutatott. Nem volt az rongyos, mert édesanyám állandóan javítgatta, csak... bizony azok a „mákos” nadrágok nem a vasaló alá készültek. Mi lettünk kész hamarabb. Ilyenkor különösen gyorsan ment a készülődés. Én is, öcsém is készen vártunk szüléinkre. A lányok már el is indultak. Mi, fiúk a le- ánytestvéreinket csak otthon szerettük — az utcán nem mentünk velük együtt. A legkisebb persze kivétel volt, mert ő még „gyerek” volt a mi szemünkben is. Alig nyolc éves. Várunk az udvaron. Izgatottan és türelmetlenül. Édesapám lépett ki előbb. Fején volt fekete kalapja. Ilyenkor úgy nézett ki, mint az urak. Ünnepélyes volt. „Na, gyertek ide” — szólt, és a zsebébe nyúlt. Várakozással, tisztelettel néztünk rá. Nekem adott először — vásárfiára. Az elébe tartott tenyerembe egy pengőst ejtett, egy csillogó igazi pengőst. Csak néztem rá, nem akartam hinni a szememnek. A kezem ott
