Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-10 / 8. szám
4 NÉPÓJSÄG 1961. január 10., kedd A képzőművészet nélkülözhetetlen az általános kulturális fejlődésben — Éledőben megyénk képzőművészete — 'thci Az IBUSZ figyelmébe képzőművészet országszerte megbecsültebb helyet kap [kulturális életünkben. Mind több olyan bír és cikk lát napvilágot a sajtóban, amely erről tanúskodik. Többfelé — mint pl. Kecskeméten, Szolnokon — művésztelepeket hoztak létre, másutt alkotóházakat építenek vagy bocsátanak a képzőművészek rendelkezésére, zavartalan munkájuk elősegítéséire, tehetségük ösztönzésére. Miskolcon például négy miStermes lakást építettek az új lakótelepen a képzőművészeknek, tavaly pedig százezer forint értékű festményt vásárolt, illetve megbízást adott a városi tanács a festőművészeknek a felszabadulás utáni életet szemléltető képek megfestésére. Ezekkel az alkotásokkal a művelődési otthonokat és más közintézményeket ékesítik. Budapesten az új lakótelepeken, a középületekben több száz műalkotást helyeztek el, szobrokkal, domborművekkel, grafikákkal, freskókkal, gobelinekkel, faliképekkel díszítették az épületek falait, udvarait, vagy a parkokat. Szegeden nagyarányú társadalmi összefogással új képző- művészeti alkotóházat építenek a Tisza partján ebben az évben. Miskolci tapasztalatok Megyénk képzőművészei közül Ezüst György tapasztalatcserén vett részt Miskolcon. Tanulságos tapasztalatairól beszámolt a megyei képzőművészeti munkacsoport legutóbbi értekezletén. Elmondotta, hogy mennyire fellendült ottan a képzőművészeti élet. A miskolci tanács szívügyének tekinti a képzőművészet támogatását, mert az országosan is emeli a város hírnevét; szinte már szükségszerűvé vált Borsodban a képzőművész munkacsoport alkotó tevékenysége. Pályázatokat írnak ki épületek díszítésére, festményeket rendelnek intézmények, művelődési otthonok ékesítésére. Ezek természetesen nagyban elősegítik a művészek jobb anyagi életkörülményét is. Több tanácstag is akad a képzőművészek körében, s így természetesen baráti kapcsolat fejlődött ki a város vezetői és a képzőművészek között. Borsod megyében csak az lehet a képzőművész munkacsoportban, aki tagja az Országos Képzőművészeti Alapnak is. Ezüst György megnézte a miskolci országos kiállítást és a szolnoki festők őszi-téli tárlatát is. Ezek tanulsága; bár jobbak voltak a Békés megyei festők kiállításánál, — főleg a miskolci jóval kimagaslott —, megyénk képzőművészei sincsenek lemaradva. Sőt, művészi színvonalban is sokat fejlődtek —amint 'arról Koszta Róza, a megyei képzőművészeti munkacsoport elnöke is megemlékezett beszámolójában. Elmondotta, hogy például a megyei kiállítás anyagát elbíráló fővárosi zsűritagok meglepődtek annak színvonalasságán, s azt mondták: minek jötték ők ide, hiszen ninqs szükség válogatásra. Négy figyelmet keltő kiállítás Jó munkát végzett a munkacsoport, művészi szempontból is teljesíti feladatát. Nagyméretű kompozíciókkal, figurális képekkel jelentkeztek a tiszántúli kiállításon. Míg másutt általában egykét kiállítást rendeztek, megyénk képzőművészei négy tárlatot tartottak 1960-ban. Legnagyobb az alföldi festők kiállítása volt, amelyen figyelemre méltó helyet foglaltak él megyénk képzőművészeinek alkotásai. A következő kiállítást Gyulán rendezték meg, ezt Szarvasra is átvitték. De nemcsak elvitték Szarvasra a képeket, hanem tárlatvezetéssel, találkozóval egybekötötték az eseményt. Első alkalommal nem a megye székhelyén, hanem Orosházán rendezték meg megyei kiállításukat, hogy minél több helyen, minél többen ismerjék meg munkájukat. A képzőművészetet ismertető, a műveltséget bővítő előadásokat tartottak. Koszta Róza festőművésznő például mintegy százötven dobozi parasztembernek tartott nagy sikerű filmvetítéses előadást Derko- vits Gyula művészetéről, a képző- művészeti általános tudnivalókról. A művészek előtt sem lehet közömbös, ami az országban történik A megyei munkacsoport ülésén szó volt arról is, hogy nincsen általános kulturális fejlődés képzőművészet nélkül, az már nélkülözhetetlenné válik a művelődésben. A művészeknek azonban tudomásul kell venniük mindazt, ami az országban történik, elsősorban azokat tükrözzék alkotásaik. Aki így van ezzel, az „panoptikum mosoly” nélkül is megérti a fejlődést. Hegedűs József elvtárs, a megyei tanács művelődésügyi osztályának képviselője arról beszélt: nem lehetne-e szélesebb körűvé tenni a munkacsoport tevékenységét, s bevonni munkájába még több festőt, képzőművészettel foglalkozó fiatalt. Mint a válaszból kiderült: a „vasárnapi festőket”, vagyis azokat, akik nem rendszeresen, hivatásból, hanem időtöltésből, alkalomszerűen festenek, nem vehetik a megyei munkacsoportba, problémáikkal nem törődhetnek, velük a TIT és más szervek 'illetékesek foglalkozni. Giccseket nem vásárolhatnak közületek A munkacsoport tagjai közül többen hathatósabb eljárást kértek a giccsek terjesztése ellen. Mint kiderült, van egy kormány- rendelet, amely szerint képzőművészeti alkotásokat közületek — még a vendéglátóipari üzemek is — csak az Országos Képzőművészeti Alap által zsűrizett képekből vásárolhatnak. Ha mégis fércműveket vennének, bejelenthetik a Népi Ellenőrző Bizottságnak, s már akadt olyan példa, hogy az ilyeneket megfizettették a vásárlókkal. Ez is egyik módja a giccs elleni küzdelemnek, de ennél sokkal eredményesebb a tömegek képzőművészeti esztétikai ízlésének fejlesztése. Az eddigieknél jóval több érdekes előadással, tárlatvezetéssel, üzemekben, gazdaságokban, falusi művelődési otthonokban is, úgy, amint a megyei képzőművész munkacsoport már meg is kezdte, s nem lebecsülendő feladata ez a TIT-nek és a társadalmi tömegszervezeteknek sem. Több segítséget vár a képzőművész munkacsoport Az elmúlt évben összehasonlíthatatlanul jobb volt a munkacsoport kapcsolata a megyei tanács művelődési osztályával, mint az előző esztendőkben, együtt rendeztek kiállításokat, alkotó munkára serkentette a művészeket a tanács pályázata. Sokkal jobb volt a kapcsolat a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetével is, az Országos Képzőművészeti Alapnál szintén jól áll a munkacsoport ügye. Példás támogatást nyújtott a szarvasi népfront-bizottság, 'Praznóczy Iván elvtárs például sok ötletet, egyéni segítséget adott, hogy ottani kiállításukat és találkozójukat megtarthassák, s a képek szállításában is önzetlenül, gyorsan intézkedett. Nem panaszként, hanem inkább megállapításként elhangzott azonban az, hogy — sajnos — a megyében még nem méltányolják érdemének megfelelően a képző- művészeti munkacsoport működésit, a tömegeket vonzó vezető • személyiségek sem jelentek meg tárlátükon. Pedig az általános esztétikai nevelést képzőművészeti vonatkozásban a munkacsoport tagjai végzik. Ezt kissé jobban kellene méltányolni. Számos olyan példa van országszerte, hogy a megyei élet vezetői megtisztelik látogatásukkal a művészek» tárlatait, sőt Kállai Gyula elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja például minden évben megtekinti vidéki művésztelepek kiállítását, és sok fővárosi vezető látogat Miskolcra, Debrecenbe, Pécsre és más városok tárlataira is. Mi a teendő? Örvendetes, hogy megyénkben is éled a képzőművészeti munka, amely feltétlenül megérdemli a konkrétabb támogatást. Az üzemek — kisebbek is — például szerződést köthetnének megyénk képzőművészeti munkacsoportjának tagjaival, a festőművészekkel és szobrászokkal az életüket megörökítő művek alkotására, írjanak ki — akár 1000 vagy 2000 forintos — pályázatot a művészeknek, megyei festőművész képével ajándékozzák meg kiváló dolgozóikat, vagy a fiatal házasokat, cseréljék ki a megtalálható giccseket művészileg becses festményekre. Értékes képek kerüljenek a gazdaságok, a termelőszövetkezetek, a vállalatok és intézmények, vendéglők és cukrászdák termeibe, a művelődési otthonok, sőt a lakások falára. Szervezzenek üzemi képzőművészeti köröket, alakuljon meg a képzőművész-barátok köre, szükség lenne megyei központi műteremre Békéscsabán — hangzott el számos figyelmet érdemlő javaslat és kívánság. Elpanaszolták azt, hogy a Képzőművészeti Alaptól az un. „nagy” csoportok — amelyek azonkívül is jelentősebb helyi támogatásban részesülnek — kapják az anyagi segítséget, Békés megyébe pedig alig jut valami. Miskolcra is például kéthavonként lejárnak képeket vásárolni. Pedig megyénkben számottevő képzőművészeti erők — köztük kiváló tehetségek — munkálkodnak Jó lenne erre is felfigyelni, s hivatalos és társadalmi összefogással is elősegíteni a viharsarki képzőművészeti élet fellendítését. Több olyan képzőművészünk nevelődött és fejlődik állandóan, akiknek alkotó mércéje nem alacsonyabb a jobban támogatott iparvidéki vagy fővárosi művészeknél, sőt nem egy esetben többre is értékelhető. Ennek tudatában kell cselekedni, és megteremteni az alapokat. Borka József, a megyei tanács művelődési osztálya népművelési csoportjának vezetője tájékoztatta befejezésül a művészeket a lehetőségekről, szólt a művészeti kérdésekről. A tömegkapcsolatok bővítésére felhívta figyelmüket. Azt tanácsolta, hogy ne csak várják a hathatósabb támogatást, hanem maguk is tevékenyen mozdítsák elő. Keressék a kapcsolatot mind a megyei, a járási és a községi pártbizottságokkal, mind a tanácsokkal, és a tömegszervezetekkel, az üzemekkel is. s akkor még gyümölcsözőbb lesz az idei munká1- kodásuk, Ballabás László Az Idegenforgalmi Beszerzési Utazási és Szállítási Iroda által rendezet utazásoknak nagy a népszerűsége szerte az országban. Hazánkból minden évben egyre többen vesznek részt külföldi társas utazásokban és felejthetetlen szép emlékekkel térnek vissza. Magam is sok élménnyel gazdagodva jöttem haza nemrég egy lengyelországi utazásról, mely alkalommal egy hetet töltöttünk a téli sport paradicsomában, a gyönyörű Zakopanéban. Szép utazás volt. Míg hazánk határán esőverte, lucskos utcáktól búcsúztunk, a lengyel Tátra már havas hegycsúcsokkal, hóbundába öltözött fenyőerdőkkel és a magaslatokon csillogó napfénnyel fogadott bennünket. A völgyekben a faházak ereszein jégcsapok csillogtak. De nem fáztunk, mert szívünket a lengyel emberek kedves, baráti vendégszeretete melegítette. Éppen erről a vendégszeretetről írok most néhány sort, a vendégszeretetről, mellyel egyes IBUSZ-utasok, sajnos, visszaéltek. Egyik este azt tanácsoltam fi kollégámnak, menjünk arra a közkedvelt zenés szórakozóhelyre, ahol első esténket töltöttük. — Oda nem mehetünk — válaszolta ő lehangoltan és hozzátette, hogy cftt egyik útitársunk már lejáratta a magyarokat, csúnya botrányt okozott. A hír megdöbbentett és elgondolkoztatott. Aztán később elutazásunk előtt egyik lengyel leánytól hallottam a következő megjegyzést: A magyarok kettőt tudnak, de azt nagyon: inni és verekedni Kínos magyarázkodásba kezdtem és utaltam arra, hogy bármely nemzetről is legyen szó, mindenütt vannak izgága és ösz- szeférhetetlen emberek, azonban ez egyik népre sem jellemző. Ugyanezzel a lengyel kislánnyal történt meg, hogy amíg ő társaival együtt őszinte barátsággal — az állásfoglalás szerint — ugyancsak figyelmen kívül kell hagyni a nyugdíj korlátozási keresethatár szempontjából, mert ezeket a költségeket a munkáltató a munka elvégzésével kapcsolatban felmerült tényleges költségek megtérítéseként fizetik ki a dolgozónak, A kiküldetéssel kapcsolatos élelme- i és nyílt szívvel elfogadta a magyarok meghívását, addig az egyik ittas magyar a társaság előtt minősíthetetlen hangon (Idefigyelj kisanyám stb. kifejezéseket használva) beszélt hozzá, miután a leány nem volt hajlandó az ittas, szemtelenkedő férfivel táncolni. Az ilyen és hasonló esetek megmérgezték az egyébként nagyon kellemes órákat, melyeket Zakopanéban töltöttünk. Az efféle kellemetlenségekhez járult még, hogy egy-két magyar férfi kihasználva, hogy a lengyel üdülő nők nem ismerik a magyar nyelvet, gúnyt űztek belőlük, udvariatlan, otromba szavakat használtak és ebből szinte sportot űztek. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy ezen az utazáson nem a legjobb vélemény alakult ki a magyarokról. Az említett eseményekből önkéntelenül következik a kérdés; mit lehet tenni, hogy a jövőben az ilyen és hasonló eseteket megszüntessük, megelőzzük? Nyilvánvaló, az IBUSZ nem bújhat bele az emberek leikébe és szívébe, nem csinálhat pszichikai nyomozást utasairól. Ez igaz. Viszont megvan a lehetősége annak, hogy az elutazás előtt felhívják a társasutazás résztvevőinek figyelmét, mire kötelez más országok népeinek baráti vendégszeretete. Ha pedig valaki vagánykodás, huligánkodás és mértéktelen ivászat céljából kíván külföldre utazni, hogy ott botrányost okozzon, aki nem tud lemondani „természetéről”, az efféle embert jó időre ki lehetne zárni a külföldi utazásokból. Jóllehet az ilyen intézkedések nem örvendeztetők, viszont még mindig jobb, mint mondjuk odáig jutni, hogy az ember nem mehet be nyugodt szívvel egy külföldi vendéglőbe, csak azért, mert előtte már jártak ott magyarok. Boda Zoltán gyermekeknél szaporábban, öregeknél ritkábban. ... a pisai ferdetorony a román építészeti stílus nemes arányú emléke, talajsüllyedés folytán lett ferde. ... Japánban évente közel ezer i földrengést észlelnek. A nyugdíjfizetést nem korlátozó juttatások — Többek érdeklődésére — A dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló €7/158. kotrm. sz. rendelet 65. §. 2. bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a nyugdíjas munka viszonyban áll és munkabére a havi 500 forintot meghaladja, nyugdíjának csak egy harmadrészét, az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében megállapított nyugdíjnak pedig csak a felét szabad folyósítani. A Munkaügyi Minisztérium legutóbb állást foglalt abban a kérdésben, hogy ogyes juttatásokat a nyugdíj folyósításának korlátozására irányadó kereseti határösszeg szempontjából hogyan kell figyelembe venni. Az egyik állásfoglalás szerint a nyugdíjas keresetébe — a nyugdíjkorlátozás szempontjából — nem számít bele a vállalati nyereségrészesedés, illetőleg a kisipari és háziipari termelőszövetkezeti tagság alapján járó osztalék, valamint a bírói ítélet alapján utólag kifizetett munkabér. A másik állásfoglalás a belföldi hivatalos kiküldetéssel kapcsolatos költségtérítések figyelembevételére vonatkozik. Az utazási és szállásköltségeket zési költség, az úgynevezett napidij figyelembevételéről az 5/1959. Mü. M. sz. rendelet 178. §-ának (3) bekezdése már korábban rendelkezett. A rendelet szerint a havi 380 Ft-ot meg nem haladó napidíjat, továbbá az újítói és feltalálói dijat, az anyasági és temetkezési segélyt, valamint a természetbeni juttatás pénzbemi értékének a nyugdíjas által fizetett részét ugyancsak nem lehet figyelembe venni a nyugdíjkorlátozási keresethatár szempontjából. Jó tudni, hogy... ... az első munkásfelkelés Firenzében volt a manufaktúra munkások vezetésével. ... a görögországi Korinthoszi csatorna egyik tervezője a magyar szabadságharc emigrált tisztje, Türr István volt. ... az ember bélcsatornája körülbelül 6 és fél méter. ... az egészséges szív egy perc alatt körülbelül 70—80-at ver,
