Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-08 / 7. szám

1

HÉPÚJSÁG

líáil. január 8., vasárnap

Somogyi Miklós elvtárs régi munkásmozgalmi elvtársakkal találkozott Békéscsabán

Szombaton délután Somogyi Miklós elvtárs, a Politikai Bizottság tagja Békéscsabán több régi munkásmozgalmi elvtárssal és az ifjúság néhány képviselőjével találkozott és szívélyesen elbeszélgetett velük. Délelőtt részt vett és felszólalt a párt megyei végrehajtó bizottságának ülésén.

Rcndőrsorlűz Liegeben

Brüsszel (MTI)

A belga reakció semmiféle eszköztől sem riad vissza, hogy megtörje a dolgozók szilárd harci frontját. Liegeben, Gentben és Nivellesben a csendőr-osztagok kivont karddal támadtak a munkásokra és így próbálták őket szétoszlatni. A sztrájkolok azonban elszántan védekeztek és barikádokat emeltek.

Liegeben sortüzet adott le a rendőrség az elemi jogukat követelő munkásokra. Negyvenhét sztrájkoló megsebesült. A munkások az esti órákban több ízben áttörték az erős rendőrkordont, felfordították a riadóautókat és többet felgyújtottak. Liege az ostromlott város képét mutatja. Több helyen kiégett rendőrautók roncsai láthatók és az utcákon még most is sztrájkolok csoportjai cirkálnak.

A nemzetközi munkásság mély együttérzéssel és rokonszenvvel figyeli a belga munkásosztály harcát — jelenti az ADN. — Franciaország, Finnország, Nagy- Britannia, az NDK és a Szovjetunió dolgozói szolidaritásukról biztosították a belga sztrájkoló- kat. Svédország és Hollandia dolgozói pénzgyűjtést indítottak belga osztálytestvéreik megsegítésére.

Az ADN közli: a képviselőház pénteken elhalasztotta a „takarékossági” törvényjavaslat vitáját. A parlament kedden ül ismét ösz- sze.

Kellemes Szilveszter volt!

Habár már jó néhány napja az új évben vagyunk, még mindig szívesen emlékszünk a szilveszteri estére, az új év fogadására. Képeink Szarvason készültek, amikor a vidám közönség búcsúzott az óévtől és köszöntötte az újat.

Az éjféli lámpaoltás után ösz- szecsandültek a poharak. Boldog új évet kívánt egymásnak a rokon, ismerős, jóbarát. Képünkön az örménykúti Petőfi

Tsz elnöke, Valastyán János koccint az új belépő Moczkó Ferenccel.

A BÉREZÉSRŐL

Az egyik üzemben a minap a szakszervezeti munkáról érdeklődtem és megszólítottam két munkást az udvaron. Többek között azt is megkérdeztem tőlük, nem volt-e mostanában valamelyik munkarészlegnéj olyan intézkedés, mely változást hozott a bérezésben.

— Nem volt, de reméljük, nem is lesz. Nem szeretjük mi az ilyesmit. De ha úgy gondolja ... felfelé igazítani... az más, azt lehet — felelte kissé hun- cutkás mosollyal a fiatalabb legény, kimondva a szót pontosan úgy, ahogyan gondolta. Azt vettem észre, hogy a bér és norma puszta említésétől is megijedt, gondolom azért, nehogy valakinek még véletlenül is eszébe jusson ezekhez hozzányúlni. Akkor nem beszélgethettünk sokat erről a kérdésről, bár úgy gondoltam, indokolatlan a félelme, és nem érti, miről is van szó, amikor a termelés minden frontján a technika fejlődésével lépést tartva igyekszünk folyamatosan fenntartani az ösztönző és helyes bérarányokat. Ügy érezzük azonban, nem árt, ha foglalkozunk néhány kérdéssel, hogy megértéshez vezessük azokat, akik hasonlóan gondolkodnak, mint az említett fiatal munkás.

Ne nyúljunk a normákhoz, legyen az szent és sérthetetlen — lényegében ezt mondta az ifjú legény. Nem gondolt arra, hogy őis azt akarja, mint minden dolgozó ember, hogy évről évre jobb legyen, és ugyanakkor a munka se nehezedjen, sőt könnyebbüljön. Hazánkban ez nagyon reális óhaj, abban az esetben, ha értjük a módját e vágyaink valóra váltásának. Az igazi és helyes mód nem az, melyet az ifjú gondol. Elmondok egy esetet. Ismertem egy országos hírű újítót, többszörösen kitüntetett sztahanovistát, ugyanabban az üzemben dolgoztunk. 150—200, sőt ennél több százalékos teljesítmény nem volt újság nála. Emlékszem egy beszélgetésünkre. Éppen egy nagyszerű újítást alkalmazva dolgozott, amikor felkerestem.

— Mennyire teljesíti ezzel a normát? — kérdettem tőle.

— Kétszázötvenre — felelte mosolyogva.

— Még meddig dolgozhat a régi normamegállapítás alapján? — érdeklődtem tovább.

— Egy hónapig.

— S aztán...? Nem bánja, ha új normát állapítanak meg?

— Miért bánnám...? — hunyorított hamiskásan, és a munkaszekrénye felé indult. Hívott, hogy menjek én is.

— Jól nézze meg ezt... — húzott elő egy szerkezetet, és a kezembe adta. Ügyes kis jószág volt.

— Ezzel a jövő hónaptól kezdve, ha megállapítják az új normát, akkor is elérem a kétszázat — magyarázta csillogó szemmel.

Ilyen ember volt. Nem hagyott magával „kibabrálni”. Ugyanany- nyi idő alatt többet és mindig többet termelni, olcsóbban és köny- nyebben, ez volt az elve a munkában. Ö is mindig jól járt, és a társadalmunk is gazdagodott. Soha nem volt egy zokszava sem, amikor arra került sor, hogy új normát állapítottak meg a munkájára. De vajon ugyanúgy ké- szítgette volna az újabb és újabb készülékeit, ha a normája szent és sérthetetlen lett volna? Erre még ő is azt válaszolta: nem bizonyos. Ahhoz még erősebb öntudat kellene, de ott még nem tartunk. Szégyen ide, szégyen oda, mégiscsak piacról él az ember — magyarázta,

Nos, erről van szó.

Ez a történet is azt bizonyítja, hogy az új technológiai eljárások bevezetése után, és minden olyan esetben, amikor fellazultak, elavultak a régi normák, újakat szükséges megállapítani, hogy az új norma ösztönzően hasson a munka fejlesztésére, a termelékenység növelésére. Nem utolsó sorban fontos még az is, hogy ne jöjjön létre bérfeszültség.

Tegyük fel, hogy a szomszédos gép mellett egy másik műveleti ágban nincs olyan lehetősége az ottani munkásnak, hogy hasonló módon és mértékben növelje a termelékenységet. Viszont látja, hogy a társa jobban boldogul. Ez a munkás egyetért azzal, hogy a társa, aki több eredménnyel törekedett magasabb termelésre, egy bizonyos ideig élvezze fáradozásainak gyümölcsét. De hogyan is érthetne egyet azzal, hogy ez a gyümölcs vég nélkül hulljon közvetlenül a munkatársa ölébe, még akkor is, amikor az újításának

mint munkának és nemes cselekedetnek az értékét már megkapta.

Ez a munkás nyilvánvalóan jogosan lenne elégedetlen az elosztás ilyen módjával, nem is beszélve az olyan esetekről, amikor ez a helyzet „felülről” bevezetett új technológiai eljárással jön létre. És ha már az elosztásnál tartunk, nem árt, ha emlékezünk Marx egyik megállapítására, mely szerint a termelőeszközök társadalmi tulajdona esetén az egész társadalmi össztermék a dolgozók érdekében kerül elosztásra. A szocializmusban az elosztás munka szerint történik, mégpedig úgy, hogy ennek módja a társadalom minden dolgozó tagját ösztönzi arra, hogy képességeit fejlessze, tudásának a legjavát adja.

Boda Zoltán

Felhívás

a

mesiervszsgázókhoz!

A KIOSZ ez úton is értesíti az érdekelteket, hogy március hónapban

újból fari mestervizsgákat

Mestervizsgára jelentkezhetnek a kisiparosokon kívül a vállalati és szövetkezeti dolgozók is.

Előkészítő tanfolyam indul Békéscsabán január 21-én, Orosházán január 22-én.

Rövidesen

szakmai továbbképző tanfolyamokat

indítunk be az alábbi szakmákból : rádiószerelő, televízió javító és szerelő, hegesztő, motorszerelő, mázoló (erező), szobafestő, fényképész, asztalos (rajztanfolyam), női- szabó, női fodrász.

Az érdeklődők sürgősen jelentkezzenek a

KIOSZ Megyei Titkárságnál, Békéscsaba, Kossuth tér 8.

Mit hoz az új év, ha meghúzzák az újévi malac fülét? Szerencsét, boldogságot, férjet? Nem tudjuk. Mindenesetre meghúzzuk a fülét, bármennyire tiltakozik is a kismalac.

E. Kovács Kálmán:

c / hartußflsi es it (páti’

Szatirikus filmnovella V.

Fekete macska szaladt át az , úton Merci Kázmér előtt. Megáll, meghökken a jámbor, hányja magára a keresztet. Áll az út közepén ijedten, aztán megfordul és hármat köp abba az irányÍ

ba, ahonnan a macska előszaladt.

Áll és végzi a babonás műveletet.

Nem veszi észre, hogy a háta mögül veszett vágtatással jön "Málnás Feketéék szekere. Végül •megnyugszik Merci, úgy látszik, ! sikerült elhárítania a rossz jelet.

j Megfordul, indulna tovább, í Akkorát ugrik ijedtében, mint jegy bolha. Kiejti kezéből a kleiszteres vödröt, hóna alól a plakátokat. Szétfolyik a kleiszter az úton.

Merci Kázmér éppenhagy megmenekült a sárkányként vágtató lovak patája alól. Fehér lesz, mint a fal, reszketve áll az útszélen; majd visszamerészkedik és fölkaparja a földről a szétszórt, megtaposott holmijait. Néz a szekér után, és suttogva hagyja el ajkát a szó: „Micsoda Balkán! Hát kell ide kultúra?”

De a szekér, nem is olyan mesz- sze, egyszercsak megáll. Nem közönséges megállás ez. Mintha villám vágott volna a lovak elé. Innen is látni, hogy ugrik le a bakról az öreg Málnás Fekete. Magasra emelt fejsze villog a kezében.

Utána a fia, Bandi. Le akarja fogni az öreget, de az kisiklott az ölelésből és kivágja Fodros Fekete Mihály portájának kapuját.

«

Rendes, tisztán tartott udvaruk van Fodros Feketécknek. Felsöpörték azt szorgos asszonyi kezek. De az udvar közepén ott a bűnjel: a nyárfa.

Az ordítozásra az egész család az udvarra tódul. Ingben, gatyában villanyelet emel az égnek Miska bácsi, úgy oltalmazza jogosnak vélt tulajdonát.

Felesége ijedten áll az eresz alatt, mögüle a pendelyes Kati nézi riadt képpel a jelenetet.

— Te tolvaj, csirkefogó — ordít a harcsabajúszú Málnás Fekete — a más munkáján akarsz te zsírosodni?

— Én vagyok tolvaj? Mert nem hagyom a jussomat!? Ki az udvaromból, mert agyoncsaplak! így a vastagbajszű Fodros Fekete.

Az egyik fejszét emel, a másik villanyelet. Ügy látszik, emberhalál lesz a vége. És istenen kívül hála a két fiatalnak is, akik átlátták a helyzet szörnyűségét. Kati sikoltva szalad az apja elé, Bandi meg a kellő fiúi tiszteletet is betartva igyekszik lefogni a másik dühöngőt.

Méterről méterre húzzák el egymás közeléből a két öreget. Fodros Feketét vissza a lakásba.

Málnás Feketét kifelé az idegen udvarból.

Ha a kakasok kukorékolására nem is ébredt fel a falu, most felébredt. A kerítés felett úgy sorakoznak a figyelmes fejek, mint a mákgubók a háztáji gazdaságban. Összeröffent a fél falu.

Bandi bevonszolja felbőszült apját a saját udvarukba. Be a kiváncsi szemek elől a házba.

Fodros Feketéék udvara is kiürül.

Csak a nép, a felbolygatott és izgatott nép maradt az utcán.

— Fodros Feketének van igaza — pöszögi fogatlan szájával egy meggörbült nénike.

— Micsoda, hogy Fodros Feketének? — kérdi egy másik néni és már villan a szeme. — Annak az istentelen kapcabetyárnak?

Bolydul a nép, hol itt csap fel egy kis láng a szavakból, hol ott.

A kakasok még egyet kukorékolnak. Citrom, az öreg harangozó meghúzza a falu harangját.

Szilágyi László békésen alszik az eresz alatt, a dikón.

Hajmási László éppen most húzza fejére a lópokrócot.

«

így kezdődött a vasárnap Haragos községben, amelynek Toldiról elnevezett termelőszövetkezetét büszkén emlegették a járásban, a megyében és az országban.

A vallástalan emberek Haragoson a kocsmába jártak) a vallásosak a templomba. Az utóbbiak a mise meghallgatása után szintén a kocsmát keresték föl, hogy