Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-31 / 26. szám
1961. január 31., kedd NÉP ÚJ SÁG 3 „Csak“ 39,62 formtot ér egy munkaegység Mezőkovácsházán Pénteken délután ünneplőbe öltözött férfiak, nők igyekeztek Me. zőkovácsházán a gyönyörű, új kul- túrház felé. Ezen a napon nem vidéki vagy helyi kultúrcsoport szereplésében gyönyörködtek az emberek, hanem a járás legnagyobb termelőszövetkezete, az új Alkotmány Tsz tartotta évi zárszámadó közgyűlését Délután 1 órára volt hirdetve a közgyűlés kezdete, de jóval egy óra előtt már tömve volt a kultúr- ház előcsarnoka. A fázósabbak beljebb húzódtak a terembe és a fűtőtest körül csoportosultak. Mindenütt emberek beszélgettek, vitatkoztak. Mi más lehetne ilyenkor a beszéd témája, mint az elmúlt évi gazdasági munka. A jelenlévők legtöbbjének ez volt az első évzáró közgyűlése. Különös kíváncsiság ült az emberek szemében: va jon érdemes volt-e a közöst, a nagy családot választani. Egy évi munkájukat tették mérlegre A jelenlévők között feltűnően sok az asszony, a leány. Sokan nem is tagjai a termelőszövetkezetnek, de mégis eljöttek. Munkájukkal — mint családtagok — ők is hozzájárultak a gazdálkodás sikeréhez, joguk van hozzá, hogy képet kapjanak az elmúlt évi közös tevékenységről. Bah István tsz-einök beszámolójából kitűnt, hogy az Új Alkotmány szorgalmas tagjai becsülettel helytálltak egész évben. Időt, fáradságot nem kímélve dolgoztak. Az első év nehéz volt, hiszen gyakorlatlanok, tapasztalatlanok voltak ilyen nagy szövetkezet vezetésére. Mégis megtalálták a közös hangot, új munkarendet; üzemegységrendszert dolgoztak ki, amely jól bevált és a továbbiakban is alkalmazzák. A kedvezőtlen időjárás befolyásolta a gazdálkodást. Több növényféleségben tervkiesés volt. Ennek ellenére is gazdagodott a közös vagyon. Több mint 2 millió forinttal gyarapodott az oszthatatlan alap. A meglévővel együtt 11 millióval több asz az érték, amit. az Üj Alkotmány Tsz gazdái maguknak mondhatnak. Bah elvtárs beszámolójából kitűnt az is, hogy a tervezett 40 forint 56 fillér helyett „csak” 39 forint 62 fillért ér egy munkaegység. Ennek hallatára többen összehajoltak. Egy szürke kabátos, csinos fiatal kislány örömmel dörzsöli össze a kezét. Egy kis fejszámolás után már súgja is a szomszédjának: édesapámmal együtt 800 munkaegységünk van. Ez több mint 30 ezer forintot ér. Most pénzben kapunk annyit, hogy meg tudjuk venni a bútort. Szinte mindenki magába mé- lyedve számol. A jóbarátokkal, ismerősökkel már meg is beszélik, hogy ki mit vesz a jövedelemből. Ezen a napon közel kétmillió forinttal gazdagodtak az Üj Alkotmány Tsz tagjai. Vágási István, kitüntetett sertésgon- gozó csak az etetés után érkezett a közgyűlésre. Míg a kultúrházhoz ért, már ki is számolta, hogy mennyi az évi jövedelme. Elégedetten beszélt a társainak arról, hogy bizony, aki egész évben szorgalmasan dolgozik, az nem panaszkodhat a szövetkezetre. Az évi gazdasági mérleg ismertetése után az elnök azt is kijelentette, hogy az igazságosabb jövedelemelosztás érdekében az 1961-es gazdségi évben eredményességi munkaegység-számítás szerint dolgoznak. A hozzászólók közül akadtak, akik azt vetették fel, hogy minek variálják az elszámolást, jó volt az úgy, ahogyan volt. De a többség kérte, hogy az egészségesebb módszerekkel mérjék a munkát A közgyűlés, a többség akaratának megfelelően, 1961-ben már a legtöbb növény termelésében és az állattenyésztésben az eredményességi munfca- egységszámítás szerint mérik a munkát. Jó éjfélig tartott a pénzosztás az Üj Altotmány Tsz-ben. Sokan viccesen azt mondták: jól bemelegítették már a termet nem is mennek haza, hiszen úgyis mindjárt szombat lesz és itt várják meg a délutánt, hogy megnézzék a pat- ronálóknak, a Budapesti Gránit Csiszolókorong- és Kőedénygyár munkásainak kultúrelőadását, amelyet az ő tiszteletükre adnak. Ha nem is várták meg ott helyben az előadást, de szombaton a délutáni és az esti előadáson zsúfolásig megtelt a kultúrterem, ahol a budapestiek nagy szorgalommal tanult Pettyes című színművet mutatták-be. Az Üj Alkotmány Tsz zárszámadó közgyűlése két napig tartott. Csepkó Eta Tsz-faluújság Újkígyóson Újkígyóson egyetlen közös gazdaságban, a csaknem kilencezer holdas Aranykalász Termelőszövetkezetben gazdálkodik, a falu parasztsága. Az 1500 tsz- gazda tájékoztatásának megkönnyítésére Zsótér Józsefnek, az Aranykalász üzemgazdászának kezdeményezésére termelőszövetkezeti híradó társadalmi „újságot” szerkesztenek az új ívben. A sokszorosított tsz-tudósítót egyelőre havonként juttatják el a tagoknak, akiket így is értesítenek majd az őket érintő gazdaság! kérdésekről, intézkedésekről, s a szövetkezeti falu társadalmi életéről. így például közlik a hizlalá- si akció tudnivalóit, az időszerű munkák tennivalóit, a munkaegység-elszámolást, az újfajta eredményességi jövedelemosztási módszert, az állatvásáriásokat, s nem marad ki a tájékoztatóból, a termelőszövetkezeti falu kulturális csoportjának és labdarúgó-csapatának tevékenysége sem. Kapocs város és falu között méhkeréki gazda dolgozott a területükön, mert a helyiek nem bírtak, egyesek pedig nem is akartak megbirkózni ezzel a munkával. így nehéz zöldágra vergődni. Száz szónak is egy a vége. A sarkadi Lenin Termelőszövetkezet, mint egy-két hasonló helyzetbe került gazdaság, bármennyire is régi és tapasztalt a magjuk, most a kezdeti nehézségekkel küzdenek. Kérdés: hol az az erő, mely- lyel most kiegyenesíthetnék a derekukat, legyűrhetnék a nehézségeket és gyorsan előbbre juthatnának? Ez az erő ott feszül minden becsületes tsz-gazdában, csak még jobban össze kellene fogni, mint eddig. Arra van szükség, hogy a pártszervezet, a kommunisták saját példájukkal és józan, okos szóval, mindenekelőtt őszinte beszéddel mozgósítsák, közös erőfeszítésekre ösztönözzék gazdatársaikat. Ehhez elengedhetetlen a kommunisták egységes fellépése, cselekvése, a pártvezetőség jó munkája. A széthúzás csak a termelőszövetkezeteket támadó erőknek kedvez és csak nehezíti a kezdés gondjaival küzdő termelőszövetkezeti gazdák helyzetét. iKezdésnek mondhatjuk azt is, ha nagyarányú fejlődés történt, s most ezeken a helyeken szinte teljesen új alapokra kell helyezni a gazdálkodást.) — Üj életet akarunk kezdeni a gazdálkodásban, a szervezésben és a politikai munkában... — mondotta a minap a sarkadi Lenin Tsz-ben a pártalapszervezet titkára, miközben arról beszélt, hogy a jövőben meg akarják előzni a kellemetlen meglepetéseket, az olyan meglepetéseket, melyek most is érték a szövetkezetét. Ilyen helyzetben rendkívül nagy segítségre van szüksége a pártalapszervezetnek a felsőbb pártszervek részéről is. Hiába van nagy tsz, ha benne a káderek nevelése elmarad a követelményektől. — Csak még most kezdték. A „gyerek” még sír, kapálódzik, de egyszer mégiscsak férfivá érik — mondják az optimisták az ilyen helyzetre. Mi egyetértünk ezekkel az optimistákkal, azzal a megjegyzéssel, hogy amíg a gyermeknek kis orvosi beavatkozástól, vagy éppen önmagától elmúlik a betegsége, addig a termelőszövetkezeteknek rengeteg segítségre van szükségük, amíg felnőnek. Boda Zoltán A falut szoros kötelékek fűzik a városhoz. Munkásosztályunk kapcsolata szétszakíthatat- lan egységet alkot a dolgozó parasztsággal, a termelőszövetkezetek gazdáival. A falu és a város célja egy: a szocialista társadalom felépítése. Ebben a munkában nem kis szerep hárul a jól szervezett, jól működő földművesszövetkezeti mozgalomra. A földművesszövetkezetek tevékenysége elsősorban és végeredményben a falu valamint a város kapcsolatának anyagi, gazdasági részére vonatkoznak. Ehhez azonban meg kell jegyezni, hogy — az utóbbi időben, miután a gazdasági, kereskedelmi ügyek szervezett intézése e mozgalomban dolgozók vérévé vált — egyre jobban erősödik az fmsz-ek tevékenysége a kultúra terjesztésében is. Ami a földművesszövetkezeti hálózatban dolgozók munkáját illeti, elmondhatjuk: rövid 13—14 év leforgása alatt a falu iparcikk- ellátásában és a szerződéses termelés szervezésében kulcsfontosságú helyre küzdötték magukat. Ma nincs a megyében egyetlen község, ahol ne lenne jól működő üzlethálózat, ahol ne intéznék a gabona-, baromfi-, zöldség- és gyümölcs-felvásárlással kapcsolatos ügyeket. Az üzlethálózat munkájára, a kulturáltság mellett, az igen jelentős áruforgalom lebonyolítása jellemző. Hogy egyetlen év alatt milyen jelentős áruforgalmat bonyolítottak le, mi sem fejezi ki jobban, mint az egy- milliárd 34 millió forint értéknél is több iparcikk eladása. A tartós fogyasztási cikkek közül mosógépet 1780-at, kerékpárt 5217-et, motorkerékpárt 712-t, rádiót 3737- et, televíziót 484-et, kályhát és tűzhelyet 8778-at adtak el 1960- ban. Örvendetes, hogy az elmúlt évi forgalom kereken 16 százalékkal volt magasabb az 1959. évinél. Ez a növekedés számottevő, annál is inkább, mert megyénk 1960. tavaszán termelőszövetkezeti megyévé vált és a termelőerők átcsoportosítása már az első évben 16 százalékos kiskereskedelmi forgalom-növekedéssel járt. Ez a tény méltó válasz azoknak, akik a mezőgazdaság szocialista átszervezése után a mezőgazdasági árutermelés, a szövetkezeti parasztok életszínvonalának visszaesését jósolgatták. A szövetkezeti kereskedelem korszerűsítésével sohasem állt olyan széles alapon, mint manapság. Sokan talán visszaemlékeznek a régi Hangyára, ahol a falusi szegénység, ha pénze volt, vá- sárolhatot ugyan részjegyet, a vezetőségben azonban nem kaphatót helyet, mert ezt elősorban a vitézeknek, a falu kulákjainak tartották. A mi földművesszövet- kezeteinkb'en minden ember egyforma. A tagok egyenlő jogokat élveznek, az emberek pedig any- nyit érnek, amennyit a közösség ügyéért tesznek. Ez lényegében az új vonása, az ói iriieme a földművesszövetkezeti mozgalomnak. Éppen ezek az új vonások teszik az embereket képessé, hogy a szövetkezeti gondolatot magukévá tegyék és érte áldozatot hozzanak. A békéscsabai, a gyulai, a bánkúti földművesszövetkezet tagjai nyilván emlékeznek: néhány évvel ezelőtt állandó leltárhiánnyal küszködtek, ma állami hitel nélkül gazdálkodnak, s megtakarításból több mint 4 millió forintot kamatoztatnak betétszámláikon. A gazdálkodás színvonalának növelésében a földművesszövetkezetek esetében is számottevő súllyal esik latba az állami hitelek visszafizetése, a szövetkezet kezelésére, gondjaira bízott állami vagyon tényleges birtokba vétele. A megye földművesszövetkezeteiben olyan egészséges törekvés van, amelynek eredményeként a szövetkezet aránylag rövid idő alatt megtéríti az állami hiteleket és berendezkedik a saját erőforrásain alapuló gazdálkodásra. A tótkomlósi, a sarkadi és még jó néhány fmsz-ben az állami hitel saját erőre váltását annyira becsületbeli ügyként kezelik, hogy a vásárlási és az értékesítési forgalom utáni visszatérítés összegét újabb részjegyekre fordítják. Ezzel és az újabb részjegyekkel a jól irányított és szervezett gazdálkodással — rövid időn belül — valamennyi földművesszövetkezet elérheti leghőbb célját: az állami hitelek gyors visszatérítését, a saját erőiből történő gazdálkodást. i A földművesszövetkezeti mozgalom igen fontos területe a mező- gazdasági termékfelesleg felvásárlása, a szerződéses termelés szervezése. Az fmsz-ek felvásárló telepein igen sokféle mezőgazdasági terméket: tojást, baromfit, zöldséget, gyümölcsöt, burgonyát, tollat és mindent, ami a lakosság élelmiszer- és az ipar nyersanyag- ellátására fel lehet használni, átvesznek. Szervezik a szerződéses termelést, a háztáji gazdaságokon kívül a termelőszövetkezetek sokaságával kapcsolatot tartanak, s a kölcsönös érdekek tiszteletben tartása révén együttműködnek. A termelés szervezéséről és az értékesítésről, mint a földművesszövetkezetek egyik igen fontos feladatáról manapság is igen sok szó esik. Még mindig nem sikerült eldönteni, hogy falun ki kereskedjék zöldséggel, gyümölccsel? Folytasson-e a termelőszövetkezet kiskereskedelmi tevékenységet, vagy pedig ezt a munkát kizáróan a földművesszövetkezetek vegyék kézbe? Ez a vita már hosszabb idő óta tart, a különösen a nyári időszakban éleződik ki. A falun lakók gyakran azzal érvelnek, hogy a 60 filléres karalábét miért 1,60 Ft-ért árusítják. Ez az igen jelentős árrés a tsz-ek figyelmét mindinkább a kereskedelem felé fordította. Egyetlen közös gazdaságnak sem kifizető a széles körű kiskereskedelmi tevékenység, a kofás- kodás. A tsz-ek akkor járnak jól, ha a vagontételben termelt árukat vagontételben is adják el, a falun dolgozóknak pedig az a megfelelőbb, ha zöldséget, gyümölcsöt szinte termelői áron vásárolhatnak. Ezért tulajdonítunk rendkívül nagy szerepet a Szövetkezetek Megyei Értékesítő Központja ama kezdeményezésének, amely szerint a földművesszövetkezetek, a tsz-ek, a tanácsszervek üljenek le és beszéljék meg, hogy s mint tudják a falu zöldség- gyümölcsellátását saját termékeikből a földművesszövetkezeti üzemihálózat segítségével megoldani. Amennyiben a falu valamely fontosabb cikkből nem tudja önmagát ellátni, úgy a másik községből odaszállított árut a Belkereskedelmi Minisztérium ármegállapításai szerint hoznák forgalomba. A falu zöldség- és gyümölcs-ellátásának ilyen irányú megvalósítása igen fontos lépést jelentene a termelőszövetkezetek termelési feladatának tökéletesebb megvalósítására. Ez a megoldás minden falun élő ember számára elfogadható és jó együttműködés révén megvalósítható. A céloli közösek falun és városon. S e közös célok, érdekek összekapcsolására többek között egy olyan szerv is kell, mint a mi földművesszövetkezeti mozgalmunk, amely képes a falu és a város között évről évre szélesedő áruforgalmat lebonyolítani, képes a falut korszerű iparcikkel, a várost pedig mezőgazdasági termékkel ellátni. Dupsi Károly Vendégszállást, herbáriumot és üvegházahat építenek a szarvasi arborétumban Az Európa-szerte híres szarvasi arborétumban 1 200 000 forint költséggel emeletes épületté alakítják át a század elején épített, már megkopott pálmaházat a tavasszal. Mivel a természeti szépségekben gazdag „Pepi-kertben” meghonosított, a Föld minden tájáról származó fa- és növényrit- kaságokat mind több bel- és külföldi tudós, szakember tekinti meg és tanulmányozza, ezért több vendégszobát is építenek. A tudoj mányos' munka elősegítésére ! szakkönyvtárt, valamint herbári- ! umot rendeznek be az átépülő I pálmaházban. A herbáriumban a I nyolcvan holdnál nagyobb „élőfamúzeum’- ezerféle növényének le- préselt virágait, leveleit, ágait szemléltetik majd. A tervek szerint az idén új üvegházakat is építenek különleges fák és cserjék, a ritka fenyőfélék, s más értékes ‘növények továbbszaporítá- sára az arborétumban.
